A múlt heti SZPK – DFSE méltó volt az előzetes várakozásokhoz. Egy hét alatt már olvashatóak meccskrónikák, vélemények más forrásokban is, így mi az érintettek nyilatkozatait közölnénk. Akik válaszolnak: Füzi Gábor és Tóth Gábor:

FFR: - A mérkőzés remek hangulatot és a várható szoros küzdelmet hozta. Hogy foglalnátok össze röviden az estét?

F.G.: Remek hangulatú, küzdelmes, de sportszerű mérkőzést láthattak a kilátogatók. Csapatom másfél harmados „tragikomikus” játékkal is partiban tudott lenni a bajnokcsapattal. A játék felétől viszont egyértelműen átvettük az irányítást, ami gólokban is megmutatkozott. Felejthetetlen este maradt számunkra az biztos, hisz kevés olyan atmoszférájú csarnok van ma Magyarországon, ahol az ember ennyire élvezi a játékot, s a szurkolók is ekkora létszámban látogatják a mérkőzéseket. És talán leírhatom, hogy teljesen megérdemelten nyertük a rangadót. 

T.G.: A mérkőzés nagyon jól indult számunkra, annak ellenére, hogy az ellenfél szerezte meg a vezető gól. Ezután könnyen fordítani tudtunk, s a második harmadban volt olyan periódus, amikor két góllal vezettünk. Ekkor sorra sikerült egy az egyben kapusra vinnünk a labdát. Sajnos a kihagyott helyzetek megbosszulták önmagukat. A meccs közepétől, pedig a DFSE játékosai már nem bírták lenyelni, hogy a játékvezetők nagyon finoman fogalmazva sem álltak a helyzet magaslatán. És itt arra gondolok, hogy egyértelmű szituációkat ítéltek meg tévesen. Ezt azt hiszem az SZPK játékosai is alátámaszhatják. Idegesen nem lehet játszani. Ezt a DFSE-t, helyenként igen tetszetős támadásokkal bedarálta az úthenger.  

Szabó Tibornak gratulálunk a 100. góljához!

FFR: - Mennyiben volt más a meccs mint a tavalyi elődöntők? Miben változott az ellenfél illetve a saját játékotok?

F.G.: Sokadszorra írom le, de a történések engem igazolnak. Egy higgadt, nyugodt és csapatát minden helyzetben ismerő edző, manapság már elengedhetetlen a sikerhez. Illés edző megint a megfelelő pillanatban reagálta le a dolgokat és ültette át a csapatba. A tavalyi elődöntőknél ez hiányzott. A Debrecennél meglepően tapasztaltam, hogy már nem olyan egységesek, mint tavaly. Ez kihat a játékukra, valamint a csapatuk iránt érzett alázatra is!

T.G.: Ez meccs teljesen más volt. Azt hiszem az iram közel sem volt akkora, mint a tavalyi nagyon emlékezetes meccseken. Az ellenfél játéka rengeteget változott pozitív irányba. Sokkal több helyzetet dolgoznak ki tudatosan. A DFSE-n pedig érződik belülről az, hogy próbálunk változtatni a tavalyi sikeres játékstílusunkon. Ez furcsán hangzik, de ennek nem rövid, hanem hosszútávon lehet látszatja. Aki látott már külföldi floorball meccset az érti, hogy miért szeretnénk egy nagy átalakulást véghezvinni. Az egy teljesen más világ, és mi azt a floorballt akarjuk megtanulni!

FFR: - Minek köszönhető a hazai siker?

F.G.: Elsősorban az SZPK szívnek, másodsorban a közönségnek! Magam se számítottam ennyi szurkolóra és ekkora frenetikus hangulatra. Ez kezdetben láthatóan nyomasztotta a narancsszínű gépezet beindulását, s ha már nem ment a játék, elővettük a szívünket és onnantól fogva - a közönség segítségével - győzelemre vezettük az úthengert!

T.G.: Összeszedett játék, egységes csapat, valamint a nagy akarás.

FFR: - Miben látjátok a vereség legfőbb okát?

T.G.: Fejben gyengék voltunk és a ziccereket kihagytuk.

FFR: - Mikor éreztétek, hogy eldőlt a meccs?

F.G.: A 3. harmadban 5-5-nél, tudtuk, ha mi ütjük az elsőt, akkor nyerünk! Sikerült, majd rögtön még egyet. Ekkor érthetetlen volt számomra, hogy a Debrecen mennyire megtört, s lélekben már feladta a meccset. Veszekedések a kispadon, egyénieskedő játék, sok hiszti. Ekkor tudatosult bennünk, hogy ez a meccs megvan!

T.G.: Hogy őszinte legyek 8:5-nél már nem éreztem a csapatban azt, hogy képesek vagyunk felállni a padlóról. Letörtek voltunk, és a játékunk szétesőben volt. Persze próbáltunk gólt szerezni, s nem feladni a küzdelmet, de az, hogy mennünk kellett az eredmény után, az ellenfélnek kedvezett. Úgy voltunk vele, hogy mindegy mennyivel kapunk ki, ha kikapunk. Megpróbáltuk, de így utólag visszaemlékezve, akkor már reménytelen volt. 4:2-nél kellett volna megnyernünk a meccset. Akkor volt esélyünk padlóra küldeni az ellenfelet. Sajnos nem így történt.

FFR: - Kit emelnétek ki a csapatokból, aki átlagon felülit hozott ezen az estén?

F.G.: Csapatként alkottunk nagyot. Átlagon felülit, csak a szurkolók nyújtottak!

T.G.: Lánczi András és Pazsák Csaba játékát emelném ki, akik jobban játszottak a csapat többi tagjához képest.