1. NAP (repülés, evés, ivás körforgásban)
Elérkezett az utazás napja…tizenötödike, péntek 9:25 Ferihegy 2/a! Felkészültünk a 16 és fél órás útra… gyanis az utazásunk Budapest-Amszterdam-Hong Kong-Peking útvonalon folyik. 30 magyar, köztük két egykori világklasszissal utaztunk és persze összehaverkodtunk (Kökény Bea és Kocsis Erzsébet). Malévval a Hollandokhoz….katasztrófa…nincs alkohol a járaton…magyar valóság. Majdnem szétpukkadtam mérgemben. A kaja viszont jó volt. Amszterdamban 2 óra várakozás után irány a nagy út….Cathay Pacific járattal Hong Kongig…tevezés, evés, ivás négyszer!!!! (Tsingtao sör) és minimális alvás…így a landoláskor, ami szombat reggel 7:30-kor volt (otthoni idő szerint 01:30) mindösszesen 3 órat sikerült aludni, ami azt jelenti hogy egy alvás kimaradt az életünkből.
2. NAP (Hong Kongban)
A jelszó az volt: „Nem szabad lefeküdni, mert különben véged…” A reptérről egyből belecsaptunk a Hong Kongi városnézésbe. Összehasonlításképp Szingapúr másolata, csak éppen oldschoolabb felhőkarcolókkal. Röviden tömören ennyi. A felhőkarcolók azért olyan lepukkantak, mert az állam csak 50 évre adja el a lakásokat, ezért a jóember nem újítja fel, mert minek…50 év után nem a fia örökli, hanem visszaszáll az állambácsihoz…röhej. Magyarul csak bérli. A varos minden zegzuga be van építve, sőt az autópálya a tengerben álló cölöpökön van, mert a szigeten mar nincs hely. Először elmentünk a Kínai Hírességek partjára, ahol Bruce Lee és Dzseki Csan kézlenyomata is megtalálható, ezt követően felmentünk Hong Kong legmagasabb pontjára, a Peak-re, ahonnan meseszép kilátás fogadott minket. Mint a mesében….Ezt követően felszálltunk egy emeletes villamosra…marha jó, mintha londonbusz menne a sineken. Az ebédet egy forgó tetejű felhőkarcoló 63. emeletén ettük. Filmbe illő panoráma közepette ehettünk mindent, ami mozog a vízben, földön, levegőben. Az étterem sajátossága, hogy 1 óra alatt tesz egy teljes kört, tehát addig annyit eszel amennyit bírsz. Jelentem sikerült…pedig a repülőn már megettem mindent… :)
Sziesztaként lementünk a homokos tengerpartra lábat lógatni a 27 fokos tengerben. Mar délután 4 óra volt, amikor elindultunk elfoglalni az 5 csillagos, hiperszuper 21 emeletes, kikötőre néző szállodát. A 22. emeleten, azaz a tetőn, rögtön meg is mártóztunk a medencében, és a pezsgőfürdőben, majd fakultatív programként beindultunk a városba. Körbenéztünk a szombati éjszakában és végig ittuk a sörfajtákat különböző bárokban. Ittunk fülöpszigeteki, ausztrál, kínai es japán sört, majd végkimerültségtől elájulva estünk be az ágyunkba éjfél magasságában.
3. NAP (Pegazus tábor, az ideiglenes otthon)
Hong Kongi ébredesunk után mi mást csináltunk volna, minthogy ettünk a terülj terülj asztalkámról, s mikor felszállt az Air China gépe, természetesen ott is ettünk. Eddig a pillanatig csak evésből repülésből és ivásból állt az utazásunk. :) Peking új repülőterén landoltunk…hihetetlen…de tényleg…most sokan megfogják kérdőjelezni szavahihetőségemet, de a repülőtér szó szerint bazinagy. Halálkomolyan Komárom nagyságú!!! A termináltol metróval mentünk a csomagunkig (kb 3-4 perc), és mire odaértünk, már ott is a csomag…nem tudjuk, hogy csináltak, de ott volt…döbbenet…megérkeztünk. A szállásunk Peking északi részén található, ami egy hatalmas nagy apartmanházakból álló komplexum. A Pegazus szervezésében itt vannak egykori olimpikonjaink Koko, Kovács Ági, Martinek, Kovács Anti, Csollány Szilveszter és még sokan, had ne soroljam. Találkoztunk mar Farkasházi Tivadarral, Debreceni Zitával és a komplett úszó és birkózóválogatottal is, akik épp érkezésünk napján látogattak ki a szállásunkra. Volt fotózkodás, Cseh Lacival, Fodor Zolival, Gyurta Danival, élménybeszámoló valamennyi pontszerző sportolónkkal, egyszóval remekül indult az első napunk. 23 órára Koko szülinapi meglepetés bulija volt beharangozva, de azon kívül, hogy a hostesek elénekelték a baromi hamis ez a nap más mint a többi című nagyszerű költeményt, eléggé felejthető volt. Minket nagyon nem hozott lázba, mert a rizspálesszel hadakoztunk Tsingtao sörrel lefojtva. Természetesen ettünk egy bőséges vacsorát, ami egyenesen fenomenális…van kint egy magyar szakács, aki gulyással, székelykáposztával és egyéb ízletes finomságokkal lep meg minket, ezen kívül a keleti ízek is a terítéken vannak. Az első pekingi napunkat nagy megelégedéssel, teli hassal és üres üvegekkel zártuk…
4. NAP (Jimmy Jump a Madarfészekben)
Reggel 8-kor ébredtünk, hogy a ferfi vizilabdázok utolsó csoportmeccsére valahogy bejussunk, mert ugye erre jegyünk nem volt, de sajnos Papp Laci győzött kiütéssel, mert a Tsingtao vs rizspálinka erősen meggyengítette az amúgy sem acélos immunrendszerünket, ezért a b terv lépett életbe, azaz visszafeküdtünk aludni (megjegyzem kimaradt a reggeli, először az utazásunk folyamán). Az újabb kelés 13.00-kor volt, s rögtön egy bőséges ebéddel nyitottunk, hogy aztán nyakunkba vegyük a metrómegállókat és eljussunk az olimpia helyszínére. A magyarok nélküli atlétika döntőre volt este 7-től jegyünk. Addig további jegyeket szereztünk be a jegyüzérpiacon. Sajna ugye a kínaiak hónapokkal az olimpia előtt bejelentettek, hogy eladtak minden jegyet, tehát helyszíni jegyvásárlásra nincs lehetőség. Igen ám, de a szegényebb emberkék ebből csinálnak óriási seftet. Az olimpiai metrómegállókból feljőve 100 ember áll és tartja a kezében a jegyeket a tekwandótól kezdve a focin, baseballon át mindenre lehet jegyet kapni 10-15-szörös áron, de lehet alkudni. Mi vettünk a férfi 5tusara az utolsó két számra (lovaglás, futás) az eredeti 30RMB (660Ft) helyett 400RMB-ért (8800Ft). Szóval nagy szívás ez, de láttunk Brazil – Argentín elődöntőre 27.000Ft-ért…még gondolkodunk. Az 500 méteres kajak-kenu döntőkre kerestünk jegyeket, mert bár az 1000-es döntőre van jegyünk, de Natasáek másnap mennek, s mivel nem várható máshol éremhullás, ezért az a fő célunk. 23-ra ki kell jutni a Sunyiba nincs mese!!! Azért nálunk is van egy adu ász jegy, hiszen a női kézidöntő nagy szám, szóval borsos áron értékesíthetjük, ha ugye nem jutnak el a lányok odáig. Bár hallottuk hogy két magyart hazatoloncoltak, de higgyétek el…itt mindenki adja veszi a jegyeket…orrba-szájba….a rendőr ott van a tömegben, de szemet huny felette….korrupció!!! Nah, a jegyvásárlás után beléptünk az Olimpic Greenbe, és szemünk-szánk tátva maradt. Hihetetlen, gigantikus, fantasztikus. Valami extrabrutalhiperszuper. Minden, ami ott van, az maga a csoda. Egymás hegyén a vadiúj csarnokok. A vívócsarnok keresztbe lenyeli a mi BS-ünket. A vízikocka és a madárfészek építőipari csoda, de ezt saját szemmel kell látni, mert leírhatatlan. A csarnokok közt sétálva elfogyasztottunk egy pár korsó sört, ami 5 juan, azaz 120Ft, szóval tényleg nagyon olcsó itt minden, pedig hangsúlyozom, hogy bent vagyunk mar az olimpia területén. Két ivás közt az egyik üvegépület előtt hatalmas tömeg és fényképezőözön. Nem más, mint maga az EPO-s Michael Phelps volt az üvegkalitkában, ahol épp egy tévétársaságnak nyilatkozott. Ez is kipipálva, mondtuk magunkban és bementünk a csodapalotába, a Madárfészekbe. Körbejártuk és nyugtáztuk…szuper. Nem mesélek róla, mert felesleges…mindenki látja otthonról is, hogy ez egy nem mindennapi épület. 90000 ember, atlétika döntők. Dobáltak a diszkoszokat, futottak az EPO-s Jamaikaiak és távoltugrottak a hosszúlábúak. A figyelem ezen az esten azonban a női rúdugráson volt, ahol Isimbaeva világcsúcsot ugrott. De ne rohanjunk ennyire előre. A rúdugrók hamar kipontozódtak, amikor a szép orosz hölgy nekikezdett a versenynek. Egy ideig egy amerikai tartotta vele a lépést,de ő is feladta 4.85-nél…a mi Évánk megugrotta az 4.95-öt is, majd mikor már mindennek vége volt a stadionban, nekiveselkedett a világcsúcsnak, amit ő tart 5.04-el. A mérce most 5.05-re lett állítva, hatalmas hangorkán a fészekben, minden szempár rá szegeződött, s valljuk meg szemrevaló teremtés. Elsőre nem sikerült, másodikra sem, de a harmadikra simán átvitte, és felrobbant a csarnok. Borsozott a hatunk, pedig nem is magyar volt a versenyző, de az akkor a stadionban még bennmaradó 40000 ember felállva tombolt, míg ő a szőnyegbe süppedve pityergett. Ezért érdemes volt már eljönni nyugtáztuk magunkban. Azonban meg ezen az esten feltettük az ire a pontot. Kifele ballagva fotózásra szántuk el magunkat, ezért lementünk a legalsó szektor lagaljába, hogy az egész stadiont bevegyük a lánggal együtt a fotóba. A stadion üres az önkéntesek élő sorfallal terelik ki a népet, mi átkéredszkedünk egy fotó erejéig. Sikerült….a fotók elkészültek, majd magyaros pimaszsággal beslisszantunk a küzdőtérre….El sem hittük, tele gatyóval rohangáltunk Komárom zászlóval a rekortánon, ahol 20 perccel megelőzően mág a 400 méteres gátfutas döntőt futották világsztárok. Senki nem szólt ránk, bemerészkedtünk egészen a fűre, ahol elhasalva fotózkodtunk, körbenézvén a 90000-es olimpiai stadionban, egyszerűen katartikus állapotba kerültünk. A közvetítői állásoknál észrevettük, hogy interjút ad az előbb említett csodaszép friss világcsúcsos Isimbaeva, és odamentünk fotózkodni vele. Kicsit röhejes volt, hogy míg mi a rekortánon álltunk, ő a lelátón állt, kicsit megfordítva a világot. Sportoló a lelátón, néző a küzdőtéren. A fotó jelentem remek lett…Mar vagy 15 perce bohóckodtunk a stadion gyepén, és még senki sem szólt ránk, hihetetlen. Ezen felbátorodva Magyar érdekeltségű versenyt rögtönöztünk a távolugró gödörnél. Füzi Gábor 22:45-kor új olimpiai rekordot ugrott
Utolsó kommentek