A bajnokság közeledtével szeretnénk bemutatni az OB2 friss feljutóit. Sorozatunk első darabjaként a Kecskemét csapatvezetőjével, Tóth Imrével készítettünk riportot. A Kecskemét imponáló magabiztossággal utasította maga mögé az OB3 mezőnyét. Teljesítményük több felsőbb osztálybeli csapatvezető elismerését kiváltotta. Számos mende-monda látott napvilágot egyes játékosaik OB1-be igazolásáról, valamint arról, hogy nem vállalják a feljutást. Végül mégis neveztek az OB2-re, sokan kíváncsiak rá mire lesznek képesek a szépreményű fiatalok. Nagyszerű, kultúrált játékot mutatnak be, Tóth Imre személyében pedig a magyar floorball élet egyik legszimpatikusabb csapatvezetőjét tisztelhetjük. Őt kérdeztük az egyesület múltjáról, jövőjéről, a célkitűzésekről, valamint a csapat körüli pletykák valóság tartalmáról:
FFR: -Először is ez úton is szeretnénk gratulálni a feljutáshoz, és a fantasztikusan sikerült bajnoki döntőhöz! Gondoltad, hogy ilyen hamar sikerülhet ez?
T.I.: Hamar sikerült? Attól függ honnan nézzük. Ennek a csapatnak a gerince 2001 óta együtt készül, s azóta több bajnokságban is indult. Évenként változott, hogy felnőtt vagy utánpótlás bajnokságban indultunk. Annak idején szerepeltünk OBII-ben, de a bajnokság rendszerének átszervezés miatt következő évadban OBIII-ban folytattuk. Akkor végzett előttünk a Debrecen és a Miskolc, akik vállalták az OBII-be feljutást, s mára már az OBI-ben játszanak. Idén egy év kihagyás után indultunk újra az OBIII-ban, s ha azt nézzük, hogy idén indultunk, s meg is nyertük, akkor valóban hamar sikerült. Év elején az OBIII-ban a rájátszásba kerülést tűztük ki célul magunk elé, de amikor elérkeztünk a bajnokság feléhez, már éremben reménykedtünk. Nagy öröm, hogy megnyertük, hiszen szenzációs sorozatot sikerült produkálni (15 mérkőzés, 14 győzelem, 1 döntetlen, 179-33-as gólkülönbség), s itt köszönjük nemcsak nektek, de nagyon sok más csapatnak, akik gratuláltak, s azzal viccelődtek, hogy ők ezt előre megmondták.
FFR: -Mikor kezdtél el foglalkozni a sporttal?
T.I.: 2000. őszén kezdtem el 7-8. osztályos fiúkkal foglalkozni, s velük együtt tanultam a játékot!
FFR: -Hogyan ismerkedtél meg vele, és honnan jött a csapat alapítás ötlete?
T.I.: Iskolánk több évig járt nyaranta kirándulni Svájcba. Szállásunk Schiers-ben /2500 lakosú település Davos közelében/, az ottani iskola kollégiumában volt. Mindig megkaptuk a tornaterem kulcsait, hogy esténként mozoghassunk egy kicsit. Ott, a szertárban találtunk ütőket, labdát, valamint kapukat, s saját szabályaink szerint játszottunk először! Majd láttam a település sportcsarnokát, ahol a szekrény tele van kupákkal, floorballos relikviákkal, s utánanéztem ennek a sportnak. Azóta tudom, hogy a település csapata /UHC Wildcats/ a regionális II. osztályban játszik és kiemelt utánpótlás nevelő bázisa az elitligás UHC Alligator Malans együttesének.
FFR: -Hogy alakult ki az együttes?
T.I.: 2000. év őszén kezdtem el többekkel foglalkozni, s két éven belül kialakult a mai csapatunk magja, akikhez folyamatosan kapcsolódtak be új játékosok.
FFR: -Elégedett vagy az alakulattal? Ilyen csapatot álmodtál meg, amikor belevágtál?
T.I.: Amikor belevágtam, azért tettem, mert egy olyan sportágat ismerhettem meg, amit élveznek a diákok, s szívesen jöttek edzésre, hogy mozogjanak, játszanak. Ezekből a tanulókból a leglelkesebbek, tehetségesebbek maradtak együtt, s vállalták, hogy bajnokságban is szívesen kipróbálják magukat. Tehát, én nem elképzeltem egy csapatot, s azt felépítettem, hanem kialakult egy csapat s azokat formáltam. Igen, elégedett vagyok velük, hiszen pályán kívül is jóban vannak, a pályán pedig érzik egymást, igazi csapatként tudnak játszani. Megkönnyítette a munkámat, hogy egy sornyi játékosom egy osztályba járt, így ők valóban ismerték egymást. Valamint két játékosom is részt vehetett az U19-es Világbajnokságokon, ami nagy megtiszteltetés egy kis csapatnak.
FFR: -Hol edzetek, hisz tudtunkkal nem áll rendelkezésre palánk. Milyenek a körülmények?
T.I.: Edzésekre az iskola tornatermei állnak rendelkezésünkre. Kezdeti években egy röplabda pálya méretű teremben edzettünk, ezért is értünk el sikereket inkább kispályás bajnokságban, majd ahogy nőttünk, s a termet is kinőttük, akkoriban épült az iskolához egy sportszárny, amelyben már egy kosárpályánál nagyobb teremben folytathattuk a munkát.
FFR: -Kötődtök valamilyen iskolához, esetleg van más támogató?
T.I.: Csapatunk játékosainak nagy része a
FFR: -A Kecskemét játékát illetően sokak nagy elismeréssel beszélnek. Sokáig élt a pletyka, hogy nem vállaljátok a feljutást. Valóban így állt a helyzet?
T.I.: Örülünk, hogy mások is észrevették az elmúlt évek munkájának eredményét. Valóban felajánlottam a játékosoknak, hogy miután sokan most kezdik felsőoktatási intézményekben tanulmányaikat, nyugodtan eligazolhatnak, s játszanak magasabb szinten, hogy fejlődjenek. De mindannyian azt mondták, hogy megpróbálják egyetem mellett, hogy ha együtt kevesebbet is tudnak edzeni, kecskeméti színekben érjenek el eredményt.
FFR: -Ha igen, miért döntöttetek mégis az OB2 mellett?
T.I.: Sokan biztattak bennünket, hogy tudásunk alapján ott a helyünk, s ha ilyen hűséges játékosok vannak, úgy döntöttünk megpróbáljuk, valamint az OBI-es Diamonds Sportklub ajánlotta fel konkrétan a segítséget, így teremtettük meg az indulás jogi alapjait is..
Majd idővel eldől, hogyan tovább.
FFR: -Arról is lehetett hallani, hogy a tovább tanuló játékosok eligazolnak Pestre. Ez is hamisnak bizonyult? Vagy valóban voltak megkeresések?
T.I.: Engem több OBI-es egyesület is megkeresett, illetve volt aki néhány játékossal is beszélt, hiszen láttak fantáziát többek játékában. Ennek csak örülök, hogy elértük azt, hogy olyan játékosok fejlődhettek Kecskeméten az elmúlt évek során, akik megállnák a helyüket a legmagasabb osztályban is.
FFR: -Hogy hidaljátok át a palánk hiányának nehézségét? Hol bonyolítjátok le a hazai meccseiteket majd?
T.I.: Miután nincs palánkunk az elmúlt években sem sokat játszottunk hazai pályán. Minden bajnoki évadban megpróbáltunk egy-egy fordulót Kecskeméten rendezni, s ezekre az alkalmakra Szolnokról vagy a Népligetből kértük kölcsön a palánkot. Természetesen célunk az, hogy legyen saját palánkunk, most a megvalósítás lehetőségeit keressük. Addig is valószínű, hogy az első félévben esedékes hazai meccseink ellenfeleivel kell egyeztetni, hogy cseréljük fel a pályaválasztói jogot, s amennyiben megoldódna a palánk kérdése, játszhatnánk Kecskeméten a hazai meccseket!
FFR: -Mik a célkitűzéseitek ebben a szezonban újoncként?
T.I.: A csapat célkitűzése a bajnokság kezdetén, hogy a mezőny első felében végezzünk, ezért fogunk dolgozni.
FFR: -Hogy készültök az új szezonra?
T.I.: Most kezdjük az alapozást, az erőnléti edzéseket, s labdás edzéseket. Heti három alkalommal készülünk augusztus hónapban.
FFR: -Mennyire ismeritek a leendő ellenfeleket?
T.I.: Szombathely, Veszprém és a Triton csapatának kivételével, ha jól emlékszem mindenkivel játszottunk már az elmúlt években. Természetesen a tavalyi évben is figyelemmel követtem az OBII-es bajnokság eseményeit, ahol igazán izgalmas fordulók voltak, s valóban az utolsó pillanatig nyílt volt a dobogó sorrendje.
FFR: -Mit gondolsz, mely csapatok fognak küzdeni a bajnoki címért, és kik azok, akik a közvetlen vetélytársaitok lehetnek?
T.I.: Azzal, hogy megszűnt Szolnokon az OBIII-as csapat, s a nagy öregek újra az OBII-ben fognak játszani, őket tartom a bajnokság esélyesének. Tavaly többször is láttam játszani őket, s mondhatom, hogy megérdemelten nyerték meg az U19-es bajnokságot. Rendkívül sokat fejlődött a játékuk a második félévben. További csapatokat nem kívánok megnevezni, hiszen mindenkinek mondhatnák erényeit, amit láttam az elmúlt időben. Kik lesznek a vetélytársaink, erre fél év után könnyebb lesz felelni, hiszen azért ebben a bajnokságban újoncok vagyunk. Remélem képesek leszünk meglepetésekre, s az eddigi legjobbakkal is szoros meccseket tudunk játszani!
FFR: -Milyen távlati céljaitok vannak a klub életét illetően?
T.I.: Mi mindig évről évre tervezünk. Ahhoz, hogy itt távlati tervekről beszéljünk, szükség lenne Kecskeméten egy olyan emberre, aki teljes emberként tudna a floorballra koncentrálni, akinek én minden segítséget megadhatnék, hogy valóban felépítsen egy bázist. De jelenleg középiskolai tanárként, igazgatóhelyettesként rendkívül sok egyéb elfoglaltságom van, így csak az aktuális feladatra koncentrálunk.
FFR: -Mi a véleményed a floorballt körülvevő közegről, mit tartasz pozitívumnak, és mi az amin feltétlen változtatnál?
Nagyon nehéz bármit is mondani, hogy min kellene változtatni, hiszen ez nem ilyen egyszerű. Természetes, hogy mindenki látja, hogy mi az ami nem megy még elég gördülékenyen, de biztatok mindenkit, hogy vállaljon feladatokat, s miután legalább egy fél évig becsületesen csinálta, utána tegyen változtatási javaslatot.
Remélem kamatozni fog az együttműködés a Cseh Szövetséggel, mert a bírók képzésében, küldésében, ellenőrzésében sokat kell fejlődni. Reménységem, hogy pár év múlva, amikor már nem aktív játékosok lesznek többségében a játékvezetők, ez is jobban fog működni. Mert nem irigylésre méltó a JT feladata, hiszen nem könnyű ilyen mérkőzésszámra mindig megfelelő bírópárt találni.
Mindezeken túl a legnagyobb pozitívum, hogy évről évre növekszik a bajnokságokban induló csapatok száma, s mindig vannak olyan megszállott emberek, akik szívesen dolgoznak sportágunk felemelkedéséért.
FFR: -Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, sok sikert a bajnoksághoz!
Utolsó kommentek