A minapi kommentek közti eszmecsere következményeként örömmel jelenthetjük be, hogy Nádor Krisztián után a Legendák sorozatban újabb férfi játékossal készíthettünk riportot: Strauss Tamással. A hajdani legendás Szolnok kiemelkedő egyénisége a floorball élet hétköznapjainak is ismert szereplője hosszú idő óta. Játékosként volt bajnok, szerepelt világbajnokságon, elbúcsúztatták a válogatottól, volt OB3-s játékos, jelenleg pedig az OB2-ben ontja a gólokat. Edzőként számolatlan címet nyert a Szolnok csapatával újabb és újabb tehetséges fiatalokat adva a magyar mezőnynek, szövetségi kapitányként az eddigi legnagyobb sikert érte el a női válogatottal. Játékvezetőként a legelismertebbek közt tartják számon. Az interjút még szezon előtt postáztuk, így néhány kérdés azóta már más megvilágításba került. Jöjjön tehát a riport a Szolnok Cannibals frontemberével:

FFR: - Alighanem az előttünk álló szezon egyik legjobban várt eseménye floorballos berkeken belül Strauss Tamás „visszatérése” az OB2-ben. Évekkel ezelőtt makacs sérüléseid miatt választottad a harmadosztályt. Miért döntöttél a visszatérés mellett?

S.T.: - Sajnos ez csak tévhit, hogy a sérülés miatt hagytam abba az élvonalban a játékot. A valós ok az, hogy az akkor bírók becsukták a szemüket egyes szabálytalanságoknál. Ma még nem lehet a floorballból sportolóként megélni, nem lehet felhalmozni belőle pénzt ill. olyan biztosításokat kötni, ami egy sérülés után is biztos megélhetést jelentene. A másik ok, hogy volt egy nagyon jó baráti kör akik bevállalták, hogy elinduljunk Ob3-ban. Én még mindig a szórakozásért floorballozom. Aztán ez a banda szétszóródott és maradtunk páran, de így már nem volt értelme szenvedni. Két lehetőség maradt a játékra. Beállok a szolnoki fiatalok mögé vagy eligazolok. A válasz már ismert. 

FFR: -Mit vársz magadtól a következő szezonban?

S.T.: - Eddig meglepően sok pontot sikerült csinálni, de most már olyan komolyabb mérkőzések következnek ahol a védőteljesítményre kell jobban koncentrálni, mert elől majd a tehetséges fiatalok úgy is beügyeskednek jópár lasztit az ellenfél kapujába.   

FFR: -Saját bevallásod szerint komolyan rá kell készülnöd az úgymond visszatérésre. Ennyit erősödött a másodosztály is meglátásod szerint?

S.T.: -Soha nem játszottam ezelőtt a másodosztályban, így nem tudom hogy mennyit változott. Biztos vagyok benne hogy erősödött és erősödni is fog. Szerintem már így is jelentéktelen a különbség  az OB1 alsóháza és az OB2 felsőháza között. Persze a csapatok nagy részét már ismertem eddig is legalább látásból, de pl.  a Tritonhoz, a Szegedhez, A Rudashoz volt szerencsém még harmadosztályban. Ezek a felkerülő csapatok általában fiatalok és lendületesek, a feljutás további motiváció számukra hiszen már tudják milyen érzés.

FFR: -Korábbi sérüléseid hátráltathatnak, és ez egy próba a komolyabb terheléssel, vagy teljesen rendbe jöttél, és újra vállalod a legkomolyabb szinten is a játékot?

S.T.: - Van még min dolgoznom. A tartalékok ledolgozása egy kor után már szinte lehetetlennek tűnő feladat. Sérülésem már nem hátráltat. Plusz edzésmunkával igyekszem fenntartani ezt a mostani elfogadható állapotot tartani ill. javulni belőle.

FFR: -Veled kiegészülve sokan már előre odaadnák a tavasszal szárnyaló Szolnoknak az aranyat. Képes lehet a csapat rá, hogy megfeleljen a megnövekedett elvárásoknak?

S.T.: - Egy szezon elején lehet találgatni de ritka hogy ez valakit ne sértsen meg. Sok munka áll még előttünk és tisztában vagyunk azzal, hogy majd mindenki a Szolnok skalpját akarja majd. Nagyon akarjuk a sikert és ezért sokat is teszünk.

FFR: -A Szolnok ereje elsősorban a csapatjátékban, és a hasonló képességű játékosok alkotta homogén keretben rejlik. Érkezted megbonthatja ezt, vagy ellenkezőleg, plusz motiváció a fiataloknak?

S.T.: - Mindenkinek vannak kiemelkedő tulajdonságai. Amivel több lehetek náluk az a rutin, de azt meg majd gyorsan behozzák. Nem kívánok sztár funkciót betölteni, terveimben hátvéd pozícióról ábrándoztam a nyáron. Az előző szezonban sok gólt kaptunk és sokszor éreztem úgy hogy ha ott lennék elkerülhető lett volna  gólok egy része. Nem gondolom hogy kilógnék közülük. Mikor tehetem velük edzem, szerintem elfogadják hogy nekem vannak egyéb kötelességeim is.

FFR: -Milyen tapasztalatokat szereztél a Veszprém Open-en, ahol először játszottál ismét komolyabb szinten éles meccset?

S.T.: - Nagyon élveztem az SZPK és a MIB elleni mérkőzéseket. A csapatunk egységes volt. Kicsit még szokatlan volt a harmadosztály után a tempó. 

FFR: -Jövőre vállalnád adott esetben az OB1-es szereplést is ismét?

S.T.: - Majd meglátjuk! Nem tartunk még itt.

FFR: -Számos pletyka látott napvilágot a nyáron az átigazolásoddal kapcsolatban. Saját bevallásod szerint is többen megkerestek, és komolyan el is gondolkoztál. Megtudhatunk ennek hátteréről kicsit többet? Miért gondolkoztál el a távozáson, illetve kik kerestek meg, melyik ajánlat volt a legcsábítóbb és miért?

S.T.: - Attól kezdve hogy végleg eldőlt hogy nem megyek OB3-ba valóban voltak megkeresések. A háromból egy ajánlat volt olyan hogy valóban gondolkodtam rajta. Ennek oka igen egyszerű abban a csapatban játszik Szabó Peti akivel mindig jól megértettük egymást a pályán.

FFR: -Végül miért döntöttél a maradás mellett?

S.T.: - Rengeteg összetevő marasztalt és arányaiban jóval kevesebb csábított.

FFR: -Néhány éve egy Hungária Kupán búcsút intettél a válogatottnak. Ha az eljövő szezonokban minden rendben lesz fizikailag és Ágoston Zsolt számítana rád, vállalnád a megmérettetést?

S.T.: - Edzek a csapatommal és edzek egyénileg is sokat javult a kondim és kell is még javulnia, de remélem hogy vannak akik nálam jóval többet és hatékonyabban edzenek, és én már nem kerülhetek oda. Igazából nem célom.

FFR: -Hosszú pályafutásod alatt számos sikert elértél a Szolnok csapatában. Mire emlékszel a legszívesebben?

S.T.: - Bajnoki győzelem a  Siketek csarnokban  a Top Floor ellen. 96-ban a döntő mérkőzésen én lőttem az utolsó gólt.

FFR: -Mi a pályafutásod legkellemetlenebb emléke?

S.T.: - Minap egy csúnya szálka ment a kezembe! Viccet félretéve a sérülések (nem tudok rangsorolni közöttük)

FFR: -A régi „legendás” Szolnok sok fiatal számára már csak mende-monda. A játékosok nagy része ma is aktív azonban más csapatokban. Ha mindenki haza térne, valószínűleg egy élcsapat alakulhatna ki. Mi okozta ezt a szétszéledést?

S.T.: - Mindenkinek más irányba fordult az élete. Nem lenne már a régi akkor sem, ha mindenki visszajönne. Megváltoztak a dolgok: játékstílus, tempó.

FFR: -Hogy néz ki a te álomsorod?

S.T.: - Kollár, Kovács, Bagdi, Tóth, Demecs
Akiket még remek sportolónak tartok és jó volt velük játszani:  Szabó Peti, Mujahid Tamás, Varga Gergő, Kovács Gergő, Bulátkó Kornél, Schmidt Oli, Schmidt Dennis.

FFR: -Az új elnökségben te is szerepet vállaltál. Mi motivált benne? Mik a fő céljaid?

S.T.: - Változás.

FFR: -Mit tartasz e legégetőbb problémának, amit sürgősen meg kellene oldani?

S.T.: - Sajtóba kerülés.

FFR: -Milyen céljaid vannak még a floorballban?

S.T.: -Mindent elértem, amit itthon lehetett ezen kívül voltam BP a világbajnokságon. Talán az, hogy ismét legendás legyen a szolnoki férfi floorball csapat és hogy a lányaim továbbra is ilyen  eredményesek legyenek.

FFR: -Sok sikert a következő szezonhoz!