Az elmúlt héten Szlovéniában, egészen pontosan a Ljubljanatól 80 km-re fekvő Idrijában női világbajnoki selejtező tornát rendeztek. Számunkra ez azért érdekes, mert egyrészt a válogatottunk a továbbjutók közül a legrosszabb IFF ranglistájú ellenfelünk lesz a decemberi VB-n (mint kiderült Észtország), másrészt mert hazánkat két bírópár (Kelemen-Vörös, Kovács-Liebe) is képviselte az eseményen. Közülük Kovács Gergely gondolta úgy, hogy összefoglalja az ott látottakat, hogy mindenki láthassa milyen a nemzetközi visszajelzés, mik az elvek, hogy is működik ez ilyen szinten:

Legnagyobb megdöbbenésünkre az IFF repülővel utaztatott, majd egy órai autózást követően egy minden igényt kielégítő szálláson helyezett el minket. Érkezésünk után megismertük a két közreműködő játékvezető ellenőrt (egy cseh illetve egy svájci), illetve az alapvető szabályokat: nem fogyaszthatunk egy sörnél több alkoholt naponta, és azt is csak a meccsünk után; figyeljünk kiemelten a reklamálásra; mosolyogjunk sokat, hiszen mégiscsak hölgyeknek fújunk. Rajtunk kívül egy osztrák (ők vezették anno a Krokodilok – Top Floor bajnoki döntőt Baján) és egy svájci (akik Kartalon az U19 VB selejtezőn, valamint a felnőtt férfi VB-n többek közt a svéd-cseh mecset vezették) bírópár volt. Legnagyobb meglepetésünkre az első napra a fehér kereszteseknek adták a grúz meccset, míg Laciék a fontosnak ígérkező észt-osztrákot, mi pedig a nagyon fontosnak ítélt szlovén-spanyolt kaptuk.

Megnéztük Gáborék meccsét, és ha a színvonal nem is volt túl magas (sima észt győzelem), a játékvezetésre senkinek semmi panasza nem lehetett. Visszajelzésként a helyezkedésről kaptak néhány infót, valamint kérték őket, hogy a síp erősségével többet játszanak. Rögtön utánuk következtünk mi. Legnagyobb meglepetésünkre hamar látszott, hogy remek összecsapást kaptunk (a szlovénok hatalmasat fejlődtek november óta), és az izgalmakra sem lehetett panasz. A vége 5-5 lett egy fordulatos meccsen. Véleményünk szerint egész jók voltunk, de lehetett volna jobb is. Az ellenőr azzal kezdte mint legnagyobb hiba, hogy túlzottan pókerarccal fújtunk, majd egy-két szituációt vitatott meg velünk, de összességében nagyon megdicsért. Jutalmul másnapra büntetést kaptunk (grúz-osztrák), míg Laciék a csoportdöntőnek ígérkező olasz-észtet kapták.

A büntetés igazolta magát. Szörnyű meccs, az osztrákok grúz szinten játszottak. Ellenőrünk úgy nyitott, hogy ilyen rossz meccset még nem látott, és egyetlen baja volt: miért nem ugyanolyan a cipőnk. Ezzel kicsit túl is ragoztuk a meccset. Utánunk jött a másik magyar pár. Eleinte Gábor kicsit maga alatt volt, de végére belejött, és az egész jó meccset ismét gond nélkül tudták maguk mögött. Svájci főnökük ekkor még inkább dicsérte őket mint első nap, és ismét kis helyezkedési tanácsokkal látta el a párost (pl. kontránál hova, hogy érdemes helyezkedni), illetve kiemelte a köztük lévő remek kommunikációt. Este megtudtuk, hogy pénteken miénk a szlovén-szlovák, míg a torna legjobban várt meccse Gáboréké (spanyol-szlovén).

Az általunk fújt találkozó különösebb izgalom nélkül telt, a szlovének annyival kaptak ki, amennyivel kikaphattak. Volt 3 büntető, néhány kiállítás, de az ellenőr szerint mind jó volt. A feedback számunkra ismét nagyon pozitív volt, nekünk is elmondták a kontráknál történő helyezkedést, és konstatálták, hogy javul a mosolygásunk. Este aztán jött a hét meccse és Laciék. Remekül fújtak, következetesek voltak, jól kommunikáltak, kiegyenlített volt az egymás közti fújásarányuk is. A második percben Gábor a spanyoloknak adott büntetőt (ekkor már vezettek 1-0-ra) pillanatnyi hezitálás nélkül, mire az előttünk ülő svájci bíró kapásból kezdte nekünk magyarázni, hogy mindez milyen szuper, hogy ennyire tisztán és határozottan merte, tudta mutatni. Ez a lelkesedés kitartott a meccs végéig, a végén jött hozzánk, hogy gratulál a magyar bíróknak, mert ez szuper volt, egy jó meccsen, jó közönséggel (teltház, 700 ember) remekül fújtak. Nem estek kétségbe mikor két harmad közt hatalmas füttyöt kaptak, nagyon együtt éltek a játékkal, és tényleg milyen jó volt. Majd elrohant, és mint később kiderült bement hozzájuk az öltözőbe, és ott is teljes extázisban éltette őket. A meccs 4-4 lett, ezzel jobb gólkülönbséggel a szlovének mentek tovább. Megdöbbentő volt, mikor 4-3-as spanyol előnynél egy szlovén kiállítás következett 3 perccel a vége előtt a hazai edző reakciója: azonnal mutatta ki megy fel a pályára, kinek mi a dolga, Laciékkal egy másodpercig sem törődött. Ahogy 20 mp-vel később spanyol kollégája sem csapatkapitányának kiállításakor. Tanulhatnánk tőlük mi csapatvezetők itthon. Gáborék remek feedback-et kaptak, ismét csak a síp erejével volt kisebb gond, de ilyen hangzavarban ami volt, megérthető.

Az utolsó előtti napra nekünk az 5. helyért játszott spanyol-osztrák jutott. Egy nem túl jó meccsen kipróbáltuk azt a helyezkedést, amit  a svájci ellenőr mondott, és nagyon kényelmetlen volt (a cseh rögtön kérdezte is, hogy miért helyezkedtünk így). Kiosztottuk a torna egyetlen 5 perces kiállítását, melynek jogosságában megerősített minket ellenőrünk. Utánunk jöttek Laciék az első elődöntővel, mely szerintem elég gyatra meccs volt, hiszen a szlovének csak a másnapi létfontosságú bronzmeccsre koncentráltak. A fújás ettől függetlenül, korrekt, jó volt, és ennek megfelelő volt a visszajelzés is. Számukra ez volt a torna utolsó meccse, összességében nagyon pozitív benyomást keltettek mindenkiben, az IFF nagyon meg volt velük elégedve, és bírótársaink is elismerték teljesítményüket.

Számunkra még az utolsó nap is volt munka, hiszen mi kaptuk a tétnélkülinek számító, de számunkra komoly presztízzsel járó döntőt. A bronzmeccsen egyébként a svájciak fújtak, és nem sikerült a szlovénoknak a nagy álom, 1 góllal kikaptak. A döntőt simán nyerték a szlovákok, akik kiemelkedtek a mezőnyből. Nem fújtunk jól, kivétel ez alól az első harmad volt. Ellenőri értékelést már nem kaptunk, de a svájciakkal még beszéltünk néhány percet, és megerősítettek abban, amit mi is gondoltunk, hogy Gáborékhoz hasonlóan mi is jól teljesítettünk a tornán. Tetszett nekik a döntő, és amit kiemeltek, hogy jó volt, hogy a meccs végén ugyanazon a szinten fújtunk, mint az elején, azaz ugyanazok voltak a szabályok (ez itthon sokszor vita forrása), illetve a játék menedzsmentet dicsérték, azaz a kommunikációt egymással a csapatokkal, edzőkkel.

Összességében hihetetlen volt, hogy az egész tornán minden szakvezető milyen korrekt volt, hiszen reklamálással nem is találkoztunk, sőt saját játékosaikat is leüvöltötték a felesleges dumáért. Nagyon jó volt ilyen közegben bírónak lenni. Remek volt szakértő, pártatlan visszajelzést kapni, ezt okvetlen be kell itthon is vezetni. Jó volt, hogy bár bírók voltunk mégis mosolyogtak ránk az emberek, és amerre mentünk mindig pozitív visszajelzéseket kaptunk. Négyünk számára a legpozitívabb a kapott meccsek sora volt, hiszen a két legfontosabbat mi kaptuk, valamint láthatóan nagyon bízott bennünk a két ellenőr. Összességében reméljük, hogy kicsit öregbítettük a hazai floorball hírnevét, hogy sikerült elindítanunk egy folyamatot, mely újabb és újabb meghívásokban realizálódik majd az IFF részéről. Valamint tanultunk egy csomó hasznos dolgot, amit remélhetőleg minél hamarabb egy jó képzés keretében átadhatunk az itthoni bíróknak, játékosoknak, edzőknek, érdeklődőknek!