Osztályozó… osztályozni… szétválasztani, kiválogatni, kategorizálni, szelektálni, minősíteni, megfelelőnek találtatni… az ember ízlelgeti a szót. A szót, amely eleve valahogy komolyságot sugároz. Szinte magunk előtt látjuk a magas pulpitus mögött magát a Nagy Osztályozót, aki hosszú szakállal és ősz parókában méltóságteljesen ül, és eldönti ki az, ki megkérdőjelezhetetlenül méltó a tisztségre. Talán az osztály szó teszi, de van valami iskolás utózöngéje is a dolognak: a végső felmérés, az érettségi… vagy a pótvizsga… kinek mi.

Semmihez sem hasonlítható ez. Sokaknak már csak egy kolonc a szezon végén, a legtöbbeket nem érinti. Mégis ez az a párharc, aminek tétje összehasonlíthatatlan bármi mással. Egy bajnoki döntő után felébredhetünk másnaposan, zúgó fejjel, és csak a falon lógó érem győz meg minket arról, hogy valóban nem csak álmodtunk… vagy felébredhetünk kisírt szemekkel, depressziósan, csak hogy sajgó lábunkkal arrébb rúgjuk takarónk és fájdalmasan tekintsünk a szoba sarkába hajított ütő és agyonizzadt mez irányába… De utána jön az ősz, jön az új szezon, és újra nekivághatunk! És pár hét elteltével az egész csak egy emlék lesz.

Nem így az Osztályozó. A mogorva ősz úr kis kalapácsával ítélete után lecsap, és a zúgó tárgyalóteremben utána nincs helye fellebbezésnek… a sorsod eldöntetik, és a következmény nem egy napra, nem is egy hétre szól. Minimum egy évre! Mert 6x20 perced van, hogy megmutasd: méltó vagy az első osztályra, hogy nem véletlenül kerültél oda, nem a szerencse, a sorsolás szeszélye vagy isteni közbenjárás útján csípted meg a helyet: megharcoltál érte! És aki elbukik, annak sorsát ez a 120 perc legalább 1 évig végig fogja kísérni… mert az, aki a meccs utáni nap kijózanodva ébred és az, aki a könnycseppeket kitörölve, nem ugyanott vághat neki az ősznek…

Két fél, 2 meccs, 6 harmad, 2 osztály… és a végén csak egy maradhat.  A kalapács a levegőbe emelkedik, az ítélet pedig hamarosan megszületik…

Triton – Torpedo
Május 24. 17:30, Törökbálint

Az osztályozóknak mindig a magasabb divízióban szereplő csapat az esélyese, mellettük szól a rutin, a nagyobb tempóhoz és keményebb küzdelemhez szokottság. Van azonban egy nem elhanyagolható faktor a másik fél mellett is. Az alacsonyabb osztálybeli csapat sikeres szezont zár rendszerint, győzelmekkel telit, az élbolyban zárta a szezont, szemben a kiesés elől menekülő ellenféllel. Ezen felül az alacsonyabb osztálybeli gárda csak nyerhet, vesztenivalója nincs, míg ellenfele a jelenlegi állapot fenntartásáért küzd, nincs plusz nyeremény, csak a veszteség elkerülése. Ugye mennyire másként hangzik?

Jelen esetben a Torpedo mellett van egy nagy nagy érv a Stekinger-Srankó-Bálint sor és a több éves OB1 rutin mellett: nevezetesen a Torpedo soha semmilyen körülmények közt nem esik ki, vagy ha mégis, akkor is az OB1-ben indul majd valahogy. Egyszerűen nincs magyar férfi floorball OB1 Torpedo nélkül!:) Ráadásul Bokorék a szezon vége felé alaposan összekapták magukat, és a Diamonds ellen kifejezetten jó játékkal rukkoltak elő. A Triton egy kiváló ősz után egy érthetetlen tavaszi rajtot vett, de év végére stabilizálódni látszik a gárda, ráadásul egy remek sikerből jönnek nagy lendülettel. Plusz bármikor képesek szinte bármire, ha elkapja őket a gépszíj... és mikor ha nem most? Jó meccs lesz. A Gömb már nyári szabadságát tölti, és éppen a Foci EB nevezett kereteit pásztázza, így a tétre való tekintettel nem is tippelnénk… győzzön a jobb!