Túl vagyunk az első három fordulón (legalábbis a férfi mezőnyben), és egy semleges néző aspektusából szemlélődvén alapvetően elégedettek lehetünk. Persze jócskán tudnánk olyan csapatokat, embereket megnevezni, akik messzemenőkig bosszúsan tekinthetnek az elmúlt 1 hónap történéseire, de ha a nagy egészet nézzük, akkor megállapíthatjuk:

• az U19 csapat kvalifikálta magát a VB-re, a szervezéssel pedig elégedett volt az IFF
• az idei bajnokságok lényegesen izgalmasabb végkifejletet ígérnek, mint a tavalyiak
• nem ritkán 100 fölé is kúsztak a nézőszámok
• voltak már nagy meglepetések és izgalmas rangadók, ráadásul ezidáig semmiféle komolyabb atrocitás, durvaság, utólagos fórumharc nem történt, és egyelőre piros lap nélkül áll a mezőny

Mégsem dőlnénk elégedetten hátra virtuális karosszékünkben, ugyanis „fű alatt” valami azért nincs rendben, és komoly – lassacskán elégedetlenségbe és kiábrándulásba átcsapó - hiányérzet kezd megfogalmazódni bennünk… A probléma természetéből fakad, hogy a gond mérete ellenére a „cinkos aki néma” és a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvet követve mindenki hallgat. 

Bizonyára már mindenki kitalálta, hogy a JT nem létéről, és a játékvezetők kérdéséről lesz szó. Néhányan most nyilván unottan becsukják az ablakot gondolván, hogy lerágott csont, már nincs új a nap alatt, de véleményünk szerint érdemes pár percet rááldozni annak végiggondolására, hogy milyen következményekkel jár a jelenlegi helyzet, illetve hogy meglátásunk szerint miért is áll a tönk szélétől éppen egy paraszthajszálra az egész ingatag kártyavár amit magyar bajnokságnak nevezünk…

A sztori augusztus végén kezdődött a rendkívüli közgyűléssel, amikor is a csapvezetők szinte egységesen leszavazták a megemelkedett díjakat és megvétózták a juttatások körüli reformokat. Ennek hátterét és előzményeit nem taglalnánk, mert mindez unalomig ismert, és valószínűleg a kommentelők figyelmét is elterelné megint egy olyan irányba, amiről már született 4-5 oldal Shakespeare idézetekkel teletűzdelt fórum hozzászólás… Maradjunk tehát a következményeknél: a JT tagjai lemondtak. Ez a lépés maximálisan érthető, hiszen a JT törekvései láthatólag szöges ellentétbe kerültek a floorball társadalom apraja-nagyjának elvárásaival, ezzel tulajdonképpen a legkorrektebb lépés a lemondás maradt (amire korábban sokan utalást is tettek fórumokon), és a pozíció átadása a népakarat által elfogadott személyeknek, irányelveknek. Más megoldás nem lévén, átmenetileg a felnőtt bajnokikra a csapatok szerveznek 1-1 játékvezetőt. Mivel még meccs nem maradt el bíró hiányában, így a felszínes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ez egy működőképes rendszer. Valójában azonban 3 forduló után már sziklaszilárdan hisszük, hogy nem az! 

Ha végigböngésszük a weboldalakat, illetve figyeljük a pályaszéli pletykákat, akkor nem egy anomáliára kaphatjuk fel a fejünket. (Az alább taglalt esetek mind megtörténteken alapulnak, de nem a konkrét csapatok és személyek érdekesek, hanem a folyamat, és magának a szituációnak előfordulása, így mindenkit kérnénk, hogy általánosságban tekintsen az egész jelenségre, ne az egyes kiragadott példákon lovagoljon.) A kiindulási alap nyilvánvalóan az, hogy márpedig meccsnek lennie kell, így akár szükségmegoldások árán is, de találni kell egy vagy két játékvezetőt. Többnyire kettőt, mert az 1-et egyik, 1-et másik elv helyébe kényelmi okoknál fogva láthatólag a hazai majd szerez bírót gyakorlat került. Meccsnek lennie kell, így belátván, hogy nincs jobb megoldás, a vendég csapat rábólint a felkínált lehetőségre – jobb esetben felkínáltra, rosszabb esetben csak a helyszínen szembesül a játékvezetők kilétével -, és ezzel meg is születik a hallgatólagos cinkosság egyik fele: „elfogadom, nem lesz panasz, csak legyen meg a meccs”. A cinkosság másik fele már a rendkívüli közgyűléssel létrejött: „Ha a korábbi rendszer ellen szavaztam, és most kikelek a játékvezető kérdéssel szemben nyilvánosan, akkor lényegében elismerem, hogy tévedtem!” – ez pedig jó magyar szokás szerint teljesen vállalhatatlan, akár bajnoki pontokat is hajlandóak vagyunk áldozni elkerülése érdekében. A fenti eljárás következménye, hogy a két csapat közti hallgatólagos megegyezéséből - amit a pályára lépés el nem utasítása és a kezdő sípszó szentesít – adódóan még senki nem emelte fel hangját egy-egy meccs után. 

Így fordulhat elő, hogy olyan játékvezetők kerülhetnek OB1-es rangadókra, akik korábban el sem vállaltak volna ilyen feladatot, vagy a régi rendszerben éles kritikát kapott volna a JT kiküldésük miatt. Kisebb mennyiségben persze régebben is előfordult, hogy a bíró keret szűkössége miatt talán nem a legmegfelelőbb személyek kerültek a síp végére, de az egészen biztosan kizárt volt, hogy női bajnoki mérkőzést a hazai csapat két férfi játékosa fújja, vagy még messzebb menvén, hogy férfi OB1-es bajnoki mérkőzésen az egyik játékvezető a hazai csapat sérült játékosa legyen. Amellett, hogy maga a játékvezető is roppant kellemetlen élményeket élhet át, és hogy felmerülnek etikai kérdések is, egész egyszerűen óvási alap személyük. Még ha kifogástalanul is vezetik a meccset, és ha a másik fél előzetesen bele is egyezett (cinkossági elv), akkor is gondoljunk bele, mi lenne, ha valaki félredobva a megállapodást és vállalván az ellenfél haragját az alábbi sorokat tartalmazó óvást juttatná el a VB-nek gondolván, hogy csapata egy újrajátszásnál meg tudná nyerni az oly fontos meccset: 

„A játékvezető az ellenfél csapata egyesületének igazolt játékosa, így elfogultság esete forog fenn. Erre alapozván a mérkőzést megóvjuk, és új, semleges játékvezetők mellett a mérkőzés újrajátszását kérjük.” 

Mi tehet a VB a szabályzatok tükrében? Csakis egy dolgot… (tudnánk precedenst mondani, de ez most nem lényeges) A hazai játékosokból való gazdálkodás mellett megfigyelhető egy költségkímélő megoldás is: a földrajzilag közel eső potenciális játékvezető invitálása. Mivel Magyarország városai viszonylag ritkán kerülnek át az ország másik végébe, így ez azt eredményezi, hogy néhány városban állandó párok jelennek meg. Még rosszabb, hogy szimbiózisok is kialakulnak egymáshoz közeli városok egyesületei közt, így rendszeresen egymásnak fújnak csapatok. A potenciális káros következményeket nem kell ecsetelni… Mindent összevetve, a JT következetes működése nélkül a bajnokság végkimenetelét alapvetően befolyásoló tényezők jelennek meg, azon kiküszöbölhetetlenül jelenlévő bírói bakikon túl, amik a legnagyobbakkal is megeshetnek… 

A mérkőzések eredményeinek nem megfelelő játékvezetők általi esetleges befolyásolása mellett azonban további járulékos hatásokkal is számolnunk kell. Először is, nincs aki felelősségre vonja a sípmestereket. Egy kapitális műhiba, ne adj isten egy elcsalt meccs után egy héttel ugyanúgy kaphat egy telefont egy ismerős csapatvezetőtől… 

Elkészült a hunfloorball, amit régóta hiányolt mindenki. Most pedig hiába működőképes, nem élünk a lehetőséggel. Mi, akik hétről-hétre összekalapálunk egy összefoglalót, különösen lelkesen vártuk a 3 nap alatt feltöltött jegyzőkönyveket és a napra kész kanadai táblákat… Kanadai táblák ugyan vannak, de információértékük közelít a 0-hoz, hiszen vannak még első fordulóbeli összecsapások is, amelyeknek jegyzőkönyve nem került feltöltésre. Ez pedig ismét csak a JT által managelt tevékenység lenne: jelszóosztás, tennivalók meghatározása, stb. 

További gond a csapatok önmanagelésével, hogy nyilván minden csapatvezetőnek ugyanaz a néhány játékvezető ugrik be első körben, így újaknak szinte esélye sincs bekerülni a rendszerbe, de kikerülnek olyanok is, akik tavaly a képzésnek köszönhetően debütáltak, de nem ivódtak még be a köztudatba. Ez hosszútávon a rutin és gyakorlat hiányában a színvonal eséséhez és az etikátlan szükségmegoldások előtérbe kerüléséhez vezet. Ráadásul ebben a szisztémában esély sincs a hőn áhított sporton kívüli bírók „beszerzésére”, és a képzés is nyilvánvalóan elakad… 

A probléma pedig „fű alatt” burjánzik, mert mindenki részese, senki sem szól. Azért pedig senki nem hibáztatható, hogy a talán legtöbbet támadott és csak negatív kritikákra apelláló posztot nem akarja önként és dalolva betölteni… JT-re pedig szükség van, ahogy újításokra is, mert teljes káoszba fulladhat a szezon!