Még két bajnoki forduló van hátra – kinek-kinek persze kicsit több az elmaradásoknak és előrehozásoknak plusz későbbi bekapcsolódásoknak köszönhetően vagy éppen kevesebb a szabadnapok miatt – plusz az MK döntő ebből a szezonból. Ezt a pontot, és a szusszanásnyi szünetet az ünnepi hétvégén – melybe azért becsúszik egy női bajnokavatás - éreztük a megfelelő pillanatnak arra, hogy eme szolgálati közlemény keretében tudassuk a nagyvilággal a hírt, miszerint az MK döntő beharangozója lesz az utolsó alkalom, hogy a Kristálygömböt személyesen szólaltatjuk meg… és akkor most kivételesen egyes számba váltanék… 

Nem gondoltam, hogy ez a viccesnek szánt „projekt” ilyen mértéket ölt majd az elmúlt két évben, és ennyire a mindennapok részévé válik, majd később soha nem gondoltam volna, hogy eljön az a pillanat, hogy bár őszintén remélem az oldal tovább élését – és erre látok is esélyt a már korábban bekapcsolódó szerzőtársak révén -, a Floorballer nicket több 100 cikk után a címsorok alól alighanem örökre nyugdíjaznom kell ez év júniusában…

Az ok lehetne az időhiány és a kiégés is, hiszen 2 év után is változatlan formában hozni hétről-hétre némi kreativitást a számok erdejébe egyre növekvő kihívás, ráadásul az egyetemi tanulmányok vége felé közeledve egyre nehezebb időt szakítani a cikkekre. A kettő együtt pedig végképp nehéz: kötelezően hétfő délután 5-7-ig kreatívnak lenni, mert csak ekkor van idő szinte lehetetlen. Ennél azonban sokkal prózaibb az ok: ezen az őszön mintegy 9836,91 kilométerrel délnyugatra változik az ideiglenes lakcímem, azaz 5 hónapra a napsütötte és eső nem áztatta Arizona állam vendégszeretetét élvezhetem a State University of Arizona jóvoltából… A tanulmányok már ebben az évben is redukálták a helyszínen látott meccsek számát, de ez értelemszerűen gyakorlatilag lehetetlenné teszi mindezt a tevékenységet, ráadásul még inkább fellép majd az időhiány…

A jövő tavaszi folytatás a diploma után pedig érhet bárhol, akár a tengeren túl, akár szerte Európában, de az is lehet, hogy ismét Budapesten. Így végső soron elképzelhető, hogy az idei tavasszal, a jövő heti bajnokival, az MK döntővel és a Gálával 2 év után nem csak a blogtól, de 8 felejthetetlen év után magától a magyar floorballtól is könnyes és fájó búcsút kell vennem… 

Addig persze még van két hónap, megannyi izgalom, egy fantasztikusnak ígérkező kupadöntő, válogatott tornák és rengeteg idő, hogy aki elhivatottságot és elszántságot érez az FFR további életben tartásához, jelentkezzen! Mindenkinek jó játékot a szezon hátralevő részére! Addig is, megindult a…