A fórum állandó témája a mérkőzések játékvezetésének minősége, a JT működése. A VB néhány nagy port kavaró döntésétől eltekintve a JT kapja a legtöbb kritikát, ez a leggyakrabban felmerülő téma. Mi sem kerülhetjük meg a témát, így a legilletékesebb személyhez fordultunk kérdéseinkkel: Vörös Lászlóhoz, a JT elnökéhez. Ő az elnökség legfrissebb tagja, aki ezen a nyáron szinte az ismeretlenség homályából előlépve kapta ezt a funkciót, villámkarriert befutva a floorball egén. Őt kérdezzük eddigi pályafutásáról, elnökségben betöltött szerepéről, a JT-vel kapcsolatos távlati céljairól:

FFR: - Általában ezzel a kérdéssel kezdjük, de a te esetedben különösen indokolt, hiszen meglehetősen hirtelen tűntél fel és lettél hamar elnökségi tag is: tehát hogyan ismerkedtél meg a sporttal?

V.L.: 2004-ben egy barátom csábított le még a Szent Lászlóba pár bajnoki meccsre. Azt nem mondanám, hogy az akkori Top Floor-Arcadom meccs hangulata megfogott volna… 2005 novemberében aztán egy White Sharks edzésre is sikerült rábeszélni. Utólag azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy hagytam magam.

FFR: - Röviden összefoglalnád az eddigi pályafutásod?

V.L.: Hosszan nem is lehetne:). 2006 tavasza OBII-ben a WS-sel, majd az elmúlt szezonban OBI a Neumannal.

FFR: - Milyen céljaid vannak a floorballban? Mit vársz a szezontól?

V.L.: A floorball nekem mindig csak hobbi marad. Amíg a sportág amatőr, addig persze más nem is nagyon lehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne venném komolyan. Mindig olyan csapatban szerettem csak játszani, ahol az eredményt alárendeljük minden más szempontnak; ha valaki 5 perc játékkal tud hozzátenni a csapat sikeréhez, akkor zokszó nélkül annyit tesz hozzá. Most úgy érzem, megtaláltam ezt a csapatot.

Az egyéni céljaim megegyeznek azzal, amit a csapattal el szeretnék érni: folyamatosan fejlődni, mindig egy kicsit jobbnak lenni.

A szezontól ugyanezt várom: legyünk előrébb, mint tavaly: lehetőleg játékban és helyezésben egyaránt.

FFR: - Mint játékos, tőled is megkérdezzük, hogy hogy nézne ki az álomsorod? (4+1 melletted)

V.L.: Ha olyanokból válogatnék, akikkel játszottam együtt: Kiss Attila - Odor József - Koncz Gergely - Szigetvári Zsolt - Jesch Dávid

Ha olyanokból, akikkel csak szeretnék (itt nem mindenki azon a poszton szerepel, ahol a saját klubjában): Rab Konstantin - Odor József - Görög Tamás - Szabó József - Strauss Tamás

FFR: - Az idén elnökségi tag lettél. Az elnökség soraiból talán te vagy a legkevésbé ismert. Hogy jött az ötlet?

V.L.: Az elnökség keresett meg; olyan emberre volt szükségük, aki valamelyest ért a pénzügyekhez. Valószínűleg azért gondoltak rám, mivel a Corvinus-egyetemre járok.

FFR: - Mi motivált, amikor elfogadtad a lehetőséget?

V.L.: Az első, hogy sokan beszélnek arról, hogy mekkora széthúzás van a floorball társadalomban. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy ha konkrét ügyekről, projektekről, témákról van szó, akkor az összhang minden ilyen társaságban megteremthető. Például az U19-es VB-selejtezőt „pártállástól függetlenül” mindenki ugyanúgy értékelte, mindenki ugyanazt emelte ki, miben kell fejlődnünk, mit csinálunk rosszul. De említhetném a játékvezető-kérdést is. A fórumon elhangzó kritikák ellenére személyes beszélgetések alkalmával mindenki sok építő és támogató ötletet mond.

A második ok, hogy ­– az elnökség tagjaival együtt – a sportágban látok fantáziát, látok komoly fejlődési potenciált. Azt gondolom, hogy megfelelő munka mellett az elkövetkezendő években robbanásszerűen terjedhet és növekedhet ez a sport. Ezt alátámasztja a legfrissebb hír, hogy például az idei kispályás diákolimpiára több mint 220 csapat jelentkezett!

A harmadik inkább a személyemből adódik. Valamiért kedvelem az ilyen típusú feladatokat; voltam már hallgatói önkormányzat vezetője, szerveztem már országos konferenciát, bár kétségtelen, hogy ez az elnökségi tagság mind közül a legkomolyabb.

FFR: - A nyár folyamán a JT elnöke lettél. Ez nagy kihívás, hiszen talán semelyik bizottságot nem éri annyi támadás, mint a JT-t. Miért vállaltad el ezt a feladatot?

V.L.: Viccesen mondhatnám, hogy valóban ebben volt a legnagyobb kihívás :). Hogy valami értelmeset is mondjak, ezt a területet szeretem a legjobban. Szeretek meccset vezetni (még ha bőven akadnak is, akik jobbak benne), és vannak ötleteim, amik szerintem jobbá tehetik a magyar játékvezetést.

FFR: - Te miben látod a játékvezető kérdés legnagyobb problémáját?

V.L.: Szerintem nincs egy legnagyobb probléma, hanem több kisebb van, amik együttesen már nem könnyen kezelhetők. Mielőtt ezekre rátérnék, azt mindenképpen elmondanám, hogy a sok bírálat ellenére a játékvezetés is rengeteget fejlődött az elmúlt pár évben. Van probléma bőven, de látni kell, hogy az ugrásszerűen megnőtt mérkőzésszám ellenére majd minden meccsre van semleges játékvezető, a játékvezetők többsége már nem saját csapatának mezében fúj, és szerintem a színvonal is jócskán emelkedett. De lássuk a gondokat.

Először is kevés a játékvezető, ebből adódóan azonos osztálybeli játékosok fújnak egymásnak.  (Ez leginkább az első osztályban okoz gondot.) Ezt a problémát egyébként az nem fogja megoldani, amit sokan hisznek, hogy 1-2 generáció kiöregszik, és majd ők tudnak „semlegesen” meccseket vezetni. Már kiöregedett pár generáció, mégsem maradt belőlük szinte senki. A megoldás sokkal inkább az lehet, hogy OBI-en kívüli csapatokból is OBI-et vezetni képes játékvezetők nőnek ki. Ehhez viszont akár több évre is szükség lehet.

A másik nagy probléma, hogy kevés játékvezető tud, és még kevesebb hajlandó utazni, ráadásul a csapatok költségvetése nehezen bírja el a játékvezetőknek fizetett nagyobb útiköltségeket. Így aztán a vidéki csapatok gyakran ugyanazokkal a – szomszéd városból érkező – játékvezetőkkel találkoznak, ami semmiképpen nem szerencsés. Ennek a megoldására vannak ötleteink, de azokat csak szezon elejétől lehet megvalósítani, azaz legalább 2008 őszéig ezzel még várni kell.

Harmadszor gondnak érzem, hogy a játékvezetés szemlélete nem egységes. Ez Budapesten sem működik, de igazán vidéken nagy probléma. A vidéki játékvezetők sokkal kevesebb meccset látnak, sokkal kevesebb kollégát tudnak megfigyelni, sokkal kevesebb lehetőségük van, hogy egymástól tanuljanak. Megoldás lehetne, ha év elején lenne játékvezetői értekezlet, de egyelőre ezt nem látom megvalósíthatónak. Ezt pótlandó kaptak nemrég a játékvezetők egy elég hosszú levelet, amelyben többek között a szemléletbeli egységesítést is célul tűztük. Elég hangsúlyos része volt ennek a levélnek az a három témakör, amit az idény elején körbeküldött tájékoztató is kiemelt: a test-test elleni játék, az ütőre ütések megítélése és a reklamálások kezelése. Erre a problémára megoldásként próbálunk külföldi utakat szervezni (elsősorban Csehországba), valamint hazai edzőtáborokat is.

A szemlélet mellett sajnos a szabályismerettel is akadnak gondok. Fontos lépésnek gondolom, hogy lefordításra került a nemzetközileg hatályos szabálykönyv, de ugyanilyen fontos, hogy ez el is jusson a játékvezetőkhöz és a játékosokhoz. Ugyan az új szabálykönyvet – kiemelve a változtatásokat – minden csapatvezetőnek és játékvezetőnek elküldtük, szükség van arra, hogy más csatornákon is erősítsük a szabályismeretet a floorballosok körében. Erre próbálkozás a szabályismereti képzés, és a hamarosan a blogon beinduló új rovat is.

Végül mindenképpen meg kell említenem – bár ezzel nem leszek népszerű –, hogy a játékvezetői díjak nagyon alacsonyak, ráadásul sok csapatvezető ezen akar spórolni (pl. útiköltség). Azt gondolom, hogy ha a sportot komolyabb mederbe akarjuk terelni, akkor elengedhetetlen lesz, hogy legalább az első osztályban jelentősen emeljük a játékvezetői díjakat. Tudom, hogy az első ellenérv az, hogy akkor a pénzünkért jobb minőséget várunk, de észre kell venni, hogy ez olyan, mint a 22-es csapdája: amíg nem fizetjük meg, nem lesznek jó játékvezetőink, de amíg nincsenek jó bírók, addig nem vagyunk hajlandók fizetni érte. Ebből csak úgy lehet kitörni, ha komoly értéket adunk annak, hogy valaki első osztályú mérkőzést vezethet.

FFR: - Mik a távlati céljaid a JT-vel kapcsolatban?

V.L.: Leginkább az előbb említett problémák megoldása, a játékvezetői bázis kiszélesítése, az utazási költségek és bírói díjak rendszerének igazságosabbá és motiválóbbá tétele, valamint a nemzetközi trendekhez való igazodás.

FFR: - A JT több lépcsős képzést hirdetett a korábbi egységessel szemben. Mi a cél ezzel? Hogy történik majd a kivitelezés?

V.L.: Ahogy az előbb említettem, fontosnak tartom, hogy a szabályismeret minél szélesebb körű legyen floorball-társadalmunkban. A szabályismereti képzés elsősorban ezt célozza. Erre nemcsak kezdő játékvezetők, hanem érdeklődő játékosok jelentkezését is várjuk folyamatosan. Eddig három csapatnál zajlott le ilyen jellegű képzés, és én személy szerint mindegyiket sikeresnek ítélem meg. Remélem, lesznek még olyan csapatvezetők, akik követik a Miskolc, a Phoenix és a Diamonds példáját. Ha egy csapatból 10-nél többen jelentkeznek, akkor a kivitelezés úgy történik, hogy a csapattal egyeztetett időpontban tartjuk meg a képzést, majd a vizsgát is.

Az alapfokú képzés azoknak ajánlott, akik fújni is szeretnének, és a szabályismereti képzés mellett ezt is elvégzik. Ennek időpontjait hamarosan közzé fogjuk tenni.

A középfokú képzésre rutinosabb játékvezetőket várunk. Elsősorban a szemléletre és külföldi anyagok alapján különböző technikákra helyezzük a hangsúlyt. Sajnos erre elég kevesen jelentkeztek eddig, ami mutatja, hogy sajnos kevesen szeretnének komolyabban foglalkozni itthon a játékvezetéssel. A középfokú képzés kapcsán biztos, hogy személyesen is meg kell keresnünk a lehetséges jelölteket.

FFR: - Olvashattunk a kiírásokban a bírók értékeléséről és a kategorizálásról is. Arra kérnénk, hogy röviden mutasd be a rendszer lényegét, és azt, hogy mit vártok ettől.

V.L.: A rendszer még csak kísérleti fázisban van. Muszáj valahogy a játékvezetőink által nyújtott teljesítményekről értesülnünk, és persze nem lehetünk ott minden meccsen, nem küldhetünk minden meccsre ellenőrt, és valljuk be, a csapatok honlapjára gyakran a meccs után közvetlenül, még annak hevében írt összefoglalók objektivitása nem éppen a BBC-vel vetekszik.

Ezért próbálkozunk meg azzal, hogy – jobb híján – a csapatvezetők értékeljék a játékvezetőket, a meccs után legalább 1 nappal, amikor már higgadtabbak. Ezek az értékelések is lehetnek persze szubjektívek, de ennek ellenére már most látszik, hogy akik veszik a fáradságot, és rendszeresen kitöltik (köszönet a CH és a Diamonds csapatának), azok átgondolják, és építő dolgokat írnak bele.

Meghatároztunk egy első osztályú keretet (20 főt), és igyekszünk az OBI-es meccseket lehetőleg nekik adni. (Más kérdés, hogy ez nem mindig sikerül, mert gyakran minden meccs egy napon van.) Ez a keret természetesen nincs bebetonozva, ki is lehet kerülni, és jó teljesítménnyel be is verekedheti magát oda bárki. Ebben nagy szerepet szánunk az értékeléseknek (nyilván nagyobb súllyal esnek latba a versenyellenőri jelentések). A cél ezzel az, hogy legyen egyfajta presztízse annak, hogy valaki első osztályú mérkőzést fúj, legyen ez egyfajta elismerés, mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben, és mint ilyen, igenis a játékvezetők is tegyenek érte (megjelenés, felkészülés, továbbképzésen való részvétel, stb.), hogy ide bekerüljenek, illetve, hogy itt bennmaradjanak.

FFR: - Olvasván a csapatok meccskrónikáit a honlapokon, szerinted van reális esély arra, hogy objektív és használható értékeléseket kapjatok?

V.L.: Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy van. Természetesen előfordulhat, hogy valaki hosszú távon rossz pontot ad minden bírónak, vagy éppen csak annak, akit nem szeret, de szerencsére ennek kiszűrésére – hogy a matematikusi végzettségemet is használhassam – nagyszerű matematikai eszközök állnak rendelkezésre.

FFR: - Érzésed szerint mennyi időnek kell eltelnie, és milyen lényeges változások szükségesek ahhoz, hogy mindenki megelégedésére működjön a JT?

V.L.: A játékvezetéssel sosem lesznek a csapatok, csapatvezetők megelégedve. A játékvezető a sport szükséges emberi tényezője, akinek a hibájáról hetekig lehet beszélni, akit lehet okolni a kudarcért, ha magunkban nem akarjuk megtalálni a hibát. Egy tökéletesen lefújt meccsen is találhat az érdekelt és ezért szubjektíven ítélő fél hibákat. Ezek természetesen a JT munkájának megítélésére is kihatnak. Szóval összességében igyekezni tudunk, hogy mindenki azt gondolja, javultak a dolgok. De hogy mindenki megelégedésére működjünk? Talán ez nem is lehetséges…

FFR: - Milyen döntő reformok várhatóak még hosszabb távon?

V.L.: A mostani újításokat nem nevezném reformnak, sokkal inkább fejlesztésnek. Ha van egy jó alap, amire lehet tovább építkezni, az a fejlesztés. Ez történik reményeink szerint a játékvezető-képzés és a játékvezetők értékelése területén.  További fejlesztési tervek között egyértelműen a játékvezető-bázis kiszélesítése szerepel. Ez a kötelező játékvezető-állítással elkezdődött. A reform nálam azt jelenti, hogy eddig valami rossz volt, és azt meg szeretnénk változtatni. Hogy valami ilyet is mondjak, szeretnénk a játékvezetők utazásaira kifizetett pénzek rendszeréhez hozzányúlni. Az elmúlt egy-két év tapasztalata ugyanis azt mutatja, muszáj valahogyan motiválni az utazásra a játékvezetőket.

A terv részletei még képlékenyek, de valami olyasmiről lenne szó, hogy a játékvezetői díjakat a csapatok központilag fizetnék a Szövetség számlájára, és a játékvezetők onnan kapnák a „fizetésüket”, mondjuk havi rendszerességgel. Emellett az utazásra nemcsak a benzinköltséget és amortizációt kapnák meg, hanem valamilyen anyagi kompenzációt is az utazással töltött időért (pl. a megtett km arányában). Ennek a rendszernek három előnye lenne: megoldaná a számlázás problémáját, motiválhatná a játékvezetőket az utazásra, és igazságosabb költségmegosztást is eredményezhetne a vidéki és pesti csapatok között.

FFR: - Milyen feladataid vannak még az elnökségben?

V.L.: Először is ki kell emelnem, hogy kialakulni látszik egy a floorballért tenni akaró, igen keményen dolgozó mag a sportág körül. Azt gondolom, hogy a mostani elnökség nagyon sokat próbál tenni, hogy azt a bizonyos közös szekeret előrefelé toljuk. Az elnökségen belül páran, ha lehet még többet. És a tagok között vannak ugyan komoly viták, az „irodán” kívül talán személyes ellentétek is, de ez az elnökségiken eddig egyáltalán nem jelentett problémát. Ez azt mutatja, hogy amint jó pár kérdéssel ezelőtt mondtam, egyes témák mellé fel lehet sorakoztatni a floorballosokat.

A közgyűlésen, amin az elnökségbe választottak, három dolgot emeltem ki, amit én vállalni tudok elnökségi tagként.

Első a pénzügyek rendbetétele. A szövetség adósságainak jó részét visszafizette, a számviteli fegyelem nagyon sokat javult, és lassan eljutunk oda, hogy semmilyen kivetnivalót nem lehet majd a gazdálkodásban és annak dokumentációjában találni. Ez az év az alapozás éve volt, szigorú gazdálkodással reméljük, hogy nullán tudjuk zárni az évet.

2008 reméljük, hogy az építkezés éve lehet. Azt gondolom, hogy a szövetség gazdálkodása pozitív egyenlegűvé tehető, és akkor lehetőség nyílik arra, hogy a megspórolt pénzt akár palánkba, akár a válogatottba, akár az utánpótlásba fektessük. Hogy melyik területre, annak eldöntése már a szakemberek feladata.

Második feladat a szövetség és a tagok közötti kommunikáció. Itt még jócskán van mit tenni, bár ebben az évben szerintem több e-mailt kaptak a csapatok a szövetségtől, mint előtte 3 éven át összesen.

Reményeink szerint a kommunikációban nagy szerepe lesz az új szövetségi honlapnak, ami hamarosan nyilvános lesz. Én már láttam, nekem tetszik. :)

Harmadik a hosszú távú tervezés. Mindenképpen szüksége van a sportágnak egy hosszú távú stratégiai fejlesztési tervre, amiben lefektetjük, hogy milyen módon, és milyen eszközökkel, hova szeretnénk fejleszteni a floorballt. Amint látható lesz az, hogy milyen forrásokkal tud a szövetség gazdálkodni (tehát legkésőbb a jövő évi költségvetés összeállításánál), mindenképpen szeretnénk ezt a tervezési folyamatot beindítani.

FFR: - Mit tartasz a legfontosabbnak, amin feltétlenül változtatni kell?

V.L.: Pontosan a legfontosabb sarokpontokat kell majd a fejlesztési tervnek tartalmaznia. Személy szerint azt gondolom, hogy a következőkre kell fokozott figyelmet fordítanunk: növelni kell a sportág tömegbázisát, a fehér foltot jelentő megyékben és nagyvárosokban is be kell indítani a floorball-életet, drasztikusan növelni kell a magyarországi palánkok számát, a válogatott versenyeztetését komolyan kell segítenie a szövetségnek (anyagi juttatások, Hungária Kupa szervezése), és természetesen mindehhez szükség van egy komolyabb marketingre és a sajtóban való rendszeres megjelenésre.

FFR: - Sokszor előkerül a sport marketingjének kérdése. Vannak tervek, lépések ebben az irányban? Lehetségesnek tartod, hogy a szövetség, vagy akár a csapatok komolyabb anyagi támogatásokra tehessenek szert a közeljövőben?

V.L.: Ahogy Strauss Tamás is említette egy előző interjúban, nagyon fontos, hogy minél többször bekerüljünk a sajtóba. Ebben természetesen nagy szerep hárul a csapatokra is, hisz a helyi sajtóval ők könnyebben ki tudnak alakítani jó kapcsolatokat (lásd Debrecen, Eger vagy Miskolc példáját). A szövetség is igyekszik megkönnyíteni a csapatok dolgát, ehhez azonban a csapatoknak is partnereknek kell lenniük. Sajnálatos, hogy épp a múlt héten kértünk a csapatoktól visszajelezést ez ügyben, és alig-alig kaptunk.

A szövetség egyébként épp a múlt héten bízott meg valakit a menedzseri és marketing feladatok ellátásával, reméljük az illető, aki különben nem floorballos, sikeres tud majd lenni.

A támogatások megszerzéséről és a csapatok menedzseléséről annyit, hogy szerencsére egyre több csapat pályázik sikeresen, egyre többen tudnak külső támogatókat felmutatni, de a szövetség is tervezi, hogy ebben a témakörben képzést szervez a tagegyesületeknek, előreláthatólag jövő év márciusában.

FFR: - 5-6 év alatt sokat változott a sportág. Hogy látod most, milyen lehet a magyar floorball helyzete 5 év múlva?

V.L.: Nagyon sok függ attól, hogy olimpiai sporttá tudunk válni, vagy sem. És nagyon sok függ attól, hogy mi mit teszünk érte, mi milyenné formáljuk.

FFR: - További sok sikert és kitartást a munkához és a játékhoz egyaránt!

V.L.: Köszönöm, igyekszünk.

A levélváltásban kaptunk egy felkérést is, aminek örömmel teszünk eleget. Ennek lényege, hogy a bíróképzésben részt nem vevő játékosok körében eloszlassunk néhány tévhitet. Van néhány szabály, melyek vagy rosszul, vagy homályosan, vagy egyáltalán nem ismertek széles körben, és ezért rendszeresen szítanak fel indulatokat. További részleteket majd az első alkalommal. :)