Ahogy említettük előző heti bevezetőnkben, ez a rovat nem a mi billentyűzetünkből születik, hanem a JT levelei nyomán. A múlt hét mindenesetre alátámasztotta a kezdeményezés létjogosultságát, így örömmel adunk helyt a folytatásnak! Át is adjuk a ”szót” a JT-nek:

„Először is szeretném megköszönni a sok érdekes véleményt és hozzászólást, valamint továbbra is azt szeretném kérni, hogy a szabálykönyv beidézésével ne rontsuk el mások szórakozását.

A rengeteg lehetséges kérdés közül a múlt héten azért esett a választás a húzással kapcsolatos problémára, mert talán ehhez a kérdéshez kötődik kis hazánkban a legtöbb tévhit. Ezt a vélekedést a hozzászólók szerencsére ékesen bizonyították, lényegében minden lehetséges esetet felsorolva.

A képzeletbeli első díjat a helyes megfejtésért Strauss Tamás nyerte, gratulálunk.

A pályán 7 húzáspont van. A sarkokban levő 4 húzáspontnál a védekező, a 3 középvonalon levő húzáspontnál pedig a vendégcsapat választhat.

Amikor a játékvezető-képzés során tanultam a szabályokat, én is Tamáshoz hasonlóan jegyeztem meg: ez a két „V”-s szabály.

A legújabb szabálykönyvben egyébként a 14. oldalon, az 502/5-ös szabály magyarázatában található meg az idevonatkozó rendelkezés, aminek itt az angol szabálykönyvben levő változatát idézzük, hogy minden kétséget eloszlathassunk:

„The defending team's player chooses on which side of the ball to place his stick. If the face-off is on the centre line, the visiting team's player chooses.”

A neten fellelhető régi szabálykönyvek mindegyikében ez a szabály szerepel, ezért nincs ötletünk arra nézve, hogy a „gólt kapó csapat választhat” elv hogy terjedhetett el Magyarországon. Tippeket örömmel veszünk ebben a témakörben is.

Felmerült, hogy ha már létezik erre szabály, akkor azt miért nem alkalmazzák a játékvezetők. Én személy szerint azt az elvet szoktam követni, hogy csak akkor avatkozok közbe, ha konfliktus alakul ki. Ha azt látom, hogy a két ütőt lerakták a labda két oldalára, akkor nincs ok arra, hogy lépjek. Remélhetőleg most már mindenki tisztában lesz azzal, hogy ki választhat, és sokkal kevesebb lesz ebből a „konfliktus”. :)

Mindenképpen szerettem volna szólni arról, amit Liebe Gyuri említett: külföldön, amint a második ütő a földet éri, már szól is a bírói síp. Ez azért lehetséges, mert mindkét játékos, aki a húzást elvégzi, addig nem rakja le az ütőjét, amíg meg nem győződött arról, hogy a csapata készen áll, illetve amíg a játékvezető jelet nem adott a húzáshoz való elhelyezkedésre. Itthon ez azért nem lehetséges, mert gyakran már akkor húzásra készen állnak a felek, amikor a kapusok még a félpályánál ünneplik a gólt, amit még a játékvezetők be sem könyveltek…

A húzás szabályos elvégzésével kapcsolatban még jó néhány kérdést fel lehetne tenni. Lehet, hogy érdemes a szabálykönyv ezzel foglalkozó fejezetét is lapozgatni.

És akkor következzen az eheti kérdés:

A támadó csapat egyik játékosa szándékosan kapu felé rúgja a labdát. Az egyértelműen mellé menne, de a védekező csapat egyik játékosa megpróbálja blokkolni, és az ütőjéről a játékszer a saját kapujába pattan. Mi a helyes ítélet, illetve milyen szabályozott helyzettel folytatódik a meccs? Mi kerül a jegyzőkönyvbe?”