Hosszas utánajárás, fáradhatatlan letöltés és google használat után megszületett az H-BlockX ajánló. Kicsit hosszú lett, de a gárda munkássága annyira szerteágazó, mély, összetett és kifinomult, hogy a csatolt pszichológusi szakvéleménnyel együtt egy komplett disszertáció témája is lehetne. Ha nem is érdeklődik a kedves olvasó ezen meghatározhatatlan zenei irányzat iránt, annyit azért tegyen meg, hogy minden klippbe belenéz, mert garantáltan egyik ámulatból a másikba esik majd … Akkor kezdjük:
Az H-blockx nevezetű kiváló német banda utáni nyomozás során szembesülnünk kellett vele, hogy gyakorlatilag semmiféle kritikát nem találunk a neten. Egy ősrégi leírásra akadtunk, ami még valamelyik 2000-s évek elejére datálódó Pepsi-szigetes fellépésük beharangozására született:
„A münsteri illetőségű, 1990-ben alakult H-Blockx Németország legsikeresebb crossover exportcikke a Guano Apes mellett. Első kislemezük 1993-ban jött ki Rising High címmel, amit '94-ben követett a Time To Move című bemutatkozó album, amivel hazájukban és Germánia kulturprovinciáiban, így Magyarországon is áttörést könyvelhettek el. Red Hot Chili Peppers és Rage Against The Machine hatású funk-rap-metal dührohamoktól Bon Jovi-szintű balladákon át kaliforniai hangulatú power-popig mindennel foglalkoztak, még trip-hoppal és németállal is. Az H-Blockx zenekarra jellemző, felismerhető zenéről tehát nem beszélhetünk, de mindazt, amit lemezre rögzítettek, precízen, hatalmas energiával képesek élőben megszólaltatni, erejük ebben áll. Erről tanúskodik legutóbbi kiadványuk is, a nemes egyszerűséggel "live" névre keresztelt dupla élő album, rajta az összes valaha volt slágerrel. Sőt, vannak zenekarok, akik hatásként jelölték meg őket. Vajon mire gondolhattak?”
Nos ez egyrészt elavault, hiszen azóta kifutott a Get int he ring és a Fly Eyes című album is, másrészt nem is mond semmit. Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja meg őszintén, van valami fogalma róla, hogy mit takar a „trip-hop” kifejezés? Nem csigázzuk a kedélyeket, egyszerűen bevágjuk az egyik legismertebb (ezt még a zene tévék is 1000-el nyomták annak idején) H-Blockx számot, a „Get in the ring”-et:
A féktelen amerikai-party feelinget sajátosan rántja vissza Európába a 2:30-nál megjelenő tagadhatatlanul germán arc és a német rap-betét. Majd egy rockos stage dive és újra elektromos gitár. Az összezavart rajongó kissé elbizonytalanodik, egy rocker leszólja, mert „mit rappelnek?”, egy rappert kiráz a hideg az elektromos gitártól, az eredmény pedig az, hogy valahol mindenkinek bejön. Hazafias németek lévén, a roppant dallamos germán nyelvet sem hagyhatják ki, ami általában közel 90%-ot vesz le abban a pillanatban egy szám értékéből (néhány üdítő kivétel persze akad, például a Die Toten Hosen), itt azonban mégis nagyon rendben van a dolog!
Általában minden banda szükségét érzi annak, hogy megmutassa, tudnak igazán dallamos, lassú számokat is játszani. Ez nekik így sikerült:
Nem rossz… A klipp ismét nagyon komoly, a srácok úgy látszik külön élvezetet találnak a vizuális egység megkomponálásában, bár a történetet baromi nehéz azonosítani. Nem hiába mondják, hogy egy CD árának felét az teszi ki, hogy felfogadjon a banda egy félkegyelmű írástudatlant a klipp megrendezésére. Ez a teória még inkább bizonyítást nyer az egyik kezdeti próbálkozásként megszülető totális hip-hop-metal őrületben:
Itt kellene az orvosi szakvélemény… Már az indító kép is ambivalens érzéseket szül a gyanútlan nézőben: az előtérben egy napszemüs, jellegzetesen „Fred Durst-piros” baseball sapit viselő látszólag intelligens léforma jelenik meg, mögötte pedig vadul elkezdik tépni az elektromos gitárt. A szakadt pólóban, felzselézett hajjal megjelenő, ránézésre jellegzetesen disco zene hallgató dobos már nem is okoz megütközést. Az együttes tagjai feltehetőleg jelentős mennyiségű tudatmódosító szert vettek magukhoz, hogy eljussanak a nirvánába, ami szükséges ennek a művészi értéknek az átadásához. (Őszintén szólva még ezzel sem tudjuk magyarázni a babakocsik jelenléte mögött meghúzódó metaforikus képet.) A dobos masszívan menő akar maradni, lelkesen üti a dobot a roppant magabiztos fejtartás következetes megőrzése mellett. Ami ez után jön, arra nehéz megfelelő szavakat találni, így nem is próbálnánk meg. A figyelmet felhívnánk azért a piros satyis srácra, aki az Offspring Prety Fly című számához készült klipp főhősét is magasan alázza minden megmozdulásával. A csúcs egyértelműen valahol 1:45 környékén jön elő, ahol megtudhatjuk, hogy milyen is egy hip-hop számba öntött gitárszóló. (Továbbra sem világosodunk meg, mi a mondanivaló a babakocsi park leamortizálása mögött, valószínűleg nem vagyunk azon a szinten, hogy ezt be tudjuk fogadni… Várjuk a megfejtéseket!:)) De ne álljunk meg itt, máris haladjunk tovább a „Step Back”-el (ha-ha, haladjunk tovább a lépj visszával!... mi kérünk elnézést...):
Ez nagyot üt! Hihetetlen jó ritmus, a refrén pedig ennél szimplább nem is lehetne, mégis nagyon húzós lett! Az ember a falnak is neki menne utána!
Most már valószínűleg mindenki, aki eddig eljutott, meg van győződve a srácok tökéletes hibbantságáról, ezért sokkoló hatásként ide tennénk be a leglíraibb számot, amit találtunk:
Fogadunk, hogy most mindenki meglepődött! Bizony, ez is H-BlockX!! Végül egy szintén ismert, TV-kben is sokat látott feldolgozást mutatnánk be. Ehhez nem kell különösebb komment, baromi jól sikerült! A látványra azért megint adtak:
Minden elismerésünk azoknak, akik eddig végigolvasták a cikket! Ők megérdemlik, hogy megtudják, legközelebb egy bostoni-hazafias-pán sípos-harmonikás-ír-leivós-kocsma-punk bandát mutatunk be! A nevük maradjon titok, még a végén rákeresnétek;)
És köszönjük a tippet!;)
Utolsó kommentek