Hát eljött a pillanat… Nem gondoltunk rá, nem vártuk, nem terveztük, egyszerűen csak orvul ránk köszöntött: az utolsó beharangozó. És ó emberek micsoda alkalom, micsoda párosítás, micsoda hétvége, micsoda pont az i-re: Magyar Kupa döntő hétvégén Révkomáromban, ráadásul két klasszikussal!
A ringben előbb a Phoenix Fireball újdonsült bajnokai a magyar női mezőny - örökranglistát tekintve – királynői, a Szolnok Cannibals ellen, majd a férfi derbik legklasszikusabbika, személyes kedvencünk következik: a kék sarokban az ARES HC/Top Floor „rekordkupagyőztesei”, a sárga sarokban a Dunai Krokodilok kétszeres bajnokai! Ennél többet csak akkor remélhetnénk, ha a lelátó helyett a pályán vehetnénk részt mindebben, de hát gondolni kell a semleges nézőkre is…
A hétvégén tehát minden szem Révkomáromra szegeződik a szezon méltó lezárásaként! Mindenkinek ott a helye, vagy hogy klasszikust idézzünk /a rock zene ismeretekkel szerényebben ellátott kevésbé szerencsés, disco zenén felnövekvő sporttársaink kedvéért a Quiet Riot-ot/ – bár elhallgatva a hétvége hivatalos zenéjét a „klasszikus” aligha talál megértő fülekre:) -: „Come on, feel the noise!” Mert „noise” lesz, az tuti!
Tovább után politikai kitekintő, beharangozó, egy-két lopott poén és néhány orbitálisan nagy közhely, melyeket minden magára valamit is adó sporttal foglalkozó média elpuffogtatna, így mi sem maradhatunk adósai eme közhelyszerű szokásnak!
/Azon olvasóink kedvéért, akik különösen érzékenyek a falrengetően semmitmondó bölcsességekre, aláhúzással jelöljük azokat, hogy át tudják ugrani./ Előre bocsátanánk, hogy nem áll szándékunkban leírni, hogy a Kupa az más… de mivel ezzel már meg is tettük, így a továbbiakban is élünk a szófordulattal.
Akár szimbolikus jelentéstartalmat is kreálhatnánk azon tény mögé, hogy az EU parlamenti választások napján Magyar Kupa döntőt rendeznek Szlovákiában, ráadásul egy Magyarország – Szlovákia U13-as barátságos összecsapás is szerepel a programban, de ez nem a mi feladatunk. Érdekességként azonban leszögeztük, mielőtt rátérnénk a menüre.
Elsőként hálát adunk az égnek, hogy tavaly az SZPK bejutott a döntőbe, mert ezzel úgy néz ki, hogy az MK döntő egy olyan tradíció kialakulásának útján indult el, melynek eredményeként akár évekig is méltó módon, nagy közönség előtt kerülhet megrendezésre egybe kötve a 2 napos program többi elemével. A tavalyi körülmények lélegzetelállítóak voltak, reméljük az idei folytatás is hasonló lesz, ráadásul most a helyszín is abszolút semleges minden résztvevőnek. Kell-e ennél több?
A kupa tehát mint tudjuk más. De miért is az? Erről van egy bejátszásunk éppen 2008 március 8-ájának késő estéjéről egy wales-i kocsmából:
“Simon Davey (
A Radio V2 állandó, és mindig szalonképes tudósítójához, Mike-hoz fordulva a magyar fordításért:
- Mr. Davey annyit tud mondani a kérdéssel, kapcsolatban, hogy a kupa természetesen mindig más, varázsát az adja, hogy még egy olyan relatíve szerényebb játékerőt képviselő csapattal is, mint az övék, olyan nagycsapatokon sikerült felülkerekedniük a nagy múltú és csodálatos FA Kupa versenysorozatában mint az általa olyan nagyra becsült Mourinho és Benitez által trenírozott Chelsea és Liverpool.
A varázst két dolog adhatja – nekünk is fájni fog, de leírjuk -, melyek közül az egyik nyilvánvaló: Dávidnak is megadathat, hogy legyőzze Góliátot, és így kiscsapatok életreszóló élménnyel gazdagodhatnak. Tegye mindenki szívére a kezét: ki tette volna fel a szomszéd házát is (a sajátja mellett, hogy ne legyen tömeges a jelentkezés) a Szolnok tavalyi döntőzésére?
A másik az egyenes kiesés izgalma. A vesztes nem szerez két pontot majd jövő héten az elhullajtottak helyett, legfeljebb a SPAR pénztárnál a hűségkártyára. Nincs második esély, nincs kibekkelt döntetlen, csak a stadion egén csarnok kopott mennyezetén lebegő Demoklesz kardja. És mindez még szebbé válik, ha ehhez igazi derbi adja az alappárosítást! Tavaly két hősies, de lényegében előre lefutott mérkőzésnek tapsolhattunk, és esetleg vérmérséklettől függően bízhattunk benne, hogy élőben látunk valami csodát. Idén két parázs derbinek örvendezhetünk, ahol a felek nem bízhatnak semmit a véletlenre, ahol magának az ellenfélnek a legyőzése akkora presztízs, hogy a Kupa elnyerése szinte csak másodlagos. Hősies csatát, sok adrenalint várunk a puszta kézzel megvívott csatákban:
„Készülj hawer itt mindenki akar, elindul a jobb és a sírkő takar!
Feszes a bandázs, gyilkos a küzdelem küzdök a halálig
és enyém a győzelem!”
Szolnok Cannibals FK - Phoenix Fireball SE
Június 6. 15:00, Révkomárom, Városi Sportcsarnok
Nem tekint vissza nagy múltra a párviadal, de mi azért most már ráaggatnánk biztos ami biztos alapon a derbi jelzőt. A Szolnok vitathatatlanul a magyar női floorball sport történetének legsikeresebb alakulata, a Phoenix pedig láthatólag jó úton lépdel afelé, hogy a jövő megkerülhetetlen tényezőjévé váljon.
A mérkőzés képe és a küzdelem hőfoka érzésünk szerint elsősorban a Szolnok fordulatszámától függ majd. Az idei furcsa női bajnokságban az őszi pótmeccsre a zöld asztalnál került sor, melynek eredményeként a Phoenix egy 5-0-al, és 2 fontos ponttal lett gazdagabb. Tavasszal a Szolnok vissza akart vágni ezért a sérelemért, ám ez a szándék a lehető legkevésbé sem tükröződött a pályán, úgy is mondhatnánk, hogy a vendégcsapat motiváltsága a csúcsra érést illetően nem vetekedett Edmund P. Hillary 1953-as elhatározottságával, noha ők nem is első ízben kapaszkodhattak volna fel. Az eredmény 6-0, egy a játék képét illetően távolról sem feledhetetlen találkozón.
A Szolnok azonban év elején is az MK sikert tűzte ki célul, és a takarék üzemmódban való poroszkálás is elegendő volt számukra egy bajnoki ezüsthöz és a finálé eléréséhez. Kérdés, hogy egy év lazának mondható játszadozás után fel tud-e pörögni a társaság arra a szintre, ami a győzelemhez szükséges lenne. Olyan a helyzet, mintha egy 1000 köbcentis gyorsasági motort a garázsban tartanánk egy éven át: tudjuk, hogy mire képes, hogy felszaggathatnánk vele az aszfaltot, de csak néha leporoljuk és megcsodáljuk kicsit, ünnepnapokon néha be is pöccintjük és megbőgetjük a pacikat a motortérben, de elő a világért sem vennénk… Most azonban ki kell hajtani vele az autópályára minden előzetes karbantartás nélkül: kérdés, hogy elfogyott-e az olaj, tele ment-e porral a rendszer, akadozik-e a gépezet. Azt elmondhatjuk viszont: hogy a berendezés megkímélt…
Ezzel szemben a Phoenix inkább egy megbízható enduróhoz hasonlít: nap mint nap használatban, megbecsülve, mindig fényesre pasztázva, jól karbantartva rója az utakat fáradhatatlanul és hiba nélkül. Nincsenek kiugró leblokkolások, óraműpontossággal hozza a szokásosnak mondható szintet, és nincs számára leküzdhetetlen akadály, jöhet eső, murva, fagy.
Ha a Szolnok gépezete nem indul be, és elsősorban fejben nem tud felpörögni a társulat a valós tudásának megfelelő szintjére akkor a találkozónak olyan szintű favoritja Varsányi Zsuzsa alakulata mint Kim Dzsong Il egy KNDK-s választásnak. Ezt a verziót azonban egyszerűen elképzelhetetlennek tartjuk… A szezon ellustálkodása inkább arra volt jó, hogy a Szolnok nyomás nélkül játszhasson, és az egész évben megspórolt töltényeket most lőjék el. Ennek eredményeként pedig az év legjobb női meccsét várjuk, amelyen bár a Phoenix favorit, de szenvedni fog ellenfelével mint Quasimodo a 200 hát finisében. Ebben pedig már régen volt része a fiatal csapatnak.
Kulcskérdés lehet, hogy ki tudja többet birtokolni a labdát, mert egyik fél sincs hozzászokva, hogy üldözze a bogyót, valamint hogy melyik társulat hány játékossal fut neki a csatának (és itt az effektíve pályára lépők számát értjük ez alatt). Bukmékereink 1,6-t fizetnek a Phoenixre és 1,9-et a Szolnokra, és érzésünk szerint nem lesz több közte 2-nél.
Dunai Krokodilok SE - ARES HC/Top Floor
Június 6. 18:00, Révkomárom, Városi Sportcsarnok
Nincs még egy olyan derbi, amit a semleges nézők ennyire figyelemmel kísérnének, mint ezt. Legyen az az Építőkön, Törökbálinton, ne adj isten Budakalászon, a lelátók - floorballos viszonylatban – csordultig telnek. Most sem várhatunk mást. A két félnek aligha kell plusz motiváció, ha egymás ellen lépnek pályára, de az, hogy az MK-rt küzdhetnek meg, még a szokásosnál is parázsabb légkört teremthet. Jól jellemzi a várható atmoszférát, hogy az ARES kérvényezte a játékvezető cseréjét is: Pavelka edzőből kitört a szunnyadó Mourinho a lélektani hadviselés terén:)
A két csapat szezonját elnézve aligha használhatnánk a „maradéktalanul elégedett” kifejezést. Ellentétes utakat jártak be a csapatok. A Krokodilok egy alaposan elcs… elbaltázott szezon után valósággal nekiestek a mezőnynek, és mindenkit haraptak ahol értek. Aztán becsúszott a már-már menetrendszerinti kilengés és böszmeség: vereség a két mumus, a CH és a Neumann ellen, bár az utóbbinak már nem volt jelentősége. Ennek megfelelően a szezon végére teljesen leengedett és motivációját vesztette a hónapokon át remeklő alakulat. Ha azt vesszük, hogy Szabó József az év elején szerényen a 4. helyre várta a csapatát, akkor az ezüst akár sikernek is tekinthető, de aligha elégedettek a hüllők.
Az ARES ezzel szemben már év elején levette saját válláról a terhet. Címvédőként nem akartak túl nagy elvárásokkal szembesülni, így nagyon rutinosan elvesztették első három találkozójukat, hogy onnantól helyreállítva a motivációs szintet, a 8-as pályán komoly vágtába kezdhessenek a mezőny sarkában. A taktika majdnem sikerre is vezetett, hiszen ha nincs a tavaszi Phoenix elleni vereség – amely egyszerűen egy amolyan „nekünk semmi, nekik minden” napon esett – akkor az ezüst is meglehetett volna Mujahidéknak. Apropó Mujahid Tamás: nem tudjuk nem észrevenni a kapitány sérülése majd formába jövetele és a csapat teljesítménye közti korrelációt. Címvédőként azonban nem túl valószínű, hogy a harmadik hely elégedett mosolyt csal az arcokra.
A két csapat tehát a puszta presztízsen túl a szezonjuk megmentéséért is küzd. Az ARES tavasz végére bombaformába jött, a Krokodilok megpihentek. Az ARES edzőmeccsekkel hangolt a döntőre, a Krokodilok csendben készülgettek. Ettől függetlenül teljesen megtippelhetetlen a végkimenetel, mert az ARES – Krokodil az más. Az elmúlt években rendszeresen előfordult, hogy a halványas esélyesebbnek tűnő fél hatalmas verésbe futott bele. Érdekesség viszont, hogy nagyon régen volt példa egy az erőviszonyoknak megfelelő 1 gólos, óriási mérkőzésre. Valami misztikus oknál fogva nagyon gyakori a nagykülönbségű siker valamelyik fél javára, de az gyakorlatilag megtippelhetetlen, hogy az adott napon ez melyik fél is lesz. Mi makacsul ragaszkodunk önnön szórakozásunkhoz, így most egy végletekig kiélezett találkozóra számítunk, kiállítások garmadájával megspékelve. Oddsaink ennek megfelelően: 1,81 - Krokodil, 1,79 – ARES.
Ami lesz a találkozón: 2 percesnél komolyabb kiállítás, Nádor gól a levegőből, Görög emberelőnyös találat a balszélről behúzva, csak a lassításon értelmezhető Dombauer gólpassz, Pajor gól a vas tövéből, harsány kiáltás: „MIIIII???? Mit fújsz?”és sok-sok gól meg néhány tanári kiugratás Vadócztól.
Akinek a fenti két meccs nem elég, annak pedig ott van a másnapi Kelet-Nyugat-Budapest Gála és az esti party, amihez az IHM egyik kevésbé ismert számával kívánunk jó szórakozást:
És ezzel a posttal búcsúzunk a Gömbtől, mostantól pusztán party kellék és szobadísz lesz hű segítőtársunk, mely lassan ismerkedhet a Las Vegas-i kaszinók világával:)
Utolsó kommentek