Még előttünk van Gulácsi Péter égre mutató ujja és feszülő karja a bronzmeccsen kifogott dőntő 11-es után, amint a netes stream előtt gubbasztva életünkben talán először külföldi kommentátor mellett is azt vettük észre, hogy szájról olvashatunk focimeccs alat. És persze a leolvasott üvöltés is: „Ott van! Ott vaaan!” Mi is csak ezt tudjuk mondani: ott van! Ott vannak! Ott vagyunk! Holnap, azaz már ma, pénteken  este 21 órakor az ismert linket betöltve élőben izgulhatjuk végig a laza svéd-finn előmeccs után a B-divízió döntőjét, a nap igazi sláger meccsét: Magyarország – Ausztrália!!!

Most már bevalhatjuk, hogy az elődöntő előtt annyi kétségünk sem volt a végkimenetelt illetően mint egy beszervezett NB1-es középhátvédnek a tippmix szelvényével kapcsolatban: egyszerűen nem akartuk bizalmunk kinyilvánítását felesleges nyomássá manifesztálni. De magunkban egyszerűen éreztük, hogy a csoportunk annyival erősebb volt a másiknál, hogy most nem lehet gond. 2 éve kis híján új laptopot kellett venni az elődöntő után a fal újrameszelésének időszerűvé tétele mellett, de most szó sem volt ilyemsiről! Volt ugyan 1-1 is, de aztán „HOHÓÓÓÓÓ!! HOHÓÓÓ!! HOHÓÓÓ! Vincze OttóRadácsi Brigi!”… A kanadai tábla éllovasa bajnoki formáját ezúttal átmentette a válogatottba is, és újabb két gólt akasztott a második harmad közepén.

Ott vagyunk tehát! Ott vagyunk a döntőben, és bizony a puszta dicsőségen túl – melynek elérése félreértések elkerülése végett már rég megtörtént – a tét az immár jégkorongos analógia helyett a továbbiakban futball VB szerűen szerveződő világbajnokság automatikus részvételi jogának kivívása és az eddigi legnagyobb magyar floorballos siker elérése.

Az ellenfél – égszakadás, földindulás – Ausztrália csapata lesz, ugyanis a kengurúk bizony túljártak a germánok eszén, és a döntőbe kvalifikálták magukat. Ez azonban több mint veszélyes, hiszen kinek a szívébe ne költözne némi indokolatlan megnyugvás a németek elkerülése láttán. Meg kell hogy jegyezzük azonban, hogy helyszíni vélemények szerint az ausztrál csapat fizikailag nem marad el a németektők és technikailag sem a miénktől. Döntőbe jutásuk noha előzetesen sokat fizetett volna, a torna tekintetében egyáltalán nem meglepetés már, ennek megfelelően semmivel sem számíthatunk könnyebb meccsre, és bizony továbbra is maximálisan kell pörögni az elmékben is. Az ilyen csaták már fejben dőlnek el… (nem kerülhettük el ezt a bődületes közhelyet, egyszerűen önkéntelenül „leíródott”…) Az kívánt hangos siker megszületett, az izgalom tetőfokára hág, és most már bizony nem tudunk mást küldeni a lányoknak, mint alighanem az ő saját és mi mindegyikünk legfőbb óhaját , hiszen evés közben jön meg az étvágy:

„I want it all, I want it all and I want it now!”