Varsányi Zsuzsanna a magyar női floorball meghatározó szereplője évek óta, elnökségi tagként pedig kicsiny világunk mindenki által ismert közszereplője is. Sikeres kézilabda pályafutást hagyván maga mögött, a floorballban is maradandót alkotott/alkot. Játékospályafutása is figyelemre méltó, de e mellett edzői tevékenysége és klubvezetői szerepe is minden elismerést megérdemel. Játékosként a női válogatott sziklaszilárd védőjévé vált, edzőként számos ifjú tehetséget adott a sportágnak, és női U19-es szövetségi kapitány is volt. Ilyen irányú karrierjének csúcsaként idén őt nevezték ki a női válogatott élére. Ő az életre hívója napjaink egyik legtöbb csapatot foglalkoztató és az utánpótlás terén kiemelkedő klubjának, a Phoenix Fireballnak. Csapatairól, céljairól, a klub életéről és saját pályafutásáról kérdeztük.

FFR: - Hogy kerültél kapcsolatba a sportággal, és mi ragadott meg benne?

V.Zs.: TF-re jártam és egyik este lementünk valami edzésre. Ökrös Csabi, Borka Gábor és a többiek kergettek egy ütővel valami lukas labdát. Beállhattunk kipróbálni és iszonyúan megtetszett. Végre lehetett sokat mozogni, nagyon jó volt, hogy kevés technikai tudással is élveztem a játékot. Aztán, mivel én NB I-ben kézilabdáztam, nem volt szabad mást csinálnunk. Jóval később, második munkahelyemen, a Száva utcai Általános Iskolában egy úszóedző kollégám tartott edzést fiúknak. Én is elkezdtem, majd magam szórakozására a Krokihoz jártam le edzésre. Veisz Laci nevére én emlékszem, de ők nem hiszem, hogy „felfigyeltek” rám, inkább csak elfogadták, hogy ketten járunk oda lányok. A sulimban is elkezdtem edzéseket tartani lányoknak, majd – már nem emlékszem hogyan – az Aresnél kötöttem, kötöttünk ki. Rögtön leigazoltak, én pedig vittem oda a lányokat.

FFR: - Összefoglalnád röviden pályafutásodat a főbb állomásokkal, sikerekkel és kudarcokkal?

V.Zs.: Az 2001/2002-ben az Ares női csapatával bajnokok lettünk. (Bár nem voltunk sokan, jó kis csapat volt, ma már nagy öregekkel: Siklósi Evelin, Stroh Edina, Csendes Laura, Zács Fruzsina, Apostol Ágnes, Bán Ági - remélem nem hagytam ki senkit!), aztán a játék mellett lassan megjelent az edzősködés. Nagyon jó csapat verbuválódott össze, akik szerettek edzeni (fiúk, lányok vegyesen) és jó volt velük dolgozni. A lányoknál utánpótlás szinten 3 éven keresztül bajnokok voltunk, de egyre jobbak lettek a felnőtt bajnokságban is. A fiúk is megnyerték az első Ares aranyérmet u15-ben. Azok közül a srácok közül a mai felnőtt csapatban már többen lehetőséget kapnak. A Phoenix csapatával hatalmas sikernek tartom, hogy az elmúlt évben U15 bajnokok lettünk és 17-ben illetve 19-ben is dobogós helyen végeztünk.

Kudarc? Minden olyan vereséget annak tartok, amit nem emelt fővel szenvedünk el, nem úgy, hogy mindent megtettünk fizikálisan és mentálisan is. Aztán alszik az ember egyet és előre néz, tanul belőle:).

FFR: - Mit tartasz játékosként a legnagyobb sikerednek?

V.Zs.: Nagyon nehéz kérdés. Ha a floorball lett volna a fő sportágam és mindent ki tudtam volna hozni magamból, talán tudnék legnagyobb sikert említeni. Sajnos már sportpályafutásom vége felé kezdtem el ebben a sportágban játszani, így nem tudom mire lettem volna képes „ fiatalon”. Kézilabdában legnagyobb sikeremnek azt hiszem a főiskolás világbajnokság válogatottjába való bekerülést és az ott szerzett 7. helyet említeném, különösen, hogy fantasztikus edző irányítása alatt olyant játékosokkal léphettem együtt pályára, akik országunk legjobbjai közé tartoztak, tartoznak.

FFR: - Mikor született meg az önálló klub alapításának gondolata?

V.Zs.: 2004-ben elváltak útjaink az Aressal. Ekkor azokkal a lányokkal, akikkel eljöttünk, csak azt tudtuk, hogy játszani szeretnénk, és ehhez egy új egyesület kell.

FFR: - Mi motivált benne?

V.Zs.: A végső lökést az a rengeteg srác adta meg, akik egyre nagyobb számba jöttek edzésre a Budenzbe. Túl azon, hogy, mi is, én is játszani akartunk még, az ő indításuk is egyre fontosabbá vált. A névválasztásban is szerepük volt :). Az első edzőtáborunk után a Prága Games-re indulás előtt megjött a hivatalos papír is.

FFR: - Milyen célokat tűztél ki a megalakulást fontolgatván? Milyen csapatokat szerettél volna, és milyen eredményeket?

V.Zs.: Amikor Prágában járunk, mindig megcsodálom a Tatran plakátját, ahol rengeteg csapat képe jelenik meg, a legkisebbektől a felnőtt elit ligás csapatig. Ez persze álom. Itthon a jelenlegi körülmények között nagyon nehéz még ezt a csapatlétszámot is fenntartani, ami nálunk van. Célom elsősorban az volt, hogy jó csapataink legyenek. Akik szeretnek játszani, tudnak is olyan szinten, hogy a sikerekkel mindig új erőt kapjanak, jól érezzék magukat az egyesületben, barátokat, társakat találjanak a magánéletben is. De nagyon fontos, hogy legyen egy olyan csapat, akik utat mutatnak a többiek előtt, határozott céljuk van, és ennek megvalósításáért áldozatokra, lemondásra, akár életmódjuk sportolóivá alakítására is képesek. Az eredményekben sajnos maximalista vagyok. De nem számszerűleg, hanem olyan értelemben, amit nagyon nehéz megvalósítani: veszítsünk emelt fővel, jobbtól kikapni sosem szégyen, de nyerjünk úgy, hogy kihoztuk magunkból a legjobbat, legtöbbet az adott meccsen. És ez akkor is igaz, ha aranygóllal nyerünk és akkor is, ha 20 góllal. Ez utóbbi a legnehezebb..

FFR: - Elégedett vagy azzal, ameddig most eljutottatok?

V.Zs.: Igen. Persze megelégedni nem szabad :)

FFR: - Mik lehetnek az eljövendő évek céljai? Miben kell előrelépni a klub életét tekintve?

V.Zs.: Nagyon sok ideje van a kedves Olvasóknak? A floorball szerintem dinamikusabban fejlődne, ha több lehetősége lenne. Több egyesület, főleg utánpótlás szinten, több edző, több és jobb feltételek. Nagyon szeretnénk heti 4 edzést nagyteremben, ami a legnagyobb problémánk. Pesten sincs elég terem, ahol edzeni lehet, de Budán ez kritikus állapotú. Öldöklő harc megy a lehetőségekért, egy- egy időpontra rengeteget kell könyörögni, sorban állni, mosolyogni, ha elküldenek, és újra visszamenni. Pedig a fejlődés kulcsa lassan ebben rejlik. Utópia a saját tornaterem, csarnok, pedig már a helyét is tudom. Szükség lenne további edző bevonására, aki a legkisebbekkel tud foglalkozni, van saját elképzelése a sportágról, rutinja az edzésvezetésben, floorballban. Mindezekhez azonban csak 3 dolog kell: pénz, pénz, pénz. A cégek számára, ha nincs valamilyen kapcsolat, a floorball még nem jelent reklámértéket, a pályázati pénzekből a működési feltételek csak kis hányadát lehet megnyerni, a tagdíjakat nem lehet az égig emelni. Ez utóbbival még így is jóval alacsonyabb díjakat lehet, kell megállapítani, mint a népszerű sportoknál és ezek is csak a legszükségesebb kiadásokat fedezik. Ennek ellenére az egyesületben a legnagyobb ilyen irányú cél megteremteni, hogy jó körülmények közt edzhessünk, mindezt egyre kevesebb egyéni anyagi ráfordítással. Szeretnénk tovább bővíteni nemzetközi kapcsolatainkat, melyeket jól kell „hasznosítani”.

FFR: - A női csapat gyakorlatilag teljesen kicserélődött. Hogy élted meg a váltást, és mik lehetnek a talán legifjabb magyar csapat céljai a közeljövőben?

V.Zs.: Háát, nem azok voltak életem legjobb napjai, az biztos:). Rengeteg munka volt abban a csapatban, akik elmentek. És év elején jött egy fiatal társaság, úgy tűnt minden rendben lesz, meg van az utánpótlás, lekerül a nagy teher a többiek válláról is. Nem így alakult. A pozsonyi tornán azonban az addigi összes kétségem elszállt, a lányok bebizonyították és azóta is minden alkalommal bizonyítják, hogy meccsről meccsre képesek fejlődnek, tehetségesek. Brigi támogatására nagy szükség volt, sokat segített nekik a játékban, pályán kívül is. Nem talán, mi vagyunk a legfiatalabbak. Ha Brigit kivesszük, szerintem az átlagéletkor 15 év, vele együtt 15,6. Az idei évben nagy céljaink nem lehetnek, hiszen felesleges lenne ábrándokat kergetni. Edzünk rendületlenül, és szeretnénk meccsről meccsre előrébb lépni játéktudásban. Szeretném, ha minden mérkőzésen úgy tudnánk játszani, mint az utolsón, és ha ez még helyzetkihasználással is párosul, akkor büszkék lehetünk magunkra. Bár kapusunk sokat fejlődött az idén, sokat is próbál tenni érte, de neki is könnyebb lenne, ha egy igen jó kapustól tanulhatna. Várjuk a sérüléséből épülgető Teleki Borit, akinek ezúton is jobbulást és türelmet kívánok.

FFR: - Hogy látod a női szakág jelenlegi helyzetét, és hol helyeznéd el ebben magatokat?

V.Zs.: Nagy öröm látni, hogy több helyen is egyre komolyabb munka folyik. Komárom, Eger határozottan kezd felzárkózni, sőt meglepetések is lehetnek a tavaszi fordulókban. Nagyon sajnálom, hogy Szombathelyen kisebb az utánpótlás bázis, hiszen mindig az élmezőnyben zártak az év végeken. Külön öröm, hogy idén már 10 női csapat van, és ha a jelenlegi utolsók nem adják fel, edzenek, készülnek rendesen, hiszem, hogy nekik is egyre több sikerük lesz, amivel az egész női szakág erősödik majd. Jelen pillanatban a középmezőnyt erősítjük.

FFR: - A fiúk mellé „menet közben” érkezett Pafféri András. Miért fogadtál úgymond külső edzőt, és miért éppen rá esett a választás?

V.Zs.: A miért Andrásra könnyebb a válasz: Andrást a női válogatott edzőjeként ismertem meg. Nem volt rossz, de úgy éreztem, sokkal több van benne. Még az Aresban szó volt róla, hogy a lányok mellé más edző kellene, beszélgettünk is róla. Nehéz játszani és edzősködni is, ez konfliktusok forrásai is volt. Aztán megalakult az új egyesület, nem került felszínre ez a kérdés. A fiúkkal rengeteget dolgoztunk, de úgy éreztem, kell valami, valaki más. Nem volt nehéz választani. Hazánkban - nem rangsorolva őket, mert mindegyikük nagyszerű eredményeket ért el csapataival - 1 kezemen meg tudom számolni azokat, akik számba jöhetnek, ha valaki jó szakembert szeretne. Andrást kivéve elkötelezettek egy egyesület mellett, és ha lehetőségem lenne, akkor sem máshonnan vinnék el valakit. Ma is úgy gondolom, hogy jó választás volt, a fiúk nagyon elfogadják, szeretik. Az egyesület előrelépése lenne az is, ha az edzőket megfelelően tudná anyagilag is honorálni, hogy ez a rengeteg idő valahol megtérüljön, s ne legyen kérdés, hogy ezzel foglalkozik, vagy inkább pénzt keres az ember.

FFR: – Mire lehet képes idén a fiú csapat? Miket érzel erősségeteknek és hiányosságaitoknak?

V.Zs.: A mostani Rudas elleni meccs után azt mondom bármire. Nagyon kijött a lépés, de persze ez nincs egész évre borítékolva. Szeretnénk elől végezni, hiszen minden csapatnak, játékosnak az a vágya, hogy a legmagasabb osztályban játszon. Ezért igyekszünk sokat tenni, kihasználni a lehetőségeket. A srácok (3 kivételével) még U19-ben is játszanak, van, aki még U17-ben sőt öten U15-ben is. A sok meccs persze fárasztó, de más sportágakat figyelembe véve még így is kevés. Erősség? Viszonylag közeli életkor, gyorsaság, egyre jobb csapatjáték. A hiányosságnak a helyzetkihasználást jelölném meg, ha ezen sikerül változtatni, akkor még nehezebb feladatot jelenthetünk ellenfeleink számára. (ezért mindent nem mondanék el:))

FFR: - Milyennek ítéled az idei OB2-es küzdelmeket a tavalyival összevetve?

V.Zs.: A Szolnok hatalmasat lépett előre. Strauss Tamás színrelépésével rengeteg változott a játékuk, az ő kikapcsolása ebben a mezőnyben szinte megoldhatatlan feladat. S mivel ez több erőt von el az ellenfelektől, csapattársainak jobb lehetőségei lesznek, irányítása mellett sokat tanulnak a fiúk a pályán. Bármely csapatnak igen komoly kihívás lesz pontot szerezni tőlük. A Kecskemét menetelése egyenlőre majdnem töretlen, a Triton is egyenletes teljesítményre képes. A WS a meglepetések csapata, hiszen ha nem is simán, de verte a Tritont. Veszprémben nagy kérdés, hogy a pontkirályuk elvesztését hogyan tudják majd pótolni hosszú távon, míg a Szombathely, Szeged és az Ares el-elcsíphetnek 1-2 pontot (remélem már nem tőlünk ;)).

FFR: - A feljutás esetleges kiharcolása esetén képesnek érzed az ifjoncokat arra, hogy az első osztályban is megállják helyüket már jövőre?

V.Zs.: Huh, bárcsak ott tartanánk, hogy ezen kell komolyan gondolkodni.. ha sikerülne elérni ezt a célt, azt hiszem, mindent megtennénk a nyáron, hogy testben és lélekben is megerősödve felvegyük a harcot a nagyokkal. Persze első évben csak a bent maradás lehetne a cél.

FFR: - A Phoenix az egyik legnagyobb klubbá nőtte ki magát, ami az utánpótlást illeti. Továbbra is folyamatosan érkeznek az újak, és a legifjabb generáció is cserélődik?

V.Zs.: Igen. A nagyobbak közé már nehezebb bekerülni, de mindig van, aki megpróbálkozik komoly és szorgalmas munkával eljutni idáig. A kisebbek (és ez jelen pillanatban a 95-ös és fiatalabb korúak) szinte teljesen újak. Nagyon ügyes srácok akadnak közöttük, akiknek hatalmas élmény néha az idősebbekkel edzeni. Az iskolás korban mindig vannak vízválasztó korszakok, például már most tudom, hogy kinek jelent majd komoly problémát a középiskola, netán majd egyetem elkezdése után a floorballozás. Erre fel kell készülni, keresni is kell a tehetséges fiatalokat.

FFR: - Mindenki számára köztudott, hogy az utánpótlásra helyezed a hangsúlyt, és a saját nevelésre alapozol. Ennek ellenére van-e olyan játékos a magyar férfi vagy akár női mezőnyben, akiket szívesen látnál a csapatodban? Kik és miért?

V.Zs.: Nagyon sokan vannak akiknek szeretem a játékát nézni, de főleg a fiatalok stílusát kedvelem. Gyorsaság, kreativitás, csibészség. Emellett kiváló technikai tudás és megfelelő alázat a sport, a játék, társak iránt. Nem szeretnék neveket mondani, még játékos csábítással vádolnának:). A csapatainkban olyan játékost tudnék elképzelni, akik, akiket a srácok/ lányok elfogadnak.

FFR: - Hogy értékeled a magyar utánpótlás jelenlegi helyzetét?

V.Zs.: Egyre nagyobb létszám, ami jó, hiszen ha nem is azonnal, de folyamatosan nő az utánpótlás bázis, egyre jobb meccseket vívnak a csapatok egymással, emelkedik a színvonal, erősödik a sportág. Nagy hátrány, hogy kevés az edző. És még mindig kevés a lehetőség, de ehhez összefogott PR munkára lenne szükség. Oktatóanyag kiadása az iskolák részére, toborzók, felkészült egyesületek, szakemberek, népszerűsítés. És most egyszerű lenne azt mondani, hogy ott vagyunk az elnökségben, miért nem teszünk valamit, az egyesület körüli munka hatalmas energiát felemészt mindegyikünk számára. Külön beszélgetés, hogy miért kellene az elnökséget a csapatoktól független „tisztségviselőkből” választani. De lényeg, hogy elindult valami, jövőre akár itt is lehetnek első és másod osztályú küzdelmek.

FFR: - Mi a legkellemesebb emléked, ami pályafutásod során ért?

V.Zs.: Sok van, de legkellemesebbet nem tudok mondani, remélem eljön majd az is. Vannak nagyon jó emlékek: az első nemzetközi túrák, a női junior válogatott edzőtáborai, az edzőtáborok, meccsek pillanatai, győzelmek, az u15 bajnoki aranya, első győzelem nemzetközi versenyen, a csapataim fejlődése, rengeteg. Tényleg nagyon sok, nem lehet választani, mert mindig újabb jut az ember eszébe.

FFR: - Mi a legkellemetlenebb, amit szívesen kitörölnél?

V.Zs.: Természetesen mindenkinek, így nekem is vannak rossz élményeim, hibáim, döntéseim, amiket szeretnék elfelejteni. Legyen az pályán hozott rossz momentum, rólam kapott utolsó gól, elvesztett meccs, érem, sorolhatnám. De ezek felejthetők, illetve lehet belőlük tanulni. Viszont a tavaly márciusban elszenvedett sérülésemet nem tudom megváltoztatni. Azóta nem tudok játszani, mozogni. És mivel egész életemben egy aktív emberke voltam, ez nagyon rossz érzés.. azt hiszem, ez a legkellemetlenebb élményem. Még sosem voltam ennyire korlátozva a mozgásban. És sajnos nem tudom mikor fog úgy rendbejönni, hogy ha nem is versenyszerű floorballra, sportra, de legalább magam szórakoztatására, játékra használhassam.. L. Nem kívánom senkinek.

FFR: - Hogy néz ki a te álomsorod (mint játékos, azaz melletted 4+1)?

V.Zs.: Én mint meghatározó játékos  nem igazán jövök szóba sajnos. A fent említett eset miatt sajnos nem tudok hozzátenni egy jó csapat játékához szinte semmit. A női mezőnyben már valahol játszottam szinte mindenkivel. Élmény volt Farkas Ágival játszani, Báder Zitával az idősebbek közül. Radácsi Brigi lenne az egyik csatár, míg nagyon kíváncsi lennék Bartakovics Bogira, mennyit változott játéka odakint. Biztos nem hátrányára. Kapus poszton Sári Szilvi, ezt nehéz lesz vitatni tőle még egy darabig, bár vannak kihívók. Talán mellettük könnyű dolgom lenne :). Azonban a fiatalok között úgy érzem nagyon sok tehetség van. És lassan közülük kellene az „álomsort” összeállítani. Bajzáth, Ladányi, Antal, Suszták, és talán hamarosan lesz még egy név:).

FFR: - Milyen év végi eredmények esetén mondanád azt nyugodt szívvel, hogy ez egy jó év volt a Phoenix számára?

V.Zs.: Nehéz évük lesz a fiúknak. Több fronton is meg kell felelni maguknak is, gondolok az U15 bajnokságra, tartani szeretnénk az U17 és U19 eredményeket is. Az OB II-ben szeretnénk csodát tenni. A lányokat már írtam. De összességében, ha jó meccseket játszunk, ha erősödik a csapat tudásban, összetartásban, és ha visszatekintve nem sok meccsre tudjuk majd azt mondani, hogy ezért kár volt, akkor jó évünk volt. Azonban már most is az van:) .

Gratulálnék a szerkesztő stábnak, hogy pártatlan tud maradni, és inkognitóját megőrizve naprakész friss, majdnem belső információkkal is el tudja látni egyre nagyobb számú lelkes olvasótáborát. További hasonló színvonalas írásokat kívánok!