A nyár során sem állhat meg az élet (már csak azért sem, mert a goldenblog-on hogy nézne ki, hogy az utolsó bejegyzés június végi). Bár mindenkit a nevezési határidők, feltételek, az edzőtáborok szervezése, az átigazolási pletykák, a nyári Openek vagy éppen a nyaralás előkészületei tartanak lázban, azaz szinte már mindenki a jövő évadra készül, ezúttal a hátunk mögött hagyott szezonra kell még egy pillantást vetnünk. 

Egy bármilyen jellegű sporttal foglalkozó weboldal nem lenne teljes, ha nem jelennének meg benne az év álomcsapatai. Sokat gondolkoztunk ennek idei megvalósításán, hiszen míg tavaly ilyenkor szinte csak egy magánvéleményként kezelte mindenki és elintézte egy kézlegyintéssel, ősszel már listáinkkal Poszeidónt megszégyenítő komoly indulathullámokat korbácsoltunk az önbecsülések tengerén. A szavazások életképtelenségét már fényesen igazolta a közönség több ízben – hisz gyarló az ember, és kinek ne hajlana keze övéiért -, így ettől kénytelenek vagyunk eltekinteni. Így viszont nyakunkba szakad a teher, mely szerint szinte akárkit is nevezünk 5+1-ként, mindig lesz kimaradó, akit joggal lehet bekövetelni. Gyáva megfutamodás lenne 10 nevet írnunk, így alázatosan vállaljuk a sors által ránk kirótt teher ólomsúlyát, és vállainkat megfeszítve, szembenézve a köz kommentek formájában ránk majdan kirótt szemrehányásaival a mi 5+1 nevünket írjuk le minden felnőtt bajnoki osztályban.* 

A Dream Team-ek összeállításánál mindig több elv ütközik egymással, több szempontot is figyelembe lehet venni a nevek kiválogatásánál. Sokak szerint az álomfogat szereplőinek minél több csapatot kell reprezentálnia, mások szerint egyszerűen a legjobbaknak kell oda kerülnie, megint mások szerint olyan sor kell, ami együtt működőképes is lenne, és így tovább… Nehéz a döntéshozatal vad folyóján minden ilyen akadályt formáló meredező szikla közt megtalálni a legbiztosabb utat, és véleményünk ingatag ladikját biztonságban célba juttatni az ítéletet mondó kommentezők színe elé. 

Igazán mi magunk sem tudjuk megmondani, hogy milyen elveket követtünk, a végeredmény mindenesetre ez lett: 

Kapus poszton könnyű a számokra hagyatkozni: sok esetben egyszerűen annak adják a „torna legjobb kapusa” díjat, aki a legkevesebb gólt kapja, vagy akinek a legjobb a védési mutatója. Könnyű dolgunk lenne nekünk is csak erre hagyatkozni, ám így elég fals képet kaphatnánk. Sokszor az igen kevés kapott gól a defenzív taktika és a védők eredménye, vagy épp ellenkezőleg: a csapat olyan fölénye, hogy az ellenfél csak nyomozza a labdát. A kapuban ősszel Jaczkovics Zsuzsát láttuk a legkiemelkedőbbnek, és most sem teszünk másként. A Szombathely szebb napokat megélt maroknyi csapatában ő és Kovács Vivien tartja a lelket. Nem egyszer csere nélkül játszott a gárda, így a védekezés a mérkőzések második felére sok esetben nagy mértékben csak az ő bravúrjaira hagyatkozhatott. 

A védelemben a két nagy rivális, az Eger és a Szolnok csapata delegálja a játékosokat. 

Egri oldalról a klub emblematikus figurája: Ambrus Katalin kap helyet. A kiváló védő az idén vonult vissza a válogatottságtól, teljesítménye azonban továbbra is messze-messze válogatott szintű. Nem csak védekezése, határozottsága és játékintelligenciája teszi kiemelkedővé, hanem a sorsdöntő helyzetekben mutatott játéka, küzdeni tudása is. Nem egyszer segítette át csapatát a nehezebb pillanatokon fontos gólokkal, így nagy szerepe volt az idei menetelésben. 

Társául Balázs Szilviát delegáljuk, a Cannibals védelem oszlopos tagját. Ismételten nem csak védekezésével tűnik ki – hiszen gyakran nem kényszerül rá csapata – hanem remek technikai megoldásaival, valamint védő létére szerzett megannyi pontjával. Idén nem egy Szolnok meccs beszámolóban olvashattuk kiemelten nevét, kiváló szezont futott. 

A támadósor három tagja három csapatból érkezik. A női mezőny támadók terén kivételes képességű egyéniségekkel rendelkezik, akik közül legalább 5-6 kiemelhető lenne, de mindösszesen három névre kell szorítkoznunk. Ezt meg is tettük, és döntésünk eredményét illetően szemernyi kétség sincs bennünk. 

Sokszor dicsértük mi is, sokszor dicsérik csapatánál is, az ellenfelek pedig valósággal rettegnek tőle. Gyorsabb a szélnél, csuklója biztosabb a halálnál, ő Antal Anita. A törékenynek látszó leányzó bizony a mezőny egyik legfényesebb csillaga. A kiélezett helyzetekben is lehet rá számítani, legemlékezetesebb produkciója az Eger elleni rangadón a csapata 4 találatából jegyzett 3+1 volt, amivel elévülhetetlen érdemeket szerzett a bajnoki cím elnyerésében. 

A magyar női floorball sikerre van ítélve! Mi sem jelzi jobban, hogy center pozícióban egy az idei évben üstökösként berobbanó, mindösszesen a napokban 16.életévét betöltő fiatalt köszönthetünk. Suszták Nóra játékintelligencia tekintetében a férfi mezőnyben is bátran helyet követelhetne magában. A labdát jellegzetes módon terelgető pöttömnyi ifjonc bizony a rutinos játékosokból álló Egerben is vezéregyéniséggé tudott válni, ennél több dicséret aligha kell! 

Ha Suszták Nóra helyet követelhetne magának a férfi mezőnyben, akkor Radácsi Brigitta bizony meghatározó játékos is lehetne nem egy csapatban. Kiemelkedő fizikumú, a labdával is remekül bánik, gyakorlatilag szinte tarthatatlan a női csapatok nagy része számára. Mindezt tetézi félelmetes gólérzékenysége és remek helyzetfelismerése. Helye megingathatatlan, mert noha nem minden a gól, de aki 100 pont felett termel bármilyen felnőtt bajnokságban – ami alighanem példanélküli a magyar mezőny történetében –, annak aligha kell bizonyítania bármit is. Teszi mindezt egy formálódó, sok kezdőt felvonultató fiatal csapat vezéreként: nincs kérdés, nálunk ő az év játékosa. Meg kell azonban említenünk, hogy ahogy a férfi mezőnyben mindenki számára ugyanazt jelenti a Vadócz – Nádor páros nevének említése, úgy a női mezőny is lassan eszébe vési a Radácsi – Szarvas Vera kettőst a „legfélelmetesebb támadó duó fogalmának” szinonimájaként, így ez az elismerés részben az ezúttal az 5-ön kívülre szoruló, de a 6-ba bizton beférő társ elismerése is. 

Az év csapata pedig – a fentiekből egyenesen következő módon – nem is lehet más, mint a Phoenix Fireball! A csapat nevéhez méltóan a hamvakból született újjá, hiszen egy csapatra való meghatározó játékost veszített el az év kezdetén, és ennek ellenére eddigi legnagyobb sikerét érte el a lekes fiatalokkal Varsányi Zsuzsa keze alatt. Minden elismerésünk!

/* Ismételten hangsúlyozzuk, és lassan írjuk, hogy mindenki átérezze jelentőségét: a Floorball, Foci, Rock’n’Roll… Dream Teamje nem a Magyar Floorball Szakszövetség álomcsapata, nem hivatalos elismerés, nem szakmai rang. Sokkal inkább magánvélemény, vagy az öltözői pletykák, a pálya menti szóbeszédekre alapozott 6 név./