A bajnoki szezon lezárásaként megkérdeztük a hétvégén lezárult osztályozók résztvevőit a „hogyan tovább?”-ról.

Az első párharcban a Torpedo a a hagyományokhoz hűen kettős győzelemmel maradt benn. Az első mérkőzésen az első osztályú gárda győzedelmeskedett, így a Triton teljes letámadással nyitott a visszavágón. Ez az első percekben több helyzetet is eredményezett, ám a mérkőzés szempontjából oly fontos „egyenlítés” nem született meg. A kapuba visszatért Szabó Gergely, ám ő sem tudta megakadályozni, hogy az ellenfele hibáit könyörtelenül kihasználó Torpedo a második harmad végére már négyszer zörgesse meg a hálót. A végeredmény 5-1 lett, ezzel a Torpedo újabb egy évre megváltotta jegyét a legjobbak közé, a Triton pedig jövőre alighanem a feljutás egyik legfőbb várományosa lesz. Bokor Gábort és Klinghammer Zolit kérdeztük a meccsről:

FFR: - Először is szeretnénk gratulálni a bentmaradáshoz! Mint tudjuk, nincs OB1 Torpedo nélkül. Hogyan értékelnéd a szezonotokat, és az osztályozóhoz vezető utat?

B.G.: A csapatom nevében köszönöm a gratulációt, kijár a fiúknak a fárasztó, de sikeres szezon után. Nagyon nehéz szezon van mögöttünk. A tavalyi bajnokság végén sokan távoztak a csapattól, több új, még rutintalan játékost igazoltunk, akik közül ráadásul Juranovszky még a Veszprém Openen hosszabb időre kidőlt a sorból. Mint később kiderült, vele sokat veszítettünk. Mindezek ellenére a tavalyi évhez képest sokat léptünk előre, néhány nagyobb zakó ellenére sikerült közelebb zárkóznunk a mezőnyhöz. A fiúk végre elhitték, hogy csak a komoly munka hozhat sikert és a jobb teljesítmények a vereségek ellenére is ösztönzőleg hatottak rájuk. Mindenképpen előrelépés, hogy a tavalyi évhez képest 10 góllal lőttünk többet és ugyanennyivel kaptunk kevesebbet. Nyertünk a Miskolc ellen, míg a Diamonds, az Eger és a Krokodilok ellen is csak hajszálon múlott a pontszerzés.

FFR: - Fontosnak éreztétek, hogy a potenciális harmadik WS vagy Phoenix helyett a Tritonnal mérkőzhessetek?

B.G.: Ezen nem nagyon rágódtunk, bár az edzéseken és a csapatösszetartásokon, amikor ez szóba jött, a  csapattagok véleménye erősen megoszlott. Én személy szerint a Tritonnak jobban örültem, mert Klinghammerék inkább játszós csapat, mint a WS és nekünk ez a stílus jobban fekszik.

FFR: - Mire számítottál az osztályozó előtt, és mennyire igazolódtak be várakozásaid?

B.G.: Sajnos az első mérkőzésen nem tudtam ott lenni, de meglepett, hogy bár nyertünk, játékban nem nyújtottunk többet ellenfelünknél. Az osztályozó előtt biztos voltam a bennmaradásunkban, hiszen számunkra mindenképpen előnyös volt, hogy nem egy, hanem két mérkőzésen dőlt el az OBI-es tagság kérdése. Alakuló, formálódó csapatom véleményem szerint jobb játékosokból áll, és az elmúlt esztendők alatt igazi csapattá kovácsolódott. Úgy gondolom, hogy a második mérkőzésen az első pár perc kivételével magabiztosabbak voltunk, a sok OBI-es tapasztalat sokat kamatozott a mérkőzésen.

FFR: - Mivel sikerült az ellenfél fölé nőni?

B.G.: Ennek több összetevője is van. Elsőként mindenképpen a rutin, az OB I-ben lejátszott kemény mérkőzések sora játszott nagy szerepet a sikerben. Másrészt, bár nem szokásom figyelni az ellenfelek edzéseit, de tudtam, hogy a játékosaim rendszeresen edzenek, míg ellenfelünkről ez nem volt elmondható, így nem csak játékban, de kondicionálisan is erősebbek voltunk.

FFR: - Az első meccs még szoros volt. Megnyugtatott az az összecsapás vagy maradtak kérdőjelek benned a visszavágó előtt?

B.G.: Mint már említetem, meglepett a szoros eredmény, de nem ismertük ellenfelünket. Az első mérkőzésen a Triton olyan taktikával játszott ellenünk, amihez mi ne voltunk hozzászokva. Az OB I-ben nekünk kellett védekezni, míg ezen a találkozón a bunkervédekezést kellett feltörnünk. Ez furcsa helyzet volt számunkra, és bár előzetesen felhívtam erre a játékosaim figyelmét, még sem sikerült realizálni a két csapat közti jelenlegi különbséget. Az egy gólos siker annyit jelentett, hogy a visszavágón az abszolút védekező taktikáját a Tritonnak sutba kellett dobnia, így nekünk több lehetőségünk lehetett. A floorballban egy gól nem gól, így a visszavágóra maximális koncentrációt, türelmet és fegyelmet kértem a csapattól, hiszen fejjel mi sem rohanhattunk a falnak. Ezt maradéktalanul visszakaptam a mérkőzés során. Gratulálok azonban a Tritonnak is, hiszen egy sportszerű, jó csapat, akik ha együtt maradnak, morálisan megerősödnek, jövőre ott lehetnek az első osztályban.

FFR: - Mik lehetnek a jövő évi célok a 12 csapatos mezőnyben? Milyen változások várhatóak a csapat életében, állományában?

B.G.: A jövő évi bajnokságban a kiesés elkerüléséért legalább 5 csapat fog vetélkedni. Szeretnénk jövőre osztályozó nélkül bennmaradni, amire a társaságot egy zökkenőmentes felkészülés után képesnek is tartok. A fiatal játékosok beértek, taktikailag is sokat fejlődtek, míg az idősebbeknek ez komoly versenyhelyzetet jelent. Jelenleg az a biztos, hogy a keretből csak Erényi Árpád, mindenki által kedvelt Sztárpi távozik a megalakulásra váró Torpedo „C” csapatába. Jövőre szeretnénk a jelenlegi két sor helyett hárommal felállni, így posztra igazolnánk játékosokat, de semmiképpen sem a mennyiség lesz a mérvadó. Tudjuk, hogy a Torpedo nem a legvonzóbb perspektíva, de úgy gondolom, hogy aki ebbe a csapatba igazol, jó társaságba kerül és remek ellenfelek ellen pallérozódhat, így remek tanulóidőket tölthet el nálunk, és ha úgy adódik, megfogja a csapatban uralkodó remek hangulat, igazi Torpedóssá is válhat. Ami a felkészülést jelenti, a csapat több együttessel szemben nem megy szabadságra, heti egy edzésen gyakorlunk júliusig. Ezt a játékosok kérték, én meg nem erőszakoskodtam. Nem rég a társaság egy fizikai teszten vett részt a válogatottnál is dolgozó Babály Laci segítségével, aki ezentúl a válogatott mellett csapatunkat is segíti a fizikai felkészülésben. A nyáron a csapat hat hétig alapoz Laci „bá” instrukcióinak megfelelően. Az alapozás közben részt veszünk a Veszprém Openen, míg terveink között szerepel egy 3 napos edzőtábor és ha lehetőségeink engedni fogják, akkor a Phoenix mellett részt veszünk majd a Szlovén Openen is.

FFR: - Egy roppant viszontagságos tavasz után érkeztetek meg az osztályozós helyre. Előzetesen elégedett lettél volna egy ilyen lehetőséget érő pozícióval?

K.Z.: Nem. Szeptemberben még arról beszéltünk, hogy majd a Szolnokkal vívunk nagy csatát az első helyért. Decemberben a 2. helyen tanyázva azt számolgattuk, hogy miként tudunk partiban maradni a Szolnokkal és lerázni magunkról üldözőinket. Januárban már azt számolgattuk, hogy hányan leszünk a következő edzésen és mérkőzésen. Májusban pedig már a megszámlálhatatlan kapott gólokat próbáltuk felfogni ép ésszel. Ekkor már csak abban reménykedtünk, hogy a tabella első felében végezünk.

FFR: - A két lehetséges ellenfélből jobban örültetek volna a Miskolcnak?

K.Z.: Azt hiszem ez volt a legigazságosabb elosztás, hiszen a WS és a Miskolc is olyan csapat, amelyik jól kihasználja testi fölényét az ellenfelekkel szemben. Mi viszont nem épp nagydarab emberekből állunk, így a mi mérkőzésünkön mehetett a nagy futás és a technikai csata, a másik oldalon meg a test-test elleni harc. Bár sajnos egyik mérkőzést sem láthattam, de gondolom nem kímélték egymást a csapatok.

FFR: - Mennyire nyomta rá bélyegét az esélyeitekre a tavasz eleji „kisiklássorozat”?

K.Z.: Pont fordítva van az ok-okozati viszony: a kisiklássorozat volt az eredménye a rossz teljesítményünknek. Ez által ez esélyeinken semmit nem változtatott, mert a fő okok másban keresendők. De ezt a következő kérdésed után el is mondom:)

FFR: - Miben látod fő okát, hogy végül egyelőre nem sikerült a nagy álom?

K.Z.: Köszönöm kérdésed:) Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Mint azt már írtam szeptemberben még mindenki arany és ezüstéremben gondolkodott és féltávon erre minden esélyünk meg is volt. De erre már nagyon sokan nem is emlékeznek. Januártól kezdve pedig elkezdődött a hullámvölgy. Eligazolások, cserbenhagyások, sérülések, érettségik, hazugságok, viták, sértődések, stb. A társaság elfelejtette mi is a közös cél és sokszor saját magunk alatt vágtuk a fát, és ha ez még nem lett volna elég, akkor még belénk is rúgtak egyet csak hogy könnyebb legyen a helyzetünk. Ekkor jöttek a meglepő vereségek és ennek meglepő eredménye lett az osztályozó. Hogy miért meglepő? Mert ebben a félévben nem sokat tettünk azért, hogy osztályozót játszhassunk.

Az meg hogy nem sikerült? Ezt az osztályozót mi Januárban vesztettük el, nem most.

FFR: - A végeredmény kettős vereség. Mégis, belülről mennyire érezted, hogy volt esélyetek utólag visszanézve?

K.Z.: Mint az fent leírtam ezt a meccset Januárban vesztettük el. Ha akkor az elkezdett edzéstervet, munkát és terveket véghezvisszük, akkor nemhogy megvertük volna a Torpedót, de az is elképzelhető, hogy osztályozót sem kell játszanunk. De hogy kicsit konkrétabb dolgokat is írjak (bár utálom a HA kezdetű meccselemzéseket), HA a második meccsen az első két percben a letámadásainkból kialakított kb 8 gólhelyzet közül legalább 1 bemegy és 0:1-el indítjuk a mérkőzést, akkor a Torpedó is kellemetlenebbül érezte volna magát. Na ekkor azt hiszem sokkal izgalmasabb mérkőzést játszhattunk volna.

FFR: - Mennyire viselte meg a gárdát a vereség?

K.Z.: Összességében nem igazán tudom, mert a meccs után inkább csak én beszéltem az öltözőben. A többiek majd kb egy hét múlva önthetik ki a lelküket, mikor már átgondolták a történteket. Úgy gondolom azonban, hogy elkeseredni nincs értelme. Tanulni kell a hibákból és elérni, hogy a hibáink idővel az erősségeinké váljanak.

FFR: - Milyen változások várhatóak a csapat életében, esetleg keretében? Mik lehetnek a célok jövőre?

K.Z.: A legnagyobb változás a csapat életében egy felfogásbeli különbség lehet. Eltelt 3 év és eddig mindig a férfi csapat volt a középpontba helyezve és mindig a szerint alakítottuk életünket, hogy a férfi csapatnak mi kell. Például, ha kellett utánpótlás, hogy indulhassunk ob2-ben, akkor összedobtunk egyet gyorsan. Ezt a felfogást viszont már nem lehet tovább folytatni, mert hosszútávon nem életképes. Így tehát elkezdünk kicsit megkomolyodni, remélhetőleg férfi csapatunknak lesz saját edzője, igyekszünk elkülöníteni a játékosokat és az edzőket, stb, stb.

Keretünk meg remélhetőleg csak bővülni fog és nem megcsappanni, bár így, hogy nem sikerült a feljutás gyanítom kevesebb eligazolni vágyó ember fogja választani a Tritont:)

Ja és még egy kötelező mondat a végére: Idén 4 csapatnak volt esélye feljutni OB1-be és ez Csak a Triton-nak nem sikerült :)

A jövőbeli célok pedig egyértelműek: az előbbi mondatomból eltörölni a „nem” szót!