Gyakran talán a játékosok is felteszik maguknak a kérdést: miért ölik bele az időt, pénzt energiát az egészbe? Profi sportolók könnyebb választ adhatnak, hisz a megélhetésüket is előteremthetik ezáltal, de alighanem ez önmagában nekik is kevés lenne. A kérdésre feltehetőleg sok különböző válasz juthat eszünkbe: a győzelmekért, egy gólért, egy szép mozdulatért, azért mert jó a társaság, azért mert jól szórakozunk közbe, azért mert kijönnek meccsre a haverok, a szülők, barátok. Egy valami azonban biztos, hogy ott van mélyen mindenkiben aki valaha ütőt fogott, labdába rúgott vagy rajtkőre állt, akárcsak otthon a képernyő előtt felugrott örömében: a győzelem mámoráért, a dicsőség pillanatáért, az eufóriáért és adrenalinért, a felé futó társak üvöltéséért. Ezt alighanem nem érti mindenki, esetleg nincs is mindenkire hatással. „Nem a győzelem, a részvétel a fontos” tartja a mondás. Az emlékezetes győzelem pillanata azonban feledhetetlen, és örökre megmarad az emlékek közt. Ez az az érzés, aminek reményében „minden áldott vasárnap” érdemes kifutni a pályára, ezek a néhány másodperces pillanatok azok, amikért érdemes keményen edzeni, hogy újra és újra részesei lehessünk a mámornak, hogy elmondhassuk: „Megcsináltuk!!”!

Sok nagyszerű film született e témában, de kevés olyan magával ragadó és eufórikus van, mint az „Any given Sunday” Oliver Stone rendezésében Al Pacino főszereplésével. Kissé közhelyszerű, és már a fórumon is szerepelt a link, de egyszerűen nem tudunk jobb buzdítást adni a szezonkezdéshez, mint Tony D'amato lelkesítő beszédét a sorsdöntő mérkőzés előtt (mellékelve az angol és magyar feliratot is alatta). Sok sikert mindenkinek az előttünk álló szezonhoz, és mindenkinek minél több emlékezetes élményt!!

"I don't know what to say, really.
Three minutes...
... till the biggest battle
of our professional lives.
All comes down to today.
Either we heal as a team...
... or we're gonna crumble.
Inch by inch, play by play,
till we're finished.
We're in hell right now, gentlemen.
Believe me.
And we can stay here,
get the shit kicked out of us...
... or we can fight our way
back into the light.
We can climb out of hell...
... one inch at a time.
Now, I can't do it for you.
I'm too old.
I look around, I see these
young faces, and I think...
... I made every wrong choice
a middle-aged man can make.
I pissed away all my money,
believe it or not.
I chased off anyone
who's ever loved me.
And lately, I can't even stand
the face I see in the mirror.
You know, when you get old in life,
things get taken from you.
I mean, that's part of life.
But you only learn that
when you start losing stuff.
You find out life's this game
of inches.
So is football.
Because in either game,
life or football...
... the margin for error is so small...
... one-half a step too late or early,
and you don't quite make it.
One half-second too slow, too fast,
you don't quite catch it.
The inches we need are
everywhere around us.
They're in every break of the game,
every minute, every second.
On this team, we fight for that inch.
On this team, we tear ourselves...
... and everyone else around us,
to pieces for that inch.
We claw with our fingernails
for that inch...
... because we know when we add up
all those inches...
... that's gonna make the fucking
difference between winning and losing!
Between living and dying!
I'll tell you this. In any fight...
... it's the guy who's willing to die
who's gonna win that inch.
And I know if I'm gonna have
any life anymore...
... it's because I'm still willing
to fight and die for that inch.
Because that's what living is!
The six inches in front of your face!
Now, I can't make you do it!
You gotta look at the guy
next to you!
Look into his eyes!
I think you're gonna see a guy
who'll go that inch with you!
You're gonna see a guy...
... who will sacrifice himself
for this team...
... because he knows,
when it comes down to it...
... you're gonna do the same for him!
That's a team, gentlemen!
And either we heal now, as a team...
... or we will die as individuals.
That's football, guys.
That's all it is.
Now...
... what are you gonna do?"

"Nem is tudom, mit mondjak.
3 perc múlva...
életetek legkeményebb csatáját kell megvívnotok.
ltt dől el minden.
Vagy csapattá kovácsolódunk...
vagy végünk.
Apránként, lépésről lépésre, lassú halállal halunk meg.
Most a pokolban vagyunk.
Ez az igazság.
Itt maradhatunk, megvárhatjuk,hogy szarrá verjenek...
vagy harcolhatunk, hogy kijussunk a fényre.
Kimászhatunk a pokolból.
Lépésről lépésre.
Nektek kell megcsinálni.
Én már öreg vagyok.
Ha körbenézek, csupa fiatal arcot látok és rádöbbenek...
Hogy mennyi hibát követtem el életem során.
Akár hiszitek, akár nem, kifolyt a pénz a kezemből.
Elüldöztem magam mellől azokat, akik szerettek.
Az utóbbi időben pedig mára tükörbe se merek nézni.
Ahogy öregszik az ember, apránként elveszít dolgokat.
llyen az élet.
De erre csak tapasztalattal jön rá az ember.
Az élet is lépésekből áll.
Akárcsak a futball.
Hiszen mindkét játszmában...
olyan kicsi a hibalehetőség...
hogy a pontosan időzített| épéseken áll vagy bukik minden.
Ha egy pillanattal előbb vagy később kapod el a labdát, vége.
Csak az időzítés számít az élet minden területén.
A félidőben, minden percben,minden másodpercben.
Mi ezekért a másodpercekért fogunk küzdeni!
Mindent meg fogunk tenni...
azért, hogy a szolgálatunk baállítsuk ezeket a másodperceket!
Foggal-körömmel fogunk harcolni!
Hiszen, ha összeadjuk őket...
az jelenti a különbséget a győzelem és a vereség között!
Élet és halál között!
Legyen szó bármilyen harcról...
mindig az győz, aki az élete árán is küzd.
Ha van értelme az életemnek...
akkor az az, hogy erre tettem fel az egészet!
Hiszen ezért élünk!
Ezekért a másodpercekért!
De nem kényszeríthetlek rá!
Nézz a melletted állóra!
Nézz a szemébe!
Azt fogod látni, hogyő is segít neked a harcban!
Látni fogod...
hogy ő is meghozzaezt az áldozatot...
mert tudja jól, hogy...
te is megtennéd érte!
Így válunk csapattá!
Tehát vagy csapatként fogunk játszani...
vagy végünk, és egyénenként halunk meg.
Így működik a futball.
Ennyi az egész.
Na már most...
hogy döntünk?"