A Szolnok oldalán olvashattuk, hogy a Szolnok csapatának és az egész női floorball életnek egyik meghatározó játékosa és üde színfoltja, Pintér Annamária, azaz Ancsi végleg szögre akasztotta az ütőt. Hosszú pályafutása sikerekben és élményekben igazán gazdag volt, emellett azon szerencsések egyike, aki szinte a kezdetektől végig kísérhette a floorball magyarországi fejlődését. Sokszoros bajnok, kupagyőztes, három világbajnokságon és három EC selejtezőn is járt. A mi hasábjainkon is jókívánságokat kapott az egri csapattól, így úgy éreztük nekünk is meg kell szólaltatnunk:
FFR: - Kezdjük mindjárt a végével: több helyen olvashattuk, hogy végleg szögre akasztod az ütőt, de az okok nem kerültek publikálásra. Miért döntöttél így, illetve minek következtében nem tudod tovább vállalni a játékot?
P.A.: -A pletykákkal ellentétben, nem várok babát!
Már egy ideje fontolgattam magamban a dolgot, de most jött el az ideje, hogy ki is mertem mondani: nem megy:( Sajnos nem jutott elég időm a floorball-ra mióta dolgozom, és ezt a játékomon is éreztem. Már nem tudtam annyit hozzátenni a csapatom sikereihez, amennyit szerettem volna, és mivel nem éreztem a játékot sajnos örömet sem okozott, és tudjuk ha valami már nem okoz örömet nem szabad erőltetni. A végleges döntés így született meg.
A csapatomat nagyon szeretem, és az ő szeretetük sokat számított abban, hogy ilyen sokáig köztük voltam. Ezúton is köszönöm nekik! Nem hiába klasszak!
FFR: - Mikor és hogyan ismerkedtél meg a sporttal?
P.A.: - 1995 első felében találkoztam a floorball-lal - mellékesen jegyzem meg, akkor még nem tetszett - a Zrínyi Miklós Gimiben ahova jártam, de csak szeptemberben kezdtem el játszani. Így a Zrínyi KFKI csapatának tagja lettem, ahol Apostol Áginak, Stroh Edinának, Kelemen Gábornak, Huszti Petinek és Pénzes Attilának is a csapattársa voltam. Peti kivételével mind a suliba jártak fölöttem,illetve akkor már csak Ági!
FFR: - Mi ragadott meg benne?
P.A.: - Igazából fogalmam sincs.Iskolai nyári táborban bandáztam össze Gáborékkal és ő mondta menjek le nézzem meg az edzést. Ott ragadtam:)
FFR: - Összefoglalnád röviden pályafutásod főbb állomásait és élményeit?
P.A.: - Kezdtem a Zrínyiben ami később Petőfi sportkör lett, majd egyesültünk a BP
Élmények!Nehéz kérdés! Rengeteget kaptam ettől a sporttól, VB-k, Cseh Openek,Ec-selejtezők. Nagyon nem lehet dönteni!De talán az elismerés élményszámba is mehet, nekem az volt, 2003-as Vb-n Svájcban, úgy hogy nem voltam MVP.
Játszhattam három világbajnokságon, Rigában, Svájcban és Szingapúrban. Tamás irányításával szintén háromszor jutottunk ki Ec-selejtezőre. Többszörös magyar bajnok és fergeteges kupagyőztes csapat tagja vagyok/ voltam a magyar floorball társadalom legjobb edzőjével. Kívánhat többet egy játékos itthon?! Szerintem nem,ez épp elég!
FFR: - Mi volt számodra a legkedvesebb emlék az évek során?
P.A.: -Nagyon nem tudok kiemelni, hiszen játékosként és nézőként is nagyon sok volt!
Játékosként a 2005-ös szingapúri Vb (talán mert ott éreztem a játékot legjobban), szintén abban az évben a Cseh Open és a 2006-os dániai Ec-selejtező.
Nézőként átélhettem Niklas Jihde, Vesa Punkari játékát a 2004-es férfi Vb-n, 2003-ban talán a legnagyobb élmény volt végignézni a női svéd-finn elődöntőt ami felért egy döntővel is. Hermine Dahlerus vezetésével a svéd lányok 4-1 ről fordítottak az utolsó harmadban 5-4-re emlékeim szerint, és nyertek!! Azt a játékot , higgadtságot amit ott ők képviseltek, nem lehet elmondani. Na az, élmény volt:)
Azt hiszem a vb- és nemzetközi gólok amiket sikerült lőnöm örök emlékek, főleg a legelső Svájcban, és Szingapúrban az első meccs első gólja, de az Bogi önzetlenségén múlt!!
„Minden szentnek maga felé nyúlik a keze”:)
FFR: - A sok siker közül melyik volt a legörömtelibb?
P.A.: -Könnyebbet!! Mindegyik siker örömteli , akár itthon akár külföldön. Csak van, amelyik nehéz! Például az utolsó bajnoki döntőnk! Azt hiszem régen nyertünk annyira nehezen! Egy viszonylag sima év után egy rettentő nehéz döntő!!
FFR: - Mi volt a legnegatívabb, amit szívesen elfelejtenél?
P.A.: - 2002-es Magyar Kupa Egerben!!!
FFR: - Van-e valami, amit másként csinálnál ha tehetnéd?
P.A.: - A tavalyi döntőben leadhattam volna Bettikének a labdád,ahelyett hogy a kapusba lövöm!! :) Többet gondolkodhattam volna a meccseken!! :)
FFR: - Hogy néz ki a te álomsorod? Volt-e valaki, akivel különösen szerettél együt játszani? Van valaki, akivel szerettél volna, de nem volt rá mód soha?
P.A.: - Túl sok ember van akivel szerettem játszani és bírtam a játékát,csak néhány név Sári Szilvi,Bartakovics Bogi,Fekete Györgyi,Barta Bea,Balázs Szilvi,Ladányi Bettike, Apostol Ági, Ambrus Kata. Kicsit elfogult vagyok:) úúú inkább nagyon!A csapatommal pedig teljes mértékben öröm volt és szerettem a játékot.
Az álomsorom nekem majdnem teljesült!
Sári Szilvi,Farkas Ági, Balázs Szilvi,Fekete Györgyi,Bartakovics Bogi
FFR: - A pályafutásod alatt sokat változott a sportág. Szerinted előnyére tette mindezt? Van valami, amit egycsapásra megváltoztatnál, ha tehetnéd?
P.A.: -A szememben nagyon nem változott! A cél még mindig ugyanaz:) Amit változott is...(Hm)furcsa! Épp a minap volt alkalmam megnézni edzőmeccseket azokkal a családapákkal akik 10éve a válogatott magját alkották! Játszottak!! Öröm volt látni! Simán megállnák a helyüket a bajnokságban!
Változtatni!!!! A pályán tanusított viselkedést!! Nekem is voltak gyenge pillanataim,de értelmetlen volt hergelni saját magam, mások hülyeségén vagy épp a sajátomon!
FFR: - Hogy érzed, életed során fogsz még a sportággal foglalkozni?
P.A.: -Azért mert nem játszom meccseket, szívesen nézem azokat:) A floorball nagyon sok barátot adott nekem, így nem fogok elszakadni tőle. Remélem !
„És ha egyszer öreg leszek, s iszonyú tapasztalt”- titkos álmai mindenkinek lehetnek…, nekem is!!!
FFR: - Ez úton is sok sikert kívánunk az életben!
P.A.: - Köszönöm szépen!!
Utolsó kommentek