Mi jut eszünkbe egy jól kivitelezett kapásból, ha azt mondjuk „vörös”? Van, akinek szívéből jön a Manchester United, van akinek életérzést jelent a Liverpool, van aki azonnal Kínára asszociál, netán az egykori Szovjetunióra és mindaz, amit anno szocializmusnak hívtak. Na de egy szót sem a politikáról, mivel mi nem értünk hozzá. Biztos van/lesz olyan olvasó, akinek azonnal az N.H.L. magyar származású hokisa, a jelen pillanatban az Anaheim Mighty Ducks sorait szó szerint erősítő bunyósa (10 mérkőzés 28 büntetőperc), Vörös Áron azaz Aaron Voros, illetőleg szakszövetségünk regnáló elnöke, Vörös László ugrik be elsőként. Ha általánosságban gondolkodunk, akkor még számtalan dolog és személy merülhet fel a kérdés kapcsán, azonban cikkünk a floorball sporthoz kapcsolódik szorosan. Az index floorball fórum oldalait böngészve találtunk egy bejegyzést, amelyben az egyik hozzászóló egy érdekes dologra hívta fel a mi figyelmünket is.  /© all pictures: Florian Büchting/

Adatlap:   Név: Jean Olivier Vörös Született: 1976-06-22. Kanada Mezszám: 9 Posztja: Védő Ütő oldal: bal Felszerelés: Zone Klubja: UHC Biel-Seeland (svájci másodosztály)

A Finnországban zajló 8. férfi világbajnokságon az A jelű csoportban szereplő kanadai válogatott keretében feltűnt egy név, ami nekünk első olvasatra ismerős lehet.

Jean Olivier Vörös. Tudjuk, hogy a magyarok egykoron nagy vándorok voltak, ha netán valaki nem emlékezne a történelemkönyvekbe vésett sorokra, akkor biztos látta az erről készült filmet nem olyan régen! JO – ahogyan szólíthattuk – magyar felmenőkkel rendelkezik, Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődnek a gyökerei és egy olyan kis falut ismerhettünk meg általa, amiről bizony szerkesztőségünk tagjainak sem volt fogalma, hogy egyáltalán létezik.

Blogunk megkeresését örömmel és készséggel fogadta, a világbajnokság előtt feltett kérdéseinkre Finnországban, válogatottjának pihenőnapján válaszolt.  

FFR-Bernard: - Ha azt mondom Magyarország. Mi jut róla először eszedbe?  

JOV: - Az első dolog, ami eszembe jut az a „horgászat”. Mindig is imádtam pecázni és Magyarországon az unokatestvéremmel szinte minden időnket vagy a Fertő tónál, vagy a Balatonnál töltöttük és próbáltunk minél több halat fogni.  

FFR-Bernard: - Milyen kapcsolatod van Magyarországgal?  

JOV: - Édesapám magyar, többekkel egyetemben 1956-ban költözött Kanadába. Nagyon sok rokonom él a mai napig Magyarországon. Az a tény, hogy apám gyerekkoromban nem tanított meg magyarul, kicsit nehezíti ezt a kapcsolatot. Egyébként mindig is tetszettek a kelet európai országok, nem tudom megmondani miért. Valahol azt azért érzem belül, hogy a gyökereim egy része ebből a kis országból származik.  

FFR-Bernard: - Merre élnek a magyar rokonok?  

JOV: - Többségük Győr-Moson-Sopron megyében, Sopron és Kapuvár között egy kicsi faluban, Vitnyéd-en él. (www.vitnyed.hu) Jó pár unokatestvérem költözött nagyobb városokba tanulni, vagy éppen dolgozni.    

FFR-Bernard: - Milyen időközönként jössz Magyarországra meglátogatni őket?  

JOV: - Tizenöt éves koromig minden nyáron meglátogattam a rokonokat (temérdek unokatestvérem van) és két-három hetet töltöttem velük. Azóta már csak 4-5 évenként jutok el hozzájuk. Van egy házunk is Vitnyéden, amit ez elmúlt 15 évben szépen felújítottunk oda szoktunk menni.  

FFR-Bernard: - Milyen híres magyarokat ismersz?  

JOV: - Két magyar hírességet említhetek. Az apám régen nagyon sokat mesélt a híres magyar Aranycsapatról különösen a csapatkapitányról, Puskás Ferencről, aki akkor az évszázad legjobb játékosa volt. A másik pedig, Liszt Ferenc. A családom és baráti köröm életében a zene kiemelt helyen szerepel, így ő az első magyar zeneszerző és zongoraművész, aki az eszembe jut.   

FFR-Bernard: - Hol élsz jelenleg?  

JOV: - Svájcban a német határnál, a franciául beszélő régió közelében egy kisvárosban, Bienne-ben (németül Biel). Amíg egyetemre jártam, addig ugyanezen a területen, csak Fribourg városában éltem.   

FFR-Bernard: - Mint kanadainak, mennyit jelent neked a jégkorong? 

JOV: - Nem sokkal azután, hogy megszülettem Kanadából Svájcba költöztünk a szüleimmel. Természetesen Svájcot is a jégkorong nemzetek közé tudom sorolni, a hoki itt is nagyon népszerű. 14 évesen a kedvenc csapatom a Fribourg Gottéron volt és minden mérkőzését megnéztem, hiszen akkoriban olyan sztárok játszottak nálunk, mint Slava Bykov és Andrej Khomutov. Az ő játékuk is sokat jelentett, hogy még jobban imádjam ezt a játékot. Régebben sokat játszottam, manapság már csak négyszer-ötször egy évben a barátokkal, amikor az időnk engedi.

FFR-Bernard: - Hogyan találtál rá a floorball-ra?  

JOV: - Akkoriban fedezhettem fel, amikor ez a nagyszerű sport egyre népszerűbb lett Svájcban. Még a középiskolában játszottunk a haverokkal kétszer egy héten. Aztán mindannyian úgy döntöttünk, hogy versenyszerűen szeretnénk játszani, így a helyi városi csapathoz (Fribourg) igazoltunk. Abban az időben Svájcban jobbára három-a-három ellen, kispályás  rendszerben ment a bajnokság, így játszottam 5-6 évig. Ezzel a csapattal elég gyorsan a 4. ligától egészen az 1. ligáig jutottunk fel és utolsó szezonunkban ezüstérmesek lettünk. Ezután ugyanezzel a csapattal nagypályán is elindultunk, ahol már öt-az-öt ellen játszottunk az 1. ligában. Ekkor hívott több csapat is, hogy igazoljak hozzájuk, de én maradtam Fribourg-ban a régi társakkal.  

FFR-Bernard: - Más sportágakkal szemben miért a floorballt választottad?  

JOV: - Már kiskoromban, amióta csak járni tudtam, a szomszéd srácokkal órákat street hokiztunk a házunk előtt. Abban az időben a helyi focicsapat tagja is voltam, de azt sosem szerettem úgy igazán, így amikor a floorball hivatalos sportág lett Svájcban, akkor már tudtam, hogy ezt a sportágat nekem találták ki.     

FFR-Bernard: - Melyik klubban, milyen poszton játszol jelenleg? Mi a mezszámod és milyen felszerelést használsz?  

JOV: - Csak Svájcban játszottam eddig az 1. ligában az Unihockey Fribourg csapatában, de 5 éve már a második ligás UHC Biel-Seeland-ban, ahol a másodedzői feladatokat is ellátom. Mindig is védő pozícióban játszottam, legtöbbször a jobb oldalon 22-es mezben, de ebben az évben váltottam és olyan számmal játszottam, ami még éppen szabad volt. Ami az ütőt illeti, 7-8 éve a Zone termékeit használom, már csak azért is mert ez volt a klubomnak és később a nemzeti csapatnak is a hivatalos támogatója, így sok választásom azért nem volt.  

FFR-Bernard: - Hogyan jellemeznéd a saját játékstílusodat?  

JOV: - Abszolút korrekt játékosnak tartom magam, egész floorball pályafutásom során talán ha összesen 20 perc kiállítást szedtem össze. Mivel régóta játszom, sokat tapasztaltam már, így nagyon sok féle taktikai variációban képes vagyok játszani. A legnagyobb problémám talán az, hogy nem vagyok elég agresszív a pályán, viszont félpályáról kimondottan nagyokat tudok lőni, talán ez is az erősségem.  

FFR-Bernard: - Játszottál már másik ország bajnokságában?  

JOV: - Leszámítva a nemzetközi tornákat, sosem játszottam máshol csak Svájcban.  

FFR-Bernard: - Kanadai-svájci kettős állampolgár vagy, magyar gyökerekkel. Miért a kanadai válogatottat választottad?  

JOV: - Hogy őszinte legyek annyira nem vagyok jó játékos, hogy a svájci válogatott keretébe beférjek. Ettől függetlenül a döntésem meghozatalakor, úgy 7-8 évvel ezelőtt az is motivált, hogy része legyek a kanadai nemzeti csapat megszületésének.   

FFR-Bernard: - Gondoltál arra valaha, hogy magyar válogatott legyél?  

JOV: - Nos bizonyos szempontból lehet könnyebb dolgom lett volna ott játszani, de több okból pedig nehezebb. Igen, felvetődött bennem, hogy az legyek, ha a kanadai helyett a magyar állampolgárságot kaptam volna, akkor más a helyzet. Könnyebb, hiszen Magyarország közelebb lett volna nekem, mint Kanada, és az is csábítónak hatott, hogy  egyenesen a B csoportban játszhattam volna, nem pedig a C-ben. Viszont, ha akkor úgy döntök, hogy magyar válogatott leszek, akkor most nem lehetnék itt Helsinkiben a csapatommal, és nem lenne alkalmam az igazán legjobbak ellen pályára lépni. Továbbá az sem lényegtelen dolog, hogy a magyar csapatban nyelvi nehézségeim lettek volna. 

FFR-Bernard: - Ahogyan a kanadai játékos keretet nézem, eléggé nemzetközi a csapat, hiszen a kanadaiak mellett több finn és egy félig magyar játékos nevét találom. Hogyan működtök együtt?  

JOV: - Nos igen ez nem mindig egyszerű. Ahogyan mondtad is, valóban egy ilyen egyveleget alkotunk, és bizony léteznek is mentalitásban különbségek. Na de pont ezek az eltérések erősítenek minket, amikor egy cél érdekében mindenki egy irányba tolja a szekeret. Mindenki csak az előnyeit nézi ennek a dolognak, nem pedig a hátráltató tényezőket.  

FFR-Bernard: - Hogyan látod a kanadai floorball sport fejlődését?  

JOV: - A legtöbb játékos Kanadában vagy a jégkorongból, vagy a „Ball Hockey”-ból (utcai hoki) érkezik a Floorball-ba. Legtöbbjük kimondottan ügyes és technikás a floorballban is. Mint tudjuk azért nem teljesen ugyanaz a sport. A floorball folyamatosan teret kap és megjelenik több iskolában is, de elég nehéz nagy léptékű eredményeket elérni egy olyan országban, ahol a jégkorong az első az emberek szívében. Úgy gondolom a floorball az emberek számára egy elérhető sport lesz Kanadában, és pozitív értelemben meg volnék lepve, ha hasonló dimenzióban gondolkodnának erről a sportról odaát, mint itt Európában pár országban.  

FFR-Bernard: - Beszéljünk a Világbajnokságról. Mit gondolsz Kanada esélyeiről a csoportjában, hiszen Dánia, Oroszország és a házigazda Finnország jóval esélyesebbek?  

JOV: - Be kell vallanom, hogy ezeket a sorokat a szabadapunkon írom, amikor csapatunk túl van már az első két mérkőzésén. Két vereséget szenvedtünk, de az oroszok elleni eredmény tekintetében nincs szégyenkezni valónk. Úgy kaptunk ki 9-6-ra, hogy borzasztó rosszul kezdtük a mérkőzést, hiszen az első harmad 12. percében már 0-4-re vezettek, majd 6-8-ra hoztuk fel és lehoztuk a kapust, így üres kapus gólt kaptunk a végén. Azt kell mondanom, hogy a harmadik harmadban sokkal jobbak voltunk mint az oroszok, de a mérkőzést ők nyerték meg. A finnek ellen más volt a helyzet, de ha úgy nézzük, hogy a világbajnoki címvédőtől kaptunk ki 2-14-re, akkor az nem is olyan rossz eredmény. Főleg nem az, ha olyan eredményt veszünk figyelembe, mint az utánunk lévőt, ahol a svédek megsemmisítették 39-1-re az ausztrálokat. A következő mérkőzésünkön kedden, a csoport harmadik helyéért játszunk Dániával. (A cikk megjelenésekor az eredmény már ismert, Kanada-Dánia 6-4. Bernard) A csoportunkban lévő három európai válogatott jelentősen nem erősebb mint a miénk, úgy érzem bizonyítottuk, hogy helyünk van ezen a világbajnokságon. A csapatunk célja pedig az, hogy a legjobb nem európai válogatott legyünk a tornán. (Megjegyezzük, hogy Dánia legyőzésével ez meg is valósult!)   

FFR-Bernard: - Aki járt már Helsinkiben a Hartwall Arénában, vagy csak a tv-ben látta, az tudhatja, hogy igen impozáns egy csarnokról van szó. Főleg majd ha a házigazda Finnország ellen léptek majd pályára, várhatóan teltház lesz. Játszottál már valaha ilyen közegben?  

JOV: - Bizton állíthatom, hogy ez az élmény egyszer adatott meg nekem az életemben. Bár 5500 néző volt a mérkőzésen, de a Hartwall Aréna olyan hatalmas, hogy olyan érzése volt az embernek, mintha nem is lettek volna annyian. Mégis a hangulat hatalmas volt. Volt hasonlóban részem, amikor Szlovákiában játszottunk a C. csoportos VB-n és a hazaiak, valamint Spanyolország ellen játszottunk. A csarnok kisebb volt mint a Hartwall és kb 600-800 néző nézte a mérkőzéseket, de olyan hangulatot teremtettek, hogy majdnem hasonló volt mint itt Helsinkiben.  

FFR-Bernard: - Mennyi alkalommal öltötted magadra a kanadai válogatott mezét?

JOV: - Az összes hivatalos válogatott mérkőzésen játszottam eddig, kivéve a februári két selejtező mérkőzést USA ellen. A Szövetség úgy döntött, hogy több olyan játékosnak ad lehetőséget, akik Kanadában játszanak klubokban. Szóval úgy összesen 19 hivatalos válogatott mérkőzésen játszottam mostanáig. A jelenlegi a negyedik világbajnokságom, de az első, ahol valóban a világ legjobbjaival játszhatok.  

FFR-Bernard: - Mennyire követed a magyar floorballt, a válogatott eredményeit?  

JOV: - A korábbi világbajnokságokat, úgy ahogy figyeltem, de a magyarok eredményeit mindig megnéztem. 2004-ben Klotenben például személyesen is megnéztem a B csoport bronzéremért vívott meccsét, ahol Magyarország könnyedén verte meg Hollandiát. Azt is követtem, hogy Magyarországnak idén sajnos nem sikerült kvalifikálnia magát Helsinkibe, bár tisztában vagyok vele, hogy az európai országoknak a selejtezők miatt sokkal nehezebb dolguk van, mint eddig volt.  

FFR-Bernard: - Egy kis könnyed provokáció. Meg tudsz nevezni egy magyar floorball játékost, vagy legalább egy gyönyörű magyar női játékost?  

JOV: - (nevet) Ó sajnálom nem tudok, de nagyon szívesen találkoznék csinos magyar női játékosokkal! Még egy dolog amit tudok Magyarországról és eddig nem mondtam, hogy ebben az országban élnek a világon a legszebb nők! :) 

FFR-Bernard:- Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál és sok sikert kívánunk Finnországban!  

JOV: - Nagyon köszönöm és nekem volt megtiszteltetés!  

Bernard