Következő írásainkban a mostanában nagy vihart kavaró jövő évi nevezésekkel szeretnénk foglalkozni, azonban „a fórum”-mal és egyéb médiumokkal szemben rendhagyó módon a számokat nem a bankjegyek oldaláról hívjuk segítségül, hanem igyekszünk visszaemlékezni a közelmúltra, újra tisztelettel adózunk az OB3-as és OB2-es bajnokságokat sikerrel megvívó csapatok előtt és egyúttal iránytűt próbálunk mutatni, a korábbi évek sikercsapatait merre keressük. Le kell szögezzük, senki felett nem szándékunk és nem is tisztünk verdiktet mondani, csupán egy véleményt, egy képet kaphat a kedves Olvasó az elmúlt és elkövetkezendő évekről, szigorúan a sport oldaláról.

(Felhívjuk a figyelmet, hogy jelen írás szóbeszédek, korábbi fórumos hozzászólások tömkelegén alakul, így sok téves információt is tartalmazhat. Kérjük, aki csapatával kapcsolatban úgy érzi, hogy helytelen dolgokat közöltünk, jelezze ezt a blog e-mail címén!)

Az első néhány cikkben az illemmel ellentétben a férfiakat tűntetjük ki figyelmünkkel, mivel a többlépcsős bajnoki rendszer, a több csapat árnyaltabb képet adhat és folyamatok megfigyelésére kínál lehetőséget egy hosszú úton, ami az OB1-hez, vagy az életben maradáshoz vezet.

Múltbeli kirándulásunk első állomáshoz beülünk „a Doki” mellé a plutónium meghajtású, időgéppé átalakított De Lorean-be és megcélozzuk 2006 nyarát, ahol is némi nosztalgiázás közepette idézzük fel a 2005/2006-os OB3-as bajnoki szezont.

Első helyezett lett a Szent-Györgyi DSE (Szombathely) csapata, akik éltek a lehetőséggel és vállalták a feljutást. Következő idényeikben jobbára az OB2 második feléhez tartoztak, manapság létszámproblémákkal küzdenek. U19-es csapatukat szintén a megszűnés fenyegeti, azonban az eredményes munkát mi sem jelzi jobban, minthogy a két csapat együttes erővel is tudta szállítani azokat az eredményeket, amiket a nagyok egyedül.  Ez elég is volt az idei bentmaradáshoz, azonban ne felejtsük el, hogy idén csak egy osztályozós hely volt és azért ismét az Ares „B” tett a legtöbbet. Azonban a felmerülő létszámproblémák miatt (amihez hozzájárulhatott az anyagi is) kivonulnak a sportágból, így mint férfi csapat megszűnnek.

Második helyezett lett az Ajkai Fekete Ló „A” csapata. Róluk köztudott, hogy nem vállalják a feljutást anyagi, időbeli és palánkproblémák miatt, pedig évek óta folyamatosan az osztályváltáshoz megfelelő pozícióban végeznek a bajnoki tabellán. A szimpatikus csapatról ugyanakkor hiba lenne elhallgatni, hogy ezzel évek óta megnehezítik, hogy objektívnek tekinthessük a csapatok rangsorolását, ami minden évben a bajnoki kiírások céljai között szerepel, hiszen ezt a bajnokságok eredményének egymás után írásával kaphatnánk. Ezáltal sok csapat „útjában állnak”, ugyanakkor tanárnak, vizsgafeladatnak lehet őket tekinteni mielőtt a tanuló a következő évfolyamba léphetne.

Harmadik helyen végzett a „MÖSE” Triton csapata. A Pestiek a kőolajhoz hasonlatosan terveztek feltörni, megcélozva rövid időn belül az OB1-et. Az OB2-ig nem is volt probléma, azonban azóta rendszeresen elcsúsznak a banánhéjon. Idén a problémát „megoldották” és létszámbeli problémákkal indokolva a döntést, egyesültek  a Cartoon Heroes csapatával. A korábbi interjút alapul véve kijelenthető, hogy a döntést nem anyagi jellegű problémák indokolták, hanem pénzügyileg és részvételileg is csapatfegyelmi problémák vezettek a döntéshez. Az egyesület időközben palánkhoz jutott, az egyre növekvő budapesti teremhiányban új otthonra lelt a Szent László Gimnázium sokat megélt falai között, azonban a hiába a jó szándék, ha egy csapat nem egyfelé húz. Az irányt így is tudták tartani…

Az eredetileg utolsó feljutó hely, negyedik hely gazdája a szolnoki Tüskés Vérmókusok csapata lett. Az idősebb játékosokból álló csapat még levezetésképpen is át tudott gázolni a keleti csoporton, azonban céljuk nem az OB2 volt és két év után meg is szűntek. Talán nem csak olcsó szóviccnek tűnhet a Tiszavirág emlegetése velük kapcsolatban.

A felsorolást itt kellene abbahagyni, azonban a fent említett 4/2-es arány ezt nem tette lehetővé és újabb csapatok után kellett nézni.

Az ötödik helyezett Arcadom „B” megszűnt, játékosaira részben a megfogyatkozó OB1-es „A” csapat tartott igényt, a többiek távoztak, illetve a visszavonulás/szüneteltetés mellett döntöttek.

A hatodik helyezett Bölcske megjelenése óta a tönk szélén áll, hazai pályával nem rendelkeznek, így teljesen érthető volt döntésük, miszerint nem vállalják a magasabb osztályú küzdelmet, míg a következő idényben szervezési és anyagi problémáik miatt még az OB3-as indulást sem vállalják.

És igen, eljutottunk a hetedik helyig, melyet a Phoenix Fireball csapata szerzett meg. A helyezés, mely fociban még a legnevesebb bajnokságokban is általában csak Intertotó-kupa indulást jelenthet (bár itt kell megjegyezni, az a legfelsőbb osztályban jár, nem a legalsóban) éles kontrasztban áll a csapat által később nyújtott felsőbb osztálybeli teljesítménnyel. A fiatalok idén bemutatkoznak az OB1-ben egy hosszú munka eredményeként és ebből az „évfolyamból” egyetlenként saját jogon.

A számok tükrében kijelenthető az a sajnálatos tény, hogy a csapatok közömbösek maradtak az OB2-vel szemben, és nem is sikerült feltölteni teljesen a mezőnyt. Említést érdemel továbbá, hogy a feljutást és ebből eredő nehézségeket vállaló 3-ból már csak 1 csapat lesz része a bajnoki rendszernek jövőre, míg ha mind a 7 csapatot tekintjük, ez a szám csak 1-el nő, ami még így végképp siralmas eredmény. Meg kell jegyezni továbbá, hogy tudomásunk szerint mindösszesen 2 csapat indokolta távolmaradását elsődlegesen anyagi indokokkal, ennek tükrében a 7-es szám meglepően magas.

Homokóránkat jó párszor megforgatjuk, tekerünk egy kicsit az idő kerekén, lapozunk a naptárban és kis pihenőt követően elkezdhetjük nézegetni a következő év végi tabellát.

Első helyen végzett a Kecskeméti Református Gimnázium csapata. Diadaluk nem volt előjel nélküli, a szimpatikus csapat korábban az U19-es bajnokságban vitézkedett és a hosszú évek munkájának jutalma egy aranyéremben manifesztálódott. Saját bevallásuk szerint egy évet kívántak csak az OB2-ben tölteni, szervezési problémák (hiányzó egyesület) és hazai pálya hiányában hosszú távra nemigen tervezhettek. A problémákat ideiglenesen elhárították, a Diamonds segítségével abszolváltak egy szezont és most ismét visszatérhetnek az OB3 élmezőnyébe, bár későbbi ismereteink birtokában ez sem lesz egyszerű feladat, pedig akár az OB2 egyik legerősebb csapatáról is beszéléhetnénk…

Második lett a változatosság kedvéért a Fekete Ló „A” csapata, ezúttal nem kívánjuk dicsérni őket, mert gondolni kell a következő szezonra, amit túlhízott májjal sportorvosi hiányában nehéz teljesíteni.

Harmadik lett a Rudas Floorball Team, akik nagy csatában, hosszabbításban harcolták ki a bronzérmet és az OB2-es tagságot. A jégkorong egyik hazai fellegvárának árnyékában nevelkedtek, hagyományos sportvárosban, ahonnan viszonylag rövid utat bejárva vívták ki a jogot a másodosztályhoz, ahol a középmezőnyben végeztek. Menet közben sikerült maguknak hazai pályát biztosítaniuk és megfelelő munkával talán az OB1-et is megcélozhatják.

Negyedik helyen végzett és szintén feljutott a Szegedi Floorball Egyesület. A szegediek támogatás hiányában, távol bármelyik palánkkal rendelkező várostól becsülettel végigharcolták az idényt, azonban törekvéseiket nem sok siker koronázta. Sorozatos nagy gólkülönbségű vereségek, nagy költségek szegélyezték rögös útjukat, azonban ha nagy nehézségek árán is, de megkapaszkodtak a másodosztály mezőnyében. Palánkjukat elkezdték gyártani, de néhány műanyag elemtől eltekintve sajnos nem sikerült jelentős előrelépést mutatniuk a szabványos pálya irányába és az eredmények, költségek tükrében idén a harmadosztályba adták le nevezésüket.

Ez az év már jóval nagyobb vállalkozó szellemet hozott, itt csak egy csapat nem vállalta a feljutást és végre sikerült a kívánatos 10-re kikerekíteni az OB2 mezőnyét. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 3 feljutó csapat egyike sem rendelkezett szabványos hazai pályával és ezt az élethalál harcot csak a Rudas csapata vívta meg sikerrel.

Ezzel el is érkeztünk az idei szezonhoz, ahol számos új fiókcsapat jelent meg rutinos játékosokkal, akik érdemben tudták befolyásolni a végső sorrendet.

Az idei OB3-as bajnokság győztesének mondhatja magát a Paks csapata, akik hibátlan mérleggel bizonyították, hogy egy évvel korábban, amikor a Baja gárdájának 50%-át adták mennyivel is járultak hozzá az akkori OB2-es győzelemhez. A csapat annak ellenére, hogy nem rendelkezik hazai pályával, támogatókkal, mégis az OB2-be adta le nevezését, de a keret bősége, illetve a nevezés feltételét jelentő utánpótláscsapatok, az egyesületi háttér még problémát jelenthet. Ezúttal kivételesen ki kell lépnünk a háttérből és elemző tevékenységünket ideiglenes feladva feltétlen támogatásunkról kell biztosítanunk a csapatot, amiért ezen ínséges órán a nyakukba vesznek ekkora terhet.

A felsorolás itt véget is érhetne, az OB2-es helyek szinte korlátlan mivolta ellenére (az eddigi hiteltelen információink szerint írd és mondd még 5!!! darab), de nem tesszük, így röviden megemlékezünk erről az 5 helyezettről, amiből „normál” körülmények között mindössze egynek kellett volna kikerülnie:  a Fekete Ló „A” (2.) és „B” (3.) csapata idén sem változtatott álláspontján, a Bajai Darazsaknál (4.) idén sem sikerül biztosítani a megfelelő anyagi hátteret, amely miatt az OB1 helyett idén az OB3-ban kényszerültek vitézkedni. A Theresa Town (5.) szintén OB3-ba adta le nevezését, a Meise „B” (6.) és az SZPK Old Boys csapatainak pedig már nem célja a felsőbb osztályú szereplés. 

Ezek alapján summázzuk három szezon munkájának gyümölcsét:

• Az első két évben a feljutott/felkért (legalább) 10 csapatból (hiszen egy évben nem sikerült az OB2 teljes létszámát biztosítani) a 2008/2009-es idényben mindössze 5-öt láthatunk valamely felnőtt bajnokságban, ebből is csupán kettőt a felsőbb osztályokban.  Szerencsére három évet tekintve ez az arány 16/11-re nő, de így is elszomorít minket.
• A 15 felsorolt csapatból (egyesületet tekintve) jövőre alig 3 lesz tagja magasabban rangsorolt mezőnynek
• 18 lehetőségből (minden egyesület minden csapatának minden felkéréséből) mindössze 7-re mondtak igent
• A felsorolt csapatok Budapest/vidék aránya 4:11. Ezek közül, akik felsőbb osztályban megmutatták/megmutathatják magukat 2:5. Ugyanez az arány, két év felsőbb osztálybeli játékot tekintve 2:2 (itt a Paksnak a Bajával közös idényeit nem vesszük figyelembe).
• 5 „fiókcsapatot” találunk a felsoroltak között, amelyek egyike sem kíván/tud magasabb szinten játszani.
• Szabályos hazai pályát 5 csapatnak kellett volna létrehoznia, ebből kettő meg sem kísérelte, egy részben távoli pozíciójából kifolyólag törekedni kényszerült erre, egynek sikerült, ami talán a közép-magyarországi régió floorball-életét is fellendítheti és akár a Paks ideiglenes (?) otthona is lehet. Itt azonban nem vesszük figyelembe a pestieket, hiszen nekik jóval kedvezőbbek a lehetőségeik ilyen téren, továbbá feltételezzük, hogy a bajaikat palánkja kiteljesedett. Mindenképpen említést érdemel, hogy a Phoenix ennek ellenére Törökbálinton új otthon teremtett magának, ahol számos vendég csapat is „otthon érezhette” magát hosszabb-rövidebb ideig.
• Azok közül, akik magasabb osztályban legalább egy szezont teljesítettek (6 db), de már nem tagjai az OB2-nek 1 magasabb osztályba jutott, 2 megszűnt, 2 nem az elért eredménye alapján fog OB3-ban szerepelni 

Most pedig következzék az, amit MI látunk a számok mögött: a floorball „alsóbb” szinten vidéken gyorsabban fejlődik, bár a budapesti csapatok aránya talán itt nem annyira magas. Ugyanakkor a hosszú távú megkapaszkodás „felül” már sokkal nehezebb és legtöbbször megoldhatatlan feladatot jelent a csapatoknak, itt a vidékiek sokkal rosszabb mutatókat produkálnak. Rendkívül sok olyan együttes van, amelyik nem vállalja a feljutást, ezért szigorúan elvi síkon véve akadályozza a többi csapatot az előrelépésben. Továbbá sajnálatos, hogy jelenleg az OB3-ban olyan csapatok szerepelnek, akik a teljes OB2 első feléhez tartozhatnának, ami a jelenlegi OB2 sportértékének létjogosultságát kérdőjelezi meg a szemünkben.  Tehát az „amatőr” bajnokságból való kilépés, egy csapat születésétől a „profi” csapattá válásig vezető úton a kiválasztódási arány rendkívül rossz, azonban a probléma szerintünk nem új keletű, csupán most csúcsosodik ki.

/Ez az írás nem születhetett volna meg, ha nincs az Ajka honlap és Liska Bálint kimutatásai! Köszönet érte!/