5. NAP (szektorfoglaló magyarok) 

Korán reggel kezdtük a napot (9.30-kor, 5 óra alvás után) egy laza reggelivel, mivel időben akartunk elindulni a női kézilabda meccsünkre, hogy megfelelő hangerőt szerezzünk a meccs előtti alapozással. Előttünk a norvég-svéd elődöntő volt, viszonylag sima norvég győzelemmel. A norvégok és a svéd szurkolók megtöltöttek két teljes szektort, így a magyar tábor cselhez folyamodott, mivel igencsak szétszóródva helyezkedtünk el. Futótűzként terjedt a hír, hogy a norvég meccs után, amikor a vén skandináv nyanyák es papák kimennek vizeletet üríteni, a magyar tábor előszele elfoglalja helyeiket, így biztosítva a később érkezőknek a garantált pole pozíciót. A csel bevált…hamarabb adta meg magát a skandináv különítmény, mint Grúzia Oroszországnak. A lányok még sehol, de a szektor folyamatosan telt szurkolókkal. Javában mentek a zászló kötözések, élménybeszámolók, hangorkán gyakorlása, s mire lányaink befutottak, mintegy ezer magyar szurkoló zsúfolódott össze egy csoportba, és rázendült a Ria Ria Hungária! A bemutatások után rákezdtünk a Himnuszra, ami hátborzongatóan (pozitív értelemben) szólt a kb. 5000 fős csarnokban. A meccset gondolom sokan látták, így nem is mesélnék róla, talán csak annyit, hogy ez a győzelem részben a szurkolóknak is köszonhető, hisz a román lányok annyira megzavarodtak, amikor a 2. félidőben az előttünk zajló román támadásoknál izomból fújolt a magyar tábor, hogy szemlátomást ennek volt betudható, hogy akkortájt 10 percig gólt sem dobtak. Ezt egyébként valamelyik kézislány is lenyilatkozta a sajtóban. Egyszerűen minimális hibával játszottak a lányok, mi pedig torkunkat szétordítva buzdítottuk őket. Nagy hangulat volt, remek meccs, sima győzelem! Ahogy vége volt a  meccsnek a magyar tábor kórusban skandálta, hogy Vizilabda! Vizilabda! Az alig 1 percre lévő vizes csarnok felé vette útjat a magyar tábor. Természetesen a felének jegye sem volt, de az 1000 fős tömeget a diákokból álló jegyellenőrző és security csapatnak vajmi kevés esélye volt feltartóztatni, így az első negyed végén, a kézicsarnok valamennyi fanatikusa bepréselte magát a vizilabdacsarnokba. Az önkéntesek hiába mutogatták a magyar honfoglalók mozdulni sem mozdultak. Az addig békésen, viszonylag csendben folyó mérkőzésből hangorkán rögtönződött, s ez talán a lányokat is megzavarta, túl kapkodóvá vált a játékuk. Az eredményt tudjuk….(bar én az atheni olimpián megfogadtam, hogy nem nézek több női vizipolot, most megszegtem eskümet) Utólag az a fogadalom nem volt hiabavaló…Annyira volt jó ez a meccs, hogy a kézilabda katartikus állapotábol lehúzzon minden magyart. Sebaj mondtuk, majd ma belógunk a madárfészekbe, átvagva az önkénteseket es megnézzuk a Fazekas Robit. Kétszer probálkoztunk, de nem ment, hiába egyszer fent, egyszer lent…mindig minden nem jöhet össze. Délután ettünk egy nagyon érdekes kaját ezt feltétlen el kell mesélnem. Mármint nem a kaja volt érdekes, hanem maga az elkészítése. Az olimpiai büfében kapsz egy dobozt, amire rá van írva, hogy mi van benne…gondoltuk oké, jó lesz, de a doboz felnyitása után kiderült, hogy ez az evés mégsem lesz olyan egyszerű. Találtunk benne egy lefedett rizst, egy kisebb dobozban, egy tasak feltétet, egy tasak vizet és még egy tasakot…Csabi barátom annyira éhes volt, hogy a száraz rizst a feltéttel elkezdte enni. Hozzám odajött egy kínai, mivel látta, hogy értetlenül állok az étel felett és elkezdett vele bűvészkedni a következőképp. A rizses dobozt felnyitotta a pörköltes feltétet rárakta, majd visszahelyezte a nagyobb dobozba, rá a vizes tasakra és a fura tasakra. Ezt kovetően lezárta az egész dobozt és a doboz oldalán levő kötelet kirántotta, majd odaszólt, hogy wait 10 minutes! Egyszercsak a doboz elkezdett tűzforróvá válni, sőt gőzölgött és 10 perc után megfőzte saját magát. Egyszerűen döbbenet….A kaja jó erős volt, meg is ittunk rá 1 liter kólát. Na szóval visszakanyarodván a Fazekashoz, sajnos nem tudtunk bejutni a madárfészekbe, pontosabban 2 kapun igen, de a 3.-nál már követtek minket, mert csak úgy mehettünk tovább. Hajszálon múlt, hogy megint az olimpiai stadionban lehessünk. Az önkéntesnek hiába nyomtunk a kezébe 100 RMB-t (2200Ft-ot), sajnos visszadták, mert  a komunizmus azért mégiscsak komunizmus és ugye tele a gatya, hogy valaki felnyomja őt. Így ismételten élményekkel teli nap után 21;30-ra értünk a szállásra, ahol a kivetítőn megnéztünk egy kis atlétikát, majd utána fellépett a szintén a táborban nyaraló stad up komedis Kovacs András Péter. Haláli volt a kínaiakra és a kamionosokra felépitett sztorija. Fürdés után a szokásos időben hajnali fél egykor indultunk neki vacsorázni, hogy aztán most a karaoke party közepette megírjam az 5. nap történéseit. Az ember egyébként  teljesen szétforgácsolja az energiájat…tőlónk az olimpia helyszínei másfél óra (busz, metro, metro, metro) így az utazás is sokat kivesz az emberből. A biológiai óránk teljesen a feje tetejére állt, nem tudom meddig lehet bírni ezt, de egyszerűen vétek lenne többet aludni, mert mindig van mit nézni…pl holnap, azaz szerdán felfedezzük a várost, mert ugyan van jegyünk a vizilabda meccsre, de a fiúk egyből az elődöntőbe mentek, így feleslegessé vált, azaz mégsem, hisz ezzel a jeggyel probálunk beslisszanni a vizikockaba, mert ugye oda nincs jegyünk, viszont mindenképp akarjuk bentről is látni. Reméljük sikerül. Van esélyünk, ugyanis  a jegykezelők a nagy tömeg közepette csak azt nézik, hogy arra a napra szól-e a jegy, és az eseményt nemigen, szóval drukkoljatok…folyt köv.