Első sokként megállapíthatjuk, hogy egy komoly klipp készült, ami már önmagában meglepő. A fák tövében meghúzódó márvány madonna feltehetőleg bír valamilyen szimbolikus jelentéssel, de hamar elhomályosítja ezt az elé lépő tag, aki egy elektromos banjo-n (!) belekezd egy zseniális szólóba. Külön ki kell emelnünk az átélést, a balláb és a jobb váll roppant finoman összehangolt mozgását, és a nirvana közvetlen közelére utaló arckifejezést. Hamisítatlan Dropkick érzés:) Gyors snitt, kihalt színházterem, benne a srácok, akik némi elektromos zúzással megtámogatják a banjos havert, és arra lehetünk figyelmesek, hogy bizony komolyabb lett a banda! Profi klipp, még inkább megkomponált zene, az oly jellemző benjo-harmonika-duda-síp jellegű hangszerek következetes és hihetetlenül eltalált alkalmazása jellemzi a számot.

A sztori nem túl bonyolult, a drogos anya és erőszakos apa gyermekeit állami gondozásba vette Massachusetts állama. Nagyjából ennyi. Ezt gyors snittekkel, elhagyott, romos épületekkel és ott játszó kisgyerekekkel illusztrálják, és végig remekül szól a banjo! A klipp lezárásaként, mintegy keretbe foglalva, banjo művészünk még ránt párat a húrokon a szobor előtt, majd a középkori históriás énekeseket idézően lezárja a balladát. Klassz! Alig várjuk a komplett albumot!