Az U19-es világbajnokságról a csapat két „zászlóshajóját”, vezéregyéniségét kérdeztük. Válaszol a Phoenix elegánsan eredményes üdvöskéje, Szarvas Vera (balra), és az Eger bajnokaspiráns csapatának agya, az örökké pörgő-forgó Suszták Nóri (másik balra).
FFR: - Gratulálunk a végső sikerhez, egyszersmind külön a ti egyéni teljesítményetekhez is. Mennyire volt nehéz?
S.N.: - Köszönjük szépen. :) Meglehetősen nehezen indult a torna, mert először önmagunkat kellett legyőzni, hiszen esélyesként érkeztünk. A németek elleni egyenlítő gól görcsoldóként hatott, utána sokkal felszabadultabban tudtunk játszani.
Sz.V.: - Hogy őszinte legyek én ilyenre számítottam. Nem volt könnyű, de igazán nehéz sem. Nekem a felnőtt vb sokkal nehezebb volt mind fizikailag, mind szellemileg.
Aláfestésként Vera kérésére szól a következő szám:
FFR: - A legutóbbi felkészülési torna eredményei után gondoltatok rá, hogy meglehet a végső siker is? Láttatlanban csalódottatok lettetek volna egy második hely elérésével?
S.N.: - Igen, csalódottak lettünk volna. A felnőtt világbajnokságon elért 2. helyezést mindenképpen felül akartuk múlni. Győzni mentünk, annak ellenére, hogy az orosz válogatott játékát nem ismertük és a németek ellen is szoros meccsre számítottunk.
Sz.V.: - Nagyon összeszokott és ütőképes volt a csapat, úgyhogy abszolút elérhetőnek tekintettem az első helyet, csalódott lettem volna, ha nem nyerjük meg.
FFR: - Mit tartatok a csapat erősségének?
S.N.: - Legfőbb erényünk a csapatszellem, amely megmutatkozott a pályán és azon kívül is. Nem a kiváló egyéni teljesítmények vitték győzelemre a csapatot, hanem az összetartó csapatmunka.
Sz.V.: - Az akaratunk és az összetartásunk elképesztően nagy volt. Mindenki akarta a sikert.
FFR: - Mi az, amiben feltétlen fejlődni kell, és amiben esetleg ellenfeleiteket a magabiztos sikerek ellenére is erősebbnek éreztétek?
S.N.: - Az oroszok gyorsaságát, dinamikusságát irigyeltük. Látva az A-divíziós meccseket, főleg kondícióban, pontos gyors labdajáratásokban, dinamikus fordulásokban kellene fejlődnünk.
Sz.V.: - Szerintem a csapat erőnlétén kellene javítani, bár ezt végül is az egyesületekben kellene megoldani. Igazából csak a német csapatot tudnám felhozni ebben a kérdésben, mivel szerintem elképesztő a mentalitásuk. Amikor már lehetett tudni, hogy mi fogunk nyerni, ők még akkor is úgy küzdöttek, mintha csak 1 gól lenne a különbség. Bár biztos, hogy mi is ilyenek lettünk volna fordított helyzetben, de szerencsére erre nem volt példa.
FFR: - Mit vártok az elit körtől?
S.N.: - Első sorban a bentmaradás lesz a cél, és a többi csapat felmérése. Esetleg a szlovákokhoz hasonlóan egy meglepetés szereplés. Sajnos több társammal egyetemben mi már csak a pálya széléről nézhetjük majd a küzdelmeket és szurkolhatunk majd a csapatnak.
Sz.V.: - Sajnos két év múlva mi már 'öregek' leszünk, és nem férünk be a keretbe. Szerintem bent tudnak maradni majd az elitben.
FFR: - Milyen volt a felkészülés?
S.N.: - A felkészülési edzések mindig jó hangulatban teltek, rengeteg összeszoktató feladatot gyakoroltunk, így hamar egy jó kis csapat kovácsolódott belőlünk.
Sz.V.: - A felkészülés nagyon jól sikerült. Zsuzsa néni és Peti sokszor összerántott minket, így egész jól összeszoktunk. A lányokkal egy meccsen sem kaptunk ki sem itthon, sem külföldön. És a csapatszellem is olyan volt, amilyennek egy válogatottban lennie kell.
FFR: - Mind a ketten szerepeltek a felnőtt válogatottban is. Mekkora a különbség a két csapat közt akár játékban, akár hangulatban?
S.N.: - A játék a felnőtt válogatottal, keményebb, magasabb színvonalú. Mindkét csapatban nagyon jó a hangulat. Talán az u19-es csapatban nagyobb az egység, mivel azonos korosztályból érkeztünk.
Sz.V.: - Hú, eddig ez a legnehezebb kérdés :-)) Én mind a két csapatban szeretek játszani, nem is tudok igazán különbséget tenni. Talán annyi, hogy az U19-nél nagyobb felelősséggel kell játszanom, hiszen a lányok engem választottak meg csk-nak.
Hangulatban annyiban más, hogy itt mindenki nagyjából egykorú, ezért a témáink, érdeklődési körünk is általában hasonló. Persze a felnőtt csapatban is mindig megtaláljuk egymással a közös hangot. A játék? Gyorsaság és rutin, de alpjában véve szinte ugyanolyan. Tulajdonképpen a felnőtt válogatott is iszonyú fiatal.
Ez a zene pedig Nóri kérése volt, egyszersmind meg kell jegyezzük, hogy óriásit nevettünk a megnyitás pillanatában. Egyszersmind "engedtessék meg, hogy megjegyezzem: ez nem porno:D":)
FFR: - És akkor kicsit rólatok is, hiszen már mind a kettőtöknek rég kijár:) Mikor és hogyan kezdtétek a sportot?
S.N.: - 2004 novemberében az akkori testnevelő tanárunk, Leitner Tamás megkeresett minket, hogy van ez az új sportág és lenne-e kedvünk indulni a kispályás viking kupán. Közel egy hónap készülés után sikerrel zártuk a kupát, majd nagypályás csapatunk is alakult, akik közül ma is több játékos is aktívan részt vesz a floorball életben. 2005-ben pedig ellátogattunk az egri klub egyik edzésére és, azóta is ott ragadtunk.
Sz.V.: - Egyszerre kezdtünk Nórival floorballozni Egerben az általános iskolában, de a dátumokkal mindig bajban voltam :-) A testnevelő tanárunk, Leitner Tamás mondta, hogy próbáljuk ki a floorballt, és meg sem álltunk Diákolimpiai bajnoki címig. Én eleinte kapus voltam, de Tamás bácsi kihozott mezőnybe és ezért azóta is hálás vagyok neki.
FFR: - Mit tartatok eddigi pályafutásotok legnagyobb sikerének?
S.N.: - A pályafutásom legjobb eredményének ezt az u19-es aranyérmet tartom.
Sz.V.: - Mindenképpen ez a VB volt eddigi legnagyobb sikerem.
FFR: - Mi a legkedvesebb élményetek?
S.N.: - Azok a régi szép idők, amikor először nyertünk diákolimpiát a Hunyadival. Természetesen más szép emlék is van: a két világbajnokság, cseh openek, és a csapatösszetartások is felejthetetlen élmények.
Sz.V.: - Nagyon sok van, de ami a jelenlegi, az a mostani VB döntőn volt, amikor Nórival együtt játszottunk. Hihetetlenül jó érzés volt újra Vele együtt küzdeni. Nagyon élveztem a játékot.
FFR: - Van valami, amit esetleg visszatekintve másként csinálnátok?
S.N.: - Nem igazán gondolkodtam még el ezen.
Sz.V.: - Sosem gondolok arra, hogy mit kellett volna másképp csinálni a múltban.
FFR: - Van-e esetleg példaképetek a magyar mezőnyben, vagy olyasvalaki, aki inspirálta játékotokat?
S.N.: - Több játékos is inspirált: Antal Anita a cseleivel, lefordulásaival; Ambrus Kata a bombagóljaival, rutinjával, Sári Szilvia a védéseivel és a csapatkapitányi tetteivel. Valamint példaképemnek tekintem egyik csapattársamat, Simon Szandit, aki miután felépült a közel háromnegyed éves sérülése után, októberben visszajött, és jelenleg első helyen áll a kanadai táblán az egriek közül, kiválóan védekezik, igazi vezéregyénisége az egri gárdának.
Sz.V.: -PAPP PÉTER
FFR: - Ha választhatnátok bárkit a női mezőnyből, ki alkotná körülöttetek a saját álomsorotokat?
S.N.: - Rengeteg tehetséges játékos van, nehéz választani. A kapuba Sári Szilvit ültetném. A mezőnyjátékosok pedig: Simon Alexandra, Szarvas Veronika, Bartók Boglárka és Rékási Krisztina lennének.
Sz.V.: -Ez olyan 'izé' kérdés!
VÉRTESI NICOLE – HARMAT ANNA – JETZIN VIVIEN – RÉKÁSI KRISZTI
FFR: - Sok lány mondja, hogy néha jobban szeret fiúk közt játszani. Ti hogy vagytok ezzel? :)
S.N.: - Néhány dologban jobb közöttük játszani pl.: pontosabb passzolnak, gyorsabbak, jobban lőnek stb. Viszont néha félek ellenük játszani: könnyen elnyomhatnak, durvábbak lehetnek.
Sz.V.: -Én nem igazán szeretek a fiúkkal játszani, mert mindig lerombolják az önbizalmamat és köztük nem tudok érvényesülni. Persze vannak előnyei is, például, hogy sokkal gyorsabb a játék.
FFR: - Milyen célkitűzéseitek vannak a sportágban még?
S.N.: - Egyik fő célom, hogy az egri csapattal bajnokságot nyerjünk. Másik célkitűzésem pedig 2011-es női világbajnokságra való kijutás a válogatottal. Illetve szeretnék majd a jövőben külföldön játszani, megtapasztalni az ottani légkört, edzésstílust, floorballt.
Sz.V.: -A felnőtt válogatottal VB-t nyerni!!!
FFR: - Mi a véleményetek a másikótok játékáról?
S.N.: - - Körülbelül 5 és fél éve floorballozunk, ezáltal elég jól kéne ismernem Vera játékát. Azonban mindig tartogat valamit a tarsolyában, mindig meg tud lepni. :)
Sz.V.: -Nagyon szeretek Nórival játszani, igazi küzdőember a válogatottban is és (sajnos) az Egerben is. Szerintem az a legjobb Nóri játékában, hogy kiszámíthatatlan.
FFR: - Milyen közös élményeitek vannak ezen a VB-n túl, és mire emlékeztek a legszívesebben?
S.N.: - Régóta ismerjük egymást, sok sportot közösen kipróbáltunk, rengeteg vicces élményben volt részünk. Nem tudok legkedvesebb élményt választani. Mindig meg tud nevettetni. :)
Sz.V.: -Nórival nagyon sok közös emlékünk van. Floorballosok és nem floorballosok is. Nehéz lenne bármit is kiemelni, hiszen már 7 éves korunk óta ismerjük egymást.
FFR: - További sok sikert!
Utolsó kommentek