Marco Van Basten neve mellett egyszerüen nem lehetett elmenni ezzel az EB-vel kapcsolatban csapata játékát és bátor húzásait csodálván. Figyelmünket azonban megragadta még egy kapitány, akinek személye az eredmények mellett sajátos habitusa miatt emelkedik ki a kultúrált, öltönyös edzői mindennapokból. (Hol van már az az idő, amikor melegítőben, lazán jelent meg minden vezér a padok mellett az elegancia minden felhangja nélkül. Meg hát gondoljunk csak bele, mennyire lehet kényelmes az ing-öltöny-nyakkendő kombó egy hosszabbításos negyeddöntőben?)

A szóban forgó illetőnél jobb reprezentánst keresve sem találhatnánk a sport- és rock’n’roll életérzés rokon mivoltának illusztrálására. Ő a horvát „aranycsapat” alapembere, a nemzeti válogatott vezére, a Rawbau formáció gitárosa (!), a horvát Urbán Flóri, a spliti fenegyerek: Slaven Bilic!

Ha rápillantunk a fenti két képre, előbb gondolnánk egy Guy Ritchie rendezte gangster film egy főszereplőjére, mint egy szövetségi kapitányra, de éppen ez az, ami kiemeli őt a tömegből. Na meg az, ahogy egy számára tét nélküli meccsen tudja ünnepelni csapata győztes gólját (igen-igen: az ominózus 3-2 Angliában):

A sportban elsősorban az egyéniségek ragadják meg a szurkolók figyelmét, legyenek akár pozitívak, akár negatívak. Bilic pedig nem marad adós: az EB-n eddig többet futott a technikai zónában, mint néhány játékos a pályán. 1000 fokon ég minden percben: a németek elleni vezető gól után csak a félpályán eszmélt, hogy ezúttal nem játékos, így talán tanácsosabb megállni mielőtt a rakás tetejére ugrana. Mindemellett pedig szabadidejében a Rawbau formáció gitárosaként nyomul:

Alighanem fanatizmusa a kulcs a csapat sikeres menetelésének, és ez az a mentalitás, aminek köszönhetően tét nélküli meccsen is képesek voltak győzni a Wembley-ben. Lehet a horvátok nem oly szemet gyönyörködtető játékkal rukkolnak elő mint a hollandok, de Bilic-ért maximálisan tudunk lelkesedni!:)