Egyetlen ember van széles a mezőnyben, aki elmondhatja magáról, hogy minden világbajnokságon képviselte a nemzeti színeket: örökös gólkirályunk, a magyar válogatottsági rekorder, a nemzeti csapat 10-ese vagy 66-osa: Nádor Krisztián. Korábban már nyilatkozott nekünk, de a Világbajnokság után terveink közt szerepelt, hogy megkérdezzük őt az eddigi világeseményekről, hiszen testközelből látta az összeset, és saját bőrén érezhette az ellenfeleket is, így sokkal autentikusabb forrás lehet, mint a számos kritikus több 100 km távolságban a rendezvényektől. Némi egyeztetés után kiderült, hogy a megkeresés aktuálisabb volt, mint az előzetesen gondoltuk volna. Következzék tehát a riport:  

FFR: - Kezdjük a riport apropójával. Említetted, hogy hasábjainkon egy bejelentést szeretnél tenni…  

N.K.: - Igen, először is gratulálok a bloghoz, és sok sikert a továbbiakhoz! Ilyen srácokra van szükség a floorball felemelkedéséhez. Szóóval….Már a Vb előtt is gondoltam rá, de gondoltam még utoljára kipróbálom magam, és megpróbálok segíteni a válogatottnak. 36 évesen ez nagy kihívás volt. A visszavonulásról van szó. Ezennel bejelentem, hogy nehéz szívvel, de a Szlovénok ellen volt az utolsó válogatott meccsem. Visszavonulok. 

Ha a floorball már az elmúlt évtizedben is olyan népszerű lett volna, amilyenné reméljük a következő 10 évben válik (meccsek DVD-n, TVközvetítés, stb…), akkor ezen a ponton egy jó 10 perces zenés összeállítás következne gólok és cselek garmadájából, melyet néha megszakítana Hajdú B. István gólöröme, vagy Faragó Ricsi hangja egy-egy találat után… Mivel ilyen videok nem állnak rendelkezésünkre, így egy szerényebb megoldással élünk:

FFR: - Mikor érett meg benned az elhatározás?

N.K.: - Véglegesen a lengyel meccs után. Ott a legjobb játékos lettem és éreztem, hogy menni fog a játék így jó szájízzel lehet visszavonulni. Bár a japánok ellen lesérültem és ott nem tudtam megfelelően játszani, az amcsi meccs se hozott pontokat, de a többi meccs úgy érzem egész jól sikerült, tehát megmaradhatott a döntésem. 

FFR: - 2006-ban nem gondoltál rá, hogy a csúcson szállsz ki úgymond?

N.K.: - Akkor ez az eszembe se jutott. Később kezdett érlelődni a gondolat. 

FFR: - Mennyire volt nehéz meghozni a döntést? 2010-re kvalifikációs tornán kell játszanunk, nem gondoltál rá, hogy esetleg még egyszer nekivágnál a valamilyen szinten új kihívásnak? 

N.K.: - Persze, hogy gondoltam rá, sőt még erőt is érzek magamban és sok játékos, aki most nem válogatott, de ott lenne a helye, azt mondta, hogy ha maradok ők is megpróbálják. Nem az öreg játékosokról van szó. Mégis úgy gondolom, hogy elég. Győztes meccsen egy szép góllal és gólpasszal búcsúzhattam. Enne így kellett lennie. 

FFR: - Számos válogatott meccs, számos világbajnokság. Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számodra válogatott mezben?

N.K.: - Sok-sok élmény volt, és szinte,csak a szép maradt meg. Nem tudok 1-et kiemelni. Sok-sok mesterhármast értem el, ezek ritka dolgok, nem sokan mondhatják el, ezek mindig külön örömet szereztek, pláne úgy, hogy ezeken a meccseken mindig nyert a csapat is. Játszottam a svédek, csehek, svájciak, finnek, oroszok ellen és úgy érzem nem vallottam szégyent akkor sem, mint ahogy a magyar csapat se. Ez az én, a mi körülményeinkhez viszonyítva  nagyon nagy dolog.

FFR: - Melyik világbajnokságra emlékszel vissza legszívesebben? Sokan gondolhatják, hogy a legsikeresebb 2006-osra. Valóban így lenne? 

N.K.: - Nem tudok nagyon különbséget tenni, de valóban egy VB döntő mindig nagyon nagy élmény, de nekem 2006-ban a japánok ellen volt a legnagyobb élményem. 4-4-ig együtt volt a két csapat és az én gólommal tudtunk elhúzni, majd megspékeltem még eggyel. Ha a többi meccsen nem is nagyon, de azon a meccsen én is nagyot segítettem a Csapatnak, hogy nyerjünk és továbbléphessünk. 1996-ban a csehek ellen is jó volt. Akkor egyenrangú ellenfelei voltunk Cepekéknek és csak 3 góllal kaptunk ki. Az idei VB is jó volt, a hollandok elleni játékomra mindig büszke leszek. 

FFR: - Ha egész pályafutásodra visszanézve egyetlen válogatott meccset újra átélhetnél, melyik lenne az és miért?

N.K.: - Van ilyen. 2002 Helsinki. Az észtek ellen vezettünk 3-2-re 1 perccel a vége előtt és sajnos beütötték az egyenlitő gólt. A hosszabitásban is nyertek, úgyhogy ők jutottak a 4 közé. Ezt a meccset, ha hozzuk, akkor biztos vagyok benne,hogy az oroszokkal döntőzhettünk volna. És ki tudja? Nekem azon a Vb-n ment a legjobban és Deniséknek is. Talán elcsíphettük volna őket. Van még egy. 2000-ben Ausztrália ellen az utolsó helyért játszottunk és 4-1-re is vezettünk, de egy egyéni hiba miatt az utolsó pillanatban kikaptunk. Ha vissza csinálhatnám, akkor a Top Flooros sort küldeném be a végére. Mi talán kihúztuk volna a hosszabbításra.

FFR: - Minden évben szárnyra kelnek öltözői pletykák – és sok ellenfél reménye:) -, miszerint jövőre már tényleg visszavonulsz. Mások szerint amíg tudsz járni, addig ott leszel a kapusterület pár méteres körzetében gólra éhesen. Most, hogy a válogatott meznek búcsút intesz, aktuálisabb a kérdés, mint valaha: idén diktálhatják utoljára a jegyzőkönyvbe a játékvezetők, hogy H56-ból H66? Ha nem, akkor hány évet tervezel még a palánkon belül eltölteni?

N.K.: - Az 56-ból 66-ot nem tudom, mert Bence már nem nagyon jár edzésre és 3 gyerek mellett neki nagyon nehéz, de remélem azért még pár évig kihúzza:) Ami engem illet, egyszer megfogadtam, hogy amíg nem kapom meg az Év játékosa címet, addig biztosan folytatom. Ez az egyetlen dolog, amit nem értem el magyar szinten. Szinte minden rekord az enyém, de mégis ezt a címet nem kaptam meg soha. Pedig szerintem bármelyik évben akár nekem is oda adhatták volna. Több olyan évem volt, amikor egyszerre lettem bajnok, kupagyőztes, gólkirály és még a VB-n is a legtöbbet díjazott játékos. Sajnos akkor se adták oda. Talán irigységből, talán rosszindulatból vagy talán túl sokat nyertem volna. Nem tudom, de addig biztosan csinálom amíg ezt a díjat meg nem kapom, ha kell 50 évesen hátvédben, de játszani fogok:)Ez nem jó hír az ellenfeleknek:) Nemsokára nekem is családom lesz, és akkor biztosan háttérbe szorul a floorball, de akármi történik, amíg élvezem a játékot, addig csinálom. 2-3 évig még biztosan. 

FFR: - Térjünk vissza a válogatottra és a világbajnokságokra. Ott voltál minden tornán, így nálad jobban kevesen láthatták, milyen változások mentek végbe a sportágban. Tekintsünk most egyelőre el a magyar válogatott szereplésétől. Ha csak az események szervezettségét, légkörét, hangulatát nézzük, mennyit változott a floorball világbajnokság? Érezhető, hogy a sportág tart valamerre, és egyre komolyabb sportként kezelik? 

N.K.: - Nagyon érezhető: minden esemény jól volt megrendezve, de egyre profibbak a szervezők és egyre többen nézik, így a reklámja is nő, ami vonzza a pénzt és a sikert. Itthon is profibb körülményekre lenne szükség, mert amíg nem lesz nézettebb és reklámozottabb a sport, addig pénz se lesz és előre lépni se lehet. 

FFR: - Ha globálisan tekintjük a rendezvényeket, melyik volt a legjobb hangulatú, ahol a játékosok a legprofibbnak, legmegbecsültebbnek érezhették magukat? 

N.K.: - A magyar szervezést tekintve a finn és a norvég VB. Az egészet tekintve a csehek idén kitettek magukért. 

FFR: - És akkor ejtsünk néhány szót a magyar válogatottról. Sokak számára ismert, de sokaknak már történelmi távlatokba veszik az első világbajnokság. Az évek során kiknek az irányítása alatt játszottál a címeres mezben? Mi volt rájuk a legjellemzőbb, és mennyit változtak az elvek, koncepciók az évek során?

N.K.: - Már 1995-ben ott voltam a svájci Eb-n. Akkor Jetcin és Tihanyi irányított minket. Baráti volt a hangulat, de magához a floorballhoz ők se értettek, viszont a sport iránti érzékük és szeretetük sokat segített. 1996-ban Svédországban Szilassy Béla irányított bennünket. Ő jégkorongozó és jégkorongedző volt. Az ő irányítása már szakmailag is jobb volt, sőt az ő irányítása volt a legjobb. A hoki sok elemét tudtuk beépíteni a játékba. 1998 Prága kimaradt a Magyar válogatottnak, mert az akkori elnök sajnos nem foglalkozott kellőképpen az irányítással és a Szövetséggel. 2000-ben Osloban Czitrom András vezetett minket. Alap gondolatai és elképzelései voltak, de komolyabb taktikát és beépített megoldásokat nem mondott. Neki nehezebb dolga volt, mert Svédországból nehéz állandóan hazajönni edzéseket tartani. 2002-ben Helsinkiben Pavelka Zoltán volt, de András is ott volt. Pavel se épített be gyakorlatokat és taktikát a csapatba. Ő annyit segített, hogy jó érzéke van a meccs közbeni belenyúlásokba és sokszor jól sülnek el a döntései. Olyan játékosokat rakott össze, akik tudtak egymással játszani. Ez a nagy szerencséje:) 2004-ben Svájcban Pavel volt megint, de a helyzet nem változott. Akkor már ott volt Ágoston Zsolt is, de ő a fizikai részét és a bemelegítést segítette. 2006-ban Pavelka-Ágoston volt, de komolyabb felépített játékunk nem volt. 2008-ban Ágoston Zsolt volt. A helyzet nem változott, semmilyen felépített begyakorolt taktikánk nem volt. Sőt, a VB kezdetére sajnos még azokat a sorokat is külön vette,amelyek egy picit összeszoktak. 

FFR: - Melyik világversenyre érkeztetek a legfelkészültebben meglátásod szerint?

N.K.: - 1996-ban sok volt vagy aktív jégkorongozó volt a csapatban és voltak TF-esek, akiknek jó volt a kondijuk. A többiek pedig tehetséges ügyes játékosok voltak. 

FFR: - Sokan megfordultak a nemzeti csapatban. Mindig divat a csapategységet hangoztatni egy-egy torna előtt, de valóban ilyen egységesek voltak ezek a gárdák? Mikor érezted a legösszetartóbbnak a társaságot egy világeseményen?

N.K.: - Sok-sok ellenségeskedés és klikkesedés volt mindig. Talán 2006-ban volt a legkisebb gond ezzel. Bár idén is jó volt a hangulat,de volt olyan emberke, aki kivonta magát többször is a csapategységből. A végére nagyon jó lett a brigád, én is sok srácot jobban megismertem és meg is szerettem.

FFR: - Mennyire sikerült félretenni a keretnek egy ilyen torna során a klubok közt vitathatatlanul meglévő sérelmeket, ellentéteket?

N.K.: - Ez szerintem idén  egyáltalán nem volt gond, de már 1-2 Vb óta se. Előtte sajnos igen, de mint mindennek, ennek is meg volt az oka. 

FFR: - 2006-ban odaértünk a döntőbe. Mennyire ért váratlanul az a szereplés? Minek volt köszönhető? Kellett szerencse is, vagy akkor ez reális volt az erőviszonyok tükrében?

N.K.: - A B-csoport mindig aránylag egyenlő csapatokból áll, de 1 mindig kiemelkedik a mezőnyből felfelé is és lefelé is. Jól jött ki a lépés és szerencsénk is volt. Na és volt még két jó játékosunk, akik termelték a gólokat. A döntő reális volt akkor. A feljutás sajnos esélytelen volt. 

FFR: - A siker tükrében mit vártál az idei világbajnokságtól előzetesen?

N.K.: - A Csapat összetétele és az edzések minősége előre mutatott egy ilyen helyezést, amit elértünk. Én ezt vártam ettől a csapattól. 

FFR: - Már bizonyára olvashattad sokak sokféle véleményét a VB-ről. Nem is kérdeznénk konkrétumot: hogy élted meg ezt a világbajnokságot, és minek köszönhető az eredmény? Mi változott 2006 óta?

N.K.: - Az elején Zsolt elmondta, hogy olyan játékosok lehetnek ott a VB-n, akik ott vannak sokat az edzéseken. Emiatt több játékos is kimaradt, akinek helye lett volna, volt aki megpróbálta, de nem látott olyat az edzéseken ami miatt ő vállalta volna. Zsolt válogatási rendszere nagyon jó lett volna, de csak akkor, ha a játékosokkal taktikát épít fel és begyakorolt legalább 2 sorunk van és plusszban 2-3 ember a beugrásra készen. Ezek a játékosok pedig álmukból felébresztve is megcsinálják a taktikai elemeket. Ennek a nyomát se láttuk. Mindig vártuk, hogy majd most, de mindig elmaradt. Sok egyéb más ugyan fontos dolgot csináltunk az edzéseken, de ezeket az edzések előtt is megcsinálhattuk volna. Sajnos a Vb kezdetére a legutolsó edzőtáborban összerakott sorokat is szétszedte, és  minden sort összekutyult, majd minden meccsen rakosgatta a játékosokat. 9 újonccal ilyet nem lehet. Az egyetlen fegyverünk az összeszokottság lehetett volna. Neveket nem említek, de sok játékostól halottam a panaszkodást. Még annyi, hogy szerintem 5-6 játékosnak nem lett volna helye ebben a csapatban. 2006-ban pedig volt egy Babánk, Vadóczunk, Bugárunk, és legfőképpen egy Veszprémink és egy Nánásink. Mindezektől függetlenül Zsolt lelkesedése nagyon jó, de ez kevés egy Válogatott irányításához. Én így is köszönöm neki, hogy gondolt rám a válogatáskor, és az utolsó meccset leszámítva jól bánt velem is. 

FFR: - Ez az eredmény egy nem a legjobban sikerült hét következménye, a múltkori 2. hely pedig egy szerencsés csillagzat alatt kifutott eredmény és nem kell úgy kétségbe esni, mint azt sokan sejtetik, vagy mindez jelzésértékű, hogy rossz fele tartunk?

N.K.: - Folyamatosan lemaradunk, de ennek sok oka van. Legfőképpen a pénzhiány és a szakmai hiányosságok. Az itthoni bajnoki kiírás és bíráskodás is sajnos rossz irányba mutat. 

FFR: - Elvitathatatlan, hogy az itthoni bajnokság színvonala növekedett az évek során. Ezek szerint lassabb ütemben mint a riválisoké, vagy más irányban, vagy inkább a légiósok szerepeltetése okozza az eltérést?

N.K.: - 2-3 csapat fejlődése nagyon szép, de ez kizárólag a Magyar OB I tetejéig marad meg, aztán a játékosok visszaesnek, vagy megmaradnak ezen a szinten, ami nagyon kevés a nemzetközi szinthez. Egyébként szerintem a bajnokság színvonala se változott. Gyorsabb lett a játék, de a technikai hiányosságok megmaradtak. 

FFR: - Milyen problémákat látsz az itthoni bajnokikon, amik válogatott szinten lemaradást eredményeznek?

N.K.: - Az előbbiekben leírtam, de még annyit, hogy szükség lenne egy 5 csapatos bajnokságra a legjobbakkal, akik legalább 4-szer játszanak egymással. Most nagyon kevés a ki-ki meccs. CSAK EZEKEN A MECCSEKEN LEHET FEJLŐDNI. A 8-14 gólos különbségű meccseken csak visszafejlődik a jobbik csapat, és a rosszabbiknak is elmegy a kedve. Külsős bírókra lenne szükség! Fel kellene venni azt a bíráskodást, amit a nemzetközi meccseken látunk. És olyan edzők is kellenek, akik nem csak a könyvekből tanulgatják a sportot, hanem tapasztalatuk is van már a nemzetközi meccsekről és esetleg játszottak is. Komoly edzéseket tartanak, és több nemzetközi meccsre van szüksége a csapatoknak. Beleértve természetesen a válogatottat is.

FFR: - Megoszlanak a vélemények a külföldiek szerepeltetésével kapcsolatban. Te hogy látod, a magyar válogatottnak ragaszkodnia kell például Veszprémi Zolihoz, aki éveken át meghatározó tag lehet még? Vele meglett volna idén az elődöntő?

N.K.: - Amíg a riválisok is svéd  és svájci elit ligás csapatokból hoznak játékosokat, addig kénytelenek vagyunk mi is külföldiekkel erősíteni. Nagyon fontos viszont, hogy ha már külföldi, akkor minőségi játékos legyen, és ne vegye el a helyet a magyarországi játékosoktól. Szerintem Veszprémivel nagyobb lett volna az esély, de mint tudjuk egy fecske nem csinál nyarat. A Schmidt testvérek az alap, legalább olyan játékosokra van szükségünk,mint ők.

FFR: - Kiket hiányoltál te erről a világbajnokságról?

N.K.: - Nánási, Veszprémi,Baba, Szabó Peti, Kupó. És formától függően Szabó Tibi, Varga Gergő, Benkei, Görög. 

FFR: - A válogatási elveknél két alapvetően eltérő elképzelés mellett törnek lándzsát a szószólók: az egyik szerint a VB nevezés előtt legjobb formában lévő 20 játékosnak kell utaznia (legyen teljesítménye akár egy jó fél év eredménye), a másik szerint egy bő keretnek kell együtt készülnie a legjobbakból, és a felkészülést végig csinálókból áll össze a csapat. Melyiket látod szerencsésebbnek? 

N.K.: - Aki benne van a sportban és ért hozzá, az tudja,hogy ki ma Magyarországon az a 25 játékos, akire lehet építeni. Persze figyelni kell a közbeni kiugró teljesítményeket, új tehetségeket. Rögtön az elejétől 25–ös keret 3 sorra felépítve, akik begyakorolt taktikát és gyakorlatokat tudnak még az álmukból is felébresztve. Ezeket a sorokat kell folyamatosan játszatni és összeszoktatni. Plusz beugró játékosokkal, akik segítenek, ha sérülés vagy formán kívüliség lép fel. Fontos még, hogy a játékosokkal baráti, de nem haveri legyen a viszony. Minden kérésüket  meg kell hallgatni, beszélgetni velük a játékról és ezt mérlegelve kell kialakítani a sorokat és a taktikai elemeket. Persze ehhez csatlakozik a max. 5 külföldi játékos. 

FFR: - Van, aki egyenesen az U19-es csapat magjának csatasorba állítását tartaná szerencsésnek. Mások szerint a meccsrutin elengedhetetlen egy ilyen tornán. Te mikor látod elérkezettnek az időt egy fiatal játékos pályafutásában, hogy megmérettessen egy felnőtt VB-n?

N.K.: - A U19 VB után. Élő példa, hogy tehetséges fiatal játékosaink is rutintalanságukból kifolyólag nem tudták azt hozni, amit szerettek, szerettünk volna. Max. 3-4 20 év körüli játékost szabad beépíteni egyszerre, mert kell nekik a tapasztalat, de sok rutintalan játékos a csapat eredményessége szempontjából már nem lehet jó. Folyamatosan meg kell érnie egy fiatalnak a felnőtt szinthez. Gyorsabbak, erősebbek, rutinosabbak a felnőttek.

FFR: - Kik lehetnek azok a magyar mezőnyben, akik a válogatott magját alkothatják a későbbiek során?                                                       

N.K.: - A nagyon fiatal játékosokat nem ismerem, de van ilyen azok közül, akiket ismerek. Vígh, Pazsák, Duró, Bognár, Váradi alap. Ide jöhet még Kupó, Varga Gergő , Bulátkó, Tretyák, Görög, Ressely, Darai, Bajaszgalan, Dósa. Ők a fiatalok, de biztosan vannak még többen. Szabó Tibi, Szabó Peti, Benkei, Baba, Pajor is aránylag fiatal még és ott lehet a helye. Kovács Gergő, Liebe Gyuri is, de nekik fontos lenne valahogy a klubcsapatukban rendet tenni a fejekben és a saját fejükben is. Persze van még pár játékos, akit megpróbálnék fejleszteni vagy fizikálisan, vagy technikailag, vagy fejben vagy mindháromban, mert tehetségesek. Ilyen például Geri, Jesch D., Kimák, Schauer, Dombauer és nem felejteném el az ifjú szolnokiakat, debrecenieket, komáromiakat, phoenixeseket, krokodilokat, diamondsosokat se. Ott lenne a szemem mindenkin:)…

FFR: - Milyen képességek – mind fizikai, mind mentális – szükségesek ahhoz, hogy az itthon sikeres játékos ott is megállhassa a helyét? Te milyen típusú játékosokat válogatnál?

N.K.: - Vagány belevaló srácokat, akik győzni akarnak és tudnak is. Persze fizikális és technikai tudásra is szükség van. Mindezt egybegyúrva. Olyanokat, akik mindent meg tesznek a pályán és azon kívül is, hogy győzelemre vezessék a Magyar Válogatottat. 

FFR: - Ki lehet úgymond az utódod a gólgyártás terén?

N.K.: - Sajnos egyenlőre nem látok olyan játékost, akiről bizonyosan tudni lehet, hogy  a válogatott meccsek 80 %-án legalább gólt lő vagy pontot csinál. Remélem több ilyen is lesz a közeljövőben. 

FFR: - Korábban már szó esett róla, hogy kiknek az irányítása alatt játszottál. Beállnál a sorba? Elképzelhetőnek tartod, netán céljaid közt szerepel, hogy egyszer a nemzeti csapatot irányítsd?

N.K.: - Jó a kérdés  és aktuális:) Sok srác a válogatottból már tudja, nekik elmondtam az utolsó napokban, de még nyilvánosan nem mondtam ki. Mindenhol a világon minden sportban tendencia,hogy a legjobb játékosok, ha visszavonulnak, legtöbbször edzők, majd szövetségi kapitányok lesznek.. Ha minden jól megy a következő  szövetségi kapitány választáson együtt adom be a pályázatomat egy Úrral, aki már sok mindent letett az asztalra a magyar floorballban. Szeretném, ha mi ketten alkotnánk meg a válogatottat. Az Ő szövetségi kapítánykodását segíteném, mint válogatott edző. Felállítanánk egy teamet, aki megpróbálná segíteni, menedzselni  a csapatot. Sok mindent kaptam ettől a gyönyörű sporttól, itt az ideje,hogy ha már a játékommal nem segítek, legalább az összegyűlt tudásommal, tapasztalatommal segítsem a válogatottat, azokat a srácokat, akik megérdemlik, hogy segítsék őket szakmailag és emberileg is, és akkor megmutathatják,hogy a tehetségük mit ér. Ha most nem sikerül elnyerni a pályázatot, akkor újra megpróbáljuk. Bár voltam már edző a Top Floornál, az Egyetemi Válogatottnál és most az Ares U21-nél, még mindig  fiatal vagyok az edzősködéshez, úgyhogy van időm. Később talán teljesülhet a nagy álmom is…Edzőként vagy Szövetségi Kapitányként a  Magyar Floorball Válogatottal ott lenni az Olimpián! 

FFR: - Sok sikert a továbbiakhoz! 

N.K.:- Köszönöm szépen:)