A női válogatott szereplése az elmúlt világversenyeken egyre inkább felfele ível. A dániai B csoportos harmadik hely, illetve a Szolnok szereplése az EK selejtezőn egyaránt figyelemre méltó, és a bajnokság méreteit figyelembe véve szinte erőn felüli. A női válogatott a tendenciák alapján nagy reményekkel készülhet a következő megmérettetésre. Eredményességükhöz hozzájárulhat az egyre terebélyesedő bázis, és a bajnokság színvonalának emelkedése. A csapat élén Strauss Tamást Varsányi Zsuzsa váltotta, az első összetartás után őt kérdeztük terveiről, várakozásairól:

FFR: - Mikor gondoltál először arra, hogy megpályázod a női szövetségi kapitányi posztot?

V. Zs.: Amikor először beadtam a pályázatot, még 2 évvel ezelőtt. Akkor nem sikerült.

FFR: - Mi motivált?

V. Zs.: Strauss Tamás minden szakmai tudását elismerve sok hiányt éreztem az előző VB felkészülésben. Nem gondolom, hogy sokkal jobban tudnám csinálni a szakmai részt, de megpróbálom és ami nekem hiányzott, azt maximálisan igyekszem kiküszöbölni.

FFR: - A nagyközönség számára talán kevésbé ismert, ezért légy szíves mutasd be a stáb tagjait!

V. Zs.: Papp Pétert azért senkinek nem kell bemutatni, de ha valaki nem ismerné, az Eger edzője közvetlen segítőm. Kovács Petra tartja majd velem együtt a kapcsolatot a csapatokkal, segít a szervezésben, és remélem minden kreativitását sikerül kiaknázni a különböző területeken :). Kreisz Anna segítségével próbáljuk a csapat nemcsak fizikai felkészültségét tesztelni. A csapat orvosának dr. Tállay Andrást szeretném felkérni, de mivel a napokban érkezett haza 1 év után külföldről, ezért még nem „támadnám” meg azonnal (már beszélgettem vele erről korábban). Ami egyenlőre hiányzó terület, az a kapusedző és a masszőr (sajnos jelöltem külföldi munkát vállalt pár hete). Kapusedző talán a legnehezebb, mert ez egy külön szakma is lehetne (mint ahogy más labdás sportágban az is), hiszen a hálóőr egy külön műfaj.

FFR: - Szingapúrban még játékosként léphettél pályára, azóta pedig saját női csapatodat irányítod. Dániában Strauss Tamás vezetésével az eddigi legjobb eredményt érték el a lányok a közvetítésnek hála mindenki szeme láttára, és hajszálra voltak a még nagyobb sikertől. Hogy látod a női szakág fejlődését Szingapúrtól napjainkig?

V. Zs.: Nagy megtiszteltetés volt 32 évesen bekerülni a válogatottba, hatalmas élmény volt a világ másik végén ezt a játékot játszani és a legjobbakat látni. Ami azóta történt: sokkal több játékos, lány űzi ezt a sportot, sokkal több csapatnál komolyabb a felkészülés, határozottan versenysport felé közelíthet a mentalitás. A lányok közül többen kaptak olyan lökést különböző hazai és nemzetközi versenyeken, válogatottaknál, ami maga után húzza a teljesítményüket és így csapattársaikét is. Pár csapatnál már küzdeni is kell a játéklehetőségért és ez is fejlődésre ad okot. Ezek apró lépések, de mindenképp szükségszerűek, hogy bővüljön a „kínálat”. Ennek eredménye a fantasztikus dániai eredmény is.

FFR: - Véleményed szerint van lehetőség a további előrelépésre is Dánia után?

V. Zs.: Ha nem gondolnám, akkor el sem kezdtem volna:). A lányok megérezték a siker, a győzelem ízét, és bár szerintem az első félév a bajnokságban nem mindenkitől azt a teljesítményt hozta, amit egy vb után el lehetett volna várni, a tavaszi fordulókban sokkal kiélezett meccsekre van kilátás.

FFR: - Miben kell ehhez leginkább javulni?

V. Zs.: Sok mindenben. Javulni mindig lehet, sőt kell is. Először nem a válogatottal kezdeném. Az egyesületekben meg kell teremteni a válogatott játékosok alapképességeinek fejlesztését, fizikálisan, technikai és taktikai téren egyaránt. A technikai és taktikai felkészültséget közel egy szintre kell hozni, de ebbe beletartozik a fizikális képességek szintje is. A válogatottban nem ezek csiszolása a feladat, hanem csapatot építeni, a csapatra alkalmazható taktikát megtalálni, kihozni a játékosokból a maximumot az adott versenyre. Nagyon sokat számít a csapategység, hogy bármikor bárkiért bárkivel legyen képes játszani, együtt lenni a pályán és azon kívül is. Ismerni kell egymást, egymás mozgását, játékstílusát. Fontos az egyén mentalitása is, ebben is próbálunk majd felméréseket végezni.

FFR: - A közvélemény talán még soha nem izgult annyira csapatért, mint a női válogatottért hála a webes adásnak. E miatt és a sikeres szereplés miatt talán az elvárások is megnövekedtek. Mik lehetnek a célok a következő világbajnokságon? Mi az amit kitűztél magad elé a pályázáskor?

V. Zs.: Nagyon hosszú idő van a felnőtt VB-ig. Ezen idő alatt meg kell teremteni azt a csapatot, amely megpróbálja kiharcolni a feljutást. Ez hatalmas feladat, hiszen rajtunk kívül még legalább 4 csapat küzd majd ezért. 2 és fél év szinte beláthatatlan idő, ez vissza is üthet. Egyik pillanatban azt gondolja az ember, ez természetesen sikerülhet, aztán jönnek a gondok, és úgy gondolja, csak ha maximálisan megdolgozik érte, akkor reális…

FFR: - Lehetségesnek tartod az A csoportban való megkapaszkodást is?

V. Zs.: Huu, ez még nagyon messze van:). Bár álmodozni lehet. Erre csak azt tudom mondani, amit a mi csapatunkra mondtam. Ha a lehetőség ott van, akkor mindent meg KELL tenni, hogy ne veszítsük el. Akkor még van újabb 2 év a felkészülésre. De ezen még tényleg felesleges töprengeni. Mire odajutunk (még ha elsőre sikerül is), nagyot változhat a világ, a hazai floorball. A jelek biztatóak a fejlődésre.

FFR: - Hogy látod a bajnokság fejlődését? Mi várható mondjuk úgy 5 éven belül szerinted?

V. Zs.: 5 év? Ki hol lesz 5 év múlva:). Komolyra fordítva a szót. Ennyi idő múlva nagy eredmény lenne, ha a lányoknál is két osztályban, 20 csapattal zajlanának a csaták, rang lenne feljutni és az első osztályban játszani. Egyetlen sportágban sincs ugyanolyan tömeg-, játékosbázis a női/lány mezőnyben, mint a fiúknál, tehát ugyanazt elvárni botorság lenne. 5 év múlva beérnek azok a fiatal játékosok, akiknek már valóban életmódjukká válhat a floorball (sport), megszokták, hogy hetente 4-5 edzésük van. És ez független tanulmányoktól, egyéb elfoglaltságtól. Egyre több lesz azon edzők száma is, akik ha nem is főállásban, de több mint hobbiként foglalkoznak a csapatokkal, koncepciójuk, és emellett edzői kvalitásuk is van.

FFR: - Jövőre információink szerint a női csapatoknak kötelező lesz utánpótlásgárdákat indítania. Várható ettől robbanásszerű fejlődés, vagy ez az elitet nem fogja érinteni, csak az átlagszínvonalat emeli majd feljebb?

V. Zs.: Az információk jók, de szerintem itt is élni fog az 1 éves kiváltás lehetősége. Mi könnyen beszélünk, de tudom, hogy egy komplett utánpótlás csapatot nem olyan egyszerű összehozni, hát még nem működtetni. Komolyan működtetni. Ha több utánpótlás csapat lesz, az már eredmény. Ha nem is azonnal, de emelni fogja a színvonalat, hiszen a fiatalok mindenképp riválisként lépnek fel rövid időn belül az előttük játszó felnőttek felé. De még egyszer mondom, ez nem egy gyors folyamat, de ha utol akarjuk érni az A csoportot, akkor gyorsabbá kell tennünk.

FFR: - Mik lesznek a felkészülés főbb irányelvei, esetleg újdonságai az eddigiekhez képest?

V. Zs.: Sokkal több edzés, sokkal több mérkőzés. Minden alkalommal játszunk 1 edzőmeccset, legtöbbször fiúk ellen. Figyelembe veszem az edzők ajánlását, de a mérkőzéslátogatások sokat számítanak (amennyire erőmből és anyagi lehetőségeimtől, segítségtől telik, sok meccset szeretnék megnézni). Bár tudom, hogy sokan dolgoznak, sokan iskolába járnak (más nincs is:)), de elvárom, hogy az összetartásokon részt vegyenek a behívottak, vagy megfelelő indokkal jelezzék távolmaradásukat. Fontos, hogy nem a játékosokkal szeretném tartani a kapcsolatot, hanem az egyesületeket erősítve az edzőket szeretném tájékoztatni, akik informálják a sportolóikat. Ezen még van mit csiszolni.

A felnőtt válogatott mellett az egyetemi vb-re is készülni kell, s mivel a felnőtt csapat nagy része felsőoktatásban vesz részt, számukra egy igen jó erőfelmérő lesz, rangos ellenfelekkel szemben. Ez természetesen nem csak egy állomás, hanem külön cél is.

FFR: - Mi lehet a csapat legfőbb erénye?

V. Zs.: Ha megvalósítható, akkor gyors, fizikálisan és mentálisan erős, a taktikai repertoárt kreatívan használó jó CSAPAT.

FFR: - Mi lehet a legnagyobb probléma, amit le kell küzdeni a felkészülés során?

V. Zs.: Az rengeteg lesz, de bízom benne, hogy lesz, marad erőm megküzdeni a célokért. Már az első körben gond volt, hogy nehezen érkeztek meg a csapatoktól a kért információk, nagyon sok egyesületnél nem lettek tájékoztatva a lányok. A hosszú idő is gond lehet, hiszen páran úgy érezhetik, ráérnek még. Az sem jelent könnyebbséget, hogy mindent a játékosoknak kell fizetni, és ez ennyi idő alatt nem kis összeg lesz. Gondolom én sem leszek mindig a kedvenc:) és a minket érő hatások is biztos nagy befolyással lesznek.. de még mindig mondom, nagyon hosszú út áll előttünk.

FFR: - Klubcsapatod gyakran vesz részt külföldi tornákon. Szerepel hasonló megmérettetés a válogatott programjában is?

V. Zs.:Az első évben nem hiszem, mert számítok arra, hogy most már egyre több csapat használja ki a lehetőségeket. Válogatott egyébként csak hivatalos válogatottak közti tornán vehet részt, ezeket megpróbáljuk felderíteni, és lehetőség szerint meghívást kérni rájuk. Szeretnénk meghívni külföldi válogatottakat barátságos mérkőzésekre, főleg a környező országokból. Anyagilag ez még nagyobb megterhelés a lányok számára, itt jó lenne a szövetségre számítani (nevezési díjak, netán több.. )

FFR: - Az egyre komolyabb és alaposabb felkészülési programok egyre inkább megnehezítik a külföldi játékosok beillesztését a gépezetbe. Mennyire jelenthet ez gondot, és mennyire számítasz a „légiósokra”?

V. Zs.: Ahogy megtörtént, az első összetartás pont a külföldön élő lányok miatt történt kicsit extrém időpontban. Ők itthon voltak, ki kellett használni ezt az időt. És azt hiszem nem volt hiba. Kapcsolatban vagyok velük, van e-mail, msn, így könnyebb tervezni, igazodni hozzájuk és ők is hosszabb távra tudhatják előre a programokat. Szeretnék számítani rájuk, természetesen.

FFR: - Mekkora a különbség a hazai éljátékosok és a külföldről hazatérők közt, és miben mutatkozik meg leginkább?

V. Zs.: Sok és annyira nem sok. Sári Szilvivel kezdem (nem szeretnék mindenkit név szerint mondani, de őt ki kell emelnem). Az egyénisége, mentalitása mindenki számára példamutató lehet. Ez már így volt külföldre költözése előtt is, de azóta sokkal magabiztosabb lett, tudásának birtokában maximálisan segíti és edzés közben biztatja társait nemcsak a kapus poszton. Tudása érett, de látszik rajta, hogy nagyon keményen megdolgozott ezért. A mezőnyjátékosok technikai tudása magasabb, mint az itthoniaké, sokkal gyorsabban (erősebben), pontosabban lőnek, mozgásuk is gyorsabb, labdával is magabiztosabb. Ez kicsit nehezebbé tette a feladatok végrehajtását, mert társaik meglepődtek néha, hogy sokkal előrébb járnak, mint azt az itthoni ritmusból megszokták:).

FFR: - Számos ifjú tehetség felbukkant az elmúlt években, így néhányan akár 15, 16 évesen is ott lehetnek a világbajnokságon. Okozhat problémát a csapat kor szerinti igen vegyes összetétele vagy az, hogy a fiatalok számára esetleg nagy lesz a nyomás?

V. Zs.: Nem fog. A fiatal játékosok megtanulják, hol a helyük a csapatban, az idősebbek pedig minden segítséget megadnak, hogy könnyebben beilleszkedjenek. Az első tapasztalatok alapján a „kicsik” nagyon ügyesek, jó szellemiségűek, és 2 év alatt még rengeteget fejlődhetnek, tanulhatnak, tapasztalatot, rutint szerezhetnek. Addigra összecsiszolódik a társaság is reményeim szerint és nem okoz majd semmi gondot.

FFR: - Nem szerencsés párhuzam, de a labdarúgásunkhoz hasonlóan a fiatalításban hiszel, vagy inkább egy megfelelő egyensúly megteremtésében, azaz számítasz továbbra is a rutinos, sok VB-t megjárt játékosokra is?

V. Zs.: Ez nem csak rajtam múlik. Az egészséges egyensúly híve lennék, de ehhez partnerek legyenek a lányok. Tiszta lappal indul mindenki, de legyen küzdelem a csapatba kerülésért. Ha ez az idősebbeknek sikerül, akkor a fiataloknak még sokat kell tanulni. Ha a fiatalok fejlődnek ugrásszerűen, akkor nem lesz kérdés, hogy kire kell építeni a csapatot. Annyira nincs nagy eltérés a korban, hiszen nem egy „öreg” sportág ez. És azért a rutin mindig jól jön:).

FFR: - Vannak olyan játékosok, akikre elkerülhetetlenül kulcsszerep hárul majd, akik a csapat gerincét alkothatják?

V. Zs.: Másfél évvel egy program előtt ilyet mondani butaság lenne. Annyi minden történhet, ami megváltoztatja az ember életét, lendületet adhat, vagy akár elvehet. Álomsor van, de ennyi idő alatt akár 2 másik is születhet. Kívánom mindenkinek, akinek célja, hogy ezen a vb-n szerepeljen, hogy álmait ne keresztezze semmi és mindent meg tudjon tenni saját és csapatának sikeréért. Aztán bárkiből bármi lehet.

FFR: - Végezetül: 2 év múlva mikor lennél elégedett visszatekintve a munkádra?

V. Zs.: Erre könnyű válaszolni. Ha úgy érzem és érezzük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, sikerült maximálisan kihozni magunkból mindent (ez a vezetésre és a játékosokra egyaránt vonatkozik!). és ha ez azzal az eredménnyel párosul, amit áhítunk, az már szinte a mennyország..

FFR: - Sok sikert és kitartást!

V.Zs.: Én is köszönöm a lehetőséget, és további hasonlóan jó színvonalú munkát nektek is!