Ha sok zenét hallgat az ember, önkéntelenül is megfogalmazódik magában (legalábbis bennünk) a gondolat, hogy esetleg más stílusban mennyivel jobban szólna az aktuális énekes, vagy egyszerűen csak még jobbra is képes lenne, ha akarna. Ez persze nem mindegyikükre igaz, viszont mostanában egyre többükre. Az cikk megírásának i-jére a pontot Slash új albuma tette fel, aminek apropójából egy kis youtube böngészéssel (hála a koncerteket buzgón rögzítő rajongók hadának) egész meglepő dolgokat találtunk. Íme tehát néhány video, ki hogy tudna teljesíteni.

Ha már megemlítettük mindenidők egyik legnagyobb gitár-ikonját, kezdjük is új korongjáról az egyik vendégszereplővel, Fergie-vel. Fergie a Black Eyed Peas üde színfoltja, mind optikailag, mind énektudásban. Nagy ritkán megmutat valamit magából igazi tehetségéből, de elkönyvelhetjük, hogy messze maga alatt teljesít a pop szakmában. Két számot is énekel, igazán egyik sem sikerült kiemelkedően jóra (főleg mivel az egyik a Paradise City átirata, ami még akkor is szentségtörésnek minősül, ha Slash játszik), így egy kis keresgélés után a Heart együttes Barracudá-jának feldolgozására esett a választás. Slash, Fergie és igazi 80-as évek rock, mi kell még? Ámulj, bámulj, fülelj (ez utóbbira erősen koncentrálni kell, hisz mégiscsak a zeneipar egyik legjobb nőjéről beszélünk és úgy tűnik ennek tudatában is van):

Konklúzió: Fergie mögé rock bandát és hajrá! Látszólag itt jön elő az igazi énje, ezt élvezi igazán. Ez alapján neki is jobb lenne, de az biztos, mi sokkal jobban járnánk a váltással! A Black Eyed Peas meg nem fog hiányozni:)

Ugyanezek elmondhatóak a másik „a zeneipar egyik legjobb nőjéről”, aki az albumon szereplés meglepetését fokozta azzal, hogy Alice Cooper-rel énekel egy dalban. Eddigi, hát nevezzük munkásságának (Pussycat Dolls) alapján is megállapítottuk, hogy tud énekelni, ha akar, íme hát két bizonyíték. Ja, egyébként Nicole Scherzinger-ről van szó, aki egyébként karrierjét „rock chick”-ként, egy banda énekeseként kezdte. De a pénz beszél, így sajnos letért a követendő útról, azonban Vegasban minden megtörténhet, így vissza-visszatér. Nem fosztunk meg senkit a látványtól sem, lássuk mit hoz ki belőle rock, így mellékelünk egy gyengébb minőségű koncertfelvételt is.

Konklúzió: Ne térj le a kijelölt útról, pláne ha az a rock és így nézel ki!

Kis váltás következik. Jöjjön egy olyan csapat és énekese, akik amúgy is a rock felé tendálnak, de valahogy eddig mégsem sikerült megtalálni az Egy Igaz Stílust. Legújabb albumuk szinte popnak minősíthető, pedig az előtte kiadott All the right reasons már egész reménykeltő volt, hogy ráleljenek Chad Kroeger igazán remek hangjához illő stílusra. De a Nickelback is letért az útról. Kivéve ezeken (A remény hal meg utoljára:)):

Kid „American Bad Ass” Rock a rap után megtalálta, miben igazán jó, és áttért a rap rock-ra, mostanság pedig a country felé kacsintgat. Maradván Chadnél itt egy közös feldolgozásuk:

Két, talán kevésbé ismert egyén érkezik, közös fellépésen a Nickelback-kel. Austin Winkler az amerikai Hinder-ből. Vannak nagyon jó számaik, de többségében inkább nyálcsorgatós tinilány-sikíttatós rock-ot játszanak. Kivéve, ha feldolgozzák a Born to be Wild-ot:

A másik vendég pedig a kezdetben rap-rock szerűséget nyomó Papa Roach frontembere, az MTV Scarred műsorvezetője, Jacoby (Dakota) Shaddix. Csendben megjegyezve, hogy ők is már más felé kacsintgatnak sajnos. Nade itt az utóbbi hármas közös fellépése Highway to hell-t énekelve, ami ismét a szentségtörés kategóriába tartozik, de nem annyira, mint a rappesített Paradise City:

Persze más, mint az eredeti, de a hangjuk nagyon jó hozzá és kifejezetten jól sikerült!

Konklúzió: Kis túlzással még mindig lehetnének Guns N’ Roses-ok, AC/DC-k, KISS-ek, ha tudnának hasonlóan ütős számokat írni. Az énekesi képességek megvannak, hisz egy-két hang nagyon sokat rejt magában, de mindez hiába, ha nem a hozzá illő számokat éneklik. Szöveg- és zeneíró képzést a Berklee-re és a Juillard-ra!

A végére tartogattunk egy ezektől kevésbé, és egy nagyon elütő énekest. Elsőnek inkább vegyük (hogy mégse vele zárjuk:)) napjaink legidiótább, legborzalmasabban kinéző, legelviselhetetlenebb, legidegesítőbb egyénét, Lady Gaga-t. Szót nem pazarlunk, mert nem érdemes, de íme a bizonyíték, hogy lehetne normális énekes is, ha akarna, ha nem lenne feltűnési mániás és bolond. Mert a tudása, hangja megvan.(A végét azért elbarmolja...)

És végezetül a „csirkedarálós” metál egyik zászlóvivője, a Slipknot. Zenéjükben a tiszta, normál emberi énekhang egy-két soványka csírája fedezhető fel. Ám a bandával való ismerkedés egyik találataként leltünk erre a számra, ami nem tudjuk hogy születhetett. Az utóbbi 10 év Top10-es legjobb (és legmegdöbbentőbb) számai közé akár be is férhet. Kár, hogy nem ebbe az irányba indult el annak idején, ebben is lett volna fantázia, mert Corey Taylor énekelni is tud, nem csak üvölteni. Slipknot, Vermilion Pt.2: