Tisztelt floorball közösség!

Megtörjük a saját magunk által a kezdetekkor letett alapelveket, és most negatívak leszünk! Őszintén meg kell mondjuk, az elmúlt 2 napban igen közel álltunk hozzá – nem először, de most a leginkább – hogy ez a bejegyzés a blog utolsó bejegyzése legyen… (ezért el is maradt a hét meccse rovat ezúttal)

Az utóbbi időkben szembesültünk több olyan negatív dologgal, amik alaposan elgondolkoztattak minket a világban elfoglalt helyünkről alkotott nézeteinket illetően. Az agyunkban lévő axonokon át vadul keringtek az elektromos impulzusok, röviden szólva igen idegesek lettünk. 147-edszer is le kell írjuk, hogy a blog egy HOBBIBÓL űzött MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉS, aminek célja a floorball kicsit ismertebbé tétele, az olvasók szórakoztatása és tájékoztatása volt a lehetőségekhez mérten színes formában. És ami még igen fontos: mindez saját örömünkre!!! Ezzel el is érkeztünk arra a pontra, ahol meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben ez az utolsó feltétel nem teljesül – azaz elmegy a kedvünk – akkor nincs tovább…

Heti átlagosan 8-9 órát szánunk az oldalra, azaz 1 teljes munkanap idejét. Valljuk meg, ez nem kevés… mindezt egyéb elfoglaltságaink mellett, egyre nehezebben, de továbbra is kitartva, mert szeretjük/szerettük csinálni. Az információkat továbbra is a csapatok honlapjairól, a fórumokról, a pálya szélén hallottakból és az e-mailes tájékoztatásokból nyerjük. Többször említettük ezt, mégis mindösszesen 3 ember az, akiktől rendszeresen kapunk infókat a meccsek után! Megértjük, hogy ez plusz fáradtság, kedv és idő hiányában nem várható el, így nem is tesszük. Viszont ezzel szembe állítva némiképp irreálisnak érezzük, hogy az amúgy 2 órák alatt megszülető összefoglalóknál olyan szintet várnak el jó páran, mintha minimum 10 perces összefoglalók formájában az összes meccset visszanéztük volna videón… EGYSZERŰEN LEHETETLEN!

Többször kértük bizonyos cikkek végén, hogy tartózkodjunk a negatív kommentektől, kezeljük helyén a poénnak szánt szösszeneteket. Mindhiába… Úgy látszik a túlzott önérzet, az évek alatt megdermedt és beidegződött ellentétek sokkal fontosabbak és előbbre valóak mint a józan gondolkozás. Jó ötletnek tűnt az ősz izéi… sorozat: mivel nem érezzük, hogy jogunk és alapunk lenne nekünk kiválasztani a legjobbakat, így rátok bíztuk. Az viták és a kommentek ismertek… Inkább szórakoztatásnak szántuk, mégis mindenki úgy tekintett ezekre a „címekre” mintha minimum az IFF adta volna őket. Hiányoltátok az U bajnokságokat, de segíteni benne senki nem szándékozik. Hiányoltátok a tabellákat, és már ott vannak. Hiányoltátok a külföldi kitekintéseket, és már a postaládánkban lapul a jövő hétre tervezett első néhány cikk, mert sikerült megoldanunk!

Az összefoglalókra visszatérve: van aki szerint kár kiemelni bárkit is, van aki szerint épen mást kéne, van akit az zavar, ha csapatát kicsit lehúzzák, van akit az zavar ha túlzottan dicsérik, és van akit mind a kettő. Van aki azt hiszi a gömb élőben adja az összes meccset a szobánkban… Van aki szerint a csapatokra nagy, nehezen kezelhető nyomást teszünk a beharangozókkal, van aki szerint nem kéne tippelni az eredményekre. Nehéz megtalálni az egyensúlyt és a határt, nehéz kezelni azt, hogy egyesek szerint befolyásoljuk a meccseket, egyszersmind nehéz tisztán látni, hogy merre tovább, hogyan kéne változtatni (lehet a Gömb szögre akasztásával)… Érzésünk szerint a lehető legpozitívabban, legvidámabban próbáltunk megszólalni és ez a minimum, amit kezelnie kell tudni egy olyan sportág résztvevőinek, ahol annyira vágynak a média megjelenésre…

Kezdetben mindenkit elragadott az újdonság varázsa, aztán jöttek a konstruktív ötletek, most pedig lecsengeni látszik a dolog, és jönnek az elégedetlenkedések. Ehhez hozzájárul a mi növekvő időhiányunk is.

Mielőtt bárki félreértené, nem sajnáltatni akarjuk magunkat, mert önként csináljuk az oldalt, így kötelezettség nélkül bármikor abba is hagyhatjuk. Nem a magunk fényezésére, vagy a „sztárságért” csináljuk, mert akkor egyszerűen a csúcson kiszállhatnánk valami kamu indokkal, a nevünket a cikk alá biggyesztve és megváltva a jegyet a „Hall of Fame”-be.:) Olykor egyébként kissé ironikus és megmosolyogtató (+elkeserítő és elkedvetlenítő) szembesülni „civilben” bizonyos szituációkban némely emberi megnyilvánulásokkal, amelyek szöges ellentétben állnak az illetők „Floorballer”-rel szembeni elismerésével…

Mindent összevetve tehát ennyit tudunk nyújtani, és nem tudjuk még meddig. Úgy éreztük ezeket az észrevételeket és bennünk felgyülemlett érzéseket, aggodalmakat meg kell osztanunk a közönséggel…

Minden jót,
Xxxxxxxxxxxxxxx ;)