Elérkezett az OB1-es Dream Team ideje. Be kell hogy valljuk, megfordult a fejünkben, hogy sunyin lapítva egyszerűen hagyjuk, hogy ez a post a feledés jótékony homályába veszve meg se szülessen, és hiányát kendőzendő egy acélos szezonfelvezető cikksorozattal feszített tempót diktálva lekötjük az olvasók figyelmét, de akkor nem lenne teljes a kép. Jól tudjuk, körülbelül akkora az esélyünk arra, hogy mindenki egyetértését kivívjuk, mint Gy. Ferenc budapesti lakosnak egy október 23-ai beszéddel, de nincs mit tenni. Tovább után jön a mi csapatunk! 

Megközelítőleg 15 név merült fel, akikből akár véletlenszerűen sorsolva is meggyőző és védhető csapatot közölhetnénk. Ezen kívül voltak igazán meggyőző csapatteljesítmények – kiváló védelmek, jó támadó alakzatok, stb. -, amik nem írhatóak egyértelműen egy ember számlájára, így nehéz lenne kiválasztani valakit név szerint. Ha az ilyen álomsorokban az is szerepet játszana, hogy a megnevezendő 5+1 fő mennyire tudna együtt játszani, akkor könnyű dolgunk lenne, mert egyszerűen felsorolnánk a liga messzemenőkig legjobb sorát, az ARES félelmetes kezdő 5+1-ét. Szokás azonban figyelembe venni, hogy ki milyen teljesítményt nyújtott magához képest idén, mennyire volt csapatának meghatározó láncszeme. Így az alábbi névsort dobta a gép: 

A kapuban Vígh László térdel, ez nem is kérdés. Legkevesebb kapott gólját részben betudhatjuk az előtte tevékenykedő csapat teljesítményének, valamint annak a puszta ténynek, hogy az ellenfél a labda birtoklásának hiányában igen nehezen lő gólt, így számszerűen valószínűleg kevesebb dolga akadt, mint jónéhány középmezőnybeli társának. Nem is a fenti statisztikai adat miatt került ide, hanem azért, mert 10 gólos előny birtokában is pontosan ugyanazon az igen magas szinten teszi dolgát, mint akár döntetlen állás esetén. A végsőkig maximalista, és rossz teljesítményt idén nem nagyon láttunk tőle. 

A védelemben két sokaknak talán meglepő név került. 

Váradi Tamás a kupagyőzelemből és az egész évi menetelésből nagy szerepet vállalt. Évről-évre jobb teljesítménnyel rukkol elő a komoly tűzerővel rendelkező hihetetlenül agresszív és kemény védő. Néhány éve még az SZPK B-ben vitézkedett, mára már a válogatott keret tagja. Nagy erőssége, hogy a komoly meccseken sem remeg meg a keze. 

A másik oldalra Kovács Gergelyt tesszük. Tavaly is kacérkodtunk a gondolattal, de idén tavasszal úgy játszott, hogy végleg megérett az elhatározás! Lehet jót tett neki, hogy a történelem során először kényszerült bajnoki meccsek kihagyására, mert utána 6-osával szórta a pontokat. A CH csapata idén sem váltotta meg a világot, de óriásit lépett előre pontszámok terén, és ez játékosaik teljesítményén is meglátszott. Csúcsformáját eleddig a válogatottba nem tudta átmenteni, de ami késik remélhetőleg nem múlik. 

A támadósorban nagy a választék, de vannak akik minden évben egyenletes szinten nyújtanak, sőt: 

Nádor Krisztián alighanem idén is pontkirály lett – bár hivatalos megerősítés nincs. Vannak játékosok, akik minden mozdulatukban magukban hordozzák a tehetség isteni szikráját. Úgy futnak, úgy szerelnek, úgy fordulnak. Ezek még talán tanulható dolgok, fejlődnek idővel, de vannak játékosok, akik egyszerűen arra születtek, hogy gólt lőjenek (Inzaghi, Ruud van Nistelrooy, Ronaldo az eklatáns példák). Akik képesek arra, hogy olyan helyzetből, olyan mozdulattal és olyan pillanatokban vegyék be a kaput, ahonnan ahogyan és amikor senki másnak még csak eszébe sem jutna. Akik ha nem akarják, akkor is gólt lőnek, akár bal lapockával. Nos, a magyar floorballban ez a személy Nádor Krisztián. És idén sem változott semmi, lélegzetelállító találatok, sorsdöntő gólok, a válogatott góljainak közel fele, és szűnni nem akaró sikeréhség. Itt a helye továbbra is! 

A sorban Görög Tamás következik, mint a Diamonds idei bravúrjának fő letéteményese. Vitathatatlanul élete legjobb szezonját futotta. Tavaszra kicsit elkényelmesedett a csapat, de mindezt megtehették előnyük birtokában, Tamás pedig végig vezéregyéniség maradt. Elismerése részben a Diamonds teljesítménye előtti főhajtás is, kérdés mit hoz számára és csapata számára a jövő… 

Végül nálunk az év játékosa: Vadócz Bence. Megunhatatlan a játéka, egészen elképesztő megoldások sora jellemezte idei produkcióját is. Nála is kiemelendő, hogy a 10. bajnoki címért ugyanazzal a hévvel szállt harcba, mint ha az első lenne. Igazán emlékezeteset a sorsdöntő 15-2-n nyújtott. A csapat agya, szellemi vezére. Nagy kár érte, hogy a válogatottért már csak a távolból szorít, bár döntése abszolút érthető és becsülendő! Játékintelligenciában meglátásunk szerint továbbra is a magyar mezőny legjobbja. 

Múltkor félreértésekre adott okot, hogy mit is értünk az év csapata alatt egy ilyen cikkben. Nálunk ez az a gárda, amely a várakozásokat leginkább meghaladta, akik erőn felül teljesítettek, és elsősorban csapat szinten tettek le olyat az asztalra, amire érdemes figyelni. Nem feltétlenül a legjobb csapat, hiszen definíció szerint - kivételes esetektől eltekitve - ez a bajnok. Idén az OB1-ben a fenti meghatározást figyelembe véve teljesen nyilvánvaló, hogy ez a cím a Diamonds bronzérmes gárdáját illeti!

Természetesen ettől számos eltérő vélemény lehet, sokan kimaradtak, így várjuk az olvasók 5+1-eit a kommentek közt!:) 

/Ahogy mindig, most is ideírjuk, hogy ez egy magánvélemény, nem hivatalos állásfoglalás, az majd év végén érkezik a szövetség részéről. Mi is kíváncsian várjuk:)/