A tegnapi kommenteken felbuzdulva mindenképpen egy hosszabb cikket szánunk majd a keménység és a játékvezetés kérdésének. Most azonban egy sokkal egyszerűbb, és kevésbé gyakorlati, inkább az image-el kapcsolatos kérdés kerül terítékre!

Nyugodtan mondhatjuk, hogy sportágunk művelői igen nagy arányban sportrajongók is. Figyelemmel követik a labdarúgást, a jégkorongot és még megannyi más eseményt. Sokszor élhetjük át a modern televíziózásnak köszönhetően a bukás, a kudarc pillanatait és a siker mámorát is, különösen ha van olyan csapat,  játékos, aki különösen közel áll szívünkhöz. Az igazi szurkoló szinte a nagyszobában a fotelben ülve is az arénában érzi magát, karja a magasba lendül egy gól után, szélsőségesebb esetben a szögletzászló helyett az állólámpához csúszik térden örömében. Maga körül látja a stadiont, az ünneplő tömeget, és elérzékenyül a győzelem pillanatában, szinte a saját kezében érzi a trófeát, amint imádott csapatának kapitánya az ég felé emeli azt! Ki ne álmodozott volna még a VB-trófea, a Stanley-kupa, vagy bármilyen más serleg ünneplő tömeg előtti felemeléséről…

A Bundesliga salátástála , a Foci VB trófeája, a Stanley-kupa, a BL serlege és megannyi más… Legendás trófeák, amelyeknek az érintése is megtiszteltetés a sport űzőjének, nem beszélve elnyeréséről. A halhatatlanság egy darabja, mely a Stanley-kupa esetében örökké a hoki történelem részévé teszi az illetőt, hiszen a győztes csapat minden tagjának belegravíroztatják a nevét.

A győzelem ténye és dicsősége persze minden kupa és érem nélkül ugyanazt jelenti. A mérkőzés lefújása pillanatában senki nem gondol a jutalomra, csak a győzelem érzése leng be mindent. Ebből semmit nem von le az sem, ha nem jár érte semmi. A jutalom maga az érzés, a pillanat varázsa.  Az érem, a kupa egy emlék, valami, ami örökké ezt a pillanatot fogja visszahozni, amire mindig emlékezni fog az, aki átélte. Egy gravírozott vándorkupa pedig az örökkévalóság egy darabja, amin 50 év múlva is ott áll, hogy egyszer a te kezedben is ott volt!

Sportágunk nem tekint vissza hosszú múltra, nem fűződnek még hozzá hősi eposzok, és nem is várhatjuk, hogy egy olyan bajnoki trófeánk legyen, aminek a puszta látványa is felemelő De a Stanley-kupa sem volt mindig 100 éves, ahhoz hogy valamiből legenda váljon, egyszer létre kell hozni! Természetesen a szövetség anyagi nehézségei okán nem reménykedhetünk egy 20 kilós ezüst kupában, amire mindenkinek felkerül a neve, ez már valóban álomszerű lenne,hiszen néha az érmek kérdése is nehéz. Viszont egy tekintélyes méretű, egyedi design-ú kupa, melyre felkerül mindig az évszám és a győztes csapat neve, korántsem tűnik elképzelhetetlennek. Persze ez is igen költséges lenne, talán valami egyedi névszponzor jelenthetné a megoldást, és akkor küzdhetnénk például a gyönyörű Adidas-kupáért, vagy Canadien-kupáért…

Bízunk benne, hogy az illetékesek is látnak fantáziát az elgondolásban;)