6. NAP (ízek utcája)

Augusztus 20-at mutat a naptár, otthon ugye nemzeti ünnep, no nem azért volt magyar érdekeltség nélküli ez a nap, de valóban minden ittlevő szurkoló kirándulással töltötte e napot. Mi a déli órákban indultunk felfedezni a híres Tiannamen teret és a császári palotát. Még itthon a tévéből nézve szembesültünk a tér és a palota hatalmasságával, de ekkorára mi sem számítottunk. A komplett szigetfesztivált meg lehetne rendezni e két helyszínen (külön-külön!!!), ami ugyebár egymás mellett található. A palota fallal van körülvéve, s mivel rossz helyről közelítettük meg a célállomást, így minibusszal mentünk a bejáratig nevetséges 1 RMB-ért, azaz 22FT-ért! :) Maga a palota dög unalom, hatalmas tér, pagoda, még nagyobb tér, pagoda, újabb tér, pagoda, s így tovább. Csak a végéig fél órát sétáltunk. Ekkor a palota végében riksára pattantunk, és azzal vitettük el magunkat a világ legnagyobb terére. A riksás csákó nem egyenesen vitt oda minket, hanem bevitt a palota melletti Houtong városrészbe, hogy érzékeljük, hogy a nyomor és a fényűzés között csak 20 méter van. Szűk 2 méteres sikátorok között mentünk. Iszonyatos látvány, igazi getto. Több család él egy kupacon egy falatnyi összeeszkábált kunyhószerűségben. Undorító. Ezt követően a főútra tekertünk, ahol a hatalmas forgalom közt nyomták a srácok, néha a frászt hozva ránk, mikor simán kivág a mögöttünk jövő helyi járat elé. A kissé lidérces utazásunk után a térre jutottunk, ami sivár beton, de hatalmas mint az állat. Hogy elkerüljék ezt a betonsivatag látványt virágokból olimpiai dolgokat állítottak össze. Sportversenyek bábuit, földgömböt, One World, One Dream feliratot (kínaiul is) szóval így mar otthonos volt a tér. Sőt, virágkompozícióból megcsinálták a korábban említett repülőtér épületének hasonmását és az oda vezető új hidat is. Tényleg nehéz meló lehetett, de remek összképet mutat. A kötelező kultúrprogramot letudván Balázs barátommal mar korgó gyomorral vártuk, hogy bevegyük az ízek utcáját! Aki nem tudná, ezen az utcán délután 4-től este 10-ig mindent lehet kapni, ami mozog s undorító. A rettegés fokához tudnám hasonlítani az egészet. Gyomorforgató bűz és látvány, de ha már itt vagyunk uccu neki bezabálunk egy két szöcskét és kutyát. Előbbit Balázs, utóbbit jómagam szerettem volna megkóstolni, de sajnos ma ezek az állatok nem voltak terítéken. De nézzük uzsonnára melyik állatokat tudtuk le. Hogy kibírjuk a lakomát, fertőtlenítésképp rizspálinkát dolgoztunk a gyomorba, melle kísérőnek pedig sört. Kezdésként pirított skorpióval kezdtük (íze: sós, olajos chips) Nagyon fincsi volt, ezért felbátorodván sorra vásároltuk a finomságokat. Remeknek tűnt kinézetre a sült bárány pénisz és heregolyó! Jelentem nagyon ízletes, talán a zuzapörkölthöz tudnám hasonlítani, míg a kukit szintén, de az olyan puhább és szemcsésebbnek tűnt, mintha darakásás lenne. 3 jó kaja után kezdtük azt hinni, hogy ez maga a mennyei ízvilág, mikor is a pirított selyemhernyóra került a sor. Hát kérem szépen, fertelmesen rossz (1. bokakolás). A páncélja extra keserű volt. Nah mondom kéne erre valami jobbat enni, így a főtt tengericsillaggal folytattuk (íze: tonhalas beütés), majd rögvest befaltuk testvérét, a főtt tengerisün belsőséget. (elérkezett a 2. bokakolás, nyelvhegyen volt már…) Ilyen nincs, már megint egy szar valami…befejeztük, nem bírjuk, de mivel mindenhol a kígyót ajánlották, hogy nagyon ízletes, ezért azt még utoljára megkóstoltuk! De mivel már remekül ment az alkudozás, szinte ajándék 250Ft-os áron egy százlábút is vásároltam hozzá. A százlábú már jött vissza, kék belsőszerve nemcsak undorító volt, de fertelmes is, a kígyó pedig olyan rágós volt, hogy muszáj volt kiköpni, mert sose ment volna le. Elég volt…már tényleg a gondolattól is rosszul voltunk. (majdnem elfelejtettem, hogy vegáknak virággumókat is sütnek…nem tudom mit kóstoltunk meg, de a szirma még jó volt, de a porzó része ehetetlen) Itt befejeztük az ízek utcáját, s 500-ért sétálva bementünk egy Mc Donaldsba, ahol végre teljesült az álmom és potom pénzért bezabálhattam egy big mac menüt kereken 500Ft-ért. Azonban, hiába a sok sör és a mekiskaja, egész délután a tengerisünt böfögtem fel (aminek az íze egyébként a kagylóhoz hasonlít) így totál kiábrándító szájízt teremtve. Táborba érkezésünk után megmártóztunk a rózsakert nyíltterű 40 fokos termálvizes medencéjében, s közben sörrel kezünkben hallgattuk a Roburexpedício csapatának élménybeszámolóját, akik 41 nap alatt értek ide Pekingbe, természetesen roburral. Remek, de egyben fárasztó nap után vagyunk, ahol lesétáltuk az egész lábunkat. Holnap pedig szükség lesz rájuk, mert reggel 8-tól a kínai nagyfalhoz látogatunk, délután előbb a férfi öttusán van jelenésünk, majd (nekünk este) 20:15-kor a női kézielődöntőn kell bekiabálnunk a lányokat a döntőbe. Keressetek minket minden helyen a Komarom zászlóval, valahol ott leszünk mi is, jah és van egy 6x3-as zászlónk is..azok is mi vagyunk. :) Rendkívül húzós nap lesz, mert a távolságok továbbra sem csökkennek. Ma is pl csak a térre való eljutás a táborból 2 órába tellett, ebből 1 óra csak metrózas, pedig át sem szálltunk…s így is csak a fele vonalat jártuk be, tehát itt nem pesti metromegállókban kell számolni a távolságokat. Minden gigantikusan túlméretezett, de egyben praktikus is. A metron is van tv, szóval az olimpiát a föld alatt is követjük…Engedelmetekkel, ma hamarabb alszom el, mert itt már hajnali fél kettő és ugye reggel 8-kor indulás a falhoz….üdv. Magyarország…folyt köv.