Az elmúlt hetekben történt, hogy José Mourinho lemondott a Chelsea vezetőedzői posztjáról. Edzői lemondások gyakorlatilag minden nap történnek, de mégse vernek akkora port, mint ez az eset. Jose Mourinho ugyanis nem csak egy edző, hanem korunk talán legnagyobb formátumú és legellentmondásosabb vezetője. Megjelenésével, viselkedésével és a belőle sugárzó energiával eléri, hogy aktuális csapatában mindig ő kerül a figyelem középpontjába, játszanak bármekkora sztárok is keze alatt. Az ellenfelek arrogáns, beképzelt, egocentrikus hólyagnak tartják, játékosai azonban rajongva szeretik, szurkolói istenként tisztelik. Régen jelentkeztünk foci hírrel, de a „Special One” mindenképpen megérdemel egy postot!

José Mário dos Santos Mourinho Félix 1963 január 26-án látta meg a napvilágot a portugáliai Setúbalban. Édesapja, Félix Mourinho kapus és később edző volt, anyja tanárnő, nagyapja a Vitória de Setúbal csapatának elnöke. Már kis korától fogva feljegyzésekkel segítette édesapja munkáját.

Középiskolai tanulmányai során kisebb problémái akadtak a matematika vizsgájával, így 1 év késéssel bár, de felvételt nyert a Liszabon beli „TF”-re, amelyet kiváló eredménnyel el is végzett.  Ezek után Skóciába távozott, ahol elvégezte az UEFA edző képző kurzusát, majd egyetemi edzőnek tért vissza Portugáliába. Játékos pályafutása csak néhány alacsonyan jegyzett csapatnál való próbálkozásból állt, végül amatőr szinten fejezte be karierrjét.

Edzői karrierje az Estrela da Amadora csapatánál kezdődött, majd segédedző lett a Vitória de Setúbalnál. Innen került a Sportinghoz majd a Portohoz, ahol Bobby Robson tolmácsaként tevékenykedett, és kiérdemelte a Tradutor (fordító) becenevet. 1996-ban Robsonnal együt a Barcelonához érkezett, majd a mester távozása után is maradt Louis van Gaal asszisztenseként. Egyre inkább kitört eredeti szerepéből, aktívan részt vett az edzői tevékenységben is. A legendák szerint a tolmácsolások idején önálló gondolataival is kiegészítette a mondandókat. Végül a Barcelona B edzője lett.

2000-ben lett Jupp Heynckes lemondása után a Benfica vezetőedzője. 9 meccsig tartott szereplése, amikor is a vezetőségbeli váltás következtében lemondott. Már itt hihetetlen népszerű lett, különösen a nagy rivális Sporting 3-0-s elgázolása után. Januárban az átlagos középcsapat szerepkörre kárhoztatott Uniao de Leiria-hoz szerződött, akiket az 5. helyig vezetett. Ez a klub történetének legjobb szereplése, és ironikus módon a Benfica előtt végeztek…

2002-ben aztán a Porto edzője lett. A csapat morális válságban volt, minden esélyét elvesztette a bajnoki címre, de Mourinho érkezte után 12 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség következett, amely a 3. helyre repítette a csapatot. Jose megígérte, hogy bajnokcsapatot csinál következő szezonra a szedett-vedett társaságból. A nyáron olyan mára már közismert játékosok kerültek a klubba, akiket korábbi csapataiban ismert meg, és akkor még senki nem kapta fel a fejét nevük hallatán: Ricardo Carvalho, Costinha, Deco, Paulo Ferreira, Maniche.

2003-ban el is jött a dicsőséges menetelés kezdete: 102 megszerezhető pontból 86-ot zsebeltek be a kék-fehérek (portugál rekord), megnyerték a kupát és az UEFA-kupát is! 2004-ben megvédte címét a csapat a bajnokságban (100%-os otthoni teljesítmény), és óriási meglepetésre begyűjtötték a Bajnokok Ligája serleget is, kiejtve a Manchester United-ot (az alábbi videon látható jelenettel kezdődött talán igazán Mourinho legendája), a Lyont és a Deportivot.

Európa élcsapatai versengtek kegyeiért, melynek eredményeként a Chelsea edzője lett. A váltásról így nyilatkozott:

“If I wanted to have an easy job... I would have stayed at Porto - beautiful blue chair, the Uefa Champions League trophy, God, and after God, me.”

 A bemutató sajtótájékoztatón hangzott el a mára már legendás mondat Jose-tól:

"Please don't call me arrogant, but I'm European champion and I think I'm a special one"

Innen ragadt rá a becenév: „The Special One”, azaz  „A Kivételes” vagy „A Különleges” esetleg. Mourinho vitte a stábját Portoból, és Abramovich pénzéből alaposan bevásárolt. Nem felejtette el korábbi kulcsjátékosait sem, így érkezett a Stanford Bridge-re Carvalho és Ferreira is.

Hamar megnyerték a Liga Kupát, amely mérkőzésen kiállították Jose-t, mivel csendre intette a Liverpool szurkolókat egyenlítő találatuk után (lenti video válogatásban megtalálható a jelenet). Begyűjtötték a bajnoki címet is, amelyet aztán újabb követett 2006-ban, stílusosan a MU kivégzésével elnyerve azt (3-0). Mourinho a kapott érmét a közönség soraiba hajította köszönetül, hiszen „neki már volt egy ugyanilyen” mint mondta a címvédés után.

2007-ben újabb Liga Kupa siker, majd FA kupa győzelem következett, de a bajnoki címet elbukták, elsősorban a rengeteg sérülés miatt. Az idei sikertelen szezonkezdet után aztán szeptember 20-án lemondott a Special One. 3 év alatt 6 trófeát nyert a Chelsea-vel, és soha nem vesztett hazai pályán. Abramovichal azonban megromlott viszonya a pletykák szerint, így nem volt maradása. Feltehetőleg a két dudás egy csárdában esete forgott fenn. Roman rengeteg pénzt ölt a klub felemelésébe, Mourinho azonban elhomályosította az ő szerepét, és a szurkolók szemében egyedül aratta le a babérokat. Nyilatkozataival, megjelenésével, stílusával még játékosait is háttérbe szorította, ő maga lett a Chelsea. Ellenfelei gyűlölték, szurkolói és játékosai dicsőítették. Emlékezetes az a video, melyen a nyilatkozó Terry nyakába veti magát a folyosón üvöltve rohanó mester. Lemondása után Drogba bevallotta, hogy elsírta magát, és hogy semmi nem lesz ugyanolyan a Special One nélkül. Soha nem fogjuk megtudni, milyen Jose játékosaival, és mennyire más valós énje a kifele mutatotthoz képest, de az a rajongás amit kivált a vele dolgozókból, tényleg kivételessé teszi őt. Jól mutatja ezt az a tény, hogy bár a Stanford Bridge-n kívül általános utálatot élvez Angliában – elsősorban a MU és az Arsenal szurkolóinak körében – többen könyörögve kérik, hogy legyen angol szövetségi kapitány. Maguk a MU szurkolók, és Sir Alex is elismerte, hogy nélküle nem lesz ugyanolyan a szezon.

Le merjük fogadni, hogy nem lesz sokáig munka nélkül Senior José. A magunk részéről a döcögősen rajtoló Milan, a mindig nagyra törő, majd nagyot eső Athletico Madrid, esetleg a teljesen szétzuhant Dortmund kispadját látjuk fő esélyesnek (ez utóbbit csak azért, mert Mourinho nyilatkozta, hogy Németország és Olaszország a fő célpont). Akárhogy is lesz, nem lepődnénk meg, ha jövőre ismét egy bajnoki arany kerülne a nyakába, és ha a szívünk más klubért dobog is, a fél szemünket a Special One-on tartjuk majd:)

Álljon itt végül egy rövid összeállítás a legemlékezetesebb pillanatokból…

…és egy dokumentumfilm 4 részletben: