A Miskolc – White Sharks párviadal meglehetősen érdekes koreográfia szerint zajlott. Az előzetesen esélyesebbnek tartott borsodi csapat hamar szerzett 3 gól előnyt, majd közel ugyanilyen sebességgel tova is adta azt. A visszavágón a 3 gólos hátrány egyáltalán nem tűnt behozhatatlannak, főleg miután már a 4. percben sikerült 1-el közelebb kerülni. A vendégek csak elvétve veszélyeztettek, ráadásul megadták azt e lélektani előnyt a hazaiaknak, hogy Kácl a második harmad elején büntetőt hibázott. Ezen túlmenően gyakorlatilag egykapuzás folyt, ám a Vincze vezérelte védelem állta a sarat. A harmadik harmadban a nyilvánvalóan sorsdöntő következő gólt a Cápák szerezték meg, majd rá alig 1 percre Szabó Ákos hagyott ki egy büntetőt. A harmad vége felé Huszti döntötte el végérvényesen a feljutás sorsát, és hogy teljes legyen a kék-fehérek ünnepi hangulata, még az utolsó percre is maradt egy találat. Ezzel 1-3, összetettben 5-10. A kérdésekre Huszti Péter és Gál Tamás válaszol:

FFR: - Először is szeretnénk gratulálni a feljutáshoz! A WS már számtalanszor volt az OB1 küszöbén, és számos ex Cápa kergeti már a labdát a legmagasabb osztályban. Miért sikerült most? Mi volt az a plusz, ami eddig hiányzott?

H.P.: - Játékostársaim és szimpatizánsaink nevében is köszönöm szépen a gratulációt! Még tavaly a szezon elején is kérdeztétek oldalatokon, hogy mi lehetett annak az oka, amiért a WS nem jutott még fel az első osztályba. Azt kell mondjam, hogy tudásban nem voltunk még készek, illetve valóban az a kis plusz hiányzott még amit most a csapat egységesen beletett. Mert bár aki figyelemmel kísérte az egész másodosztályt, az tudhatja, hogy az előttünk végző Szolnok és Phoenix technikailag előttünk járnak. Csapat egységben viszont semmiképpen sem maradunk el senkitől sem. Na és meg kell említenem szurkolóinkat is, mert bár nem ezres számról beszélhetek, de pár lelkes emberke buzdítása is sokkal többet ér, mint üres csarnokban játszani.  

FFR: - Az utolsó pillanatban úszott el az egyenes ági feljutás. Ebben a lélektanilag nehéz helyzetben az osztályozók előtt mit vártál a párharctól?

H.P.: - Valóban csalódottak voltunk, hogy nem sikerült megszerezni az ezüstérmet, de ennek utólag így kellett lennie. Őszintén bevallom, hogy szívesebben játszottam volna a Torpedó ellen. A Miskolc csapata kiszámíthatatlan számomra. Papíron őket tartottam esélyesebbnek, hiszen már két éve az első vonalban edződtek. Sok jóra nem számítottunk, de felkészültünk és úgy voltunk vele, hogy nincs veszíteni valónk. Úgy futottunk neki, hogy mindent beleadunk, aztán meg látjuk az első mérkőzésen, hogy mire lesz elég.   

FFR: - Az első meccs 3 gólos miskolci előnnyel indult. Felmerült ekkor a csapatban, hogy hamar vége lehet?

H.P.: - Még a mérkőzés elején kaptuk azokat a gólokat. Igen, mindenkit megzavart, de sikerült túllépnünk rajta és elkezdeni a saját játékunkat. Nem gondoltunk arra, hogy eldőlt volna. Hajtottunk és nem álltunk meg a végéig. Váratlanul a miskolciak leálltak. Nem tudom, hogy a biztos vezetés tudatában, vagy csak a nagy hőségben fáradtak el jobban mint mi, de teret kaptunk és sikerült belőni a helyzeteinket.

FFR: - Az első siker után mennyire tartottatok a visszavágótól?

H.P.: - Senkinek nem szállt fejébe a hazai győzelem, de tartottam attól, hogy többen már "eldőltnek" tekintik a párharcot. Személy szerint nagyon tartottam a visszavágótól, mert biztos voltam benne, hogy a Láda testvérek pályára lépnek majd. Ők képesek megforgatni az erőviszonyokat. Nagyon rég volt bennem ekkora drukk floorball mérkőzés előtt, mint Miskolcon volt. Óvva intettem társaimat attól, hogy azt higgyék minden eldőlt, csak mert három gólos előny volt a birtokunkban.

FFR: - Miben kerekedtetek érzésed szerint a rutinosabb és talán esélyesebb ellenfél fölé?

H.P.: - Ezt a párharcot a Miskolciak is megnyerhették volna. Szerencsénk is volt. A második mérkőzésen mindent kihagytak, mi mindent belőttünk. A kapusuk nem volt könnyű helyzetben és mindent megtett, amit csak tudott, de ezen a poszton Vincze Tamás érzésem szerint sokkal jobb volt. Sőt. Kimagaslott a mezőnyből, mert ő akkor is tartotta bennünk a lelket, amikor mi azt gondoltuk gólt kapunk. Lásd Szabó Ákos büntetője a visszavágón 1-1-nél. Mellesleg a Miskolc hasonló stílusban játszik mint mi, gyengéjük talán az, hogy Szabó Ákoson kívül nem volt más, aki gólt szerezzen, míg nálunk nincs klasszikus gólvágó, mindenki, minden posztról eredményes lehet. Ez is döntött. 

FFR: - Mikor érezted először, hogy megvan?

H.P.: - Amikor sikerült betalálnom és megszereztük ezzel a vezetést. Addig is pengeélen álltunk, de a miskolci csapatban azután már nem nagyon láttam a lendületet. Nagyon sok emberelőnyt eltékozoltak és éreztem, még ha el is veszítjük 1-2-ről azt a mérkőzést, de annyi gólt már nem fognak ütni, amennyi a párharc eldöntését jelentené a javukra. 

FFR: - Jövőre OB1. Mik lehetnek a célok? Milyen változások várhatóak a csapat életében, esetleg a keretben?

H.P.: - Reálisan tekintve óriási a szakadék a WS és az első osztály többségi csapatai között, ezeket tapasztalhattuk az ellenük vívott (Ares, Szpk, Krokodilok, Neumann, Diamonds) felkészülési mérkőzéseken. Az alsó régióban játszhatunk majd ki-ki típusú mérkőzőseket, amelyekből minden megszerzett pont ajándék lesz majd. Helyén kezeljük szerencsére magunkat és nem kergetünk hiú ábrándokat. A kiesés elkerülése érdekében fogunk megtenni mindent, ami majd csak rajtunk múlik. Úgy fogjuk fel, hogy ebből a túrából csak tanulhatnak azon játékosaink, akiknek még sosem adatott meg, hogy az első osztályban lépjenek pályára. Minden mérkőzésen kihozzuk majd magunkból a maximumot és meg látjuk mire lesz majd elég! Eddig egyetlen érkezőnk lesz egy tapasztalt védő. Kelemen Gábor befejezte játékos pályafutását a CH-ban, most már edzőként fog ott ténykedni. Hozzánk mondhatni "levezetni" jön, ezzel nincs is gond, számunkra így is erősítést jelenthet, ha épp nem a CH kötelezettségeinek tesz majd eleget. Egy-két játékos érkezésének feltétlen örülnék. Mivel már beszéltem velük erről és nemleges választ kaptam, felesleges is neveket mondanom. A lényeg amúgy, hogy a jelenlegi társaság és keret együtt maradjon, mert ők érték el a feljutást és ők is érdemlik meg, hogy az OB1-ben játszanak. 

FFR: - Az év kissé hullámzó volt, de alapvetően láthatólag erősödött a Miskolc játéka, jóval masszívabb ellenfele volt számtalan meccsen kihívóinak mint tavaly. Ennek ellenére búcsúztatok az élvonaltól. Miben látod ennek legfőbb okát?

G.T.: Mi is így éreztük, hogy néhányszor partiban voltunk ellenfeleinkkel, gondolok itt elsősorban az Eger vagy a Diamonds elleni hazai mérkőzésekre, de sajnos nem volt elég a győzelemhez. A komáromiak elleni hazai vereség után is úgy éreztük emelt fővel jöhettünk le a pályáról.

A játékunk változása kettős. Sajnos néhány játékosunk nem tudott velünk edzeni. Leginkább Szabó Gergő hiányát tudtuk nehezen feledtetni, s emiatt néha csikorgott a Szabó-Szabó gépezet. Az érezhető viszont, hogy érettebbek lettek a játékosaink, jobban igazodtunk az élvonal tempójához. A búcsú okait nem szeretném különösen keresni, azt gondolom, hogy ez a csapat belső ügye. Most ez a játék ennyire volt elég.

FFR: - Előzetesen számítani lehetett rá, hogy a Phoenix - WS - Triton trióból kaptok ellenfelet. Kit akartatok leginkább elkerülni?

G.T.: Már az osztályozó előtt is tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzések várnak ránk bárki legyen is az ellenfél, és utána még mindig kérdéses marad az, hogy melyik osztályban induljunk. A 12 csapatos OB I egy vidéki csapat számára hatványozottan magas terheket ró, s a jelenlegi anyagi helyzetünkben és játékos keretünkkel elgondolkodtató lett volna vállalni egy hasonlóképp döcögős szezont.

Természetese nem titok a tűzmadarakat szerettük volna elkerülni, tovább nem gondolkodtunk. Ez bejött ugyan, de nem mi jöttünk ki győztesen a WS elleni párharcból.

FFR: - Mit vártál előzetesen a WS elleni meccstől, és mennyire igazolódott be? Mennyire tartottatok az ellenféltől?

G.T.: Azok után, hogy a másodosztályban folyamatos nemtetszés volt az erőszakos játék miatt, arra számítottam, hogy egy forrongó, durva mérkőzésben lesz részünk, sok kiállítással, fölösleges beszéddel, rengeteg reklamálással. Az eredményt tekintve szerettünk volna egy szolid győzelmet aratni, hogy kényelmesebb pozícióból várjuk a folytatást. Az ellenféltől nem tartottunk, ez nem szokásunk. Megszoktuk már, hogy csak erősebb csapatokkal játszunk, de azt nehezen tudjuk feldolgozni, ha vezetünk egy harmadban. És, hogy mennyire jöttek be a várakozások? A durvaságot és a dumát illetően semennyire. Kulturált, élvezetes mérkőzést játszottunk, nemes csatában maradtunk alul. A két csapat között az döntött, hogy nekünk csak egy csillagunk ragyogott.

FFR: - A talán meglepő első meccsen való vereség után mennyi esélyt láttál a fordításra?

G.T.: Nem akarok a labda gömbölyű közhelyekkel dobálózni. Számítottunk a visszavágón a Láda ikrek játékára, s hogy az elején rá tudjuk erőltetni a játékunkat a WS-re. Külön készültünk hét közben a céltalanul előre vágott labdákra, a hosszú indításokra, és ez a taktika be is vált. Sajnos kihagytuk a kihagyhatatlant is, ezzel maradtunk alul. Ilyen kiélezett mérkőzésen négy kapuvasat is lőttünk, ezzel saját sorsunkat pecsételtük meg.

FFR: - Miben sikerült fölétek nőnie a Cápáknak?

G.T.: Taktikailag érettek voltak, a Jan kíválóan szervezte a játékot ismét, bár most kevesebbet villogott, tudták nem nekik kell futni az eredmény után. Ezt a párharcot nem Miskolcon veszítettük el igazán, hanem az Építőkön.

FFR: - A kiesés után mi várható a csapat életében? Mik lehetnek jövőre a célok?

G.T.: Nagyon sok változás várható a közvetkező szezonban. Válogatott játékosainknak felajánljuk a lehetőséget, hogy az élvonalban játszhassanak, de számítunk arra, hogy később újra a Betyárok mezében feszítenek majd. Új Miskolcot építünk. Elsősorban anyagilag szeretnénk stabilizálni a klubot, hogy találjunk egy edzőt magunk mellé, legyen folyamatos verseny a csapatba kerülésért. Szeretnénk visszakerülni a Sportcsarnokba és új palánkot is vásárolnánk. Új játékosokkal vágunk neki a bajnokságnak, új korosztályos csapatokat is indítanánk, felkaroljuk a környező városokban is a floorball életet, segítségünkkel már két új OB III-as csapat indul majd Miskolc környékén.

Remélem, hogy sikerélményeink is lesznek jövőre és ezzel még többen figyelnek fel ránk. Szeretnénk egy válogatott rendezvényt is Miskolcra a Sportcsarnokba csábítani.

Bízom abban, hogy ez a helyzet és a célok még jobban összehozzák a csapatot.

Számítok arra, hogy versenyben leszünk a feljutásért. Rengeteg tervünk van, az OB II reméljük csak egy ideiglenes állomás lesz számunkra.