A hétvégén lezajlott a régóta várt Eger – Szolnok összecsapás, melyen nagy küzdelemben 1 gólos vendégsiker született elsősorban Antal Anita 3+1-es teljesítményének köszönhetően. Sokáig kiélezett párharc folyt, de erről kár is lenne többet írni, hiszen a MEISE és a Kannibálok honlapján két remekbeszabott meccskrónika olvasható! Strauss Tamást és Papp Petit kérdeztük:
FFR: - A honlapotokon már olvashatóak az igen jól sikerült és részletes meccs krónikák. Ha röviden össze kéne foglalni a meccset, akkor személy szerint ti hogyan éltétek meg a találkozót?
S.T.:- Rengeteg elpuskázott értékesíthető helyzetünk volt melyre az egriek kontratámadásokkal válaszoltak. Úgy érzem, hogy ezen a mérkőzésen akár nagyobb különbség is kialakulhatott volna számunkra. Sajnos statisztika nem készült, de biztos vagyok benne, hogy impozáns lenne a lövés adatunk, és kevésbé kedvező a kapura tartó labdák száma. A begyakorolt elemekből gyakran helyzetbe tudtunk kerülni, de a befejezés nem akart összejönni most.
P.P.:- Szarul! Bővebben: azzal kezdődött, hogy utánpótlás korú játékosaink együtt elmentek a sportorvoshoz! A doki meg is vizsgált mindenkit, még a pénzt is elkérte, csak az egyik meghatározó játékosnak Simon Szandinak elfelejtett belepecsételni az engedélyt. Innentől kezdve egy meghatározó játékosunk nélkül kellett kezdeni a rangadót. Ezzel a zavarral mentek fel a lányok a pályára és kaptak két gyors elkerülhető gólt. Minek az embernek ellenség, ha ilyen sportorvosa van….
FFR: - A számtalan egymás ellen vívott ütközet után tudott valami újat, meglepőt mutatni az ellenfél?
S.T.:- A legutóbbi egymás elleni mérkőzésen talán jobb formában volt Eger, akkor inkább szerencsénk volt, most viszont mi voltunk jobban motiváltak. Igazából nem éreztem különleges változtatást.
P.P.:- Összességében nem. Nagyon okosan játszott a Szolnok, maximálisan kihasználva a hibáinkat. Remélem nincs senki, aki elhiszi, hogy nem hívtam fel a lányok figyelmét Antal Anitára és a játékára. Ez mutatja Anita nagyságát és a mi koncentrációs hibáinkat. Amúgy innen is jobbulást kívánunk Neki!
FFR: - Már korán 2 szolnoki gól esett. Ekkor hogy láttátok az esélyeiteket? Gondoltátok volna, hogy hamar van visszaút/hogy ilyen nehéz lesz még?
S.T.:- Igen, álomszerűen indult a találkozó, de nehezen volt elképzelhető, hogy ez a tempó a mérkőzés egészéig kitart. Azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen alap hibákból fogunk gólt kapni. Első kapott gólunknál emberhátrányban teljesen eltolódott a védelmünk és üresen hagytuk a centerüket(nem szokásunk). Másodjára kapusunk elpozícionálta magát és teljesen üresen hagyta a kapu felét. A harmadik gólt majdnem félpályáról ívelte ellenfelünk a kapu elé és a két a labdaszerzést elhibázó védőnk mellett pottyant a kapu alsó sarkába. Nem éreztem kidolgozottságot ezekben a gólokkal végződő támadásokban. Egyéni megmozdulások eredményei, ami nem von le a gól értékéből csak edzőként a taktikai húzások észrevétele és azok csapatszintű javításán dolgozom. Az 1-1 –es szituációkban pedig egyéni felkészültség szükséges, ami szintén az edzések része ám ilyenkor a pályán nincs segítő társ. Egyedül kell megoldani az esetünkben most védekezési feladatot. Ezekben most úgy érzem hibáztunk.
P.P.:- Reméltem, de tudtam, hogy nehezebb lesz. Belelöktük magunkat egy mély gödörbe és az ebből való kimászás rengeteg energiánkat felemésztette. Fejben volt ez nehéz, de megcsináltuk, talán el is fáradtunk. Volt kapufánk, kihagyott büntetőnk, saját kezünkben volt a lehetőség, de nem tudtunk vele élni. Tavaly 12-4-re kaptunk ki! Most 4-3-ra. Én azért látom a fejlődést is. Majd jövőre!!!
FFR: - Sokáig állt 3-3 az eredményjelzőn. Ennek megtartása volt a cél, vagy a győzelemért mentetek ekkor is?
P.P.:- Nem. Én és a lányok sem tudnak döntetlenre játszani. Olyan fantasztikus volt a hangulat, hogy még csak gondolkodni sem gondolkoztam rajta. Meg akartuk nyerni a meccset. Aki ott volt látta. Valódi rangadó volt, annak minden csúnyaságával, szépségével és egy kiváló szurkolócsapattal!
FFR: - Mi volt a döntő tényező a két csapat közt?
S.T.:- Talán jobban akarta a győzelmet Vivi, Anita, Anikó, Zsiki, Betti, Noncsi, Ági, Szilvi és Szilvike.
FFR: - Kiket emelnétek ki mind saját mind az ellenfél gárdájából?
S.T.:- 9 játékosból nem akarok kiemelni most senkit. Hiba lenne egy gólszerzőt vagy védelmi munkát összehasonlítani ez csapatsport és most mi csapatként küzdöttünk. Mindenki hozta azt amit hozni kellett a győzelemért. Természetesen voltak erőn felüli teljesítések is.
P.P.:- .:- Antal Anitát! Olyan a keze mint egy szemsebésznek és nem remeg meg soha. Remélem átmenti formáját a válogatottba is. Tőlünk talán Aux Timit és Antal Gabit, mert a csapat szürke eminenciásai ők, de olyan játék iránti alázattal játszanak, játszottak, amire fel lehet építeni egy jövőbeni nagy csapatot. / Most elköszönök, mert Gabi biztos kinyír, hogy leszürkésztem! /
FFR: - 1 pont a különbség, így továbbra sem lehet hibázni. Az eddigi átlagosnál viszontagságosabb szezon után képesnek érzed a csapatot a hátralévő meccsek hibátlan abszolválására?
S.T.:- Természetesen ez a cél, de vannak még komoly ütközeteink ahol hasonló akarásra lesz szükség. Nem nyugodtunk meg. Ez a győzelem további feladatokat teremtett számunkra.
FFR: - A meccs után maradt benned hiányérzet csapatod játékát illetően, vagy ez volt a maximum azon a napon és igazságosnak érzed az eredményt?
P.P.:- Kívülről azt mondták, / több referencia személlyel történt egyeztetés után / hogy talán a döntetlen igazságosabb lett volna. Én úgy gondolom a Szolnok eggyel többet lőtt, így az eredmény igazságos. Hiányérzet pedig óriási bennem, mert jócskán több van a lányokban, mint amit szombaton mutattak.
FFR: - Néhány nap távlatából utólag visszagondolva: van valami, amit másként csinálnátok a meccsen?
S.T.:- Levontam a tanulságokat. Minden döntésnek vannak következményei, így tudom azt utólag, hogy Én hol hozhattam volna esetleg más döntést. Mint minden játékosom úgy Én is minden mérkőzésből tanulok.
Kár volt meghallani a rosszindulatú megjegyzéseket a végén, viszont örülök, hogy bennem volt annyi önerő, hogy figyelmen kívülre helyezzem abban a pillanatban, pedig szívem szerint letéptem volna fejét, azért mert édesanyámat minősítette úgy, hogy Ő is jelen volt. Utólag tudom, hogy helyes volt csak legyintenem rá, hiszen ezen személy messze áll attól, hogy lesüllyedjek hozzá.
Bocs, hogy nyertünk?!!??
Örülök, hogy ilyen jó mérkőzést sikerült játszanunk és hogy ilyen sokan elkísértek bennünket. Nem beszélve azokról, akik otthon telefonnal kezükben izgultak értünk. KÖSZÖNJÜK!
További munkát fogok fektetni abba, hogy erősödjünk és többen legyünk, mert csak így van jövőnk.
Hajrá Kannibálok!
P.P.:- Talán ha nem vagyok beteg, jobban át tudtam volna adni a tüzet a lányokba. De ez már történelem. Azt tudom csak ígérni, hogy - Jövőre, újra, ugyanitt! – Mi újra megpróbáljuk!
Utolsó kommentek