Az U19-es női VB-n történtekről már mindenki tud mindent. A továbbiakban ezért magukat az érintetteket szeretnénk megszólaltatni (a lányoknak továbbra is módjában áll válaszolni, cikk csak hétfő-kedd fele lesz), kezdve Varsányi Zsuzsa szövetségi kapitánnyal:  

FFR: - Először is gratulálunk a sikerhez! Természetesen rengeteg sablonos kérdést tudunk csak feltenni egy ilyen helyzetben, de megpróbáljuk a legjobbat kihozni a dologból. Az előző felkészülési torna eredményei láttán a figyelő tekintetek azt vehették észre, hogy jobbak vagyunk riválisainknál, így bár a nevek alapján nem voltunk a mostani VB esélyesei, az eredmények alapján mégis favoritnak tűnhettünk. Mennyire láttad ezt hasonlóan?

V.Zs.: - Egy német és egy orosz csapat mindig nagy kihívás. A februári tornán hiába vertük meg simán a német csapatot, az biztos volt, hogy a VB-n keményebb meccsre kell majd számítanunk. Ez így is lett. Az oroszokról semmit nem tudtunk, csak annyit, hogy felnőtt csapatuk A divíziós. Azonban bíztam a lányokban. Tudtam, na jó reméltem, hogy mindig van több olyan, aki hátára veszi a csapatot. És ez így is történt. 

FFR: - Úgy utaztatok ki, hogy csak a végső siker lehet a cél? 

V.Zs.: - IGEN. Talán először lehetett reálisan kimondani, hogy győzni szeretnénk, akarunk. 

FFR: - Kanyarodjunk kicsit messzebb. Pár éve szinte alig volt használható U19-es lány játékos a magyar mezőnyben. Most láthatólag van egy nagyon erős élmezőny. Minek köszönhető ez elsősorban? 

V.Zs.: - Hát, talán a szerencsének és annak, hogy több helyen is elkezdődött a floorball. Egy idősebb generáció már abbahagyta a játékot, és ha az adott egyesület talpon akart maradni, fiatalítania kellett. Ez normális folyamat. Lásd az egri műhelyt, ahol Papp Péter után egy fantasztikus tesi tanár (Leitner Tamás) vette át a női szakágat és iskolájukra, majd az onnan kikerülőkre építve nagyon jó csapatot alkotott. Szerintem fontos a kötelező utánpótlás is, hisz így a fiatalabb, de még felnőtt csapatba nem elég rutinos lányok is pályára léphetnek és rutinjuk, sikerélményük lesz. Fontos az is, hogy egyre több klub próbál háttériskolát keresni (Neumann, Eötvös kapcsolat). Tehát ezek mind hozzájárulnak, hogy egyre több fiatal lány fog ütőt.

FFR: - Mennyire „mély” a válogatottat alkotó társaság mögött a mezőny, vagy úgy is kérdezhetnénk: mennyire volt nehéz kialakítani ezt a keretet? Hány olyan játékos van, aki most kimaradt, de képességei alapján akár komoly vetélytársa is lehetne néhány jelenlegi kerettagnak?

V.Zs.: - Sajnos azért annyira nem volt nehéz dönteni, de akiket bizalmunkkal tüntettünk ki, maximálisan  meghálálták azt. 

FFR: - Mennyire lehet ez a csapat alapja a felnőtt válogatottnak? Van-e esetleg olyan játékos, aki éppen itt bizonyította, hogy számíthatsz rá a jövő évi felnőtt selejtezőkön is? 

V.Zs.: - 10 lányt várok következő felnőtt összetartásra. Közülük bármelyikük komoly versenyhelyzetet teremthet az idősebbekkel szemben. Közülük 5 már bizonyított decemberben. Jót tesz a felnőttnek is, hogy feltörekvő fiatalokkal szemben mindenkinek a maximumot kell majd nyújtania, hogy bekerüljön a 20-ba.

FFR: - Miben nőttünk ellenfelein fölé, mi az, amit esetleg a magyar női floorball válogatott sajátosságának nevezhetnénk? 

V.Zs.: - Hogy a lányok nagyon kedvesek, aranyosak, sokat mosolyognak :). Tréfát félretéve: gyorsak, a B divízióhoz képest technikailag is képzettebbek és többnyire tudtuk, mit akarunk a  pályán.

FFR: - Melyik volt a legnehezebb mérkőzés és miért? 

V.Zs.: - 2 nagyon nehéz meccs volt. A németek ellen magunknak nehezítettük meg a győzelmet. Hiába volt nagy a fölényünk, a helyzeteink nem váltódtak gólra. A vége felé ez kicsit frusztrálta a csapatot, de a 2 pont megvolt. Az oroszok elleni első meccset ellenfeleink tették könnyűvé számunkra. Ennyi kiállítást még női meccsen nem láttam (9 orosz).

A legnehezebb természetesen a döntő volt. Itt a tét kicsit feszültté tette a lányokat, de aztán a játék alatt mindenki megnyugodott. Bár ezen a meccsen nem játszottunk kifejezetten szépen, a szív és az akarat átvitte a csapatot a nehéz pillanatokon és a győzelem a miénk.

FFR: - Milyen célokkal utazhatunk majd az elit küzdelmeire? 

V.Zs.: Túlélni :). Természetesen szeretnénk bent maradni, ennél több célt ebben a pillanatban nem lehet megfogalmazni.

FFR: - Mennyit kell majd változtatni a csapaton, avagy kik növik ki addig a korosztályt? 

V.Zs.: - A következő VB-re ebből a csapatból még 9 lány tud felkészülni. Nagy probléma, hogy közülük pont ekkor érettségizik 6… ha megpályáznánk a rendezést, talán el lehetne 1 héttel csúsztatni a VB-t..

FFR: - Az U válogatottak gyakran hullámoznak teljesítményben az évek során, hiszen lecserélődhet a fél generáció. Mi a helyzet a női mezőnyben, folytonosnak mondható a női utánpótlás, vagy most jött össze egy kiváló generáció és ez egy kiugró eredmény volt? 

V.Zs.: - A női U19-nek nem volt hullámzó a teljesítménye. Az első és a 2. VB-n utolsó hely, utána nem indultunk. Most feljutás. Kicsit tartok tőle, h mi lesz 2 év múlva, egyáltalán még lesz e bennem erő (ha pályázok és megválasztanak), a lányokban motiváció, és a lehetőségek mennyire bővülnek, vagy csökkennek, milyen feltételeink lesznek, hogy egy A divízióra tisztességesen felkészüljünk. De valahol várja is az ember, hiszen olyan lehetőséget kaptunk, amivel jól kellene élni. A feljutást megragadva talán támogatót szerezni, nagyobb népszerűséget a női vonalnak.

Úgy érzem, ha nem is túl nagy az utánpótlás, de lesz megfelelő létszámú keret. Tehetségek vannak, akikre építeni lehet. Mindemellett nagyon fontos, hogy tovább dolgozzunk, keressük, edzük és VERSENYEZTESSÜK őket.

Úgy gondolom, nem csak lehetőséget kaptunk, de felelősséget is. Akik ott voltak játékosok, edzők, vezetők (de szülők is), látták, hogy mivel, kikkel fogunk szembenézni. A mi felelősségünk, hogy 2 év alatt a junior korosztályt felkészítsük, a játékosoké, hogy tudásuk legjavát adva edzenek. Csak akkor tudunk valamit elérni, ha az minden érintett egyesületnél megfelelő munka folyik, ha a bajnokságok jól mennek, ha mindenki kellőképpen motivált! 

A sok segítség mellett szeretném megköszönni a csapat nevében is azt a sok sms-t, amit a héten kaptunk. A válogatottnál szokás, hogy a meccsek előtt érkező buzdításokat és a mérkőzés utáni üzeneteket felolvassuk, akárki kapja. Nagyon jó volt, hogy sokan írtak, a felnőttből is (!!) és olyanok is, akik nagyon kellemes meglepetést okoztak. KÖSZÖNJÜK!