Floorball, Foci, Rock 'n' Roll...

A magyar floorball élet annak szereplői szemszögéből: beharangozók, kritikák, ötletek, javaslatok, értékelések.... nem mindig komoly formában, nem csak floorbalosoknak. Hogy népszerűbb és ismertebb legyen a lyukacsos labda!

Bemutató, Elérhetőség

Ha nem cseng ismerősen a sportág neve, akkor ide kattitva olvashatsz egy videókkal megtámogatott szemléletes bemutatót, ami után garantáltan megfertőződsz vele!

Cikkekkel kapcsolatos észrevételekkel a megfelelő szerzők az alábbi címen érhetőek el:

fordprefect[kukac]indamail.hu

anwar00[kukac]indamail.hu

bernard[kukac]indamail.hu

recipeferrum[kukac]indamail.hu

Az oldallal kapcsolatos átfogó ügyek esetében az alábbi címre küldjetek üzenetet:

floorballer[kukac]freemail.hu

MFSZ oldal

A Magyar Floorball Szakszövetség hivatalos oldala ezen a linken elérhető. Az oldalon a hivatalos hírek mellett a bajnoki statisztikák és tabellák is megtalálhatóak.

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkék

1.forduló (1) alomcsapat (11) andrew.w.k (1) angyalka (1) ares (14) átigazolás (1) ausztria (1) az elnök emberei (1) backyard babies (1) bajnoki (1) bajnoksag (1) barca (1) bemutatás (1) bl (1) budapest (1) ch (1) csapatalapítók (5) csapatváltók (2) cseh (1) cseh open (1) dave (1) dfse (10) diamonds (3) dio (1) dióhéjban (61) dopping (1) dr. bubó (2) dropkick murphys (2) edzői szemmel (1) egyetemi vb 2008 (1) ek (3) építők (1) ez volt 2007/2008 (8) feljutók (1) férfi válogatott (4) finn (1) floorball (305) floorball0 (1) floorball bevezető (1) florball (1) foci (29) ftc (2) gigaberuházás (1) golfprojekt (1) harcosok (1) három dolog (1) helyszni beszámoló (1) hét meccse (36) hunfloorball (1) h blockx (1) ibk ch (5) ingatlanmutyi (1) ismertető (1) játékvezető (1) jégkorong (2) kaszinóváros (1) kecskemét (2) kelemen (1) klagenfurt (2) kommentriport (1) krokodil (7) kupa (1) lebukás (1) legendák (6) lengyelország (2) lengyel bajnokság (1) loki (2) lordi (1) lyukacsos kristálygömb (71) madrid (1) magyar kupa (22) manowar (1) meise (5) mfsz (1) minden hétre egy szabály (6) miskolc (2) mourinho (1) múlt jelen jövő (2) nádor (2) nb1 (1) neumann (2) nfse (1) noi (87) női (66) női válogatott (10) november kupa (7) ob1 (151) ob1b (10) ob1torpedo (1) ob2 (88) ob3 (6) oldalszemle (4) olimpia (8) osztályozó (6) ősz izéi (6) ősz tavasz (3) paks (1) páty (1) phoenix (3) pierluigi collina kupa (5) portré (4) radio v2 (3) rebel svenson (1) régi idők (2) rendszer (1) rft (1) rock (23) ronaldo (1) rorschach (1) rudas (1) sári (3) selejtező (1) sérülés (1) siroki brijeg (2) soha nem felejtjük (1) spanyol (2) sportfoto (9) svéd (3) svédország (2) szavazás (1) szlovákia (2) szolgálati közlemény (4) szolnok (7) szöv.kap. (8) szpk (11) talmácsi (1) thunder (1) triton (3) u19 vb selejtező (5) újratöltve (1) vb 2008 (6) veszprém (2) veszprém open (1) világbajnokság (9) visszaszámlálás (32) vitafórum (2) w.a.s.p (1) ws (3) x3m toto (4) Címkefelhő

Linkblog

A "Special One" sportról, edzősködésről, családról

2010.05.20. 22:19 Floorballer

Amióta Jose Mourinho a Porto edzőjeként felugrott az Old Traffordon és lobogó ballonkabátjában átvágtatott a pályán a továbbjutást ünneplendő, óriási rajongója lettem. A "Special One" hátterét így egy alkalommal már meg is írtam. Lehet őt szívből utálni, lehet istenként tisztelni, lehet felnézni rá, lehet arrogáns taplóként aposztrofálni, de két dolgot nem lehet: figyelmen kívül hagyni és el nem ismerni. Mourinho jó úton halad, hogy minden idők legjobb edzőjeként emlegessék egy nap, de azt talán már most kijelenthetjük, hogy soha egy szakvezető sem mondhatta el magáról amit ő: ő adott csapata legnagyobb sztárja minden esetben. Esetleges Madridba igazolása - ó, adná az ég... -már most ver minden átigazolási pletykát. Most viszont nem is ezért kap helyet hasábjainkon, hanem mert a madridista.hu weboldalán a Marca-ban közölt riport fordítása jelent meg. Ezt a nem is oly rövid szösszenetet talán érdemes minden edzőnek, játékosnak, sportrajongónak elolvasnia. Nem emelgetem ki a főbb gondolatokat, mindenki találhat magának kedvére, főleg az interjú második felében!

„Elnézést kérek, de a spanyolom már nem olyan, mint volt. Ezért nehéz lesz kifejeznem magam Cervantes-i nyelven, inkább fogadok is egy professzort!” – kezdte a beszélgetést ironikusan José Mourinho, aki ennek ellenére a teljes interjút spanyol nyelven adta. A végén „The Special One” még ebédre is meghívta a Marca vezető szerkesztőit, akik a nap második felét szinte végig a portugál társaságában tölthették.

Tudatában van annak, hogy ha szombaton megnyeri a Bajnokok Ligáját, Inter-legendává válhat?
Az Inter egy különleges klub, sok-sok évet élt át tele nehézségekkel. Évekkel korábban sok pénz fektetettek a csapatba, de ebből nagyon kevés jött vissza. A szurkolók, a klub és a játékosok nagyon sokat vártak a Bajnokok Ligájára, jelenleg pedig ott vagyunk a fináléban, egy nagyon nehéz röppályát követően, mialatt négyszer találkoztunk a címvédővel, volt egy nagyon nehéz párharcunk a Chelsea ellen, és ezek közül mindannyiszor idegenben kellett játszanunk a visszavágót. Megnyertük a Scudettót, a kupát és mindezek mellett ott lenni a Bajnokok Ligája döntőjében, rendkívüli dolog. Mágikus pillanat ez az Internek, amely más dimenzióba helyezi, amelynek a jövője nem lesz ugyanolyan – Mourinhóval vagy nélküle. Amikor elmegyek, az Inter ugyanúgy nyerhet továbbra is.

Hogyan lehetséges a siker akkor, amikor a csapata teli s teli van más klubok által kiebrudalt játékosokkal?
A klub nagyon jó munkát végzett, mert ez nem csak Mourinho kérdése. Brancával és Orialival egy nagyszerű csapatot alkotunk, s ugyan benne volt a tévedés lehetősége, végül minden jól sült el. A kezdetekben Lampardot és Carvalhót akartam, ők azonban nem jöhettek. Elsődlegesen én úgy láttam, hogy Eto’o, Sneijder és Lúcio nincsenek is a piacon, és annyiért pedig lehetetlen őket leigazolni. Mottára és Militóra gyorsan le tudtunk csapni, akik épp egy kisebb csapatban voltak, amelyeknek pénzre volt szüksége. Már áprilisban a mi játékosaink voltak. Ismertem annak a játékosnak a profilját, akire szükségünk van, és vártam az alkalmat, hogy lehessen igazolni. Amikor Ibra azt mondta nekem az előszezonban, hogy el akar menni a Barcelonához, már láttam, hogy ez megnyithatja a kapukat Eto’o előtt, és ugyanez történt Lúcióval is a Bayernnél. Mellőzött és mellőzött játékosokkal valami rendkívülit tudtunk elérni, ahogy mutatja az is, hogy ez a hat játékos alapemberré vált az Interben, és nagyszerű mutatókkal rendelkezik.

Lőttek azzal egy gólt a Barcának, hogy hozták Eto’ót és eladták Ibrahimovicsot?
Egy futballista lehet nagyszerű az egyik csapatban, és lehet nem az egy másikban. Ebből az okból a legfontosabb egy játékos kiválasztásánál, hogy tudjuk, mit is akarunk vele. Ibra az Interben kiemelkedő volt, megnyerte a bajnokságot velünk, a Juventus-szal és most a Barcelonával is. Nem hinném, hogy rosszul járt volna vele a Barcelona, ám a barcelonai futballkultúrába nem ő a tökéletes játékos. Többet kell dolgoznia, így pedig egész biztos, hogy a következő szezonja jobb lesz majd, mint a mostani. Eto’o, Milito és Sneijder az Inter-profiljának megfelelő futballisták; Wesley egy szerdán érkezett, és a hétvégén máris játszott a Milan elleni derbin. Ez lehetséges volt, miután a struktúrából csak az edzés és a beilleszkedés hiányzott. Alapjában véve Samuellel is ugyanez történt, mivel ő is egy olyan játékos, aki tökéletesen illeszkedik a mi sémánkba. Ezt hívják csapatfilozófiának.

Úgy néz ki, hogy a Barcelonában nem elégedettek Ibrával...
Személyiségileg különböző játékosokról van szó, Eto’o hihetetlenül alázatos. S hogy más ember lett volna Barcelonában? Nem tudom. Mourinho megváltozott? Nem tudom. Amit tudok, hogy egy nagyon alázatos sportember, tisztelettudó és jól nevelt. Nem egy tüneményt akartam, csak hogy eddzen minden nap jól, figyeljen, legyen ambiciózus és abban a pozícióban játsszon, ahol az edzője akarja. Ez a hihetetlen benne. Ibra nekem azt mondta, hogy azért akar a Barcába menni, mert meg akarja nyerni az aranylabdát és ő akar lenni a legjobb. Ám nem könnyű a legjobbnak lenni egy olyan csapatban, ahol van egy Messi, egy Xavi és egy Iniesta. Nem az történt, amire számított, ellenben Eto’óval, aki pontosan azzal szembesült, amire számított: egy ambiciózus, reményekkel teli, s mindezek felett egy alázatos csapattal. Ez az Inter jelenleg egy család, ő pedig fontosnak érezheti magát benne.

Talán idegesen játszott a Barcelona ellen a Bajnokok Ligájában?
Azzal a meccsel amit a San Siróban játszottunk, megleptük a Barcelonát, mert nem hitték volna, hogy van egy csapat, amely így tud játszani ellenük. Két éve egyetlen csapat sem volt képes labdarúgó-szempontból megütni ezt a csapatot. Meglepetés volt. Ők szerettek volna presszionálni támadásban, a labda azonban nem volt ott, amikor pedig ott léptünk pályára, fantasztikus mód futballoztunk. Amit nem szabad tenni, hogy csak a visszavágóról beszélünk. Az igazi meccs ugyanis az odavágó volt, óriási taktikai csatával és érzelmekkel. Ahogy mi védekeztünk a Nou Campban, arra bárki képes lenne, azonban megütni őket úgy, ahogy mi tettük azt az odavágón, na azt már nem tudná senki más. Ez volt kérem a különbség.

Ráadásul az Inter emberhátrányban játszott a visszavágón.
Ugyanakkor védekezni mentünk ki, hiszen Milánóban mi nyertünk. Az odavágó simán lehetett volna 5-2 is, mégis csak a visszavágóról beszélnek, mivel egy ember vagy emberek szeretnék megvédeni saját nézőpontjukat és filozófiájukat. Konstruáltak egy olyan történetet, hogy az Inter leparkolta az autóbuszt Barcelonában. Pedig nem autóbusszal jöttünk, hanem egy Airbus 340-essel. A kérdés az: miért. Azért, mert korábban 3-1-re nyertünk Mottával, Sneijderrel, Pandevvel, Eto’óval és Militóval a pályán. S amikor lehoztam Pandevet, Balotelli ment a helyére. A párharcot tehát ekkor nyerte meg az Inter, és hagyta válasz nélkül a Barcelonát.

Pep azóta sem bocsátotta meg magának a kiesést...
Ugyanúgy ahogy én sem bocsátottam meg az első meccset Barcelonában, amikor az Inter nem játszott és ők nyertek 2-0-ra. Megérkeztem a sajtótájékoztatóra, s nem maradt más, mint hogy dicsérjek és gratuláljak, illetve elismerjem azt, hogy akkor a Barcelona volt a jobb. Pályafutásom legkönnyebb sajtótájékoztatója volt az. A visszavágón
ugyanúgy akartunk futballozni, mint az odavágón, a csapat tanúskodhat erről. Mondtam nekik, hogy ugyanúgy kell játszani, mint Milánóban, valamint meg kell szerezni a vezetést. Vészeljük át az első tíz percet, majd csapjunk oda újra nekik. Pandev azonban a bemelegítésnél lesérült, 20 perccel később pedig Mottát kiállították. A látvány az, hogy az Inter ott van a Bajnokok Ligája döntőjében.

Mit köszönhet Van Gaalnak?
A lehetőséget, hogy három évig dolgozhattam vele egy olyan nagy klubnál, mint a Barcelona. De mindent visszafizettem, mert úgy dolgoztam, mint egy állat. Volt feladatom a pályán, utaznom kellett megnézni az ellenfeleket, beszámolókkal kellett készülnöm, beszélnem kellett az ellenfél csapatáról,
edzetnem kellett... Munkával és verejtékkel fizettem. Van Gaal remek edző, velem pedig mindig nagyon őszinte volt. Továbbá, fontos szerepet játszott néhány döntésemben pályafutásom során. Emlékszem rá, hogy volt lehetőségem a Benficához menni másodedzőnek, és végül nem mentem, mivel ő mondta, hogy ha majd vezetőedző leszek, akkor elenged, de másodedzőnek ne menjek. Fantasztikus volt vele, hálás vagyok. A róla alkotott kép nem felel meg a valóságnak.

Akárcsak az Ön esetében?
Így van.

Szombaton a mester vagy a kiváló tanítvány fog győzedelmeskedni?
Nem vagyok a tanítványa. Én ismerem Van Gaalt edzőként, ő azonban nem ismer engem, mint edző. Csak a segéd Mourinhót ismeri. És itt van a nagy különbség.

Mi történt a Real Madriddal?
Nem tudom. Csak az én bajnokságom futballjával foglalkozom. Ha azonos időben rendeznének egy Madrid-Barca, egy River-Boca és egy Atalanta-Bologna meccset, én biztosan az utolsót választanám. Utána pedig, ha még van időm, megnézném a Madridot, a Barcelonát, a Manchestert, a Bayernt, vagy a többi európai óriást. Következésképpen belülről nem ismerem jól a Madridot, csak elképzelhetem a játékos vagy a szurkoló kívánságát, ami a jó játék, legjobbnak lenni és címeket nyerni. Ha ezek közül valami hiányzik, már nem lehetsz boldog. A Madrid ebben az évben nem nyert semmit, így el tudom képzelni elégedetlenségük mértékét.

A futballsikerek alapja a kollektivitás vagy az egyéni fejlődés?
Én egy csapatember vagyok, túlságosan nem aggódom az egyéni sikerek miatt. A játékosok megértik, hogy a csapat a legfontosabb, nagyon jól kijönnek egymással, és a végén örülnek annak, amit véghezvitt a csapatuk. Amikor egy együttes tökéletesen funkcionál, a játékosok is így tesznek, ebben a szezonban például Sneijder kiemelkedő volt. Az első edzésen mindig azt mondom a játékosaimnak, hogy értsék meg: a legfontosabb a csapat. Ezzel szemben, ha valaki fontosabbnak érzi magát a csapatnál, annak katasztrofális lesz velem együtt dolgozni.

Ön tulajdonképpen összeegyeztethető egy sportigazgatóval?
Kérdezze Brancát, csodálatosan tudtunk együtt dolgozni. Bárhol voltam eddig, ott más-más struktúra volt jellemző, mégis mindig fantasztikus volt. A Chelseanél én feleltem a sportrészlegért, míg Kenyon a gazdaságért. Nem volt semmi probléma. Az Interben Branca a sportigazgató, Oriali a piacfelelős, és én edzőnek érzem magam, akinek nincs semmiféle problémája.

Ön meg van bélyegezve, mint defenzív vezetőedző. Vajon jogosan?
A Barcelonának lőttünk hármat, de lőhettünk volna négyet vagy ötöt is. A Chelsea ellen a Stamford Bridge-en fantasztikus meccset valósítottunk meg, öt támadóval. Utána Airbus-szal leszálltunk a Nou Campba, de a futball már csak egyensúly kérdése. Az én csapataim ezt a kiegyensúlyozott játékot nyújtják, mondhatjuk úgy, hogy gólt lőnek, játsszák a futballt, agresszívek és nem félnek. Egységes csapatok.

Spanyolországban úgy néz ki, hogy ha nem játszol úgy, mint a Barcelona, akkor nem is tudsz futballozni. Ezzel egyetért?
Ez más történet, már kultúra kérdése, és távolabb áll az edzőktől. Rijkaard sem ugyanúgy játszik a Galatasaraynál, mint ahogy tette azt a Barcelonánál. És ha Guardiola elmenne Angliába vagy Olaszországba, az ő csapata sem játszana úgy, mint a Barcelona. Ez a meglévő játékosokon múlik. A gránátvörös-kék iskolából kijött Xavi, Iniesta, Arteta, Cesc és valamennyien ugyanolyan úton-módon játszanak. A Barcelona egy futballiskola, amely ilyen úton-módon játszik egészen Cruyff óta, ellenben az Interrel, amely nem egy iskola. Jelen helyzetben ez ízlés kérdése, mintha egy Ferrari vagy egy Aston Martin közül választanál. Választhatsz ugyan egyet, de nem mondhatod egyikre sem, hogy vacak lenne. A futballban különböző stílusok vannak, és különben is: a fénymásolat mindig rosszabb, mint az eredeti. Újítani kell, és új dolgokat ajánlani.

A következő szezonban a Real Madridot fogja trenírozni?
Nem tudom. Csak annyit jegyezhetek meg, hogy egy edző vagy egy nagy játékos pályafutása foghíjas anélkül, ha nem szerepel egy olyan nagy klubban, mint a Madrid. Én 100%-ra mondhatom, hogy akarom edzeni a Real Madridot, de hogy jövőre vagy azután, azt nem tudom megmondani.

Ebben az esetben: a szezon végén biztosan elhagyja az Intert?
Egyedüli lehetőségeim a Madrid vagy az Inter. Két év fantasztikus munka után ezt a klubbot csak a Madridért hagynám el. És ha elmegyek, azt öntudatos nyugalommal fogom tenni.

Melyik válogatottat látja a világbajnokság esélyesének?
Most vakációzni akarok, a Bajnokok Ligája döntő után egy hetet még a szezon beütemezésével fogok tölteni, de utána elmegyek. Nehéz lenne megnevezni az esélyeseket, Spanyolország jól játszik, akárcsak Argentína, Anglia vagy Brazília. Portugáliának is jó csapata van Cristiano Ronaldóval, de nem annyira, hogy megnyerjék a világbajnokságot. Óránként ezer Cristiano Ronaldóval sincs rá esélyük...

Ha fogadhatna, jelen pillanatban kire tenne?
Nem fogadok, de szívesen venném, ha egy olyan csapat nyerne, ahol vannak olyanok, akik egykoron vagy most az én kezeim alatt játszottak.

Felkeltette a figyelmét azoknak a játékosoknak a névsora, akik lemaradnak a dél-afrikai világbajnokságról?
A szövetségi kapitányok inkább aggódnak a csapat jellemzői miatt. És meglehet jó döntés, hogy ezek közül nem hívtak be néhányat. Jelenleg más utat követ a kiválasztás, van egy 12 vagy 13 fős  szerkezeti-alap, ami kiegészül azokkal az emberekkel, akik hozzá tudnak adni a csapathoz, és megfelelnek a sorozat által megkövetelt szükségleteknek. Példának okán itt van Ronaldinho, ugye nem egy kispadra való játékos. Dunga ezért nem is nevezte. Az ilyen típusú versenysorozatban, ahol csaknem két hónapig vannak együtt, az emberi hozzáállás nagyon fontos kérdés.

Hogyan tudja kezelni a hírnév súlyát?
Az élet nagyon sok dologtól megfosztott, ezek közül az egyik a nyugalom, amit pedig megkívánnak az enyéim. Az emberek szemében én csak Mourinho az edző akarok lenni, semmi több. Nincs újságíró, aki belépett volna a házamba, nincs fotós, aki fotókat készített volna a házamról, nem akarok interjúkat a gyerekeimmel, és fotókat sem szeretnék róluk. Azt akarom, hogy a gyerekeim nyugalomban éljenek, és anélkül érkezzenek az iskolába, hogy egy paparazzi várná őket a kapuban. Ezeket a dolgokat a világ nem adta meg nekem, ugyanakkor a futballtól rengeteg mindent kaptam, úgyhogy nincs okom siránkozni. Szabadidőmet és a szünidőket igyekszem az enyéimmel tölteni. Én nem vagyok benne a celeb-világban, nem járok színházi bemutatókra, sem musicalekre, s Milánó vagy London legnevesebb éttermébe sem megyek el. Törekszem a lehető legnormálisabb életet élni.

Családja hogyan viseli mindezt?
A létező legrugalmasabb módon, ennél többet nem is tehetnének. Az én fiam mindig José Mourinho lesz az iskolában, és akkor is, amikor focizik a barátaival. Ezen már nem lehet változtatni, viszont az utána lévő intimitás már csakis a miénk.

Az Ön életében hogy néz ki egy átlagos nap?
Hétkor felkelek, hogy még nyolc előtt beérjek az edzőközpontba. Itt aztán megközelítőleg délután ötig vagyok, hacsak nincs edzés koraeste is, mert ebben az esetben egész nap Appiano Gentilében vagyok. Nem látok nagy különbséget azokhoz viszonyítva, akik egy újságnál vagy egy bankban dolgoznak. Az én munkám ugyanakkor nem csak abból áll, hogy lemegyek az edzésre, ezen felül is sok más dolgot kell tennem. A megmaradt szabadidőm a családomé és a barátaimé, akik nagyon kevesen vannak, és egy nagyon szűk társaság. Nyugodt és családias ember vagyok, olyan valaki, aki szereti az egyszerű dolgokat. Semmiben sem változtam meg, ugyanolyan vagyok, mint 20 évesen. Néha dühös is vagyok, amikor összetalálkozok egy régen látott baráttal, s látom rajta, hogy szorongva beszél velem, mintha megváltoztam volna. Pedig nem, én ugyanaz vagyok, és nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy a futball megváltoztatott volna emberként.

Amikor leül a televízió elé, nem gondolja, hogy egy kicsit kirívóan viselkedik a kispadon?
Sosem nézem a tévét, ha nézem is, akkor csak azért, hogy elemezzek egy meccset. Nem vagyok színész, szenvedélyes ember vagyok, aki ugyanolyan mód éli át a meccseket, ahogy szeretné azt játékosaitól is. Reakcióim pedig érzelmesek. Úgy futni, mint ahogy tettem azt a Barcelona kiejtését követően a Nou Campban, vagy levert fővel elhagyni a pályát Sienában a bajnoki cím megnyerése után pillanatnyi reakciók voltak, amelyeket nem terveztem el. Nem tudom, hogyan fogok reagálni egy meccs közben. Másrészt a szurkolók arról is ismernek, hogy mit mondok a sajtótájékoztatón. Számomra ez egy nagyon fontos terep, tekintettel arra, hogy egy meccs sokkal korábban elkezdődik, minthogy a bíró belefújna a sípjába. Már a sajtótájékoztatón elkezdem játszani a meccset, elküldöm az üzenetet, amit át akarok adni az enyéimnek, az ellenfélnek vagy a szurkolóknak. Amit nem szeretek, az a média előtti megjelenés a soros meccs után, ez tetszik legkevésbé a futball világában. Én úgy vélem, hogy egy edzőnek a játékosaival kell értékelnie a meccset, nem pedig a világon mindenkivel. Mindenesetre nem éri meg ezen sajnálkozni, mert ez egy olyas valami, amin nem lehet változtatni.

Még mindig úgy hiszi, hogy az arrogancia létfontosságú a futballban?
Az arrogancia számomra némileg kérdéses szó, mert nagyon sokszor úgy értelmezik, mintha hiányozna a jólneveltség. Én szeretem az arroganciának azt a típusát, amikor egy játékos tisztában van vele, hogy ő a legjobb, és hogy mindig a győzelemért lép pályára. Ha egy edző arrogáns, de jól nevelt, az számomra rendben van, mivel azt tolmácsolja amit valóban lát, és nincs benne félelem. Ez pozitív dolog. A probléma ott van, hogy ezt a pontot nem mindig tudjuk irányítani, mivel egy adott szituációban olykor elveszítjük az önkontrollt. Én nem szeretnék megváltozni, azt fogom mondani, amit látok, és azt fogom látni, amit mondok, így kezdődött a pályafutásom, és így is fog befejeződni. S túl ezen, ha vannak dolgok, amik nem tetszenek az embereknek, az már nem az én problémám. Tavaly miután kiestünk a Bajnokok Ligájából a Manchester United ellen, mondtam olyan dolgokat, amikre nem volt büszke a klubom. Kijelentettem, hogy azért estünk ki, mert a United jobb volt, és mert ezzel a csapat struktúrával nem juthattunk tovább a nyolcaddöntőnél. A klub felelősök nem voltak elégedettek, mivel szerintük ebben a pillanatban nekem melléjük kellett volna állnom, és nem kellett volna ilyen kritikusnak lennem.

Hosszú pályafutása során sok ellenséget szerzett ennek köszönhetően?
Csak a barátaimat tartom számon, az ellenségeimet nem. Az ellenségek nem okoznak problémát, bizonyos esetekben még pozitív is lehet, mert extra motivációként szolgálhat. Az életben szerintem nincsenek ellenségek, bízom abban, hogy a sportolók az életben sosem válnak ellenségekké.

Azért kelti a hangulatot, hogy felszabadítsa a játékosait?
Igen, a vezérre jellemző vonásokat sosem szabad elveszíteni. A vezetőnek idomulnia kell azoknak a profiljához, akiket vezet. Mondok Önnek egy példát: ha azt mondom Drogbának, hogy förtelem volt, a következő meccsen mindent belő. Ellenben ha egy más típusú játékosnak mondom ugyanezt, a következő meccsen labdához sem ér, mert összeomlik. A vezető globális, s egyben nagyban sajátságos. Nem létezik egyirányúság, vannak alapvető szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak, és a személyes kapcsolat arra kötelez téged, hogy nagyon jól ismerd meg azokat az embereket, akikkel együtt dolgozol.

És a családja kritikus Önnel szemben?
Igen. Ez nőknél és férfiaknál más-más dolgot jelent, mert a nők mindig nagyon kritikusak. Az én otthonomban lévő fiú kora miatt felnéz rám, első helyen azért, mert én vagyok az apja, és mert futballedző vagyok. Jó hírű edző vagyok, tanítom a játékra, vitatkozom vele a futballon, elmondja nekem a véleményét, s mindennek az eredménye, hogy egy nagyon fontos személy vagyok számára. Én csak az apja akarok lenni, és kérem, mostantól többet nem akarok beszélni a családomról.

Továbbra is elmegy vacsorázni éjszaka egy-egy vereséget követően?
Mindig... Szerencsére kevésszer kell ez megtennem, mivel nincs sok vereségem. Egy hazai vereség után legutóbb hat éve mentem el vacsorázni, hiszen ez idő alatt egyszer sem kaptam ki. De való igaz, szeretek így tenni, ez egy olyan szokás, amit szeretek megtartani. Nincs okom szégyellni semmit, őrült módjára dolgozom, őszinte vagyok, reggel hétkor elmegyek otthonról, és csak este hétre térek vissza, közben pedig nincs pihenőm. Ha ezek után elvesztek egy meccset, nem látom hol lenne a probléma. Általában a csapatom hívei is pozitívak, a csapat jó helyzetben van, és ha valaki egy másik klubtól olyat nyilatkozik, ami nem pozitív, az általában nem egy dráma. És ha mégis az lenne, majd ráküldöm az egyik gorillámat. [nevet]

Mindig van Önnel biztonsági amikor kilép az utcára?
Sajnálatos mód igen. És ez kihatással van rám, mivel nem szeretem. Mindazonáltal ezt nem lehet orvosolni. Ebben az évben egyszer megijedtem, a rendőrség ugyanis leleplezett egy ellenem szervezett cselszövést. Ezzel nem érte meg viccelődni, a családommal nem játszom, és nem is kockáztatok. Az életben igen, de a családommal nem.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://floorball.blog.hu/api/trackback/id/tr42019373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása