A zenei élet keményebb vidékén barangolva a dallamos és egyben szórakoztató DM után észak felé vesszük az irányt, és meg sem állunk Finnországig. A témában kevésbé járatos olvasók számára elmondanánk, hogy a sarkkörhöz közeledve valami misztikus oknál fogva (lehet a túl sok sötétség miatt) egyre több, különösebb és elborultabb metal zenére lehet találni. Ezek nagy része a normális lelkiállapotú halandó számára gyakorlatilag hallgathatatlan, finn vagy svéd (de az esetek többségében inkább finn, biztos a sok vodka) hörgésből és üvöltésből álló zúzások. Viszont ezek mellett igazi különlegességekre, egyedi sajátságokat hordozó gyöngyszemekre is lelhetünk. Mi a legismertebb, az Eurovíziós dalfesztiválnak köszönhetően a zenei életbe valósággal berobbanó Lordi-nak szánnánk néhány sort.
A banda nemzetközi sikere a 2006-os dalfesztivállal kezdődött, de ennyire ne is rohanjunk előre. Már korábban is bontogatni kezdték szárnyaikat, a nemzetközi zene csatornákon (VH1, MTV) egy-egy éjjeli adásban már megjelentek klippjeik. A köztudatba, és a mi tudatunkba való berobbanásuk a „Blood Red Sandman”-nek köszönhető. Minden további szóért kár lenne a látvány előtt:
Mindenkit megnyugtatunk, hogy a klipp nem egyedi design. A banda feje nagy Kiss rajongó volt, de még tovább sikerült jutnia, így végül megszülettek ezek a maszkok, amik nélkül soha nem mutatkoznak a tagok (újabb ékes bizonyíték arra, hogy oda fenn északon valami nem egészen stimmel). A klipp története természetesen nem túl bonyolult, és elöljáróba elmondjuk, hogy a többi klipp sem fog sokban különbözni. A Blair WItch Project-re hajazó történetvezetésben egy alacsonyabb kategóriás tini horrorvígjátékot idéző szereplőgárda rémüldözik, majd halálozik el és válik maga is szörnnyé. Ha kicsit szemet hunyunk a maszkok tökéletesen értelmetlen mivolta felett, akkor azért észrevehetjük, hogy technikailag igen figyelemre méltó és aprólékos a kivitelezés, különös tekintettel arra, hogy nem beszélhetünk animációról. Műveltebb nézőknek egyből feltűnik, hogy a szólógitáros nem más, mint az immár örök vadászmezőkön pengető félig oszlott Slash, legalábbis a cilinder okán tagadhatatlan, hogy a figura ihletői közt kellett szerepelnie.
Van akik számára a sokkolónak szánt színpadi megjelenés a vonzó a Lordiban, mi azonban az egyedi hangzásvilágra hívnánk fel a figyelmet. A maga kategóriájában kiemelkedő az énekes, hangja pedig páratlan. Ehhez kapcsolódik a nem túl bonyolult, de annál lendületesebb zene. Összességében valami teljesen egyedit és nagyon élvezhetőt kapunk, már aki legalább kis mértékben fogékony a témára. Folytatnánk is az első album egyik legnagyszerűbb számával, a „Rock The Hell Outta You”-val. (Sajnos klipp nem tartozik hozzá, de a Youtube lelkes rajongói természetesen kreáltak hozzá egy elég vicces képsort)
Ezen a ponton nem kerülhetjük meg azt a tényt sem, ami a feliratozással immár teljesen nyilvánvalóvá vált, nevezetesen hogy a szövegeknek gyakorlatilag semmi értelme nincs az ég egy adta világon. Legalábbis alaposan át kéne gondolnunk, ha egy négy oldalas verselemzést kellene írnunk belőle. A téma természetesen nem sokat változik, ez adódik abból, hogy egy finn metal bandáról beszélünk, illetve az image-ból is. Tehát pokol, ördög, szörny, szenvedés, vér, stb. stb. Az Eurovíziós dalfesztivál után volt olyan fanatikus egyházi vezető, aki egyenesen sátánistának bélyegezte őket. Ennek ellenkezőjét sugallja a „Devil is a Looser” című mű:
A klipp helyett megragadjuk az alkalmat, hogy megmutassuk a nemzeti büszkeségtől megrészegült finn közönség előtt fellépő friss Euróvíziós dalfesztivál győztes együttes élő produkcióját. Az hogy valami tényleg hibádzik ott északon, jól mutatja, hogy a zászlók erejében gyakorlatilag 7-70 éves korig mindenki megtalálható.
Ha már a dalfesztiválnál tartunk, a mindenkit sokkoló, ám a sok tátogó plasztik girl és sikító lányok szavazataira apelláló szépfiú közt egyedi zenéjével méltán győztes társaság díjnyertes számának klippjét is megmutatjuk:
Ez is, miként az előző, már az új albumról, a „The Arockalypse”-ról való. Érezhető is, hogy kicsit komplexebb lett a dallamvezetés és a szöveg is. Ennél líraibb nem is lehetne egy ilyen profilú társaság száma. Figyelemre méltó a billentyűs teljesítménye, illetve maga a tény, hogy ilyen szinten van billentyűzés. A mi szívünket mégis inkább a sugárfertőzött zombi gitárszólója dobogtatja meg 2:13-tól indulóan. Itt bukkan elő, hogy egyáltalán nem primitív szinten űzik a srácok a dolgokat. Ha valakinek a figyelme átsiklott volna rajta, vagy nincs türelme végignézni a klippeket, akkor tessék oda tekerni!:)
Itt egy újabb elem jelenik meg: a duett. Ne persze nem kell opera énekesi magaslatokra gondolni, de ismét valami olyan egyedi jelenség, ami kiemeli a Lordit a tucat garázs-metal bandák sorából. Türelmetlenül várjuk az újabb lemezt!!
Utolsó kommentek