Sorozatunk következő darabjaként Kovács Barni javaslatára - és aktív közbenjárásának köszönhetően - Galambos Tamással beszélgettünk az SZPK múltjáról és jövőjéről. Évekkel ezelőtt maga sem gondolta, hogy napjainkra az egyik legnagyobb és földrajzilag mindenképpen legkiterjedtebb egyesület alapjait rakta le. Töretlen munkájával oroszlánrészt vállal abban, hogy egyre dicsőségesebben dübörögjön a „narancssárga úthenger”! Külön kiemelendő az a szervező tevékenység, amelynek köszönhetően az SZPK Komáromtól távolabb is megvetette lábát, illetve jelentős mennyiségű szponzorra is szert tudott tenni. Ez más klubok számára is példaértékű lehet, így ennek hátteréről is érdeklődtünk. Jöjjön tehát az interjú az SZPK életre hívójával:

FFR: -Mikor és milyen körülmények közt ismerkedtél meg a sporttal?

G.T.:- A sport iránti vonzódásomat az édesapámnak köszönhetem, aki szintén testnevelő, és már kiskoromtól foglalkozott velem. Magával a floorballal a szombathelyi főiskolán ismerkedtem meg még 1995-ben. A rekreáció óra keretében minden héten más-más újkeletű sportágat próbáltunk ki. Amikor a floorballra került a sor, akkor szokás szerint sérült voltam, így csak külső szemlélője lehettem a bemutatónak. Ennek ellenére már ekkor felkeltette az érdeklődésemet ez a játék.

FFR: -Hogy alakult játékos karriered?

G.T.:- 15 évig fociztam, majd a sorozatos sérülések miatt kénytelen voltam befejezni a  labdarúgást. Az aktív sportolással azonban nem akartam szakítani, mindenképpen labdajátékokban gondolkodtam. Így került képbe újra a floorball, hiszen hasonlóan improvizatív, dinamikus, élvezetes csapatjáték, mint a foci. A kezdeti másfél évi „játszadozás” után 8 szezont játszottam az SZPK színeiben a különböző osztályokban. A Budapest bajnokságban 11 mérkőzésen 28 gólt szereztem, az OB I-ben 8 meccsen 4 találatig jutottam, OB II-ben 43-szor léptem pályára, és 56-szor zörgettem meg az ellenfelek hálóit. A legutóbbi szezonban sérülésem miatt csak kétszer tudtam játszani az OB III-as csapatban, és 6 góllal vettem ki a részemet a gárda szerepléséből.

FFR: -Láthatunk még majd játék közben is?

G.T.:- Minden vágyam, hogy újra pályára léphessek, de erre sajnos egyre kevesebb esélyt látok. Makacs térdsérülésem nem engedi a rendszeres sportolást.

FFR: -Mikor vetődött fel az egyesület létrehozásának gondolata?

G.T.:- Minden rosszban van valami jó is, hiszen ha nem sérülök meg, akkor valószínűleg a mai napig focizom, és nem biztos, hogy eljutott volna ez a sport Komáromba is. Így viszont egy újabb sportággal gazdagodott a város. Már egy éve játszottunk a szőnyi Bozsik iskola tornatermében egy baráti társasággal (Türinger Jocó, Kovács Barna, Bognár Balázs, Kaszab Géza stb.) és az első tanítványaimmal (Haris Tibi, Szabó Tibi, Móricz Levi stb.), amikor felmerült egy önálló floorball egyesület alapításának gondolata. Innentől felgyorsultak az események, és 1998. június 11-én megalakult a Szőnyi Palánkdöngetők Köre, azaz az SZPK.

FFR: -A kezdetekkor mik voltak a tervek? Számítottatok ekkora klub kiépülésére?

G.T.:- A kezdeti cél az volt, hogy mint egyesület, könnyebben pályázhassunk, és szponzorokat találjunk, és ezzel megteremthessük a versenyzés anyagi feltételeit. Ebben az időben sokat köszönhettünk Bedő Zolinak, aki a sportág megismertetésében segített sokat, és Pavelka Zoltánnak, aki a floorball országos vérkeringésébe vezetett be minket. A legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy 8 év múlva az ország egyik legnagyobb floorball egyesületévé nőjük ki magunkat.

FFR: -Elégedett vagy az eredménnyel? Ilyennek álmodtad meg az SZPK-t annak idején?

G.T.:- Avval soha nem lehetsz elégedett, mert akkor nincs tovább. Mindig van egy újabb cél vagy terv, amik nélkül nem lenne értelme folytatni. Kezdetben családias volt a légkör, de hónapról hónapra egyre többen lettünk, egyre több ismerőst, barátot szereztünk. Mindig nagyobb terembe költöztünk és ma már olyan sokan vagyunk, hogy 3-4 helyszínen tartjuk az edzéseket. A legnagyobb eredményünk, hogy bár mindannyian különbözőek vagyunk, egy dolog összetart bennünket, ez pedig a narancssárga mez szeretete:)

FFR: -Mik az idei célkitűzések?

G.T.:- Több célkitűzésünk is van. Az első egy új palánk beszerzése volt, amit sikerült is megvásárolnunk. A következő egy „külsős” edző szerződtetése volt az OB I-es csapatunk mellé, Illés Laci visszatérésével sikerült ezt is megvalósítani. Biztos vagyok benne, hogy munkájának eredménye a pályán is meglátszik majd.

FFR: -És mik a távlati tervek, álmok?

G.T.:- A legnagyobb álmunk, hogy a számtalan utánpótlás bajnoki cím után az OB I-es csapatunk is a dobogó tetejére állhasson, és ehhez szeretnénk minél jobb körülményeket teremteni.

FFR: -Hogy jött a tatai kapcsolat?

G.T.:- Volt bozsikos, floorballban is tehetséges tanulók kerültek az Eötvös Gimnáziumba, és a kezdetekben rajtuk keresztül terjedt ott a játék. Egyik nap az egyik megyei napilapban láttam egy fényképet, hogy az 5vös Napokon floorballhoz hasonló, csak rövidebb ütővel és koronggal játszanak a tatai diákok. Ekkor szóltam Horváth Petinek, hogy kezdje el reklámozni sulijában, hogy van ennél egy sokkal jobb ütős játék is. Kezdetben nem sok sikere volt, mivel az ottani testnevelők nem álltak a floorball mellé, de egy történelem-földrajz szakos tanár úr, Lukács Csaba személyében támogatóra talált. Ő felismerte a floorballban rejlő lehetőségeket, és megszervezte az iskolai csapatot, akiket benevezett a diákolimpia küzdelmeibe. A csapat mellé az SZPK elsőosztályú csapatának egyik  húzóemberét, Füzi Gábort kérték fel edzőnek. Beindult a floorball láz az 5vösben, és a sikerek sem maradtak el.

FFR: -Mi az oka, hogy hosszú évek óta először nem képviseltetitek magatokat az OB2-ben a tavalyi ígéretes szezon ellenére?

G.T.:- A  tavalyi OB II-es gárda az előző évekéhez képest szinte teljesen kicserélődött, nagyon sok fiatal, köztük 5vösös diákok kaptak játéklehetőséget. Most, érettségi után sokukat egyetemre vettek fel vagy külföldre utaztak. Néhányan tehetségük révén felkerültek az OB I-es csapat keretébe. Így kevesen maradtak, így úgy gondoltuk, hogy a „régi öregekkel” kiegészülve ezzel a kerettel az OB III-ba nevezünk.

FFR: -Így elvesztettétek az indulási jogot, aminek visszaszerzése évekbe is telhet. Tervezitek egy újabb erős OB2-es gárda kiépítését?

G.T.:- Úgy érzem, hogy van olyan erős utánpótlás bázis mögöttünk, hogy velük néhány éven belül újra visszakerülhetünk a második vonalba.

FFR: -Az „Old Boys” már nem álmodozik OB2-es babérokról?

G.T.:- Az Old Boys is mindig nyerni szeretne, de ez már nem mindig sikerül:) A fiatalokkal kiegészülve és őket szakmailag és mentálisan segítve bízom benne, hogy eredményesebbek leszünk, mint tavaly.

FFR: -Lukács Csabát tudtunkkal a női gárdához irányítottátok. Mik lehetnek a lányok céljai ebben a szezonban?

G.T.:- A lányokkal már évek óta szeretnénk előrébb lépni, ezért is voltak a korábbi edzőcserék. Sárosi Csabának köszönhetjük, hogy van női csapatunk, aki annak idején elkezdte az edzéseket velük. Füzi Gábor nagy ambíciókkal vágott neki a feladatnak, de más irányú feladatvállalásai miatt nem bírta a maga elvárásainak megfelelően ellátni a teendőket. Kovács Barna nehéz időszakban vállalta el az edzői posztot, kialakította a mai csapat gerincét, sok új, fiatal tehetséges játékost épített be az együttesbe. Idén nyáron praktikussági okokból úgy döntöttünk, hogy a sok 5vösös lány miatt célszerű lenne, ha Lukács tanár úr foglalkozna a lányokkal, míg Barna a nagyrészt volt tanítványaira épülő U 19-es fiú gárdát vezetné.

Bár évek óta fejlődnek a lányok – mind egyénileg, mind csapatként -, mégsem tudtunk jelentősen előrelépni a tabellán, mert a mezőny is fejlődött ennyit. Nagyon fiatal a társaság, most vannak abban a korban, hogy ugrásszerűen javuljon a teljesítményük, aminek a jelei már a tavalyi szezonban is érzékelhetőek voltak. Bízom benne, hogy ez előbb-utóbb az eredményekben és a helyezési számokban is meg fog mutatkozni.

FFR: -A csapat honlapján, illetve a csarnokban lévő palánkon is sorjáznak a szponzorok nevei, logói. Ez párját ritkítja a magyar floorball életben. Hogy sikerült megnyerni a támogatókat ezen kis reklámértékű sportág mellé?

G.T.:- Nagyon sok munkával és utánajárással, széles ismeretségi körrel és persze nem utolsósorban helyi szinten szimpatikus csapatainknak köszönhetően. Sok kicsi sokra megy alapon szereztük támogatóinkat, a legkisebb szponzorainkat (akik nem egyszer egyéni vállalkozók) is megbecsüljük. Az ország egyik legjobban működő ipari parkjának köszönhetően a nagyobb cégek támogatását is évezhetjük.

FFR: -Nagy siker az új palánk beszerzése. Ez azért is példa értékű, mert gyakran a palánkhiány szab gátat az egyesületek fejlődésének. Hogy sikerült beszerezni, illetve hogy sikerült előteremteni a szükséges összeget?

G.T.:- Évről évre nőtt az az anyagi támogatás, amelyet Komárom Város Önkormányzatának Sportbizottságától kaptunk. Hosszú évek szorgos munkájának és lobbizásának eredményeképpen idén az ő támogatásuknak köszönhetően sikerült beszerezni az új palánkrendszert. Ugyanakkor a városnak is vannak elvárásai velünk szemben. Támogatásuk feltétele, hogy legalább ugyanannyi önerőt teremtsünk elő, mint az ő általuk biztosított pénzösszeg. Tiszta, átlátható gazdálkodást várnak el egyesületünktől, emellett minél több helyi fiatalnak biztosítsunk sportolási és versenyzési lehetőséget.

FFR: -Komárom számos rendezvénnyel hívta már fel magára a figyelmet: a Gála, válogatott meccsek megrendezése, a válogatottak meghívása az Eötvös napokra… Milyen tapasztalatokat szereztetek ezen alkalmak megszervezése során?

G.T.:- Szervezésben már többünknek volt tapasztalata, hiszen más sportkluboknál is dolgoztunk, vagy éppen testnevelők vagyunk. Szakmailag sokat fejlődtünk ezeken a rendezvényeken. Óriási megtiszteltetés volt, hogy válogatott mérkőzéseknek lehettünk házigazdái, és ezeken volt mit ellesni fiatal játékosainknak és edzőinknek. A jövőben is szívesen adunk otthont a nemzeti csapatok összecsapásainak, de ugyanakkor tervezzük hagyományos kupáink folytatását is (IX. NOKIA Kupa és IV. Perlos Kupa).

FFR: -Lehetségesnek tartod, hogy országosan is szponzorokra leljen a sportág? Akár szövetségi szinten…

G.T.:- Ha továbbra is ilyen ütemben nő az új egyesületek száma illetve újabb városokban honosodik meg a floorball, és ezt a mennyiségi fejlődést minőségi is követi, valamint a szövetség munkája is átláthatóbb lesz, akkor úgy érzem, szponzorokat is könnyebb lesz találni.

FFR: -Milyen tanácsokat tudnál adni a csapatvezetőknek ezekben a témákban?

G.T.:- Rendkívül nagy szerepe van a helyi kapcsolatoknak, mennyire van ismeretséged egy városban. Igaz, egy Komárom méretű városban ezt könnyebb elérni. Nagyon megszállottként és lelkesen kell csinálni az első éveket, hogy felfigyeljenek a munkádra, és ezáltal anyagilag is támogassanak. Először fel kell mutatni valamit, amire felfigyelnek, majd azt jól kell kommunikálni. Fontos a sajtóval, médiával való kapcsolattartás is.

FFR: -Véleményed szerint hogy lenne érdemes belevágni a szponzorkeresésbe szövetségi szinten? Milyen profilú, méretű cégek kerülhetnek szóba?

G.T.:- Átláthatóbb, tiszta viszonyt kell teremteni, ez az alapja mindennek. Érdemes lehetne talán skandináv gyökerű cégeknél kezdeni a támogató keresését, akiknek esetlegesen nem kell már bemutatni ezt a sportágat.

FFR: -Mint az egyik legtapasztaltabb „klubvezető”, gazdasági és reklám téren vállalnál szerepet megkeresés esetén szövetségi szinten is?

G.T.:- Az utóbbi időben két munkakörömtől is meg kellett válnom a sokrétű feladatok és a családom bővülése miatt. Jelenleg tanítok, edzősködöm egy fociklubban, és vezetem az SZPK-t. Így nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben újabb feladatokat vállalnék.

FFR: -Mit érzel jelenleg a magyar floorball legnagyobb problémájának, amin feltétlen változtatnál, ha tehetnéd?

G.T.:- Örömteli tény a csapatok és a játékosok számának növekedése, de ahhoz, hogy ezek minél jobbak legyenek, elengedhetetlenül fontos, hogy képzett szakemberek is legyenek a floorballban. Minél hamarabb szükség lenne a hazai edzőképzés megszervezésére és beindítására.

FFR: -Mi a véleményed az új elnökség eddigi tevékenységéről?

G.T.:- Fiatalok, lendületesek és látszik rajtuk a tenni és segíteni akarás. Nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen „súlyos” az örökség, amit átvettek. Gazdaságilag egyenesbe kell tenniük a szövetséget, ami nagyon nehéz dolog. Tartozások, adósságok törlesztése a legkellemetlenebb feladatok közé tartozik. Én nagyon drukkolok neki, mert csak így léphet előre a sportágunk.

FFR: -Hogy látod a sportág jövőjét? Végérvényesen elindulunk a profi sporttá válás útján?

G.T.:- Az első lépések jó irányba történtek, de hosszú még az út, aminek nagyon az elején járunk. Gazdasági stabilitás, átlátható viszonyok, edzőképzés, ezek a legfontosabb feladatok ahhoz, hogy profinak lehessen titulálni egy sportágat.

FFR: -Akár játékosként, akár klubvezetőként, mi a legkedvesebb emléked?

G.T.:- Sok kupát nyertünk, sok gólt is ütöttem, ez mind kellemes emlék. De a legjobb érzés az, amikor a városban floorballütős gyerekeket látok edzésre vagy meccsre igyekezni. Ilyenkor mindig nagyon jó érzés kerít hatalmába, és boldogsággal tölt el, hogy hoztam valamit ebbe a városba, ami ennyi embernek okoz örömöt.

FFR: -Mi volt a legnegatívabb élmény?

G.T.:- Volt ilyen is sajnos. 25 éve sportolok, 12 éve vagyok edző, de olyan még nem fordult elő velem sosem, mint az egyik OB II-es bajnokin, amikor egy, az ellenfél által színészkedésnek vélt esésem után az illető odahajolt hozzám, és teli torokból válogatott szidalmakat ordított az arcomba. Azóta is értetlenül állok az eset előtt, bár a rossz emlékekre nem szívesen emlékszik az ember, hiszen sokkal több a pozitív élmény.

FFR: -Mit csinálnál másként, ha tehetnéd?

G.T.:- Igazából semmit. Nyilván voltak kisebb hibák, de úgy gondolom, hogy egy sikeres klubot sikerült felépíteni, és ez adja a munka minősítését is. Az eredmények egyelőre minket igazolnak, remélem, a jövőben is így marad ez.

FFR: -Az SZPK elvei közt korábban szerepelt, hogy nem igazolnak „légióst”. Liska Bálinttal megtörni látszik a jég. Vannak újabb kiszemeltek is, vagy az utánpótlásra épít a csapat?

G.T.:- Liska Bálint esete speciális. Való igaz, hogy elveink közt szerepel az, hogy „saját forrásból” dolgozunk, de az ajkaiakkal és különösen Bálinttal nagyon jó kapcsolatot ápol egyesületünk. Tudtuk, hogy álmai közt szerepel az, hogy kipróbálja magát az élvonalban, és úgy gondoltuk, hogy sportbaráti kapcsolatunk révén megteremtjük a lehetőséget erre. Minden bizonnyal tanulságos fél évet töltött nálunk, és reméljük, jól érezte magát narancssárga mezben is. A továbbiakban tartva magunkat az eredeti elvekhez, nem tervezünk idegenlégióst igazolni, csak a saját utánpótlásunkból próbálunk meríteni.

FFR: -Kik azok, akiket szívesen látnál narancssárgában a magyar mezőnyből?

G.T.:- Elsősorban a saját U13-as és U 15-ös csapatunk játékosait pár év múlva is:)

FFR: -Sok sikert a továbbiakhoz, köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál!