Mostanra már bizonyára mindenkihez eljutott a hír, miszerint jövőre a CH és a Triton csapata összevonja erőit, és a Hősök az Istenekkel kiegészülve közös zászlót bontanak az OB1 viharos vizein. Teszik mindezt úgy, hogy a két hánykolódó bárkát egy markáns kétárbócosra cserélik, és az eleddig gazdátlan kormánykerék mögé Kelemen kapitányt állítják. Megpróbáltunk kicsit jobban utánajárni a kívülállók számára elég meglepő egyesülésnek: Klinghammer Zoltánt és Kelemen Gábort kérdeztük. 

FFR: - Már szinte mindenki számára köztudott a két csapat egyesülésének meglepő híre. Mik voltak a közvetlen okok, ami miatt ezen megoldás mellett döntöttetek? 

K.G.: Játékos és utánpótlás hiánnyal küzdünk minden korosztályban. „Sajnos” baráti társaságként indultunk neki az útnak és nem gondoltunk arra, hogy elfogyhatunk. Minket is utolért, ami más csapatokat is, akik nem rendelkeznek iskolai kapcsolatokkal. Érettségi, munka, egyéb elfoglaltság és a bajnokság végét megint épp, hogy két szedett-vedett sorral sikerült zárnunk. Így kapóra jött Zoliék hasonló problémája. Léptünk feléjük és szerencsére nyitott, lelkes fülekre találtunk. Így egy isteni (Triton) mesehőssel gazdagodott csapatunk. 

K.Z.: A Triton részéről volt egy nagy megbeszélés, ahol majdnem mindenki megjelent, így el tudtam mondani, hogy mit várok jövőre a csapattól. Ezek olyan számomra minimális elvárások voltak, mint pl. az edzések 90%-án való részvétel, vagy a tagdíjak mindenkori pontos befizetése. Ezt összesen 6-8 ember tudta vállalni, ami elég kevés még OB2-ben is.

Mivel ekkor kiderült, hogy elég kevesen vagyunk, próbáltunk embereket szerezni, esetleg OB3-as csapatokkal beszélni, hogy jöjjenek hozzánk. Ez nem jött össze.

Még ekkor is az a verzió volt soron, hogy akkor ezzel a 6-8 emberrel vágunk neki a bajnokságnak, hiszen 8 ember is alkothat nagy dolgokat, ha tényleg mindenki komolyan veszi.

De sajnos nem vette, mert egyik játékosom se volt képes vagy hajlandó minden költséget befizetni időre, és ami még rosszabb, hogy még annyit sem tettek meg a legtöbben, hogy szólnak nekem, hogy bocs, késve fogok fizetni, vagy bocs elfelejtettem.

Így pedig elég nehéz csapatot nevezni a bajnokságba, lehetetlen megszervezni egy edzőtábort és a nyári bajnokságokba sem tudok 4 emberrel nevezni.

Ekkor jött az ötlet, hogy egyesüljünk a CH csapatával, hiszen ők már több hónappal ezelőtt is kérdezgették, hogy mi lenne ha egyesülnénk.

Azóta volt egy közös edzésünk, ahol kb. 3-an hiányoztak tőlünk és mindenki pontosan ott volt. Ilyet legutóbb én januárban láttam tőlük!!! És itt gondolok többek között arra is, hogy míg Tritonos edzésen 4 lány jelenik meg, jelen edzésen lehet túlzás ha azt mondom, hogy 4 lány hiányzott… 

FFR: - Milyen előnyöket vártok a közös munkától? Milyen előrelépést jelenthet az együttműködés? 

K.G.: Zoliéknak van egy U15-ös csapatuk, nekünk sikerült felvenni a kapcsolatot Szakmáry Zoltánnal és Kurkó Gyulával, akiknek köszönhetően a 2008-09-es idényben két U11-es csapatot is indíthatunk a bajnokságban. Reményeink szerint a majdani Hősök közülük kerülnek majd ki. Lány csapataink is egybe forrnak tovább erősítve a női mezőnyt.

Végre versenyhelyzetet lehet teremteni a felnőtt játékosok között, ami, elgondolásom szerint, jótékonyan fog jelentkezni a teljesítményükben, mind edzésmunkában, mind pedig a bajnokságban.

K.Z.: Remélem, hogy Kelemen Gábor munkája során ki fognak potyogni azok az emberek, akik nem gondolják komolyan a bajnokságot, nem járnak edzésre és nagyot fognak fejlődni, akik mindent megtesznek a csapatért. Így akár már szeptember elejére kialakulhat mondjuk 2 sor a csapatban, akikről maximális biztonsággal tudjuk majd, hogy ha kell meghalnak a pályán.

Előny lesz az is, hogy ezentúl nem 5-en leszünk edzéseken, hanem esetleg 15-en. Ez igaz lehet a meccsekre is, szóval idén nem 7 mezőnyjátékossal fogunk kiállni a Szolnok ellen.

A 15-20 fős létszámból adódik, hogy ki fog alakulni a versenyhelyzet, ami 10 embernél eddig szintén nem volt megoldható.

Ezen kívül mindenünket összedobjuk, ami a 2 csapatnak eddig volt. Palánk, kapu, szponzor, terem, emberek, edző, utánpótlás, stb... Szóval elvileg meglesz mindenünk, ami egy nyugodt munkához kell. 

FFR: - A férfi gárdákat illetően gyakorlatilag két komplett csapat egyesül. Ennek szinte egyenes folyományának tűnik egy akkora keret, amiből mindenkit - maradéktalan létszámú megjelenés esetén – nem is lehet nevezni, valamint lesznek, akik elkerülhetetlenül kevesebb lehetőséghez jutnak majd. Okozhat-e ez feszültséget a keretben, nem jelent-e majd túlzott problémát ennek megoldása? 

K.G.: A tárgyalások során nagy hangsúlyt fektettünk a játékosállomány megfelelő tájékoztatására és a nevezési kritériumokra. Megfelelő edzéslátogatottság és munka esetén mérlegelésre kerül a technikai tudás. Minkét csapatnál tisztában vannak a játékosok tudássukkal, tudják kinek, miben kell fejlődnie a játéklehetőségért. Rajtuk áll teljesítik-e ezeket a kritériumokat. Így csak saját magukat „okolhatják” ha kimaradnak a keretből, ami kellő motiváció kell hogy legyen a számukra a csapatba kerüléshez. 

K.Z.: Mint azt már mondtam mi kb. 6-8 embert fogunk bedobni a közösbe, a CH pedig tudtommal kb. 12-13 embert. Úgy gondolom egyik létszám sem nevezhető komplett csapatnak. A jelen helyzet az, hogy két félből csinálunk egy egészet.

És ha nem tévedek a CH is elég régóta számol azzal, hogy esetleg egyesülni fogunk, mert náluk sem volt minden rendben, kiesik két fontos védőjük, stb…

Feszültség tehát szerintem maximum a helyekért való küzdésből lesz, de arra szükség is van. 

FFR: - Saját csapatotokban mennyire volt támogatott az egyesülés?

K.G.: A jövő volt a tét, ezt mindenki megértette és támogatta, persze voltak hosszabb beszélgetések. A végén mindenki érezte döntésének fontosságát és csapatként álltak ki a Csapatért. 

K.Z.: Mint már írtam ez volt az utolsó lehetőség. De sajnos a többi verzióhoz nem találtam partnereket. Se más csapatban se a saját csapatomon belül.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért? Erre a kérdésre eddig mindig azt mondtam, hogy azért, mert nálunk a férfi csapatban is 20 körül mozog az átlag életkor. 20 éves embereknek pedig nem csapatvezetéssel, szervezéssel, nevezésekkel és pályázatokkal kellene foglalkoznia. Tapasztalatlanok is vagyunk ahhoz, hogy több éven keresztül irányítsunk egy szakosztályt és nehezen tudjuk megoldani azt hogy e közben még a játékosokat is fegyelmezzük, esetleg rábírjuk arra, hogy ugyan fizesse már be májusban a januári tagdíjat. Főleg úgy hogy e közben kevesen vagyunk, így nem tudom azt mondani a játékosomnak, hogy amíg nem fizet nem játszik, mert akkor én sem tudok játszani, hisz nélküle nem leszünk elegen meccsen. 

FFR: - A CH-nál pontszámban jelentős előrelépés történt tavalyhoz képest, és a csapatnál mindig is a csapatépítésről beszéltek. Most ismét mindent lehet előröl kezdeni? Nem visszalépés egy komplett gárdának a beépítése?

K.G.: Nem! Előrelépés kell, hogy legyen, hiszen egy fiatal, jó gárdához érkezik egy fiatal, játéklehetőséget kiharcolni akaró gárda. Ez az év, számukra az építkezés, erősítés, összeszokás éve lesz, végre külsős, de nem ismeretlen személy segítségével. Természetesen a bajnokságban a minél jobb helyezés elérése a cél, ehhez pedig még sok munka és türelem kell a játékosoktól. 

FFR: - A Tritonnál év közben voltak létszámbeli problémák, amik év végére rendeződni látszottak. Hogy éled meg személy szerint a saját gárda önállóságának megszűnését? Nem tartasz tőle, hogy játékosaid egy része nem lesz versenyképes a közös OB1-es csapat helyeiért? 

K.Z.: A megszűnéssel kapcsolatban már sokan érdeklődtek és nem győztem eddig is hangsúlyozni, hogy nem megszűnünk, hanem egyesülünk. Látszólag valóban arról van szó, hogy nekünk nagyobb szükségünk volt a CH-ra, mint nekik ránk, de tudom, hogy nekik is előrelépés lesz a velünk folytatott munka. Ez a félreértés valószínűleg a CH játékosokban is meglesz, mint ahogy a Tritonban is megvan. Azt hiszem hosszú munka vár még ránk ezzel kapcsolatban, hogy mindenki CH-Tritonban gondolkodjon és ne CH-ban és Tritonban. Ez lehet akár egy 1 éves munka is, de igazán csak akkor leszünk jók, ha játékilag és felfogásilag is annyira összeszokunk, hogy ez a gondolat a fejekből teljesen eltűnik. 

Saját játékosaimat pedig nem féltem. Akik jönnek a CH-Tritonba, azok fejlődni, küzdeni, győzni akarnak és élvezni a játékot, akkor is, ha ennek az az ára, hogy egyesek cserepadra vagy a 3. sorba kerülnek vagy esetleg 1 évet kell küzdeniük, hogy beverekedjék magukat a csapatba.

Akik csak hobbiból járnak edzésre, azok természetesen nem fognak játéklehetőséghez jutni, de azt hiszem nem egy jótékony szervezet leszünk, hanem egy floorball csapat. 

FFR: - A drasztikusan megváltozott körülmények közepette mik lehetnek céljaitok a következő évadban? Nem eredményre gondolunk elsősorban, hanem az előttetek álló feladatokra, célkitűzésekre, megoldandó kérdésekre.

K.G.: A célom a csapatomat eljutatni a dobogó tetejére és elfogattatni velük a munkámat. Szerencsére kapok kívülről segítséget, (írott, elméleti) hiszen én sportoló voltam egész életemben, így nem feltétlenül tudok megfelelni az edzői kritériumoknak, bár igyekszem tanulni hozzá. De Értük át kellett állnom a másik, a kegyetlenebb és nem feltétlen hálásabb oldalra. Azt szeretném, hogy a CH-Triton összes csapata, játékosa meghatározó legyen a floorball itthoni és külföldi életében. 

K.Z.: A legfontosabb talán az előbb említett felfogás kialakítása. Mi egy csapat leszünk, egy közös céllal, egy taktikával. Nincs helye és értelme külön beszélni a két csapatról.

Az első évet biztosan az összeszokásra kell fordítani és egy hasonló gondolatot már Gábortól is hallottam.