Ki mással is kezdhetnénk a legendás játékosokat bemutató sorozatunkat mint magával „A” (a, azaz A, ennél jobban nem tudjuk hangsúlyozni:) ) Legendával (kevésbé jártas olvasóink kedvéért elmondjuk, hogy ez természetesen az indexes nick-et takarja, bár ezen ismeret hiányát már-már a műveletlenség kategóriába soroljuk :) ), azaz örökös gólkirályunkkal, Nádor Krisztiánnal, az egykori Top Floor kiválóságával, aki jelenleg az ARES HC gólgyárosa. Ha Krisz mondjuk egy argentin focicsapatban ért volna el hasonló eredményeket, akkor valószínűleg vezetné a mezeladási listát, a közönség pedig már rég elkeresztelte volna „Senior Gooool”-nak, „El Diablo”-nak, vagy a „Pampák gyilkosának”. Ő azonban a magyar floorball állócsillaga, egyben egyik legellentmondásosabb személyisége. Lehet őt szeretni, lehet utálni, de el nem ismerni nehezen.

Meccsenként közel 4 gól, megannyi VB, bajnoki cím, gólkirályi elismerés szegélyezi karrierjét. E mellé szegődik jónéhány perc kiállítás, piros lap. Valószínűleg senki nem lőtt annyi „úttörő” gólt mint ő. Másik „trademark” akciója a „Bence!!” hívó szóra menetrendszerűen alászálló labda levegőből kapuba juttatása. A Vadócz-Nádor páros pedig valóságos fogalom minden magyar floorballos számára. Villámgyors keze és pontos lövései vitathatatlanul a legjobb klasszikus értelemben vett befejező csatárrá teszik.

Nem állítanánk, hogy felszántja a pályát, hogy mindenhova odaér. Ő a türelmes ragadozó. Mint egy csendben lapuló kobra, csak a préda felbukkanása ösztönzi cselekvésre, akkor viszont nincs menekvés. A gólszerzésre nyíló legkisebb esély is mozgásba hozza a gépezetet, és a halálosan precíz csukló ritkán téved.

Megítélésére árnyat vet számos kiállítása, melyek közül nem egy az agresszív kategóriába sorolható. Talán hokis múltjára vezethetjük mindezt vissza, ahogy a remek csuklót is. Ellenfélként sokan meglennének már nélküle, de sportágunk valószínűleg szegényebb lenne.

Büszkén jelenthetjük be, hogy sikerült egy interjút is készítenünk (e-mailes úton, mielőtt találgatásokra adnánk okot:) ), így oldalunk első vendége, Nádor Krisztián válaszol kérdéseinkre!:

FFR: -A floorbal sportban szinte már szállóige a "Bence-Krisz" pár említése. Mióta játszatok együt Vadócz Bencével, honnan ered ez a fantasztikus összhang a pályán?

N.K.: -Bencével 1994 ősze óta vagyok 1 csapatban, de eleinte 5-6 évig másik sorban játszottunk. Bence Csoknyai Levivel és mindig mással volt csatársorban, én Szillassy Zolival és Tolnai Attilával. Nagyon jó meccseket játszottunk egymás ellen az edzéseken. Komoly presztizs csaták voltak, sokszor komolyabban vettük mint egy rendes bajnoki meccset. Aztán Zoli végleg,Tolnai Ati meg egy időre abbahagyta. Ekkor kerültünk egy sorba Bencével.

FFR: -El tudnátok képzelni a játékot tartósan a másik nélkül?

N.K.: -Igen, de nagyon nehéz lenne. Volt már rá példa, hogy Bence nem volt bajnokin és azért ment a játék. A 2002-es VB-én Helsinkiben pl nem volt kint és én a Két Schmidttel voltam. Sokan azt hiszik, hogy velük azért könnyű, de azért akkor se adták olcsón a pontokat. Szóval az a VB sikerült nekem a legjobban. 3-szor is a meccs legjobbja lettem és 3-ik lettem a góllövésben. A jó taktikus ellenfelek itthon már nagyon figyelnek ránk, de azért maradt még a tarsolyunkban 1-2 variáció:)

FFR: - Pályafutásodat számtalan gól szegélyezi, külnböző címek és sikerek. Melyik eredményre, melyik elnyert címre emlékszel a legszívesebben?

N.K.: -Sok sok szép emlék jött össze. A legnagyobb nekem 1999-ben amikor az első Szlovák kupán a Top Flooral a Cseh Tatrantól 6-4-re, az Ostravától az utolsó percben lőtt góljukkal 2-0-ról 3-2-re kaptunk ki. Vereségek,de akkor az egész Cseh válogatott ott volt és jó volt érezni és látni, hogy küszködnek ellenünk. A 3 évvel ezelötti bajnoki cím és a tavalyi VB döntő is nagy emlék számomra.

 

FFR: -Mi volt pályafutásod legnegatívabb éménye?

N.K.: -A legnegatívabb élményemre külon nem emlékszem, talán annyira negatív nem is volt, de ami nagyon rosszul esett az a tavalyi bajnoki döntőnk, amikor a 2-ik meccs hosszabitásában a bíró sportszerütlenül és igazságtalanul 2 percel büntetett minket és ezzel ki is kaptunk. Úgy gondolom, hogy így nem dőlhet el egy egész bajnokság. Talán még a 2000-es Osloi VB,ahol az utolsó helyért játszottunk és 4-0-ra is vezettünk, mégis az utolsó pillanatban egy egyéni hibából 5-4-re kikaptunk. Mi lettünk akkor a világ legrosszab csapata. Elég borzasztó érzés volt. Maga a többi része a VB-nek jó volt.

FFR: -Van-e valami amit megbántál pályafutásod alatt?

N.K.: -Nincs, nem bántam meg semmit.

FFR: - Sokszor ér vád a felesleges, néha durva kiállítások miatt. Hogy viszonyulsz a kérdéshez? Ez részed a hoki miatt, vagy próbálod kontrolálni a dolgot?

N.K.: -Egész pályafutásom alatt 3-szor max 4-szer voltam kiállitva, abból 2 szövegelésért. Az elején 4-5 évig sokszor durva is voltam, ez még a hokiból maradt, de fokozatosan átvettem a floorball ritmusát és sajnos ma már nem igazán vagyok még kemény se, sokszor a védekezésnél ez hiányzik is. A jövőben szeretnék keményebben testjátékot játszani, mert a nemzetközi mezőnyben ez megengedett. Itthon sajnos túl kemények a bírók és amikor kimegyünk külföldre csak repkedünk és nem értjük miért nem fújják le. A szövegeléssel sajnos problémáim vannak, abból kell, hogy visszavegyek, bár a külföldi és más sportbeli példák azt mutatják, hogy az idősebb eredményesebb játékosok többet engedhetnek meg maguknak a szövegeléssel a bíróknál. Ez így van amióta a csapatsportokat játszák.Néha ezt a szelet lovagolom meg én is:)

FFR: -Mit tartasz a magyar floorball legnagyobb hibájának és erényének?

N.K.: -A hiba a sok irigykedés és ellenségeskesdés, nincs összefogás.Többen pénzt akarnak kiszedni belőle ahelyett, hogy hozzátennének. Kevés a tapasztalt jó szakember és rossz a csapatok edzése, edzésterve, ha van ilyen esetleg. A bajnoki lebonyolitási rendszer se jó szerintem. Az erénye az, hogy sokan vannak azért akik oda vannak a floorballért és próbálnak is érte tenni minden anyagi háttér nélkül.

FFR: -Az utánad jövők közül kiben látod az esélyt, hogy kövessen a gólkirályi poszton akár tartósan is?

N.K.: -Van 1-2 fiatal aki természetesen gólkirály lesz utánam, Benkei Laci, Varga Gergő, Farkas Laci gólkirályok lehetnek, de tartósan sokáig nem fogja senki kibérelni a trónt.

FFR: -Mi lenne az álomsorod, ha bárkit álaszthatnál magad mellé a magyar mezőnyből?

N.K.: -Az álomsorom a régebben játszok közül is válogatva: Bugár Attila. Svasznek Bence-Szabó Péter. Vadócz-Tolnai-Nádor.

FFR: -Ha edző lennél, akkor az ifjú nemzedékből (mondjuk 25 alatt), kik azok akit feltétlen bevennél a csapatodba?

N.K.: -Szabó Tibi, Móricz Levi, Benkei, Varga Gergő, Pazsák, Haszonits Miki, Dávid András,a Debrecenből még a magas vékony srác(elnézést a nevét nem tudom biztosan,talán Dúró Norbert,de lehet,hogy nem ő az) Lennének még mások is de velük azért néhány teszt mérkózést játszatnék.

FFR: -Mégegyszer köszönjük, hogy rendelkezésre álltál!

N.K.: -Minden jót és sok sikert a további munkátokhoz.


Szeretnénk mégegyszer megköszönni, hogy Nádor Krisztián szinte azonnal válaszolt, és rendelkezésre állt, pedig mégcsak egy naposak voltunk a levél kézbesítésekor! Reméljük mások is hasonlóan készségesk lesznek, hiszen az oldal nem lehet teljes riportok, és mások véleménye nélkül. És ne feledjétek, bárki kaphat mailt;):)