A tavalyi szezon egyik üde színfoltja volt az SZPK női csapata. A gárda szinte varázsütésre óriásit lépett előre, és sokáig az éremért is harcban volt. Lukács Csaba érkezése egyértelműen pozitív változást hozott a csapat életében, az idei szezonban már abszolút éremesélyesként lépnek pályára a narancsosok. Kérdéseinkre Lukács edző válaszol:

FFR: - Hogyan telt csapatod számára a bajnokságot követő időszak?

L.CS: Érettségi vizsgákkal, felvételikkel, egyetemi vizsgaidőszakkal és a tatai gimnázium megmentéséért folytatott küzdelemmel, vagyis már alig vártuk hogy végre floorballozhassunk! A blog szerint is belefáradtunk a tavaszba, ezért jót tett mindannyiunknak egy pár hét pihenő, hogy feltöltődve vághassunk neki a nyári felkészülésnek! 

FFR: - Változott-e a nyár folyamán a játékoskeret?

L.CS.: Az SZPK szellemiségét követve, mi a tiszta forrásra esküszünk, azaz csak a komáromi utánpótlásra irányult a figyelmünk, amikor a játékoskeret bővítéséről gondolkoztunk. Két nagyon tehetséges és pimaszul fiatal hölgyet igyekszünk beépíteni a csapatba, akik a jövő nagy reménységei lehetnek majd! Az, hogy 3 sor jár rendszeresen edzésre, kellemes gondnak tűnik a magyar női floorballban… 

FFR: - Mikor kezdtétek a felkészülést az idei szezonra? 

L.CS.: Prágához igazítva már július közepén. Heti kettő terem és egy futó- ill. spinning edzéssel alapoztunk. Labdát csak elvétve láttak a lányok, erre most kerül majd sor, a felkészülés második szakaszában. 

FFR: - A felkészülés részének tekintettétek a Cseh Opent, vagy csak ráhangolódás volt? 

L.CS.: Mindkettőnek, illetve motivációnak is! Miután első bálozók voltunk, dolgozott bennünk a felfedezés izgalma is, de a legfontosabb cél az volt, hogy sok és jó meccseket játszunk, amire itthon kevés lehetőségünk van a csökkenő csapatlétszám miatt. Ráadásul Prága fantasztikus város, lenyűgöző floorball-kultúrával! 

FFR: - A magyar csapatok közül elsőként jutottatok tovább a csoportból. Hogyan éltétek meg a sikert?

L.CS.: Mint amikor egy kisgyerek megdolgozik a dicséretért és igyekezetét a felnőttek egy plusz ajándékkal honorálják! Nem nyomott agyon bennünket semmiféle teher, jól is játszottunk időnként és a sorsolásra sem lehetett panaszunk: vagyis minden ideális volt! Ha nem lett volna fülünk, körbe szaladta volna a szánk a fejünket a vigyorgástól! 

FFR: - A 16 közé jutásért megvívott mérkőzés sikerével a tarsolyotokban mit éreztetek a vesztes nyolcaddöntő után? 

L.CS.: Öt, vereség nélkül lejátszott meccsel a hátunk mögött, fizikailag a maximumot nyújtva egy nagyon jó és szellemesen floorballózó cseh csapattól kaptunk ki, szóval nem vágtuk fel ereinket az elkeseredettségtől! Főleg akkor, amikor megtudtuk, hogy ezzel minden idők legjobb magyar szereplését produkáltuk! Az esti players party felfedte még erőnlétbeli hiányosságainkat, de ezen a téren is fejlődőképesek vagyunk…

FFR: - Mit lehet tudni a további felkészülésetekről?

L.CS.: Marad a heti 3 szeánsz, sok futással, technikával, taktikával fűszerezve, egy csipetnyi edzőmeccsel megbolondítva! Haladunk, araszolgatunk, de van feladat bőven. 

FFR: - Mi a véleményed a bajnoki rendszerről és a sorsolásról?

L.CS.: Sajnálom, hogy több női csapat visszalépett, de nem tisztem minősíteni mások döntését! Jó lenne több meccset játszani, de ezt más módon kell majd megoldanunk! Ebből a szempontból örülök a kupa változó lebonyolításának, de a bajnoki meccsek sorsolása szerintem lényegtelen: mindenkit szeretnénk megverni, mindegy, hogy milyen sorrendben! 

FFR: - Mi lesz a célotok az idei szezonban? 

L.CS.: Folytatni azt a fejlődési folyamatot, amelynek jelei felvillantak az elmúlt szezonban: harcos, attraktív és fair játékot játszani minden meccsen. 

FFR: - Mennyire jelent Számotokra plusz terhet, hogy idén már csak a bajnoki cím, vagy az ezüstérem jelenthet előrelépést? 

L.CS.: Azzal együtt, hogy minden meccsre úgy megyünk ki, hogy nyerni akarunk, nem érzem időszerűnek ezt a kérdést. Az én csapatom ellen senki nem mehet biztosra, de mi csak akkor leszünk sikeresek, ha mindenki ellen 100%-ra törekszünk. Szerintem ez a kulcskérdés most, nem pedig az esélyesség terhe. 

FFR: - A bajnokságban, vagy a kupában lesz nehezebb diadalmaskodni? 

L.CS.: A kupában, hiszen ott 10 csapat szeretne első lenni…. 

FFR: - Kik ellen számítasz a legkiélezettebb meccsekre? 

L.CS.:A Neumann ellen, mert az „újonc” mindig motivált, Debrecenben diplomát sem volt könnyű szerezni, a Cápa-uszony (iszony) veszélyes lehet, a Phoenix ellen elég egy „Szarvas-hiba”, Egerbe Szulejmánnak is beletört a jatagánja és akkor ott van még a bennünket kísértő Rajzfilm-kavalkád….Ha ezek megvannak, akkor a többit már behúzzuk a bajnokságban! 

FFR: - Melyik csapattól számítasz jelentős előrelépésre és melyiktől hanyatlásra? 

L.CS.: Előrelépésre a saját csapatomtól számítok! Nem elsősorban helyezésben, hanem a játék minőségében! Úgy terveztem, hogy a szezon végére már látszódni kell annak a munkának, amit együtt elvégeztünk, illetve ami még előttünk áll. A magyar női floorball nem tud kiheverni nagy hanyatlásokat, ezért ezt én nem is várom senkitől! Remélem viszont, hogy a hiányzóknál rendeződik a helyzet és rövidesen fellendülésről beszélhetünk! 

FFR: - Milyen eredménnyel lennél elégedett a téli szünetben? 

L.CS.: Ha versenyben lennénk a bajnoki címért, válogatottjaink erősítenék a nemzeti csapatot és ifjú reménységeink bontogatnák szárnyaikat a meccsek alatt! (15.000 €/fő körüli GDP és 2%-os infláció se ártana…) Sose voltam maximalista… 

FFR: - Szerinted mi lesz a bajnokság végső sorrendje? 

L.CS.: Eger – Phoenix – SZPK bármilyen variációban elképzelhető. De ez csak játék a betűkkel… 

FFR: - Sok sikert kívánunk a jövő évhez! Köszönjük, hogy rendelkezésre álltál.

L.CS.: Én is köszönöm a megkeresést és kitartást kívánok Nektek a következő szezonra!