Az elmúlt napokban lekerült a lepel egy több mint 1 éves titokról. Mindenki meglepődve, vagy kevésbé meglepődve konstatálhatta, kit is olvas, kitől várja a beszámolókat, a tuti tippeket, ki kérdezett mindenki helyett és ki adott hírt sok mindenről. Az olvasótábor egyre csak bővült, gyanúsítgatások láttak napvilágot, legalább 20 tuti blogírót kent fel a trónra a nagyérdemű. 2008. október 27-én azonban leleplezte magát az egyik legnagyobb floorballos konspirátor, aki többfelé tudott szakadni és majdnem mindent látott. Nem gondoltam, hogy egyszer ilyen interjút kell írjak, de ha már így alakult, a hóhért is felakasztjuk. Következzen Jesch „A Blogger” Dávid:

J.A.: - Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy elkezdd a blogírást?

J.D.: - Nem sokkal azelőtt, hogy ténylegesen beüzemeltem az oldalt, tehát valamikor 2007 júniusának elején. A gondolat kicsivel régebb óta „lappangott”, de felkészületlenül kár lett volna belevágni. Szükség volt egy hosszabb távú elképzelésre, cikk ötletekre, és néhány előre megírt anyagra is, hogy ne törjön meg a lendület pár nap után. Akkortájt volt időm végiggondolni és kikristályosodott „A terv”. Ez konkrétan az államvizsgám előtt volt pár héttel, ami duplán kapóra jött. Egyrészt nem lehet napi 18 órákat egyhuzamban tanulni (különösen nem elméleti fizikát), így volt szabadidőm otthon, nyugodt körülmények közt. Másrészt a kezdeti időkben igen magas fordulatszámon folyt az össznépi tippelgetés a szerző kilétét illetően. Akik ismertek annyira, hogy „gyanúba” kerüljek, azok tudták azt is, hogy akkor volt az államvizsga, így egy félmondattal tisztázhattam magam: „Viccelsz? Államvizsga előtt ilyesmivel foglalkozok szerinted?”:)

Az ötletnek magának több forrása is volt, a legelső cikkben említettem is ezek nagy részét, például a „Füfke, a kekeckedő”-t az SZPK oldalról. Tetszett a kezdeményezés, és látni lehetett, illetve magam is tapasztaltam saját érdeklődésemen, hogy a közösség vevő rá, igény van mindenre, ami kicsit is összefügg a floorballal és nem csak egy csapat ügyeiről szól. A legfőbb ihlető azonban – ezt többször írtam postokban is – a legismertebb focis blog volt, a Nou San Trafford. Ez az oldal egy fél évvel előzte meg a miénket, és hamar rendszeres olvasója lettem. Mivel a külföldi labdarúgó bajnokságokról szól, így a stílus sokkal szabadabb és van benne negatív felhang meg helyenként kritikus/gúnyos él is, ami itt nem engedhető meg olyan mértékben. Persze nekik nem kell jövő héten Materazzira rávezetniük a labdát, és Mourinho sem fog kommentelni… Az alapgondolat ott az, hogy a sportújságokban hétköznapi módon leközölt eredményeket kicsit színesebben, humoros formában, egyéni stílusban tárják az olvasók elé. Olvasgattam a postokat, és nagyon megkedveltem őket. Egy idő után már nem is olvastam el az NS-en a hagyományos cikkeket a hétvégék után. Ekkor jött az ötlet, hogy ilyet lehetne csinálni a floorballról is! Sokat jártam meccsekre, sokat vezettem is akkoriban, és mivel akkor is Vörös Lacival laktam együtt, ketten összesen még több információval rendelkeztünk. Gyakorlatilag szabadidőnket teljesen kitöltötte a floorball. Vagy edzettünk, vagy játszottunk, vagy meccset néztünk, vagy meccset vezettünk, folytonosan téma volt. A háttértudás magja tehát megvolt, ehhez jött az, hogy régebben szívesen írtam meccskrónikákat csapattársaim szórakoztatására, és a visszajelzések alapján úgy tűnt, egész jól sikerültek. Mikor lett egy kis időm végiggondolni mindezt, és megírni pár postot előre (hála a laptop megvásárlásának: Nagykanizsa vonattal jó messze van Pesttől...), akkor elérkezettnek láttam az időt, hogy próbára tegyem magam és a közönséget egyaránt.

J.A.: - Volt-e valami szándékod vele, vártál-e valamilyen eredményt?

J.D.: - Volt. Több is. Amikor indult a blog, éppen nem volt szövetségi honlap. Arra gondoltam, hogy egy ilyen kezdeményezéssel talán rá lehet világítani az igényre és meg lehet gyorsítani a létrehozásának folyamatát. A két dolog persze egymást nem pótolja (elsősorban a stílus miatt), a blog nem alternatív megoldásnak született. Egy ilyen magán üzemeltetésű oldalon sokkal több mindent lehet, és sokkal inkább el lehet menni a szórakoztatás irányába.

Ez volt a másik cél: a fórumon néha fellelhető negatívumok mellett vidám formában tájékoztatni, és létrehozni egy olyan oldalt, ahol az elsődleges mindig a pozitív szemlélet. A szórakoztatás mellett már eredetileg is gondoltam arra, hogy néha komolyabb témákat is felvessek (bajnoki rendszer, JT kérdése, stb.). A fórumon az ilyen témájú hozzászólások gyakran elvesznek, de itt a cikk utáni kommentek formájában reményt láttam érdemibb eszmecserékre is a jobb visszakereshetőség és átláthatóság miatt. Ráadásul egy név nélküli eszmefuttatás kizárja a szerzővel kapcsolatos előítéletek lehetőségét, így talán jobban elgondolkoznak rajta az olvasók.

A harmadik és legfőbb cél a sportág népszerűsítése volt. Mára az internet az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb médiafelület. Gondoljatok csak bele, mennyit klikkelgettek naponta. Ráadásul ingyen van. Némi munkával nagyon sok emberhez el lehet jutni. Ezért is választottam a blog.hu-t, mert ki lehet róla kerülni az indexre. Az elején megfogadtam, hogy egyszer kijuttatom a floorballt a címoldalra. Ez sikerült is a jobb oldali gördülőhasábba egyszer, és a sport rovatba állandó jelleggel. Ez volt a hosszútávú cél, és büszke vagyok rá, hogy teljesítettem.

Persze a teljes képhez hozzátartozik, hogy magamat is próbára akartam tenni: kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes ezen a téren, és hogy mindez mennyire tetszik majd az embereknek.

J.A.: - Mennyire volt könnyű kezdetben információhoz jutni?

J.D.: - Nyár elején kezdtem a dolgot, és a kezdeti cikkekhez nem volt szükség olyan információra, ami ne állt volna rendelkezésre. Kicsit talán el is kapkodtam a júniusi időpontot, mert ki kellett bekkelni az egész nyarat meccsek és friss események nélkül. Az idén ez már sokkal könnyebb volt.

Természetesen az információszerzéssel kapcsolatban is volt terv: valami igazán nagyot kellett dobni, ami ösztönzi a többieket! Ez a Nádor Krisztiánnal való interjú volt, amit már a kezdés utáni napon postáztam. A gyors és alapos válasz engem is meglepett ilyen rövid működés után. Krisznek ez úton is jár a köszönet! Ez a riport sokat segített meglátásom szerint abban, hogy hamar elfogadott lett az oldal és ráirányult a figyelem. Ráadásul ezek után gyakorlatilag a kézbesített levelek 99%-ra érkezett válasz. Az indulás tehát könnyen ment ezen a téren, hála annak a postnak és a Legendák sorozat többi készséges riportalanyának.

J.A.: - Játékosként, játékvezetőként mennyire okozott nehézséget, hogy saját mérkőzéseidről pártatlanul írj?

J.D.: - Könnyebb mint gondolnátok! A TOTO-val kapcsolatban mostanában gyakran felmerül a kérdés, hogy ki mit fogad a saját meccsére. Ez kicsit hasonló. Én azt vallom: ésszel fogadj, szívvel játssz! Ugyanezt az elvet kell követni az írásban is. A csapatod és a saját játékod meglátásom szerint csak akkor javulhat, ha látod a hibákat és a negatívumokat, ha nem vagy elfogult az irányában. Az elfogultság elhomályosítja az ítélőképességet. Ha mindig a bíró miatt veszítesz – néha persze megtörténhet -, vagy ha mindig éppen 10 cm-vel lősz mellé, annak már oka van. Ha látod magát a jelenséget, és látod az okot, akkor máris objektíven értékelted a csapatodat, és el tudod helyezni a nagy egészben. Ennek megfelelően van, amikor le kell tudni írni, hogy a hétvégén nem te vagy a meccs esélyese, és objektíven mérlegelve 3 gólos verségre vagy ítélve. Ez persze nem változtat azon, hogy a meccsen és a pályán csakis a győzelemért játszol. Sőt, segít is benne! Ha nem vagy azon a szinten, hogy tetszőleges ellenfélre rá tudd eröltetni a saját csapatod játékát, illetve nem vagy egyénileg olyan jó, hogy bárki ellen képes legyél ugyanazokra a megoldásokra (márpedig ezt kevesen mondhatják el magukról), akkor az én felfogásom szerint elengedhetetlen az ellenfél alapos ismerete. Ismerned kell az aktuális ellenfél minden játékosát erősségeikkel és gyengéikkel egyetemben, és ismerned kell az ellenfél alapjátékát, tipikus figuráit is. Ha mindezzel tisztában vagy, akkor – objektíven - juthatsz arra a következtetésre, hogy 10 meccset véve átlagosan kikapsz 3 góllal, de kezedben lesz az a tudás is, ami segíthet a 10-ből akár csak 1-et is megnyerni 1 találattal. És egy fordulóban csak 1 meccset kell játszanod… ha nem így lenne, akkor mindenkinek telitalálata lenne a TOTO-n minden héten. Nincs jobb érzés annál, mint amikor azt kell hírül adni, hogy nagy meglepetésre mégiscsak rosszul tippeltem a saját meccsemre.:)

J.A.: - Mikor vetted észre, hogy ez egy sikeres vállalkozás lehet?

J.D.: - Amikor Nádor Krisztián riportja pár nap alatt landolt a postafiókban, majd érkeztek a kommentek arra a cikkre. Ez volt az első pillanat. Nem sokkal ez után volt egy válogatott összetartás, és onnan hallottam pletykákat, hogy mennyire téma volt a blog, és a szerző kiléte, Kovács Gergő MSN üzenetében magam is olvastam, hogy „de ki írja a blogot???”. :) Meglepődtem nagyon (kicsit meg is ijedtem, hogy túl nagy fába vágtam a klaviatúrát), aztán a nyár uborkaszezonja alatt voltak kétségeim, de a szezonkezdet végképp eloszlatta azokat. A nézettségi adatok hamar elértek közel arra a szintre, ami mind a mai napig tartja magát, azaz akit érdekel a téma, az már akkor elkezdte olvasni az oldalt. Egyáltalán nem számítottam hasonló érdeklődésre és pozitív hozzáállásra.

J.A.: - Milyen érzés volt, hogy a nicked mögött olyanokkal is kiváló kapcsolatot ápoltál, akikkel a valóságban ez nem feltétlen van így?

J.D.: - :) Érdekes kérdés. Erre nehéz jól válaszolni. Természetesen kettős érzéseket generált. Be kell hogy valljam, volt pillanat, amikor legszívesebben egy pályán való összekülönbözés során valami sértésre reagálva az illető szemébe mondtam volna, hogy tegnap a munkámról nem ez volt a véleményed. :D Persze ez sosem történt meg. Ugyanakkor a legtöbbször nagy örömet, kellemes érzést okozott, hogy így közvetve megmutathattam, hogy talán félreismertek néhányan. Ezt csak én tudtam, de megnyugvást okozott, mert nem szeretek haragba lenni senkivel sem, és hosszabb-rövidebb idő után mindig rendezem is a sérelmeket, vagy legalábbis törekszem rá. Összességében örültem neki, hogy ha Jesch Dave nem is, de Floorballer szinte kivétel nélkül mindenkivel jó – virtuális - kapcsolatot tudott ápolni. Szerintem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valamit tenni tudjunk a sportágért bármilyen téren. Felül kell emelkedni azon, hogy a bizottság másik tagjával majdnem összeverekedtél múlt héten, vagy 2 éve volt egy eset, amikor… stb. Sokszor írtam elismerően általam annyira nem kedvelt személyekről is (vagy húztam le a saját csapatom), ha úgy hozta a sors, mert ez nem a személyes dolgokról szól, nem szólhat arról. El kell tudni választani magunkban egymástól a játékost, az elnökségi tagot, a bírót, a szurkolót, a cikk írót, máskülönben egy idő után megbénítanak az emlékek és élmények okozta viszonyrendszeri kötöttségek.

J.A.: - Milyen nem floorballos kapcsolatokra tettél szert?

J.D.: - Egyet tudnék említeni. Virtuálisan – e-mail – kapcsolatba kerültem Benito-val, az NST egyik indítójával, aki azóta már az index sportrovatának egyik szerkesztője. Neki köszönhető részben, hogy a Floorball szó folytonosan jelen van egy ilyen nézettségű hírportálon (kapunk is klikket szép számmal!). Ezen kívül inkább csak olyan floorballos kapcsolatokat tudnék említeni, akikkel rendszeresen maileztem blog ügyben, de amúgy személyesen nem sok szót váltottam.

J.A.: - Érezted úgy valaha, hogy bakot lőttél valamelyik cikkel?

J.D.: - Nem. Amit írtam, azt vállalom. Összetűzés csak egy esetben volt emlékeim szerint, egyetlen cikk miatt, de nem érzem magam felelősnek. Voltak persze egyet nem értések több esetben, de hát ez természetes is, nem kell egyeznie a véleményeknek. Az ilyen gondokat általában meggondolatlan kommentek okozták, nem a cikkek maguk. Baklövést néha a Gömb követett el (a legnagyobbat talán múlt héten pont:) ), de hát ez is természetes. Egyik postot sem bántam meg utólag.

J.A.: - Hogyan tudtál egyszerre sokfelé szakadni, honnan volt ennyi részletes információd egyszerre zajló mérkőzésekről?

J.D.: - A stílus miatt a közvetlen ismerőseim körében hamar ismert lett a kilétem (ez néhány embert jelent csak). Ez a kör viszonylag sok mérkőzést lefedett hétről hétre játékosként, nézőként, játékvezetőként – akkor még Budapesten voltak a hazai meccseim, így nagyon sok meccsen én is kint voltam. Ráadásul minden felnőtt bajnoki osztályra kiterjedt a kis hálózat!:) Így kezdődött a dolog, de aztán egyre könnyebb lett: többen lelkesen küldtek 5-10 soros infokat a meccseikről már vasárnap esténként (köszönet érte!). Ahogy egyre inkább bekerült az oldal a köztudatba, úgy lettek napra készebbek a csapatok honlapjai is (lehet csak én akarok összefüggést látni:) ), ma már szinte hétfő estére olvashatóak a meccskrónikák, és segít a hunfloorball is sokat, bár nem vagyok megelégedve a feltöltések rendszerességével. A Dióhéjban rovatban tulajdonképpen nagyon kevés a plusz információ. A kulcs, a fellelhetők összegyűjtése. Ez persze vesződséges munka (ez a rovat mindig kb. 2 órát igényelt), pláne végiggondolni, hogy mi az amit tudhatok publikus forrásokból. Kezdetben lényeges volt az inkognitó miatt, hogy ne írjak olyat, ami alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a szerző ott volt a meccsen/a saját meccse volt a szóban forgó. Később – az e-mail rendszer felvirágzásával – ez már kevésbé volt fontos, mert mindig lehetett „lelkes mailes forrásra” hivatkozni. Nem volt tehát varázslás, inkább csak szorgalmas gyűjtögetés. Ma már bárki meg tudná csinálni a csapatoldalak segítségével. A pluszt talán a körítés, egy-egy elejtett poén adja, valamint az a tény, hogy nem kell végigböngészni minden oldalt, hanem kényelmesen, egy helyen láthatod „dióhéjban ”mi történt.

J.A.: - Hogyan oldottad meg hosszabb távolléteid idején, hogy ne tűnjön fel a hiányzás?

J.D.: - Ez mindig vicces volt:) Különösen a két hosszabb nyaralásom és az edzőtáborok ideje. Az edzőtáborok kiesése különösen nagy gond lett volna, mert mindenki tudott róla, így hamar be lehetett volna lőni a csapatot. Előre megírtam jónéhány postot, amiket aztán időzítve jelentettem meg automatikusan. A gondot a fórumos hírverés jelentette. Ehhez mindig kellett egy megbízható személy, akinek megírtam, hogy „junius 15-én 8:20 fele írd fel ezt: …..”:) Mindig zökkenőmentesen ment a dolog, bár megesett, hogy Ctrl-C Ctrl-V miatt vastag betűvel került fel ilyenkor valami a fórumra, vagy rossz lett a linkelés. A legszebb az volt, amikor az időzítés véletlenül egy nappal későbbre esett és ki kellett magyaráznia a megbízottnak a technikai problémát. :) De jót mosolyogtam akkor is, amikor idén Kartalon az edzőtáborban Dubicz Andi éppen előttem ülve az én gépemen olvasta a blogtól (nem tőlem hanem Angletontól) kapott mailjét:D

J.A.: - Szükség volt-e valaha arra, hogy valaki falazzon Neked?

J.D.: - Hajaj. Számolatlanul! Az alapelv az volt, hogy ha valaki valami megcáfolhatatlan dologgal állt elő (egyetlen ilyen eset volt), vagy pedig közeli kapcsolatban állt velem és személyes vonatkozások alapján azonosított, akkor elismertem, de egyébként letagadtam, ahogy ezek után nekik is kellett. Ez persze megszámlálhatatlan vicces szituációt eredményezett!:)

J.A.: - Kérlek, mondj egy pár olyan esetet, amikor csak hajszálon múlt a lebukás!

J.D.: - A legközelebb az első napokban álltam ehhez. Az index fórumon elütöttem a bejelentkezést (akkor tényleg elrontottam figyelmetlenségből, most nem így történt), és Pavelnek válaszoltam egy VB-s felvetésre, de szerencsére csak 1 vagy 2 szót, és utána ki tudtam korrigálni egy magammal (JD88) folytatott párbeszéddel. Egy-egy ember előtt többször volt közel a dolog nyelvbotlás, utalás vagy technikai malőr miatt, de ezeket utána más előtt le lehetett volna tagadni, vagy be lehetett venni a buliba az illetőt. Kollektíve lebukni csak a fórumon lehetett, és tudtam is, hogy egyszer ezen fogok „elcsúszni”. Hát ami késik az nem múlik: név, aláírás, cím, telefonszám, ezzel nem volt mit tenni sajnos:(

Külön emlékezetes eset, amikor Siklósi Evelin mondta Lacinak, hogy Szabó Gergő biztosan tudja a blogger kilétét. Nem sokkal ez után előttem Evelin azt találta mondani, hogy na majd a „Neumann – Diamondson, még a hét meccse is lesz biztosan!”. Itt azt gondoltam, hogy na valamin elbukott a dolog, ez célzás volt, de el nem tudtam képzelni mi történhetett. Aztán kiderült, hogy Gergő biztosan tudja… csak valaki mást!:D

Majdnem el is felejtettem, a legviccesebbet: BME gépterem, számtalan ablak nyitva előttem, éppen a Dióhéjban rovatot írom. Ekkor leül mellém Klinghammer Zoli a másik géphez! Olyan gyorsan még nem csuktam be 10 böngészőt életemben:D

J.A.: - Hogyan lehetséges, hogy a Lyukacsos Kristálygömb még nem nyert a Toto-n?

J.D.: - De ott van az élbolyban!:) Amúgy a TOTO (még az 1,2,x) is szerencsejáték, még ha segít is a tájékozottság. Nem véletlen, hogy milyen ritka a 13+1-es. Nálunk tisztábbak az erőviszonyok, de ezt kompenzálják a gólokra menő plusz pontok. Amúgy meg nektek két forrásotok van: a saját megérzésetek és a beharangozó. Nekem ez a kettő ugyanaz, vagy legalábbis átfedésben van (bár sokszor felülbírálom sajnos a Gömböt), úgyhogy nehezebb is a dolgom!:) Majd a végén meglátjuk az összetett állást!;)

J.A.: - Szándékodban állt-e, hogy egyszer később felfeded a kiléted?

J.D.: - Nem! Sőt, a kezdetekkor elhatároztam, hogy soha nem is fogom, akárhogy is alakul az oldal sorsa, éppen ezért nagyon sajnálom, hogy a technika kibabrált velem…:(

J.A.: - Hogyan tovább? Újabb álnév mögé bújsz?

J.D.: - Annak nem lenne sok értelme. Egy döglött hintaló sem venné be:D Mondjuk lennének ötleteim új nevekre, később kicsit sajnáltam is, hogy nem választottam valami extrábbat az elején.)

Ami a továbbot illeti… még nem tudom. Ha 1 éve történik mindez, akkor nyilvánvalóan a véget jelentette volna. 1,5 év után viszont lehet, hogy elég hitelesnek fogadják el az oldalt már névvel is… erre az idő válaszol.

Még nem nyugodtam meg teljesen a hétfői hiba óta, nagyon dühít a dolog. Sok pozitív visszajelzést kaptam, jó élmény volt például mindjárt aznap este az ARES – WS meccsen megjelenni játékvezetőként, vagy SMS-t kapni, meg bíztatásokat a fórumon, csapat levlistán, hogy csak így tovább. De nyilvánvaló – az emberi természet jellegéből adódóan -, hogy minden nem mehet úgy tovább, mintha semmi sem történt volna. Egy ideig talán, de biztos lesz negatív tapasztalat is. Igazándiból az olvasókon áll nagy részben. Változások biztosan lesznek akaratlanul is, de az is bizonyos, hogy „próbaidősen” folytatom a dolgot egyelőre. Majd ha kicsit jobban összeszedtem a gondolatokat és végiggondoltam a lehetőségeket, akkor egy külön postot feldobok a témában.

J.A.: - Nyithat-e meg újabb lehetőségeket, előnyt, vagy hátrányt jelenthet, hogy mostantól vállalhatod a neved?

J.D.: - Természetesen nyit lehetőségeket. Óriási macera volt például Veisz Lacival leegyeztetni mailben a TOTO-t, vagy elképzeléseknek megfelelő fejlécet rendelni pusztán mailben…:) Ezek könnyebbek lesznek, könnyebb lesz kommunikálni. Születhetnek új rovatok is, ez még megfontolás tárgyát képezi.

Hátrányt szenvednek azonban a szubjektív véleményre alapozó cikkek. A riportok, meccsbeszámolók tényekre alapulnak, ezeket mindegy ki írja. A legnagyobb csapást alighanem a kedvencem – és az olvasók kedvence – a kristálygömb szenvedi el… Kérdéses, mennyire változik meg a jóslatokhoz való hozzáállás, és mennyire képeznek majd ezentúl támadási felületet, vagy váltanak ki rosszallást.

J.A.: - Az albérlet árában eddig csak az Elnök Úr volt benne. Most, hogy „A Blogger” is a csomag része lett, változott-e az ár?

J.D.: - Alapdíj: 25 ezer, rezsiharmad: kb. 10000, az élmény: megfizethetetlen!:)

J.A.: - Milyen érzés volt most saját magaddal interjút készíteni? J

J.D.: - Ez jó!:D Ne zavarjuk meg az amúgy is grandiózus átverésre gyanakvó olvasókat még jobban!:) Elárulhatom – bár felettébb szórakoztat, amint Vörös Laci 100-aszor mondja éppen a telefonba, hogy „én nem vagyok blogger” - , hogy minden nickhez, ami szerzőként megjelent más-más ember tartozik, és mindegyikhez, így Floorballerhez is csak egyetlen-egy. (Kivételt képez ez alól néhány régebbi zenés cikk, amik Floorballer név alatt jelentek meg, mert csak később született meg Wolowitz zenei felelős kolléga regje. Több post is az ő érdeme a rock témakörben). Ez persze csak szigorúan a cikkek megírását jelenti. (További kivételek a vendégszerzők, de őket mindig meg is említettük az aktuális cikkben: EK beszámoló, JT cikkek, stb.) Az információs hálózat ennél lényegesen bővebb, és mindenki részese, aki valaha beszámolt valamilyen úton akár egyetlen meccsről is. :) A Floorball, Foci, Rock’n’Roll közös termék, minden floorballosnak  van része benne, csak a közös tudás összegyűjtésének  ötlete az enyém, és remélem egyszer majd nélkülem is ugyanolyan működőképes lesz, mint volt!

És végül egy szavazásra szeretném invitálni az olvasókat. Mindenki valljon őszintén! Kíváncsi lettem, hogy mekkorát robbant az a bizonyos bomba.