A Blog visszatért sírjából a „Teremtő” és segítőinek jóvoltából, mint Dean Winchester a Supernatural-ben! Ezen „Új korszakból” sem hiányozhatnak, nem hagyhatjuk a nosztalgia enyészetére a jól bevált csapatismertetőket, úgyhogy hosszú idő után ismét adunk a Rock-nak! És ha már drága sportágunk északi származású, kerestünk egy kis környéki zenét ez alkalomból. A Skandináv-félsziget országaiban hosszú ideje virágzik -a populárisabb csoportosulásokat nagyrészt háttérbe szorítva- ezen műfaj minden féle-fajta változata. Tény, hogy az elvetemültebb verziók gyakoribbak, talán a napos és sötét órák aránya miatt, azért találunk a világ többi részének is emészthető együtteseket is. Ezek közül vesszük górcső alá a svédek egyik legsikeresebb csapatát, a Backyard Babiest!

Amíg közöljük a szokásos száraz tényeket, szóljon egy sokatmondó számuk a Shut The F*ck Up, klip nélkül, hogy ne maradjon le a kedves olvasó semmi lényegesről:

A csapatot 1987-ben hozta létre Tyrant néven az akkori énekes és basszeros Tobbe, a szólógitáros Dregen, aki azért a vokálozásban is jelentős szerepet vállal, a dobos Peder Carlsson és a szintén húrokat pengető Johan Blomqvist. Tobbet 1989-ben váltották le Nicke Borg-ra és ekkor jött a névváltás is. Innentől a banda kisebb megszakítással ugyan, de napjainkig változatlan formában van jelen, ami nem gyakori ebben a műfajban! Turnéztak Svédhonban, demokat írtak, végül 1994-ben megjelent debütáló albumuk, a Diesel&Power. Erről nézzük meg az Electirc Suzy-t:

A klip mondanivalója nincs túlbonyolítva, olyannyira, hogy nincs is. Egy úszómedencében zenélnek a srácok, miközben egy pszichiáter kinézetű tag tologat körbe-körbe egy vaságy keretet. Néha bevillan pár buli kép, de a video történése gyakorlatilag ennyi. A zenében rájuk jellemzően vegyül egy kis klasszik-, kis glam-rock valamint punk is. Nicke hangját sokan hasonlítják Axl Rosé-hoz, amiben van valami. Ez a szám akár a Sphagetti Incidense tracklist-jén is lehetne. A bőrkabátokos-, bőrmellénnyes-, párducmintás kabátosos style-lal, a derékig érő egyenes hajjal és a „rendőr” napszemcsivel tökéletesen hozzák a glam megjelenés íratlan szabályait. A lemez sikerén felbuzdulva Dregen kivált és megalapította saját garázsbandáját, a szintén ismert The Hellacopters-t. De ez minket nem annyira érdekel, inkább ugorjunk az időben, mégpedig 1997-re, amikor is újra összeállt a Babies és megalkották második korongjukat, a Total 13-at.

Azt kell mondjuk, jót tett nekik a minimális kihagyás. Egész más zenével tértek vissza, nem mintha eddig rossz lett volna. Más a hangzás, más feeling-et áraszt magából. A klip viszont továbbra is csajok,buli,pia, teljesen szétcsúszott arcok és ezek tetszőleges vegyítését tartalmazza, majd egy kisebb verekedést is. Az „I”-re a pontot a két KISS taggá festett KISSlány(bocsánat:D), a kongás halálfejes tag valamint a fekete macsek megjelenése teszi fel. Dregen a mai „emo” vonulatba is gond nélkül beilleszkedhetne, persze ezzel nem akarjuk megbántani:D Ha egy drogos, szétpiált, totál taccsra vágott embert kell elképzelni, jobb alapot nem is találhatnánk. Blomqvist akár a Die Toten Hosen-ben is játszhatna a szőke hajával, orrkarikájával és bőrdzsekójákval.
Dregen ismét kiszállt és egyik haverjával megalakították az egy kislemezt megélt Supershit 666-et. Majd ismét csatlakozott az éppen az AC/DC-vel Angliában turnézó Backyardhoz. 3 év után új albummal rukkoltak elő, mégpedig az egyik legismertebb számukat is tartalmazó Making enemies is good-dal. Egyes jellemzések szerint ez már sokkal jobban kontrollált káosz.
Most viszont had idézzük a Radio V2 kívánságműsorában frissen felvett kérést:
”Szasztok Tesók! Jáccátok má’ le lécci a Backyard Babies-től a Brand new hate-t! Az egyik legkirályabb számuk! Küldeném a „forum”-on zajló játékos-bíró párharcban és az e hétvégi rangadón egyaránt résztvevő tagoknak és üzenném csak így tovább! Remélem továbbra is szórakoztattok minket, most épp a pályán! Jó játékot Mindenkinek a hétvégére, Nektek Tesók pedig további jó melózást, ROCKNROLL ÉS FLOORBALL!!! Kössz és csá!”

Ezek után, szóljon:

Nem nehéz kitalálni melyik albumról való. Az előbbi kijelentés teljesen helyénvaló, bár ez klipből annyira nem derül ki, talán a behatárolt küzdőtért vehetjük irányításnak. A Mad Max-ből szalajtott hokisoktól a bikaszravas-hosenträgeres hegyomlásokat dobáló ex-légiós cheerleader-ekig minden van itt, hát még a végén kibontakozó tömegjelentben. Talán erről nem is kell többet mondani, csak annyit, hogy tényleg „az egyik legkirályabb számuk!”

2003-ban jött a Stockholm Syndrome. Hogy ez a korong se születhessen meg könnyen, a felvétel hetei alatt Dregen-t egy éjszaki DJ-zésből hazafele kirabolták, eszméletlenre verték és eltört az állkapcsa. Ettől függetlenül a stúdiómunkálatok folytatódtak. Ennek gyümölcse egy még energikusabb és nyersebb zenével felvértezett lemez, amely megnyerte a Svéd Grammy-t. Olyan track-ek vannak rajta, mint a Song for the outcast, a többek közt a Hellacopters-ből ismert Michael Monroe-t vagy a Ramones-ből Joey Ramone-t felvonultató Friends. De inkább az egyik legnagyobb sikert arató számukat mutatjuk be, a Minus Celsius-t:

Ezzel a hajjal, fejkendővel, fülbevalóval és így kitetoválva Nicke-t még Jack Sparrow is a Fekete Gyöngy fedélzetén akarná tudni. A zenéről és klipről sok minden újat nem lehet mondani, maximum alátámasztja az előbbi állítást, mert valóban erőteljes, a video pedig hozza a megszokottat, bár most csak a autókáznak és játszanak.
2006-ban került a boltokba a People Like People Like People Like Us, ami már a címével is kicsit lazább hangvételt tükröz. Nem kevésbé a címadó dal, vagy a Blitzkrieg Loveshock. És itt található a Brand new hate mellett a második legzseniálisabb számuk, a Dysfunctional Professional is:

Egyszerűen „Awesome”! Változtattak a történéseken, itt már egy lesérült és megkattant sofőr vezette kamion rakterében zenélnek repkedő dobverők, pengetők és hangfalak kíséretében, mialatt tolatva tépnek az utakon, míg vezetőnk be nem kómál. Érdemes az 1:00-nál pár tizedre felvillanó arcnál megállítani! Míg Johan-nál a kilók, Nicke-nél a tetoválások száma gyarapodott/gyarapodik szépen az idő előrehaladtával. Ha utóbbinál jobb, átalakításra nem szoruló kalózt és Dregen-nél tökéletesebb drogos imitátort (ezen érdeklődéséről nem találtunk semmi dokumentumot, és nem is hisszük, hogy lenne) nehéz találni, akkor Peder-t ezzel az összefont hajjal, karddal és pajzzsal a kezében, tülkös sisakkal a fején, Brünhilda-val az oldalán egy hatalmas viking hajó orrdíszénél tudnánk elképzelni.

Ezzel elérkeztünk 2008-ig, amikor is Jacob Hellner producerrel karöltve, aki nem mellesleg dolgozott már a Rammstein-nel és az Apocalyptica-val is, megalkották eddigi utolsó albumukat, a Backyard Babiest. Találunk rajta totál agyament számot is, mint a Zoe is a Wierdo, vagy Dregen saját szerzeményét a Drool-t. A képek önmagukért beszélnek, remek összeállítás. A 0:36-nál megjelenő a nem teljesen tiszta tekintetek mintapéldája. Jó buli lehetett:D Emelett még ezen lelhetjük meg a csapat talán egyetlen lassú lassabb stílusú számát, az Abandon-t. Egészen meglepő alkotás tőlük, mégis nagyon jó! De ne halogassuk, itt van mai záró track-ünk, a komolyabb hangvételű Nomadic élőben, hogy megmutassuk nem csak stúdióban tudnak zenélni! (Bár ez is egy tv adásból van:P)