Blogunk címében a 3 téma általában meglehetősen diszjunkt halmazokat képez, de nekünk most sikerült megtalálni legalább két részegység közös részét, és ezúttal nem Bilic gitáros karrierjére gondolunk. Tovább után Klinghammer Zoli és a Retroad együttes segítségével csapunk a húrok közé!
Az utóbbi időben csend honol körülötted, nem sokat tudunk rólad az egyetemi VB óta. Minek köszönhető ez?
A VB-n összeszedett bokasérülésem miatt egy 2 hónapos kényszerpihenőn vettem részt. Ez szerencsére csak egy kimaradt mérkőzést jelentett köszönhetően a téli szünetnek. Az edzésekre való visszatérés fokozatosan történt, a meccsekből is egyre többet tudtam vállalni. Amikor azonban már teljesen rendbe jött a lábam, beköszöntött a vizsgaidőszak és körvonalazódni látszott az elkövetkezendő hónapok floorballmentes időszaka. Egyetemi tanulmányaim a szokásos vizsgákon kívül megköveteltek egy jelenleg is folyó kutatásba való becsatlakozást, továbbá egy 6 hetes szakmai gyakorlatot a nyári időszak alatt. A 6 hét „legnagyobb örömömre” az összes floorballos eseményt ütötte, így tulajdonképpen egy kb 4-5 hónapos kihagyás után tértem vissza az edzésekre szeptemberben.
Sérülés csak az a finnországi volt. Viszont remélem ez volt az első és az utolsó is. Életem legrosszabb időszaka volt edzések helyett a kezelésekre járni.
Jelenleg fitt és egészséges vagyok, se H1N1, se H20gyök(pi/2). Bár a térdem kicsit gyengélkedik, de szerencsére csak ha ülök. Ez meg csak annyit jelent, hogy nem túl kényelmes a cserepadon ülni:)
Ahogy azt az előző válaszokban leírtam a sérülés után jött a munka, így valóban eltűntem, de nem a CH-ban, hanem a CH-ból és az egész floorballból… sajnos. Érzésem szerint az előző szezon meglehetősen jól sikerült, figyelembe véve, hogy egy teljesen új társaságba kellett beilleszkedni, új játékstílusban játszani, stb. És nem utolsó sorban átszokni az OB2 barátságos légköréből az OB1 örök anyázós légkörébe.
Terv az mindig van. Egyetemi vb-re ismét kijutni (bár most nem tudom, hogy indulunk-e), ott a tavalyinál jobb eredményt elérni, idővel bekerülni a felnőtt válogatottba, bajnokságot nyerni és még sorolhatnám a sok közhelyesnek tűnő célt.
Jelenleg azonban ezek távoli célok és előbb egy közelebbi célt kellene kitűznöm, ami egyben motiválni is tudna. Kérdésed ez által nagyon is helytálló (jók az informátoraid:) ), ugyanis jelenleg elég motiváció szegény a floorballos életem.
Meg is lepődtem, hogy ennyire örültetek a gólomnak:) Nekem ez tök természetesnek hat, hogy a nagy pihi után vissza kell még szoknom, újra meg kell szoknom a csapattársak mozgását, stb. Jelenlegi időszakomat inkább alapozásnak, visszaszokásnak tekintem. Lehet akkor is kevés ez az egy gól, de azt hiszem ebben már a szerencse is közrejátszik.
Az Aresba abba az időben kerültem be, amikor még minden eszközzel próbálták az edzők a csapatokba csábítani az embereket. Sok újonc között nem volt nehéz jó teljesítményt nyújtani, főleg hogy Gyurikával már akkor is kb. 6 éve játszottunk együtt. A kevés játékos és az eredményességünk miatt a lehető összes helyen játszottunk és játszattak minket. Nem volt ritka a heti 2 edzés + 3 meccs. Ez által ez egy nagyon jó alapot nyújtott.
Tanulni azonban eddig legtöbbet a Tritonban tanultam. Mind emberileg mind játékosként. Az egyéni cél ez is volt, ugyanis végig akartam járni a szamárlétrát OB3-tól OB1-ig. Úgy éreztem, hogy túl fiatalon kaptam lehetőséget OB1-ben.
A CH-ban egyelőre csak 1 év telt el, így nagy dolgokat nem tudok mondani, ráadásul ebből sok volt a hiányzás. Azonban ez volt az a csapat, ahol először éreztem azt a küzdést és győzni akarást, amit még a felnőtt válogatott edzésein sem tapasztaltam. Sajnos ez nem tartott sokáig és most úgy érzem egy helyben toporgunk, és valahogy mindenki fél változtatni, de ez már más téma.
Legnagyobb jelentősége azonban természetesen a Tritonnak volt. A Tritonos 3 év az, amit még ma is emlegetek, az ott tanultakra és tapasztaltakra támaszkodom még ma is. Tanultak alatt pedig értem mindazt, amit csapattársaim adtak nekem.
A kis csapatért most a többiek nevében is megsértődhetnék, de azt hiszem elnézzük ezt a hibát:) 2008-ban ugyanis összesen 4 csapatunk volt közel 70 játékossal. És bár lehet ez nem számít nagynak, de mi annak gondoltuk:)
Mindig nagy öröm, ha valahol megemlítik a Tritont, főleg ha rangadókat emlegetnek.
Nagyon nagyot hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem hiányzik maga a Triton. Kb havonta van is egy-egy kósza gondolatom, hogy milyen eszközökkel lehetne visszacsábítani az embereket, hogy kezdjük el újra OB3-ban és ezúttal tényleg jussunk fel OB1-be és mutassuk meg, hogy mire lettünk volna képesek. Ezek azonban tényleg csak kósza gondolatok.
A játékosokkal többé-kevésbé tartom a kapcsolatot, de mivel szétszéledtünk és mindenkinek meg van a saját élete, gondja, csapata, ezért ez csak mérsékelt kapcsolattartásnak nevezhető. Természetesen vannak olyanok, akikkel semmit nem beszéltem azóta, de vannak olyanok is, akik még manapság is havonta felkeresnek és igényt tartanak egy kis tanácsra, lelkesítésre, útbaigazításra.
Hogy mi van jelenleg a Tritonosokkal? Akik tényleg szerették a floorballt, azok elhelyezkedtek egy nekik tetsző csapatban és bajnokságban. De vannak olyanok is, akik a floorballt csak a Tritonos társasággal tudták elképzelni. Ők máshol próbáltak szerencsét.
Életedben fontos helyet kap a zene. Kevesen tudják, hogy együttesben is játszol. Mesélj kicsit a bandáról (Ha jó láttuk a zenekar internetes oldalán, nem floorballosokból verbuválódott).
Meglepetést kell okozzak, ugyanis az énekesünk és a basszusgitárosunk is floorballozott. Kezdetben a középsulis csapatunkban, később pedig a Tritont erősítették az első 2 évben. Ez összesen kb 8 év floorballt jelent.
A bandáról: kezdetben tipikusan régebbi, jól ismert és általunk is kedvelt rock számokat dolgoztunk fel. A következő együttesektől különösen szeretünk számokat keresgélni: P.mobil, Karthago, Deep Purple, Edda, Bikini, de játszottunk mi már Bon Jovi, GunsN és Anathema számokat is.
Manapság pedig küzdünk a saját számok megalkotásával, ami egyelőre jobban megdolgozza az idegeinket, mint a gitárok húrjait:) Lelkesedésünk természetesen kitart és mindig haladunk előre, csak épp lassan. Sajnos ilyenben még kevés a rutinunk, de idővel majdcsak belerázódunk.
Ott is alapító tag voltál?
Ebben az együttesben nem. Kezdetben csak lejártam eljátszani azt, amit mondtak nekem. Pont a Triton miatt nem akartam többet vállalni, mert az már nem fért volna bele az időmbe. A zenélés viszont egy jó kis pihenésnek számít és számított, ami felfrissít, kiszellőzteti az agyat.
Most, hogy már csak játékosként veszek részt egy egyesület életében, több idő jut az együttesre, így természetesen nagyobb részt vállalok az ottani mindennapokból.
Mióta játszotok együtt? Kezdetektől ez a felállás?
Hosszas keresgélés után alakult ki a jelenlegi keret. Mint manapság sok zenekar mi is énekes és dobos problémákkal küzdöttünk, de a jelenlegi azt hiszem elég régóta tart és elég stabil ahhoz, hogy mostmár ne változzon.
Számos koncertet is adtatok, saját zenéket is írtok. A későbbiekben vannak esetleg „nagyra törőbb” tervek( például egy lemez)?
Terv van az itt is van, meg egy „álom” is. Ez valahogy úgy hangzik, hogy az együttes valamelyik tagja kap egy telefonhívást, amiben közlik velünk, hogy a kedvezményes 8000 Ft-os jegyek fél nap alatt elkeltek a Budapest Sportarénába:) No ez szép lenne:)
Ami jelenleg elérhető cél lehet az a koncertek minőségének javítása. Ez ott kell kezdődjön, hogy keresünk egy saját hangmérnököt, hogy koncertezés közben ne nekünk kelljen még a keverőpultot is csavargatni. Ezután a hangmérnökünkkel közösen lehetne kidolgozni a koncertek dinamikáját, ami azt hiszem nagyot dobhatna a minőségen.
E mellett pedig valahol tervbe van véve egy olyan koncert, ahol már képesek leszünk kiállni kizárólag saját számokkal. A saját kislemez pedig majd ezután jöhet szóba.
Rajongókkal hogy álltok :) ?
Azt hiszem, nem panaszkodhatunk. Régi középsulis ismerősök, Tritonosok, egy-két ideiglenes csápoló, földön hempergő, a színpadra csajt felrángató és az énekesünk mikrofonjába beleéneklő fanatikusok, olykor a fiataloknál lelkesebb nagymamák :)
A fixnek mondható rajongók tábora nem túl nagy, de elég stabilnak mondható.
A floorball megy a zene rovására, vagy fordítva?
Jól megfér egymás mellett a kettő. Bár inkább a floorball a zene rovására, mert így alig vagyok otthon, és nem jut idő a gyakorlásra + gitártanárhoz járásra. Mint írtam a zene kevésbé stresszes, mint a floorball. A zene inkább megnyugtató, koncerteken pedig egy másfajta feszültség-levezetésnek felfogható dolog, amivel mindemellett, jobb esetben, még örömet is szerzünk a hallgatóságnak. Egy jó koncerten a floorballal szemben nincsenek vesztesek. Ha minden flottul megy, akkor akár több száz embernek okozhatunk örömet a zenével.
Lehet választani, melyik a fontosabb? Floorball vagy zene?
Nem. Legalábbis én nem tudok. A versenyszerű sportolás és a zenélés is egy-egy életforma. Nekem szerencsére mindkettőből kijutott és nem lenne teljes az életem, ha bármelyikről le kellene mondanom.
Ha zene, akkor próbák, ha floorball, akkor edzés, ha egyetem, akkor tanulás. Hogy bírod?
És ha épp egyik se, akkor munka, buli, barátnőzés vagy épp elektronikus kütyük forrasztgatása:)
Akik közelebbről ismernek azok már rengetegszer hallhatták tőlem a következő mondatokat:
„Utálok unatkozni. Kivéve vizsgaidőszak után kb 2 órát. Ennyi idő alatt elegem is lesz az unatkozásból és nekilátok csinálni valamit”
„Majd alszunk, ha nyugdíjasok leszünk…”
A fenti két mondatot kielemezve kiderül, hogy tulajdonképpen lételemem a mozgás. Ez természetesen nekem is marha fárasztó, mert az én napjaim is csak 24 órásak, de ha kezdek kimerülni, vagy valami kellemetlen élmény ért, akkor szerencsére mindig ott van mellettem valaki, aki feltölt energiával.
Ha valaki kedvet kapott és szeretné megnézni (hallgatni) Klinghammer Zolit „munka” közben, legközelebb hol teheti ezt meg?
Következő koncertünk egy mikulásnapi kis összeröffenés lesz a 17. kerületben. Itt van egy féltörzshelynek számító kis kocsma, ahol aránylag sűrűn fellépünk. Mivel ez nem sorolható a nagykoncertek közé, ezért kis családias koncertre kell készülni, ahol a színpadot és a „küzdőteret” mindössze három mikrofonállvány választja majd el:)
Az ilyen alkalmak azt hiszem inkább egy zenéléssel egybekötött sörözésekről és beszélgetésekről, régi ismerősök találkozásáról szól, mint sem az óriási tombolásról, de ettől függetlenül jó alkalom lehet a Retroad megismerésére és megszeretésére:).
Minden további részlet megtalálható honlapunkon: http://retroad.lapja.hu
Utolsó kommentek