A reggelit követően a fiúk egy átmozgató edzésen vettek részt, amit a fáradtság dacára jó iramban abszolváltak, úgy tűnt a lengyelek elleni vereség nem hagyott maradandó nyomot a hangulaton. Hazaérve az ebédet követő megbeszélés után, útban a meccsre a buszon mindenki elmormolhatta sajátbejáratú imáját, szorongathatta a kis kabaláját, ki-ki a magáét, illetve a busz karfáját, hiszen a kedves, fejkendős buszsofőr helyenként látszólag a gondviselésre bízta a busz és utasai biztonságát.

A melegítés az előző meccshez hasonlóan jó egyéni munkával, a mérkőzésre való ráhangolódással telt. Ágoston edző konkrét instrukciókkal, immár az új sorokat összeállítva küldte harcba fiainkat.

A meccs nagy iramban kezdődött. Sajnos az első percekben idegeskedtünk, így pontatlan passzok, illetve körülményes labdakezelés jellemezte a mieinket. Oliver Schmidt (Olli) rálövése után a kapus bizonytalanságát kihasználva a kipattanót László Peti büntette. 1-0 ide! Az amerikaiak nem estek kétségbe, járatták a labdát, amire rendre nehezebben értünk oda. Már itt nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikaiak a kontrákra játszanak, mely a mérkőzés egészét tekintve be is igazolódott. Sajnos hasonló szituációból egyenlítettek, majd nyolc perc után egy szerencsés találattal átvették a vezetést.  A csapatnak ideje se volt kétségbe esni, hiszen a középkezdést követően Dennis Schmidt szépen húzta be hosszan Szabó Ákos passzát. A fiúkon látszott, hogy szeretnének lőni még egy gólt a szünet előtt, mikor is kinyíltunk egy kicsit, és egyéni akcióból (a sarokból középre játszva magát) teljesen elkerülhető gólt kaptunk.

A szünetben Ágoston edző higgadt játékot kért a fiúktól, melyet sajnos nem sikerült megvalósítani, hiszen következett az a két perc, mely valószínűleg a győzelmet jelentette az amerikai csapatnak. Öt perc után részünkről is ismert szabadütésfigura alatt nem figyeltünk a befejező emberre, ami sajnos megbosszulta magát. Ezek után kicsit megrogytunk és szétesett a védekezésünk. Két teljesen felesleges gólt kaptunk, ami után szükségessé vált az időkérés. A szövetségi kapitány nyugtatott, ennek köszönhetően a csapat érezhetően felszívta magát, védekezésünk keményebbé, harcosabbá vált. Az ellenféltől ütés miatt állítottak ki egy játékost, mely után szépen járatva a labdát az amerikai pajzson Szabó Ákos talált rést. A másik oldal is bekeményítettek, aminek az eredménye a kapura törő játékosunk szabálytalan akadályozása: jogos bűntető, melyet Dennis magabiztosan értékesített. Röviddel ezután Füzi Gábor lőtte első világbajnoki gólját (ezúton gratulálunk Neki!). Ebben a harmadban óriási hullámzás volt megfigyelhető a játékunkban, melyet mielőbb orvosolni kell a továbbiakra nézve.

A harmadik harmadra egyértelműen kezdeményező felekké váltunk, az amerikaiak rendre lemaradtak rólunk, és csak a kontrákban bízhattak. Sajnos három olyan nagy ziccert hagytunk ki, ami nagy luxus ebben a helyzetben. Az utolsó három perc már az időhúzásé volt, mi meg futottunk az eredmény után. Nádort állították még ki kettőre, mert elütötte a labdát, de szerencsére ebből nem volt gond. A végén már 6 emberünk rohamozott, viszont a precizitás hiányzott a játékunkból. Sajnos a szív nem volt elég.

Hiába a sok kidolgozott ziccer, a kemény játék, a tudatosság és a helyzetek kihasználása sajnos elengedhetetlenek ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk az akaratunkat. Az amerikai csapatból ki kell emelni a Japán elleni sikerben is oroszlánrészt vállaló Ryan Winkler-t, aki ismét 3 góllal járult hozzá csapata sikeréhez – és alighanem elődöntőbe jutásához. A második harmad elején két perc alatt került neve mellé 2+1…

Ambrus Katalin, másodezdő:

„A tegnapi meccs után bizakodó voltam és ezzel, úgy érzem, nem voltam egyedül. Éreztem a srácokon az akarást és a tettvágyat. Bíztam abban, hogy ez az akarás és csapatszellem kompenzálni tudja az esetleg kevésbé összeszokott sorokat. Tegnap látták a srácok, hogy mit tudunk egy jó csapat ellen, és eszerint léptünk pályára. A szövetségi kapitány többször kihangsúlyozta az ellenfél taktikáját, figuráit. A második harmad volt a fordulópont, hiszen ekkor keletkezett az a zavar a védekezésben és a fejekben, amit az ellenfél ki is használt. Úgy érzem, ekkor dőlt el a meccs. Kicsit csalódott vagyok, hiszen a meccs képe és a srácok hozzáállása alapján megérdemeltünk volna minimum egy döntetlent. Nagyon sok pluszt adott volna a csapatnak, de ilyenkor nem szabad letörni, hanem újra felállni, mert a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.”

Nádor Krisztián:

„Az amerikaiak rutinosabbak voltak, nem odafigyelésből és egyéni hibákból kaptuk a góljaink nagy részét. A taktikájuk sokkal összetettebb volt, mint a miénk, sajnos nekünk nem volt igazán jó taktikánk. Két hasonló szintű csapatról volt szó azzal a különbséggel, hogy náluk volt 3-4 olyan ember, aki el tudta dönteni meccset, be tudták lőni a helyzeteiket. Tegnap ez hiányzott belőlem is, és én személy szerint többet várok a fiataloktól is. A sorok még nem működnek olyan jól, ahogy kellene, amit nehéz megoldani. Ahogy beszélgettem Zsolttal, szerintem ez a mai napra össze fog állni. Bár valamennyivel könnyebb csapattal játszunk, de ez se egy lefutott meccs, hiszen nekünk nagyon kell hajtani. Többet kell nyújtania mindenkinek, mert a tegnapi játékunk kevés lesz.”

/A cikk ismét Garas Péter munkáját dícséri!/