Nincs szomorúbb annál, mint ha gólok, sikerek és örömök hírüladása helyett egy sporttársunktól kell végső búcsút vennünk… November 14-én közlekedési balesetben tragikusan fiatalon elhunyt Bartus Gábor, a Szolnok Cannibals mindössze 16 esztendős reménysége. Ez úton szeretnénk őszinte részvétünket nyilvánítani családja és csapattársai irányában…

Kereshetnénk a szavakat, de kár minden karakterért. Annál méltóbban nem emlékezhetünk rá, mint csapattársai és edzője. A Cannibals honlapról idéznék Strauss Tamás sorait és a csapattársak emlékvideóját: 

„Ugyanolyan péntek este volt mint az ezt megelőzőek, az edzés végeztével mindenki búcsút intett egymásnak, nem tudhattuk, hogy valakitől végleg. Pár csapattárssal megbeszéltük, hogy jól érezzük magunkat ezen az estén és találkozunk este tíz óra magasságában. Egyiküket fel is vettük a kijelölt időben de a másik barát késett. Sosem szokott, a telefonban is csak érthetetlenül zavarodott hangon felelt. Közben a felüljáróhoz érkeztünk a város felöli oldalról, gondoltuk elmegyünk érte ne kelljen sétálni. Nem tehettük mert egy rendőrautó állta utunkat, ekkor már tudtuk, hogy valami nagyon nagy baj történt. Pár másodpercre már a telefon is igazolta. Rebegő hangon: Gaga meghalt, elgázolták. Nem lehet ilyenkor mit mondani, tenni, igazából az ember fel sem tudja fogni. Hazamentünk mert jöttek hozzánk vendégek, eleinte még valahogy nem akartuk elfogadni amit hallottunk, de megjött a várt csapattárs és akkor látva az Ő állapotát hirtelen tudatosult, hogy ez mennyire valós. Ittunk párat, de nem úgy mint máskor leginkább csöndben, vagy épp értetlenkedve. Érthető módon szomorúan váltunk el egymástól pár óra beszélgetéssel meg-meg szakított néma csendet. Nem sikerült az éjszakát pihenéssel tölteni, de reggel menni kellet, menni Pestre ahol két szolnoki lány címeres mezben játszott. Mégsem volt kedvem látni sikerüket, hogy a csúcson vannak, mert tudom, hogy egyikük nagyon jó barátja volt Gagának. Csak azért mentem igazából, hogy megkérjem egy válogatott csapattársát, hogy ne engedje a lányt internet közelbe. A fájdalmat addig elég Nekünk megélni, Ő legalább ezt a két napot még hagy élvezze mielőtt megtudja a tragédiát, segíteni már Ő sem tud. Úgy terveztem, hogy a második meccsük előtt hazajövünk, de nem, így történt. Ezen a mérkőzésen gólt is lőtt játékosunk és mikor zokogva pacsizott már tudtuk, hogy tudja, pedig nem kellett volna neki még.

16 évesen még azt sem mondhatjuk, hogy ismertük, mert még magát sem ismerhette eléggé. 6-szor ennyit kellett volna élnie, mert jó ember volt. Nem ezt érdemelte.

Bartus Gábor 2007 decemberében csatlakozott a Szolnok CFK felnőtt csapatához, a budapesti Szilveszter Kupán lépett először pályára a felnőtt csapatban és 3 gólt lőtt ezen a rendezvényen. Innentől kezdve szerves részévé vált a csapatnak és szinte minden edzésen ott volt. Soha nem volt vele gond mindig tette a dolgát. Mindenki szerette, mert egyéniség volt. Gaga, aki el tudta hagyni az ütőjét a pályán játék közben.

Előttem a kép mikor utoljára láttam és gyakran felvillan ez pillanat. Miért nem beszéltem vele egy félórát edzés után? Miért nem szidtam le valamiért, vagy miért nem mutattam Neki valami újat? Elég lett volna egy kis idő, hogy akkor ott Ő ne lehessen. Mindannyian keressük magunkban a hibát, hogy mit mért nem tettünk meg, azért hogy most valami egészen másról lehessen írni. Már megtörtént, helyrehozhatatlanul és kereshetjük magunkban a hibát, vagy a számtalan lehetőséget miként lehetett volna ezt elkerülni, az sem fog segíteni.

Pénteken nem tudtam, hogy soha többet nem láthatom, mert 140-nel jön érte a halál és szakítja el testét az élettől.

Búcsúzunk Tőled Bartus Gábor, Gaga!

„Ne dudálj! Küzdj!”