A blog szerkesztőjének óhaját teljesítvén, ha minden igaz, akkor napi irománnyal jelentkezem az olimpia helyszínéről, hogy megírjam mindazt, amit átélek. Aki már olvasta anno a szingapúri VB tudósításaimat, az már nagyjából sejtheti, hogy milyen összefoglalóval fogok jelentkezni. Kicsit fricskás, kicsit egós, de mindvégig tényszerű, amolyan Füfkés. Bízom benne, hogy a napi cikk megírása nem fog nagy gondot okozni, ha mégis, az az elfogyasztott korlátlan rizspálinkának tudható majd be. :) Bázishelyem a Pegazus táborban lesz, ahol 2000 magyarral karöltve hajszoljuk csapatainkat, sportolóinkat remélhetőleg a jól megérdemelt aranyéremig. 

Az első cikkem még nem az olimpia helyszínéről fog íródni, ugyanis a sok átszállás miatt az utazási irodától kaptunk 1 nap üdülést Hong Kongban. Tehát augusztus 16-án, ha Istenke is úgy akarja, jelentkezem a távol-keletről. Addig is „Túró Rudi, Pick szalámi hej-hej!” 

Előszó 

Elkezdődött…pár nap és nekem is megkezdődik! Pekingi Olimpia 2008. Az álom már csak karnyújtásnyi távolságra van, pedig anno 2004. augusztus végén még elérhetetlennek tűnt. Athénból hazafelé mosolyogva megjegyeztem Lengyel Ferenc útitársamnak, hogy a cél Peking! Hát igen, akkor még nem volt komoly eme kijelentés, de már akkor éreztem, hogy az olimpia szellemisége megfertőzött. Egy olyan világ részese voltam Athénban, ami az igazi sportrajongónak maga a csúcs. A nemzeti összetartozás sehol máshol nem érezhető jobban, mint az olimpián. Öröm volt látni, hogy több ezer magyar – idegen földön, de mégis egy családként – buzdította rekedtségig olimpikonjainkat. Kijelenthetem, hogy százszor többet ad az a pár nap olimpia, mint bármelyik világesemény. Hiába, jól ki van ez találva, kérem szépen…

Ez a jó értelemben vett olimpia fertő, aztán hamarosan komoly dilemmát okozott fejemben. Jöttek az e-mailek a pekingi látványtervekről, majd két barátom jelezte felém, mi lenne ha…Ha-ha-ha kinevettem őket, de aztán nem kellett túlzottan sokat nyaggatniuk, hogy úgy döntsek (ha korábbi útitársam, Feri nem is), harmadmagammal bevállalom a 2. olimpiámat.

Hamar felállítottam az út költségvetését, hisz 4 év hosszú idő, ez alatt bármi megtörténhet, de szerencsére (lekopogom) eddig nem történt. Eltelt a 4 év és itt állok az olimpia kapujában. Ami korábban csak álom volt, most valósággá válhat. Megannyi számolatlan nap, mennyi izzadságcseppes pluszmunka, mennyi áldozat és lemondás. De jelentem, sikerült! A költségek befizetve, injekciók beadva, buksza feltöltve. Indulhatok!

2008. augusztus 15-én pénteken, 9.25-kor Budapest - Amszterdam - Hong Kong - Peking selyemúton, elrepülök egészen a madárfészekig, hogy 8 felejthetetlen napot töltsek el az ötkarikás játékokon…folyt. köv.