Az elmúlt vasárnap eldőlt, hogy a 2009/2010-es, igencsak fordulatos Salming Férfi OB1-es szezont a harmadszor a csúcsra érő Dunai Krokodilok nyerték meg. Ismét bebizonyosodott, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, ugyanis a bajnoki lebonyolítás ellenére úgy hozta a sors, hogy az újdonsült bajnok éppen legnagyobb riválisa ellen vívhatott egy kvázi döntőt Törökbálint kék játékterén. Stílusos befejezése volt ennek a szezonnak.  

/Az alábbi zenét maga a csapat kérte, hát teljesítjük, a bajnoknak kijár, még ha nem is teljesen értjük:)/ 

Év elején úgy nézett ki, hogy az ARES mindenkin átgázol, aztán hamar kiderült, hogy akadozik a gépezet. Legkésőbb a Diamonds elleni vereség alkalmával. Az SZPK viszonylag korán kiszállni látszott a versenyből az immár bajnokoknál tradícióvá váló EK utáni bukdácsolás keretében. A Phoenixnek még korai lett volna, a Debrecen pedig az elmúlt évek után nem tűnt esélyesnek, és kezdetben nem is játszott ahhoz méltóan. Szép csendben nyertek, gyűjtögették a pontokat, de semmi több, ráadásul mindezt tették a figyelemtől távol. A Krokodilok a könnyebb meccseket simán hozták, de senki nem gondolta, hogy majd talán pont most nem csúsznak el egy banánhéjon, mint oly sokszor a közelmúltban. November környékén komoly gondban lettünk volna, ha jelentősebb összeget kellett volna kockáztatnunk, és kezdett kirajzolódni egy célfotós, utolsó pillanatos, egymás-hegyén hátán bebucskázással véget érő iszonyú izgalmas szezon képe, ahol a fentiek bármelyike odaérhet majd, és mindenkinek lesz szép számban veresége is.

Az utolsó körökre letisztult ez a kép, és kiderült, hogy bizony nem mindenki gyűjti be azokat a vereségeket. A Krokodilok a többiek fölé tudtak nőni, és pár hete már az olvasótábor közel 2/3-a fogadott volna Tozsóék győzelmére. Nem tévedtek. Valami megváltozott a kékeknél, valami összeállt, valami érezhető volt a levegőben egész évben. Régebben volt idő, amikor vendégjátékosokkal voltak meg akár csak 6-an is egy kis kispályázásra edzéseken, idén saját rekordokat döntögettek. A keret nem csak erős volt, de jelen is volt, néha már felvetődött az is, hogy kit hagyjanak ki a nevezettek sorából…  

Több mint 3 sornyi játékos volt hadra fogható, és semelyik összetétel sem okozott csalódást. A végső siker egyik kulcsa a korábban az ellenfelek által talán annyira nem rettegett Hollósi-Ressely-Guzsaly trió 50 pontja volt. Mikor korábban talán volt alkalom szusszanni egyet a hüllők ellen, most akkor is koncentrálni kellett, nem volt megállás. Jó példa erre az ARES ellen megnyert derbi, ahol sorsdöntő találatokat vitt be a triumvirátus.

Nem feledkezhetünk meg persze az első sor virtuóz zsenijéről, Dombauerről, aki nem egyszer csinált bolondot komplett csapatokból, és akinek a kezében mindig ott van a lehetőség az igazi döbbenet arcokra ültetésére. Különösen veszélyessé teszi, hogy két olyan gólgép rohan oldalán, mint a kapitány Galsai, és a kapusterület réme: Pajor.  

A második sorban többnyire Bedő és Duró egyéni megmozdulásai, befordulásai, távoli bombái jelentették a veszélyt, akik közt dobogott Szabó személyében a csapat szíve. Az egykori kapitány nevéhez győztes vagy sorsfordító találatok egész sora fűződik idén is. Többször volt már szó visszavonulásáról sérülések miatt, de idén szinte régi fényében ragyogott. 3 teljesen eltérő stílusú játékra kellett készülnie az ellenfeleknek és ez sokszor okozott problémát.  

Nem beszélve a védelemről: Rab begyűjtött egy régóta megérdemelt bajnoki címet, de Samu is nyert fontos meccseket, egyértelműen pozitívan hatott rá a rutinos társ jelenléte. A védősorokban Fuchs, Gáspár, Haszonits, Ambrus, Bartakovics kőkeményen tette a dolgát, és ez a legkevesebb kapott gól mutatóban nyilvánul meg. És végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk a kiváló utánpótlásból teljes értékű játékosokká érő fiatalokat: Bozsót és Zeleit, valamint a beugrásra kész Feketét és Veiszet, akik szükség esetén mindig hozzá tudtak tenni annyit, amennyit kellett.

Ami viszont igazán pluszt jelentett, az a rangadókon érezhető hangulat volt: nem volt késve melegítés, nem volt lankadó figyelem, belső ellentét. A legkisebb gól is örjöngő üvöltést váltott ki az együtt tomboló csapatból. Nem mindig volt olajozott a játék, de minden fontos meccsen tapintható volt az akarat és az egység, az a fanatizmus, ami kell a holtponton való átbillenéshez. Sokat dolgoztak érte, sokat vártak érte és nagyon akarták: ezért érdemlik meg idén a Krokodilok ezt a bajnoki aranyat! Gratulálunk!

Szabó Józsefet kérdeztük a szezonról:  

FFR: - Először is gratulálunk a harmadik bajnoki címhez. Évek óta esélyesnek tartanak titeket, mégis rendre hiányzott valami, noha a csapatban benne volt a kiugró teljesítmény. Miben volt más az idei év mint a tavalyi, vagy közhelyesen kérdezhetnénk: miért pont most? 

Sz.J.: - A csapat nevében is köszönöm a gratulációt. Sokan kerestek már meg, ami nagy örömmel tölt el. Jó látni, hogy értékes dolog ez a bajnoki cím.

A ’miért pont most’ közhelyszerű, ám roppant aktuális kérdésre közhely, ám életszerű választ adok: minden összeállt a csapat körül. Kivételes képességű játékosok alkotják a csapatunkat, akik ráadásul elkötelezettek is. Nagyon komoly minőségű és mennyiségű edzésmunkát végeztünk el, és ez a 20 ember az élet minden területén igyekezett előtérbe helyezni a csapatot és a floorballt. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy ideális a brigád összetétele, hiszen a csapat gerincét alkotó játékosok a teljesítőképességük csúcsán járnak, míg a fiatalok a lendületről, a rutinosabbak pedig a kontrolról gondoskodtak.

És természetesen sehol sem lennénk olyan személyek nélkül, akik sokszor az épelméjűség határát súrolva tesznek a csapatért, legyen szó időről, pénzről, energiáról. Tegyük hozzá azt is, hogy egyszer-egyszer szerencsénk is volt. De megint 5-6 közhely jut eszembe azonnal, amik sok igazságot hordoznak magukban.

FFR: - Rendszeresen emeltünk ki játékosokat részben a látottak, részben a hallottak, részben az általad megírtak alapján, de adódik a kérdés: ha ki kellene emelni valakit, ki lenne az? 

Sz.J.: - Ez az a szezon, ez az a csapat, amikor nem lehet, és nem is szabad senkit sem kiemelni. Szerintem az aktuális kanadai táblázat önmagáért és a filozófiánkért beszél. 

FFR: - Mikor gondoltátok először, hogy idén sikerülhet? 

Sz.J.: - A tavalyi élményekkel, tapasztalatokkal a hátunk mögött, és az idei keretet látva mindannyian bíztunk benne, hogy képesek vagyunk megnyerni ezt a bajnokságot.

Ha jól emlékszem, az Ares Diamonds elleni vereségekor álltunk a tabella élére, akkor már megfogalmazódott bennünk, hogy egyértelműen a bajnoki cím a célunk. A képességeinket tekintve pedig a CH elleni tavaszi 5-4 volt a biztos jel. Az egy nagyon nehéz meccs volt, és nagyon nehezen nyertük meg. Az egy olyan meccs volt, amit „normál” körülmények között 10-ből 10-szer elveszítünk. De akkor és ott átléptünk a saját árnyékunkon.

FFR: - Minek köszönhető, hogy míg az elmúlt években éppen a könnyebbnek tűnő meccseken csúsztatok el, most ezeket is többnyire magabiztosan hoztátok? 

Sz.J.: - Manapság szinte már könnyebbnek tűnő meccsek sincsenek. Gyakorlatilag 20-25 alkalommal mindenkinek a legjobbját kell nyújtania 60 percen keresztül, és akkor szép lehet a vége. Szakmai szempontból viszont fontos volt, hogy az egész szezont 18-20 bevethető játékossal tudtuk végigjátszani. Eloszlott a teher, eloszlott a felelősség. A játékosaink tisztában voltak vele, hogy az lehetetlen, hogy senkinek se menjen jól a játék. Mindig volt valaki, aki vezéregyéniséggé lépett elő a legfontosabb pillanatokban.

FFR: - Melyik volt a legnehezebb mérkőzés a szezonban? 

Sz.J.: - Vártam ezt a kérdést, de nem tudok egyértelműen válaszolni. Az ellenfeleink szinte minden esetben hatalmas küzdelemre késztettek minket. De két mérkőzésen saját magunkat kellett legyőznünk, és ez a legnehezebb feladat. Debrecen, ősz, 8-8, és a már említett CH, tavasz, 5-4.

FFR: - Melyik bajnoki címet tartod a legértékesebbnek a háromból? 

Sz.J.: - Az első mindig külön helyen lesz a szívemben, az nagyon különleges és emocionális volt. De a második is felejthetetlen, hiszen megvédtük a címünket. Idén pedig visszaszereztük, ami szintén egy új érzés. És azt hiszem, ennyit sosem dolgoztunk még a csapattal, mint idén.

FFR: - Sokak szerint a Krokodilok játéka elsősorban az egyéni képességeken és egyéni villanásokon alapszik, néha hiányoznak a sok passzos sakk-matt gólok. Mi a véleményed a csapatod játékáról és az azzal kapcsolatos kritikákról? Miben lehet még inkább előre lépni? 

Sz.J.: - Nincs olyan területe ennek a játéknak, amiben ne kellene előrelépnünk, ez biztos. A játékunkról sokat lehetne vitázni, de egyrészt az eredmények minket igazolnak, másrészt szerintem erre tart a floorball, és erre tart minden kontakt sport. A játékosoknak kivételes fizikai adottságokkal, erővel, gyorsasággal, jó értelemben vett agresszióval kell rendelkezniük, hogy sikeresek lehessenek. Párharcokat kell nyerni, az ellenfél fölé kell kerekedni. Továbbá olyan gyors ez a játék, és olyan kiegyenlített ez a mezőny, hogy sakk-matt gólokat szinte kizárólag nagy hibák, vagy emberelőnyben lehet szerezni.

FFR: - Egyre több csapat rendelkezik edzővel, aki meccsen csak a gárda irányításával foglalkozik. Milyen eredményt érne el szerinted egy szakképzett manager által dirigált Krokodilok a mostani Krokodilok ellen, avagy mennyire hiányzik nektek egy ilyen illető, és mennyi pluszt jelentene? 

Sz.J.: - Egy megfelelő egyén kezében lévő Krokodilok „agyonvernék” a mostani bajnokcsapatot. Az egyesületünk legnagyobb kihívása, hogy megfelelő személyt találjunk erre a feladatra. Csak egy megfelelően felkészült edzővel léphet magasabb szintre ez a csapat. És a játékosokban még rengeteg felszín alatti tudás van.

FFR: - Mi a véleményed az idei első osztályról és miként tekintesz a jövő évi elit elé? Egyetértesz a változásokkal? Miben alakítanál még az első osztályú küzdelmek lebonyolítását illetően? 

Sz.J.: - Ez minden idők egyik legkiegyensúlyozottabb bajnoksága, ami nagyon jó. Az abszolút színvonalról már nem vagyok ilyen jó véleménnyel, és sajnos az utóbbi évek EK selejtezői sem adnak okot a bizakodásra.

Mindenképpen előrelépésnek tartom a 8 csapatos bajnokságot. Fel kell duzzasztani a csapatokat minőségi játékosokkal, akik minden edzésen versenyhelyzetet teremtenek egymásnak, akár a csapatba kerülésért is. A jó csapatoknak annyiszor kell egymással játszaniuk, ahányszor csak lehetséges. Biztos vagyok benne, hogy sportszakmai szempontból ez a sportág fejlődését, a színvonal emelkedését jelenti majd.

Én elkötelezett kieséses-rájátszás fanatikus vagyok, de ez leginkább emocionális téma. :)

FFR: - Kiket vársz a tavaszi 6-os körbe? 

Sz.J.: - Krokodilok, SZPK, Phoenix, Debrecen. Ha az Ares kerete marad így, akkor őket is. Viszont a CH – Diamonds – Neumann trióból pedig akár kettő is bejuthat bárkinek a rovására. Mondom ezt az idei erőviszonyok alapján. Gyönyörű bajnokság lesz!

FFR: - Kik lehetnek jövőre a címvédő első számú kihívói, és mennyi esélyt látsz az ismétlésre? 

Sz.J.: - Teljesen komolyan gondolom, hogy 18-20 ki-ki meccset, 1-2 gólos derbit fogunk játszani. Azt hiszem, az SZPK-val és a Phoenix-szel leszünk versenyben a címért. Ez csak egy péntek délutáni megérzés, ha nem így lesz, ne mutogasson rám senki! :)

FFR: - Mennyire tudjátok majd fenntartani a koncentrációt és a formát a júniusi MK döntőig? 

Sz.J.: - Ezzel semmilyen problémánk nem lesz. Két nagyon jó meccset játszunk még a bajnokságban, és nem titkolom, eszembe se jut, hogy bármelyik fiatal csapatnak is (Diamonds, Phoenix) szemernyi esélyt is adjunk. A végén még elhiszik… A játékosaink tudják, hogy a kupadöntőre is felkészülten kell érkezniük. Folytatjuk a munkát, tartjuk a ritmust, mert duplázni akarunk.

FFR: - Mik a célok az EK selejtezőn? 

Sz.J.: - Mérkőzéseket kell nyernünk, és legalább olyan közel kellene kerülnünk az „átlaghoz”, mint az első EK selejtezőnkön Aalborgban. Ez persze pokoli nagy feladat, de félelem nélkül vágunk neki a kalandnak.

FFR: - Köszönjük a válaszokat, és még egyszer gratulálunk a teljes stáb nevében!  

Galsai Péter:

A múlt évi két ezüst után a papírforma azt mutatta, hogy idén még annál is nehezebb dolgunk lesz és sokkal jobban meg kell küzdenünk azért, hogy akár egy aranyat is nyerjünk. Ez így is lett, de megtalálta mindenki magában a kellő motivációt és szerintem edzéslátogatási rekordot döntöttünk idén:) Az edzések és a csapat külön-külön és együtt is megmutatta, hogy mindent el lehet érni kellő munkával, ezért NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁTOK!! 

Pajor Gábor:

A szezonban a korábbi években befektetett munka, meghozta gyümölcsét. megerősödött a csapat, 3 sorral tudtunk játszani a nehéz mérkőzéseken is. Ez az, ami a Dunai Krokodilokat kiemelte a mezőnyből. mindig volt valaki, aki extra teljesítményt tudott nyújtani.
Részemről ez a sérülések éve volt, de a bajnoki cím mindent feledtet. Csapat vagyunk, 18 ember, aki barát, aki ugyanúgy a pályán van a Morissonsban is mint Törökbálinton:) Boldogság van, de még nem végeztünk az idei feladatokkal...