A hétvége OB2-es összecsapásáról már szinte mindent megírtunk mind előtte, mind utána, hála informátorainknak. Végezetül Huszti Pétert és Klinghammer Zoltánt kérdeztük a találkozó utáni érzéseikről:
FFR: - Mindenhol azt írják, a mérkőzés tétjéhez, és a várakozásokhoz méltó meccs volt. Hogy éltétek meg ti belülről?
H.P.: Egyetértek azokkal akik így látták, mert társaimmal egyetemben mi is így éreztük.
K.Z.: Nekem körülbelül 5 percenként jutott eszembe meccs közben is, hogy na igen, ilyen egy jó kis floorball meccs, és örültem, hogy a kilátogató nézők nem egy tili-toli, nagymama tempójú meccset láthatnak. Minden labdáért meg kellett küzdeni és tudtuk, hogy egy másodperces kihagyás végzetes lehet. Az izgalmakról meg csak annyit, hogy volt olyan szurkoló, aki elsírta magát:)
FFR: - Ilyen jellegű összecsapásra számítottatok?
H.P.: Fele más érzéseim vannak. Egyfelől a Triton nem mutatott újat és amikor 2-0-ra elhúztak még az sem lepett meg, hiszen ősszel is ugyanilyen arányban vezettek mégis mi nyertünk. Másfelől fizikailag keményebb meccsre számítottam, mert a rivalizálás a két csapat között már hírhedt. Talán egy kezemen meg tudnám számolni mennyi olyan ütközés történt aminek nem volt köze a labdához. Játszottunk már paprikásabb meccset is, de örülök, hogy az izgalmas és küzdelmes játéké volt a főszerep.
K.Z.: Idéznék magamtól:” Az egyik csapat az elején elhúz pár góllal, majd a másik csapat igyekszik tartani a lépést ellenfelével. E közben lesz sok kiállítás mindkét oldalról, bővelkedni fogunk a test-test elleni csatákban, és végül az fog dönteni, hogy ki bírja jobban cérnával, valamint, hogy kinek van nagyobb kedve játszani.” Tehát igen… pontosan erre számítottam.
FFR: - Mi döntötte el a meccset, kérdezhetnénk, de e helyett: mi miatt nem sikerült dűlőre vinni a dolgot?
H.P.: Amint azt mondtam a mérkőzés előtt a WS idén elég offenzív, sok lehetőséget alakítunk ki az ellenfél kapuja előtt, de a helyzetkihasználásunk csapnivaló és sajnos nem volt ez másként szombaton sem. Ha a szépen kidolgozott ziccerek felét sikerült volna értékesíteni, akkor simán hozzuk a két pontot.
K.Z.: A Ws részéről én úgy éreztem, hogy fejben nem voltak ott teljesen. Ha kicsit higgadtabbak és a labdával is foglalkoznak, akkor lazán győznek.
A mi részünkről pedig még egy kis idő kellett volna, vagy az utolsó 2 percben egy minimális szerencse. Az utolsó 2 percben szinte csak mi támadtunk, és ha van még 1 percünk, akkor lehet sikerül is betalálni.
FFR: - Egy 4 perccel a vége előtt bekapott gól, pláne ha az ellenfél először vezet, rendszerint eldönti a meccset. A Triton mégis feltudott állni. Számítottatok rá 4-3-nál, hogy még nincs vége, hogy el tudjátok rontani/vissza tudjátok hozni?
H.P.: Belülről úgy éreztem, hogy a Triton becsülettel dolgozott, de sok helyen voltak sebezhetőek, ezáltal végig hittem abban, hogy megnyerjük a meccset. Csak az volt a kérdés számunkra, hogy mikor szerezzük meg végre mi a vezetést. 3-4-nél nem voltam nyugodt mert sok idő volt még hátra. Menetrend szerint a Triton hajtott az eredményért nekünk csak okosan kellett volna játszanunk, de rossz taktikát választottunk. Nem segítette a dolgunkat a pár felesleges kiállítás sem, összességében nem játszottunk rosszul, de annyira jól sem, hogy megérdemeltük volna a győzelmet.
K.Z.: Rögtön a gól után arra kértem csapatom, hogy maximális erőbedobással támadjunk. Körülbelül egy perc után Dani Zsolt lesérült. Egy gólerős játékosunkat veszítettük el, így időt kértem és pályára küldtem 4 csatárt és 1 védőt. Egy pillanatig sem jutott eszembe az, hogy nem tudunk majd gólt lőni. Sőt az egyenlítés után is mentünk volna előre, hisz még emberelőnybe is kerültünk, de ekkor már jobbnak láttuk 4 védővel és 1 csatárral játszani…
FFR: - Az 1 pont inkább siker, vagy inkább csalódás?
H.P.: A Triton ellen ikszelni semmiképp sem csalódás. A meccs alapján viszont simán győznünk kellett volna és csak magunkat okolhatjuk az elszalasztott lehetőségért. A mérkőzés végén a két csapat reakciója is önmagáért beszélt. Amíg a WS játékosai magukba zuhanva álltak fel a köszönéshez, addig a Tritonosok önfeledt örömtáncot jártak. Meg is érdemelték a pontot, nem volt jobb egyik csapat sem a másiknál, így igazságos eredmény született.
K.Z.: Mindenképp siker. A WS – Triton csaták közül most volt először olyan eset, hogy tudtuk ellenfelünk jobb nálunk. Utólag a csapat 90%-a bevallotta, hogy 4-5 gólos Ws sikerre számítottak… többek között én is:)
FFR: - A tabella igen szoros, a Kecskemét is kapaszkodik. Hogy látjátok az első rangadó után az esélyeiteket? Mi a minimális cél most?
H.P.: Valóban szoros, de ettől szép a sport. Lehet izgalmas mérkőzéseket látni. Külön öröm volt, hogy a rivális Szolnok és Phoenix trénerei is a lelátón ültek, mint ahogyan a WS különítménye is megnézte a Szolnok vs. Phoenix összecsapást. Ez azt hiszem pozitív módon minősíti a csapatokat, mert komoly érdeklődést mutatunk egymás iránt. Idén is remek a másodosztály. A Kecskemét erős üldöző, ráadásul mi két pontot veszítettünk is ellenük otthon. Természetesen Tóth Imre csapata ellen jobban kell majd játszanunk mint tettük azt ősszel, s csak ismételni tudom önmagam. Ha pontosabban használjuk ki a helyzeteinket, akkor megszerezzük a két pontot a Kecskemét ellen is. A célunk nem változott, érmes helyen szeretnénk végezni.
Gratulálunk a Triton csapatának a mérkőzéshez és sok sikert kívánunk nekik is a továbbiakhoz!
K.Z.: Ha az őszi idényt veszem figyelembe, akkor a mostani eredménytől függetlenül azt kell mondjam, hogy mi is és a Ws is sokat fejlődött és ha nem jön közbe semmi nagyobb gond, akkor a két gárda le fogja győzni az összes alsóházi csapatot. A Kecskemét ugyan kapaszkodik, de az őszi meccsen nem éreztem bennük az átütő erőt, így szerintem az ezüstérem a már sokat emlegetett trióból fog kikerülni. A Szolnoki csapat is megfogható, de túl nagy előnyre tettek szert. Így a Phoenix – Ws és a Phoenix – Triton meccseken fog eldőlni, hogy ki kaphat érmet. A minimális cél pedig még mindig az éremszerzés, azon belül pedig egy ezüsttel nagyon elégedett lenne a csapat!
FFR: - Sok sikert a továbbiakhoz, epekedve várjuk az OB2 újabb parázs derbijeit:)
Utolsó kommentek