Az idei év számtalanszor produkálta azt a szituációt, amit eddig elszigetelt jelenségként, nagy ritkán említettünk (mert ha volt ilyen, eddig is mindig megírtuk, mert ritkaságszámba ment), mára viszont tendenciává vált, hogy egy csapat kénytelen kiállni bajnoki mérkőzésre úgy, hogy nincs kapusa. Nemrég Dennis Sulander, a CH kapusa válaszolt kérdéseinkre, és volt egy kósza, számára teljesen természetes mondat, ami nekünk nem kicsit szúrta ki a szemünket. Idézzük: 

“Hárman voltunk kapusok a csapatomban, és én voltam a harmadik, új igazolásként. Mindkét kapustársam megsérült az edzésen a meccs előtt, így tudtam, hogy nekem kell védeni.” 

Gondolom így már sokaknak feltűnt egy mágikus számm és egy magyarországi hiányposzt. Három kapus! Ez hazai viszonylatban (egyes esetektől eltekintve) az álom kategória. Mert mi is manapság a divat? Van 1 kapusunk, aki reméljük, mindíg ráér és reméljük, sosem sérül meg. Az utóbbi időben számos eset bizonyította, fontos a remény, de nem elég.

A hölgyek mezőnyében a CH küzd kapus gondokkal, Bogit újabban Bánki Erna helyettesítette. A férfi legmagasabb osztályban legutóbb a WS hozott le mérkőzést: Vincze kapus távolléte miatt, az ifjabb Jesch állt a kapuban. A férfi második vonalban a Neumann kapusa, Kárpáti sérült meg, őt helyettesítette már szinte mindenki ( pl. Bock, Vörös) a csapatból, volt, hogy igencsak eredményesen. A legutóbbi fordulóban 10 gót kapó Ares “csikóknál” is mezőnyjátékos térdelt a kapuban, miután Szabó Gergő sérült. 

Felmerülhet (illetve bennünk fel is merült) a kérdés, hogy lehetséges ez? Hogy lehet egy első, esetleg második vonalas csapatnál, hogy egy kapust foglalkoztat? 

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Mert nincsenek kapusok. Be kell látnunk, bizony ez jelenleg (a felnőtt mezőnyt tekintve)  hiányposzt. Természetesen vannak „fellegvárak”, ahol két azonos képességű kapust sikerül foglalkoztatni, ilyen például az SZPK, hölgyeknél a Phoenix gárdája különösen erős ezen a téren, a második vonalban pedig a Rudas büszkélkedhet nem akármilyen hálóőr-duóval.

Vannak hosszú ideje 1 kapusra építő csapatok, ilyen például a WS, ahol Vincze állja évek óta a sarat, vagy az évről-évre bajnoki aranyra pályázó Ares, ahol Vígh Laci „szólózik” már egy ideje. A hölgyek mezőnyében viszont az a ritka, ha két kapussal rendelkezik valaki (Phoenix, SZPK), örülnek, ha egy akad, aki vállalja, hogy beáll.

Mi az ok? Számos összetevőről gondolhatjuk, hogy közrejátszik a kialakult helyzetben, igyekszünk tényleg az összes lehetőséget felsorolni. Természetesen akadnak majd, akik máshogy, „egyszerűbben” fogalmazzák majd meg a választ.

Első okunk, amivel senki nem szállhat vitába:

Aki beáll a kapuba, az nem normális! :)

Kell egy „flúg”, hogy az ember bevállalja, hogy süvítő labdák, korongok, pakkok repüljenek felé, nem kis sebességgel, és ha kell, testével hárítsa el a gólveszélyt. Ez sokakat elriaszthat, ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy például amikor pici gyerekek voltunk, és még focisták akartunk lenni, mindenki csatár akart lenni (kivéve a flúgosok :) ). Ők a hősök, ők aratják a babért, döntik el a meccset.

Nálunk is inkább a góllövésre, mintsem a gól megakadályozására koncentrálunk. A kapusposzt nem épp hálás, ezt elismerjük. A kapus, aki nem hibázhat. Láttuk már üres kapura a támadót akkora luftot ütni, hogy az ütőt távolsági busszal kellett visszahozni, de ezt gyorsan elfelejtjük. Ha a kapus hibát vét, beszed egy „potyát”, azt akár évekig (!!!) az orra alá dörgölik. Rövidre zárva: a poszt lélektanilag is megviselő, nagy felelősséggel jár. 

A következő okunk pénzügyi vonatkozású. Egy teljes, minőségi kapusfelszerelés összeállításának összege hat számjegyű. Ezen felszerelések egy része „fogyóeszköz”, amit időnként pótolni kell. További nehezítés, hogy a csapatok költségvetésében (tisztelet a kivételnek) nem szerepel ezen felszerelések beszerzése, megvétele, ezt a kapusnak kell intéznie, kifizetnie. Ő a meccsre sem kap csapatmezt, saját felszerelésében véd. 

További kérdést vet fel a kapusok képzése. Németországot említenék itt, ahol kézikönyvet adtak ki a floorball kapusok képzéséről. Itthon képzési rendszerrel, szisztémával nem igazán találkozhatunk, legjobbjaink autodidakta módon, hibáikból, tapasztalataikból, meglátásaikból, valamint más sportágakból áthozott ismereteikből táplálkozhatnak. 

És legvégére hagytuk a szerintünk No.1. okot. A sérülésveszély. A sportág sajátossága, hogy a nem megszokott testhelyzet extrém megterhelésnek teszi a kapusok bizonyos testrészeit, különös tekintettel a térdre. Különösen veszélyes épp ezért csak 1 kapust tartani, hisz nem mindegy, hogy mekkora terhelést kell kiállnia a delikvensnek egy szezonban, edzéseken, mérkőzéseken. A szervezetnek pihennie kell. 

Több kapust is megkérdeztünk, akik összességében azt mondják, 2 kapus lenne az ideális, ugyanis a bajnoki mérkőzéseken kívül az edzéseket is végig kell védeniük, nem tudnak pihenni, nem csak testben, fejben is elfáradnak. 

Számos okot felsoroltunk, biztos több alternatíva kimaradt, de összességében elmondható, hogy a poszt külön figyelmet kíván, külön képzést és biztos örülnének a portások némi tárgyi segítségnek is. 

Ne legyenek illúzióink, a kérdés nem holnapra fog megoldódni, de különös körültekintéssel kell kinevelni a következő kapusgenerációt…és szerencsére úgy fest, az utánpótláskorúak között vannak páran, akikre szép jövő vár!